Törd át a csendet! – Beszélgetés a roma munkavállalók helyzetéről (x)
2024. december 16. – 10:55
Magyarországon meghatározó a roma munkavállalókkal szembeni diszkrimináció. Az Eurobarometer felmérésben magyar állampolgárokat kérdeztek meg arról, hogy ha két egyenlő képességekkel és végzettséggel rendelkező személy közül választhatnának egy céges felvételi folyamatban, akkor mely kritériumok jelentenének hátrányt számukra. A jelentkező roma származása a megkérdezettek 64 százalékának hátrányt jelentene. A Nyitottak Vagyunk „Törd át a csendet!” nevű kampányának középpontjában a munkahelyi diszkrimináció témája áll, célja, hogy „törjük át a csendet” a munkavállalók és munkáltatók között, amikor érzékeny témák kerülnek felszínre. Oláh-Molnár Edmond művészt és IT szakembert kérdeztük a kampányban való szerepvállalásáról és személyes munkaerőpiaci tapasztalatairól.
A Nyitottak Vagyunk „Törd át a csendet!” kampányának egyik arca, a társadalmi célú reklámok egyik főszereplője vagy. Miért döntöttél úgy, hogy támogatod a kezdeményezést?
Szeretném, ha nem lenne kérdés az, hogy a munkában a tapasztalat számít, és nem az, hogy honnan jöttünk. Vagy nem lenne kérdés, hogy a főnökünk támogat-e a hétköznapokban. Úgy gondolom, hogy a befogadásra, az együttélésre, és lényegében mindenre, ami nem széthúz, hanem össze, arra az emberiség, a társadalom közös munkájaként, folyamatos tanulásaként kellene ránéznünk, amiben mindenkinek megvan a maga felelőssége. Cigányként például, nekem felelősségem, hogy ne erősítsek rá a sztereotípiákra. Nem cigányként mindenkinek felelőssége, hogy kérdéseket tegyen fel önmagának is, és úgy álljon a cigányokhoz, ahogy megérdemlik. Ehhez ki kell lépni a komfortzónából.
A Nyitottak Vagyunk Törd át a csendet! kampányának egyik filmje
Mik a személyes munkaerőpiaci tapasztalataid?
Direkt, kimondott diszkriminációt nem tapasztaltam. Egy állásinterjú során persze nehéz megítélni az elutasítás okát – amikor rengeteg helyre beadod a jelentkezésed és nem válaszolnak, vagy végül nem téged választanak, vajon miért nem? Azt hiszem én természetesnek tudtam be, hogy van olyan hely, ahol nem szeretnék, hogy ott dolgozzak, nem egy romát keresnek. A másik oldalról ahova felvettek, ott tudtam, hogy meg leszek becsülve. Most is egy ilyen helyen dolgozom, egy nemzetközi banknál IT service desk területen, egy kifejezetten sokszínű csapatban.
Mindemellett gyakran látom a munkahelyeken, hogy ha fizikai kontaktot kell tartani más emberekkel, legyen szó kereskedelemről, ügyfélkapcsolatról, vagy például új belépők onboardingoltatásáról, akkor nehezebben engedik oda a tapasztaltabb roma fiatalokat. Inkább a világosabb bőrű, jóképű munkavállalókat küldik, nem a kicsit meggyötört arcú cigánygyereket. Nekem a feleségem szokta mondani, hogy félelmetes vagyok, nagydarab, fekete, és sokszor nem is kedves ahogy nézek – pedig ezzel tényleg nem tudok mit kezdeni. Ezek a szituációk gyakran szó nélkül maradnak, az emberek nem akarják kockáztatni a pozíciójukat, vagy azt gondolják, hogy senkinek nem érdeke ez a kellemetlenség.
Az IT területen végzett munkád mellett zenei producerként és művészként is dolgozol, amatőr színészként, rapperként is aktív vagy. Mik a tapasztalataid ezeken a területeken?
A filmes és színházi szakma például rendkívül sztereotipizáló, ha roma szerepekről van szó. Nem kifejezetten roma szerepre pedig soha nem castingolnak be roma színészeket. Én viccesen azt szoktam mondani, hogy ha cigányt kell eljátszani, akkor nagyon drágán megyek el, nem cigányt normál béren is vállalok. Nem szívesen erősítek rá az előítéletekre. Guy Ritchie miért tudja jól megmutatni a cigányokat, úgy, hogy az nem is bántó? A sztereotíp ábrázolás talán a kelet-európaiak szegénységi bizonyítványa, a rendezők saját rasszizmusa. Ez az ő képük arról, hogy hogyan látnak egy bizonyos népcsoportot, kultúrát. Valaki így lát minket, valaki úgy. Én mindig azt gondolom, hogy nagyon színesek és rugalmasak vagyunk.
Van szerinted elmozdulás a roma munkavállalók helyzetében?
Szerintem kis mértékben igen, de nagy az országos szórás. Budapesten például van egy erős roma értelmiségi közeg, akik talán jobban tudnak érvényesülni. De a többség életében, illetve vidéken egészen más a helyzet. Az is igaz, hogy az ország peremterületein nem is kell romának lenni ahhoz, hogy egy gyárban havi 160 000 forintért dolgozz 12 órában.
Mi vezetne szerinted változáshoz a munkaerőpiacon?
Nyitottabbnak kellene lennie a munkaadóknak és a munkavállalóknak is. Jobban meg kellene becsülni azt, ha egy színes csapatuk lehet. Elismerni és biztatni azokat, akivel együtt dolgoznak.
Mit értesz nyitottság alatt, miben tud megnyilvánulni?
Szerintem túl nagy hangsúly van azon a kérdésen, hogy „Mit fognak mondani, ha....?” Ez egy olyan kulcsmondat, amit ki kellene hagyni. Ha egy romát választanak a cég új munkatársainak onboardingoltatására, akkor ne az legyen a vezetők első gondolata, hogy mit fognak gondolni az új belépők, hogy idehozzák ezt a cigánygyereket. Hanem az, hogy meg tudja csinálni, minden tudása, tapasztalata, képessége megvan hozzá. Szerintem az együttélés és a nyitottság egyik nagyon fontos eleme, hogy nem az számít, hogy mit gondolnak mások. Mert én, mint vezető, tudom azt, hogy minden velem együtt dolgozó ember el tudja végezni azt a feladatot, amire hívom, vagy megkérem őt.
A Nyitottak Vagyunkról
A Nyitottak Vagyunk Európa egyik legnagyobb üzleti közösségeként működik. A munkahelyi inklúziót célzó társadalmi, figyelemfelhívó kampányai mellett a nonprofit szervezet olyan szolgáltatásokat kínál, melyek támogatják a nyitott vállalati kultúra építését, és a biztonságos munkakörnyezetet kialakítását a dolgozók számára.
A „Törd át a csendet!” kampány fókuszában a munkahelyi diszkrimináció áll. Célja, hogy „törjük át a csendet” a munkavállalók és munkáltatók között, amikor érzékeny témák kerülnek felszínre. Bár a munkahelyi elfogadás közös érdekünk, sokszor mégsem tudjuk, hogy egy elsőre ismeretlen szituációban mit tegyünk.
A szervezet és a kampányban részt vevő több mint 30 cég arra szeretnék inspirálni a munkavállalókat és a munkáltatókat, hogy valódi párbeszéd induljon el Magyarországon az elfogadás és nyitottság kérdéseiről, és mindenki őszintén és nyitottan merjen egymással kommunikálni a vállalaton belül vagy akár egy interjú szituációban is. Hiszen párbeszéd nélkül nincs megértés.
Ez a cikk egy fizetett promóció, megrendelője a Nyitottak Vagyunk Nonprofit Kft.
