Kulka Jánossal indul az évad a Jurányi színpadán (x)

Már tudni egy ideje, hogy ősztől akkreditált felnőttképzés keretében színészoktatásnak is otthont ad a volt iskolaépület, de emellett is számos újdonsággal találkozhatnak a nézők ősszel a Jurányiban. Mik lesznek ezek?

Rozgonyi-Kulcsár Viktória: Igen, a következő évadban is tovább bővítjük, az amúgy is igen komplex portfóliónkat, még ha a mai körülmények között már a fennmaradás, a megszokott színvonal megtartása is kihívás a független, struktúrán kívüli előadó-művészeti szektornak. Ezek egy része régóta dédelgetett terv, egy részéről pedig még egy éve sem gondoltam volna, hogy egyáltalán közöm lesz hozzá.

Az előbbire példa a már említett 2+1 éves „előadó-művészet a gyakorlatban” képzés, ahova több mint 170-en jelentkeztek és most folyik a harmadik rosta, az együttélés, ami után 14-en kezdhetik meg a tanulást októberben. Izgalmas ez a profilbővítés számunkra, hogy kicsit újra iskolává válik a Jurányi. Bár a tehetséggondozás és edukáció kezdetektől összenőtt a Jurányi és a Füge nevével, ez most mégis egy másfajta vállalás.

Az Átrium üzemeltetésének átvétele is új és nagy kihívás. Az egész nyár erről szólt, próbáltuk rendezni a sorokat, hogy szeptemberben újranyisson a színház és olyan színvonalon működjön, mint az elmúlt 12 évben, hiszen az a hely is meghatározó kulturális bázisa a Margitnegyednek. Ezt a feladatot szeptembertől a Pintér Béla Társulat, az Orlai Produkció, a Dumaszínház, a Delta Produkció és a Füge veszi át egy konzorciumban. Olyan minőségi kortárs darabokkal próbáljuk megtölteni a helyet, amelyek nem állnak majd messze szerintem az Átrium eddigi arculatától, műsorától.

Miért csatlakozott az Átrium újraindításához az Orlai Produkció?

Orlai Tibor: Azért veszünk részt ebben a kezdeményezésben, mert a működésünkben, a repertoárunkban a kezdetek óta, azaz mintegy 15 éve a koprodukcióknak rettenetesen nagy szerepe van. A Fügével az elsők között kezdtük az együttműködést, azóta dolgoztunk a Katona József Színházzal, a Vígszínházzal és a Dumaszínházzal is. Úgy látjuk, a mostani, anyagilag nehéz időszakban ez az összefogás lehet a megoldás arra, hogy a minőségből ne engedjünk.

Személyesen engem pedig az a kihívás izgat a leginkább, hogy hogyan tud az öt rendkívül markáns, egyedi karakterű partner összefogásában egy közös előadás megvalósulni. Mi erre az évadra az Átriumban nem tervezünk bemutatót, de a jövő évadban mindenképpen szeretnénk itt játszani, úgy, hogy az az előadás már az együttműködés keretében jönne létre.

Hogyan indítja az évadot az Orlai Produkciós Iroda?

Orlai Tibor: Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, izgalmasan. Az évad első fele az ősbemutatóké lesz: hat bemutatónkból négy először általunk, nálunk kerül közönség elé. Ráadásul az egyik ősbemutató egyben világpremier is, Woody Allen Brooklyni mese című darabja, amelyet Magyarországon és a világon is először az Orlai Produkció visz színpadra a Belvárosi Színházban, Szabó Máté rendezésében.

Szép Ernő Lila Akác című darabja nyomán Tasnádi István írta és viszi majd is színpadra a Lila Akác Lokált, amelyet november végén mutatunk be szintén a Belvárosiban. A harmadik ősbemutató a 6színben Klem Viktor standup-estje lesz Marlon Brando életéről, Botrányhős címmel. A negyedik ősbemutató pedig Halász Rita Margó díjas Mély levegő című regénye alapján, a könyvvel azonos című, a me too és a családon belüli erőszak témáját is érintő monodráma lesz, amelyben Pálos Hannát láthatják a nézők, ennek a játszóhelye a Jurányi.

Ezen kívül még két különleges bemutatónk szeptemberben. Az évadot egy angol darabbal, A legenda házával nyitjuk a Belvárosi Színházban, Hernádi Judit és László Lili főszereplésével, ez szintén különböző korosztályba tartozó nők sorsát, magánéleti és szakmai döntések következményeit, a hatalommal való visszaélés helyzeteit boncolgató előadás.

Mindnyájunk által nagyon várt és nagyon fontos előadás a Jurányi nagyszínpadán a Halál Velencében című produkció Kulka Jánossal. János Thomas Mann kisregényét egy 2006-ban megjelent hangoskönyvben felolvasta, és ez adja a mostani, Csuja László által rendezett produkció alapját, amelyben természetesen János is színpadra lép, de hogy ez milyen formában valósul meg, maradjon titok a bemutatóig.

Hogyan sikerült egy év alatt beindítani egy akkreditált színészképzést a Jurányiban, mi ennek a története?

Rozgonyi-Kulcsár Viktória: Bodó Viktor színész, rendező a Színművészeti Egyetemen még a modellváltás előtt kidolgozott egy nagyon ütős koncepciót arra, hogyan lehetne megreformálni a képzési rendszert. Ez az ismert okokból nem valósulhatott meg, de a terv publikus volt, én pedig szimpatizáltam vele. El kezdtünk beszélgetni, hogy ki mindenkit lehetne az ügy mellé állítani és dolgozni azon, hogyan legyen meg a szükséges pénzügyi és infrastrukturális forrás mindennek az elindításához.

Szeptember 13-án indul az Input Feszt – mi is az Input pontosabban és mi várható az egyhetes fesztiválon?

Rozgonyi-Kulcsár Viktória: Az Input társaság az innovatív produkciós terek összefogásának rövidített neve, amelynek a Trafó, a MU Színház, a Bethlen Téri Színház, a Szkéné és a Jurányi volt az alapító magja. Egy informális társaságról van szó, ami organikusan indult – jó volt tét nélkül szakmázni, nem mindig a határidőt hajtani, csak beszélgetni.

Később kialakítottunk egy feltételrendszert, amely mentén csatlakozni lehet hozzánk. Elsősorban a befogadó színházak felé nyitottunk, akiknek van egy arculatuk, hellyel támogatják a független szektort és fiataloknak is lehetőséget adnak a bemutatkozásra.

Most azt gondoltuk, szívesen megmutatnák kifelé is ezt a hálózatot, így szeptember 13-22-e között tartjuk az Input Fesztet, mindenki a saját helyszínén mutatkozik be.

Miért tartjátok fontosnak ezt a típusú szakmai összefogást?

Rozgonyi-Kulcsár Viktória: Ha egyáltalán fennmarad a jövőben a független vagy struktúrán kívüli színházi szektor, úgy látom, hogy ezek a helyek tudnak bástyaként fedezéket nyújtani az alkotóknak, társulatoknak . Fontos erősíteni ezeket az intézményeket, hogy be tudják fogadni, inkubálni tudják a formációkat, fiatal rendezőket, akik majd a kortárs előadóművészet meghatározó személyiségei lehetnek – ebből a struktúrából jutnak el ugyanis sokan a kőszínházakhoz. Szűrőként is működünk, óriási felelősséggel és rengeteg munkával, alázattal, hiszen a mi dolgunk, hogy sokkal kisebb anyagi kockázattal felismerjünk fiatal tehetségeket és életben tartsunk jelentős, tradicionális formációkat, túlélőket.