Igazi adójogi Armageddon az amerikai–magyar adóegyezmény vége – mit tegyenek az érintett cégek?

Az amerikai–magyar adóegyezmény megszűnése lényegesen súlyosabb és összetettebb helyzetet teremtett ahhoz képest, mint hogyha bármely más ország mondta volna fel az adóegyezményét Magyarországgal. A forrásadóztatás réme egyrészről leginkább a hazai technológiai, K+F, szoftverfejlesztő cégeket sújtja, mert ezen a területen eleve az amerikai a legfontosabb célpiac. De ugyanígy érintett lehet bárki más, aki amerikai cégekben tart részvényeket, egyéb részesedéseket vagy a jövedelme megszerzésének körülményei egyébként a Amerikához kapcsolódnak.

Ráadásul megítélésünk szerint abban sem reménykedhetnek a cégek, hogy 2024-ig hatályossá válik a 2010-ben aláírt, de még csak Magyarország által ratifikált új adóegyezmény.

Nemcsak az amerikai és a magyar kormányzat közötti fagyos viszony miatt, hanem mert az amerikai törvényhozás az adóegyezmények ratifikálása kapcsán közismerten lassú gépezet. Ebben nagyjából minden – az amerikai politikai és közjogi folyamatokat átlátó és értő – szakember egyetért. Nem állítjuk persze, hogy nem történhet csoda, de azt igen, hogy a csodavárás nem adekvát felkészülési stratégia.

Az amerikai forrásadó réme

Az amerikai–magyar adóegyezmény megszűnésének kétségtelenül legnagyobb negatív hatása az, hogy az Egyesült Államok 2024-től már korlátozás nélkül vetheti ki a magyar cégek, magánszemélyek amerikai forrású jövedelmeiből levonandó 30 százalékos forrásadót, amit az amerikai belföldi adószabályok írnak elő, de a kivetését eddig az adóegyezményünk jövedelemtípusok és adókulcsok tekintetében is korlátozta.

Annak elkerülése érdekében, hogy egy jövedelmet két ország is megadóztasson – egyik az adóilletőség országaként, a másik pedig forrásországként –, az adóegyezmények jövedelemtípusonként szabályozzák, hogy melyik országnak milyen mértékben van adóztatási joga. Így például, a még hatályos amerikai–magyar egyezmény csak Magyarországnak engedi adóztatni az Egyesült Államokból Magyarországra fizetett kamatokat, jogdíjakat, valamint szolgáltatási díjakat. Az osztalék vonatkozásában pedig – bizonyos körülményektől függően – 5, illetve 15 százalékban korlátozza Amerika forrásadóztatási jogát, és az így kivetett amerikai forrásadó teljes mértékben beszámítható a Magyarországon kivetett szja-ba, társasági adóba.

Az adóegyezmény megszűnésével az Egyesült Államok belső adójogán alapuló adóztatási jog minden fenti korlátja megszűnik, és minden Amerikához kapcsolódó jövedelem ottani forrásadóztathatósága kizárólag az Egyesült Államok adótörvényei, az IRS iránymutatásai és az amerikai bírói precedensjog szerint dől el. És bár a magyar adótörvények alapján a nem egyezményes országokból származó jövedelmek külföldi forrásadója is beszámítható az itthoni szja-ba, társasági adóba, ezt a beszámítási jogot a magyar adótörvények már korlátozzák.

Az Egyesült Államok adórendszere a 30 százalék forrásadót a külföldi adóilletőségű személyeknek azokra a jövedelmeire veti ki, amelyek „FDAP” jövedelemnek minősülnek és amelyeknek az amerikai adószabályok szerint Amerikában van a forrásuk. Az FDAP, azaz – magyarra nehezen lefordítható – „Fixed, Determinable, Annual or Periodic” jövedelmek olyan előre rögzített vagy meghatározható összegű jövedelmek, amelyek kifizetésére éves vagy más időszakos alapon kerül sor. Legtipikusabb FDAP-jövedelmek az osztalék, kamat, jogdíj, bérleti díj és járadék jellegű jövedelmek, de szolgáltatásból származó jövedelmek is tartozhatnak ide.

Magukért kiáltó számok

Nézzünk egy-egy egyszerű példát a jelenlegi és a 2024-től érvényesülő helyzetre! Az elsőben egy magyar szoftverfejlesztő cég szoftverlicencet ad jogdíj ellenében csak amerikai ügyfeleknek. Az ügyleteken 1000 jogdíjbevételt realizál és 600 költsége keletkezik, tehát 400 lesz a nyeresége. A még hatályos adóegyezmény szerint a jogdíjat az amerikai ügyfelek forrásadó levonása nélkül, a teljes 1000 összegben fizetik ki a magyar cég részére, amelynek – most tekintsünk el a szoftverekhez kapcsolódó adókedvezményektől – 36 lesz a magyar társaságiadó-fizetési kötelezettsége a 9 százalékos társaságiadó-kulcsunk figyelembevételével, illetve ezáltal 364 lesz az osztalékként is kifizethető adózott eredménye.

Jövőre már az amerikai ügyfelek a jogdíjak teljes összegéből 300 forrásadót vonnának le a 30 százalékos amerikai forrásadókulcs mellett, és így csak 700-at utalnának át a magyar cégnek.

Még a társaságiadó-törvény 90 százalékos beszámítási korlátja mellett is lenne ugyan 270 beszámítható amerikai forrásadója a magyar cégnek, a beszámítás azonban legfeljebb az adott tevékenységre fizetendő magyar társasági adó összegéig terjedhet. Esetünkben tehát az – amerikai forrásadó figyelmen kívül hagyásával számítandó – 400 nyereség mellett 36 lesz a beszámítható forrásadó.

Összességében pedig így a beszámítás csupán annyit jelent, hogy a 300 amerikai forrásadón túl nem kell még Magyarországon is társasági adót fizetnie a magyar cégnek. Viszont az idei 364 adózott eredmény jövőre már 100-ra (!) olvadna le. Az amerikai forrásadó drasztikusságát mi sem szemlélteti jobban, mint hogy amennyiben ugyanennek a cégnek a nyereségessége nem érné el a bevételei 30 százalékát (ami egy kifejezetten magas nyereségességet jelent), úgy jövőre már önmagában az adóegyezmény megszűnése veszteségessé tenné a céget.

A másik példában vegyünk egy magyar adóilletőségű magánszemélyt, aki egy amerikai részvénytársaságban tart részvényeket, amelyek után osztalékot vesz fel, 1000-et. A még érvényes egyezményünk alapján az Egyesült Államok maximum 15 százalék forrásadót vonhat le az amerikai társaságok magyar illetőségű részvényeseinek fizetett osztalékból. Szintén az egyezmény szabályai alapján, Magyarország is adóztathatja ugyanezt a jövedelmet, de a magyar adóba (ebben az esetben szja-ba) be lehet számítani az amerikai forrásadó teljes összegét. Mivel azonban az Amerikában levonható 150 forrásadóval éppen megegyezik a Magyarországon szintén 15 százalékos kulccsal számítandó szja, a teljes beszámítás nyomán a magyar részvényesnek az egyezmény hatálya alatt nem lesz további adófizetési kötelezettsége Magyarországon, és így 850 lesz a nettó osztalékjövedelme.

Jövőre ezzel szemben már 30 százalék lesz az amerikai forrásadó mértéke, és – adóegyezmény hiányában – a külföldi adó magyar szja-ba való beszámítása is korlátozott lesz, ami azt jelenti, hogy 5 százalék szja-t mindenképpen meg kell fizetni Magyarországon. Számokban mindez azt jelenti, hogy az 1000 osztalékból 850 helyett jövőre már csak 700-at utalnak a magyar részvényesnek, aki a 300 forrásadóból mindössze 100-at fog tudni beszámítani 150 helyett. Következésképpen, a nettó jövedelme 850 helyett csak 650 lesz, és ez így összességében 35 százalékos adóterhet jelent a két országban együttvéve, azaz az osztalék összadóterhe több mint kétszeresére fog növekedni.

Az előző, leegyszerűsített példák alkalmasak ugyan a kettős adóztatás problémájának szemléltetésére, de semmi esetre sem jelentik azt, hogy a forrásadóztatás ténye vagy hiánya minden esetben ilyen egyszerűen kijelenthető lehet.

Mit tegyünk most?

Az amerikai adórendszer sajátos szabályaira tekintettel első körben az érintett cégeknek, személyeknek minél hamarabb, és mindenképpen olyan hazai adójogásszal, adószakértővel célszerű felvenniük a kapcsolatot, aki szoros együttműködésben áll amerikai adótanácsadóval. Felmerülhetnek persze olyan, egyszerű megítélésű esetek is, amelyeknél a jövedelem amerikai adóztatásának lehetősége gyorsan kizárható lehet bizonyos jellegű amerikai érintettség ellenére is, és ez nem feltétlenül igényli amerikai adószakértő bevonását.

Különösen tőkejövedelmek, szoftverekkel, egyéb szellemi alkotásokkal kapcsolatos tevékenységek, továbbá amerikai ingatlanbefektetések, ott végzett tevékenységek esetén viszont nem lehet eléggé hangsúlyozni sem a szükségességét, sem a sürgető voltát a 2023 utáni amerikai adókövetkezmények alapos vizsgálatának. Az adótervezési lehetőségek előkészítése, majd pedig kivitelezése ugyanis jelentős időt igényelhet. Az év végéig rendelkezésre álló hónapok, napok pedig egyre gyorsabban telnek.

A szerzők a budapesti CSŐVÁRI LEGAL és a vele együttműködő San Franciscó-i DIOSDI CHING & LIU, LLP nemzetközi adójogi szakértői.

A témában készült teljes anyagot itt olvashatják.