Beláthatatlan károkat okozhat a magyar gazdaságnak az amerikai–magyar adóegyezmény megszűnése

Az Amerikai Egyesült Államok pénzügyminisztériuma 2022. július 8-án jelentette be a Magyarországgal még 1979-ben megkötött, a kettős adóztatás elkerüléséról szóló egyezmény felmondását, amely 2024. január 1-ig marad érvényben. Washington ilyen szankciót korábban egyetlen komolyabb gazdasági potenciállal rendelkező ország ellen sem foganatosított, főleg nem OECD-taggal szemben. A legnagyobb „áldozat” eddig Málta volt még az 1990-es években.

Az USA csak az ürügyre várt

A két fél közül egyértelműen Magyarországnak nyújtott nagyobb előnyöket az adóegyezmény. A 70-es évek végén szakmai értelemben még konformnak és modernnek számított, a 90-es évekre azonban elavulttá vált, elsősorban a magyar adórendszer változásai és a piacgazdaságra történő átállás miatt. Ezenfelül a folyamat jobb megértése érdekében szót kell ejteni azokról a Magyarországon kialakult nemzetközi adóstruktúrákról is, amelyek az egyezmény nyújtotta kedvezmények miatt arra használták hazánkat, hogy az USA-ba irányuló szolgáltatásokat hatékonyabban csatornázzák be.

Ez érthető módon egy idő után nem tetszett Washingtonnak, amely a 2000-es évektől kezdve egyre több jelét adta annak, hogy újratárgyalásra van szükség.

A felek végül 2008-ban ültek tárgyalóasztalhoz. Ennek eredményeként meg is született az új egyezmény, amelyet a kormányok szintjén 2009 végén fogadtak el. A magyar parlament 2010 elején ratifikálta a dokumentumot, ugyanerre azonban belpolitikai okokból a tengerentúlon nem került sor (az ügynek akkor nem volt köze Magyarországhoz). Sőt, később sem, mert néhány év alatt ez az új tervezet is „elavulttá” vált az amerikai félnek az ott zajló jelentős adóreform miatt.

Washington azóta valószínűleg csak a megfelelő ürügyre várt, hogy egyoldalúan felmondja a számára egyre előnytelenebbnek számító 1979-es egyezményt. Az amerikai kormányzat kommunikációjából arra lehet következtetni, hogy ezt az ürügyet elsősorban a globális minimumadó bevezetését akadályozó magyar álláspont szolgáltatta. Úgy tűnik, a magyar kormány ebben a kérdésben rossz taktikát követett, amikor tévesen úgy gondolta, hogy a globális minimumadó jó eszköz arra, hogy újabb kedvezményeket harcoljon ki az Európai Unióval szemben, miközben valójában összetévesztette az ellenfeleket.

Biztosíték a befektetők és a gazdasági szereplők számára

A kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás volt az egyik legfontosabb igazodási pontja a magyar–amerikai gazdasági kapcsolatoknak. Az olyan alapvető joggyakorlatok, amelyek az elmúlt évtizedekben a kölcsönös egyeztetési eljárás, a beruházások védelme vagy a jövedelemadó típusai kapcsán kialakultak, biztosítékot jelentettek nemcsak az amerikai befektetőknek, de magyarországi gazdasági partnereiknek is.

Ezzel a több mint negyven éve hatályban lévő egyezmény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy hazánk vonzó befektetési helyszín legyen a tengerentúlról érkező tőke számára.

Nélkülözhetetlen szerepét, a két ország közötti adózás szabályozását 2024. január 1-jétől a magyar és az amerikai jogrendszer önállóan és egymástól függetlenül nem lesz képes betölteni.

Az egyezmény megszűnésének Magyarországra nézve már rövid távon is lesznek érzékelhető negatív hatásai, hosszabb távon azonban a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az egyezmény hiánya komoly bizonytalanságot ébreszt a befektetők körében. Ez főként az ország tőkevonzó és munkaerő-megtartó képességének számottevő csökkenésében, a befektetések elmaradásában és a beruházások visszafogásában jelentkezhet majd, bár ennek közvetlen következményeit sosem fogjuk tudni megmérni, mert egy befektetési döntést sok más körülmény is befolyásol.

Másképp fogalmazva: az egyezményes védelem hiánya egy újabb kockázati tényező, amelyet az amerikai befektetőknek mérlegelniük kell hazánkkal kapcsolatban. Ha az ő logikájukat követjük, adómegállapodás nélkül Magyarország jövőre egy olyan helyszínné válik, ahol bármikor különadót (forrásadót) lehet kivetni az országból kifizetett jövedelmekre, ami veszélyeztetheti a befektetések megtérülését.

Negatív gazdasági hatások

Mivel az egyezmény elsősorban az éves alapon elszámolandó adókat szabályozza, a közvetlen negatív következményekkel 2024 elejétől számolhatunk. Ezek rövid távon a magyar adórendszer sajátosságaiból fakadóan alapvetően nem a Magyarországon letelepedett amerikai cégeket, hanem fordítva, a hazánkból az USA-ba irányuló befektetéseket és szolgáltatásokat fogják hátrányosan érinteni. Ennek oka az Egyesült Államokat elhagyó kifizetéseket terhelő 30 százalékos forrásadó, amelyet abban az esetben kell levonni, ha azok célállomása olyan ország, amellyel nincs érvényes adóegyezmény.

Ez nem minden kifizetést érint, de többek között a jogdíjbevételeket, az amerikai befektetések (beleértve az értékpapírok) utáni fizetett osztalékokat és a cégcsoporton belüli finanszírozás esetén a kamatbevételeket igen. Ebbe a sorba tartoznak bizonyos szolgáltatásokból származó bevételek is annak függvényében, hogy ezekre vonatkozóan éppen mit ír elő az amerikai jogrendszer, amelynek változásaival szemben 2024. január 1-jétől az adóegyezmény már nem fog védelmet biztosítani.

Fennáll a veszélye annak is, hogy az érintett magyarországi cégek csak úgy őrizhetik meg versenyképességüket, ha tevékenységüket olyan országba helyezik át, amelynek van érvényes adóegyezménye az USA-val.

Ez könnyen költözési dominót indíthat el, hiszen nagy számban működnek hazánkban magyar és külföldi tulajdonú vállalkozások, amelyek fő tevékenysége ugyan nem az Egyesült Államokba irányul, de mégis vannak olyan részlegeik, olyan szolgáltatásaik, amelyeket az egyezmény felmondása hátrányosan érint.

Ez az amerikaiaknak is rossz

Németország és Ausztria után historikusan az Egyesült Államok számít a harmadik legnagyobb befektetőnek Magyarországon. Az amerikai kitettség hazánkban ebben az értelemben nagyságrendekkel nagyobb, mint fordított irányban. Washington részéről szakmai szempontból azért volt rossz döntés az egyezmény felmondása, mert bár a magyar adórendszer jelenlegi működése miatt az amerikai befektetések közvetlenül nem szenvednek el károkat, semmi garancia nincs arra, hogy ezek a szabályok nem változnak meg hosszú távon.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a már Magyarországon lévő közel 1700 amerikai székhelyű vállalat mintegy 106 ezer magyar munkavállalója is nehéz helyzetbe kerülhet az egyezmény felmondása következtében. Jó példa az őket érő negatív hatásokra az amerikai vállalatoknál működő részvényjuttatási programok kapcsán keletkező többlet adóteher, amely nemcsak a felső vezetőket, hanem a munkavállalók széles körét is érinti majd a 30 százalékos forrásadó fizetési kötelezettség formájában.

Ezenfelül a Magyarországon dolgozó amerikai állampolgároknak (kiküldötteknek) is többletadminisztrációval és többletadózással kell szembesülniük amiatt, hogy az egyezményes védelem hiányában az amerikai forrású jövedelmeik is adókötelessé válnak Magyarországon.

Azonnal új megállapodásra van szükség

A rendelkezésre álló információk szerint jelenleg nem folynak érdemi tárgyalások egy új egyezmény megkötésére irányulóan, jóllehet ez mindkét félnek érdeke. Úgy tűnik, a fennálló kérdések megvitatására és az álláspontok közelítésére magyar részről nem csak szakmailag, de politikailag is megvan a nyitottság.

Egy olyan megállapodásra van szükség, amely a két országban egyaránt előnyös és kiszámítható feltételeket biztosít a beruházások megtartására és bővítésére. Egy ilyen adóegyezmény letárgyalása, ratifikálása és az Egyesült Államok szenátusán való átverekedése azonban az eddigi tapasztalatok alapján többéves folyamat, amely sajnos még el sem kezdődött. A cikk elején példaként említett Máltának ez 15 évig tartott.