Többet árt, mint használ – az élelmiszerárstop gazdasági hatása

2022. február 02. – 08:19

Pákozdi Dávid
a Frontier Economics tanácsadója
Fabricius Dávid
a Frontier Economics tanácsadója

Másolás

Vágólapra másolva

Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.

Februártól él az árstop, vagyis az egyes alapvető élelmiszerek (kristálycukor, sertéscomb, stb.) árát a tavaly októberi szinten rögzítő rendelet, mellyel a kormány a lakosságot védené az egyre jobban elszálló inflációtól. Bár a kiskereskedelmi szektor reakcióját nehéz előre jelezni, cikkünkben mégis megpróbálkozunk az árstop várható hatásának rövid bemutatásával.

Az intézkedés akár segíthet is az alacsonyabb jövedelműeknek az élelmiszerárak növekedése közepette, de sok más tényezőt is figyelembe kell venni. Az ilyen árszabályozás rendkívüli mértékben torzítja a piacot, így a kormány minden próbálkozása ellenére készlethiányhoz vezethet, valamint versenyhátrányba hozhatja a kisebb üzleteket. Ezen problémák hatását olyan alternatív intézkedésekkel lehetne mérsékelni, melyek kisebb piactorzító hatás mellett tudnák hatékonyabb módon segíteni a rászoruló vásárlókat.

A melléhatásokról kérdezze a kiskereskedőket

Ahogy a Lidl által frissen bejelentett, a hatósági áras termékekre vonatkozó mennyiségi korlátozása is jól mutatja, az árszabályozás meghatározása szűkösséghez vezethet, hiszen a kereslet és a kínálat találkozásával létrejövő egyensúlyi ár alatt kevesebb kereskedő szeretné értékesíteni az adott terméket. Ezt elkerülendő, a rendelet szerint a kiskereskedőknek kötelező az érintett termékekből legalább a hét adott napjára jellemző 2021-es mennyiséget kínálni.

Az árszabályozás miatt azonban nem csak a kínálat lehet alacsonyabb, hanem akár a kereslet is nőhet. Ennek esélyét csökkentheti valamelyest, hogy a rendelet alapvető élelmiszereket érint, az ilyen termékek keresletének „árrugalmassága” pedig jellemzően alacsony: a fogyasztók ritkán vesznek lényegesen több tejet, csak azért, mert olcsóbb. Viszont mivel az árszabályozás specifikus termékkategóriákat céloz, mint például a 2,8%-os tej, a fogyasztók ezekkel tudják majd helyettesíteni az árstop által nem érintett, már relatíve drágább termékeket, mint a 1,5%-os tej. A kiskereskedőknek mindeközben nem jut majd haszon és így ösztönző sem arra, hogy az érintett termékekből az előírt minimumnál többet tartsanak készleten.

A szűkösségen túl azonban egyéb problémák is felléphetnek. A boltok akár más árucikkek eladásán keresztül is megpróbálhatják visszaszerezni a rendelet által érintett termékekből származó relatív veszteséget. Emiatt az árstop hatása a fogyasztó által a kasszánál fizetett összegre nagyban függ attól, mi van a kosárban: indirekt módon lehet, hogy a drágább rizsen keresztül fizetjük majd meg az olcsóbb csirke „árát”.

A rendelkezés emellett akár a minőség rovására is mehet, ahogy a boltok alacsonyabb beszerzési költségű, akár importált termékekkel próbálják meg csökkenteni az árstopból fakadó (relatív) veszteségüket. Bár a kereskedelmi szerződésekből fakadó rugalmatlanság miatt a beszállítói lánc nagyobb átalakítása csak hosszabb távon reális (erre az árstop egyelőre három hónapos időtartama pedig valószínűleg nem ad teret), a kiskereskedők a szerződéses kereteken belül is képesek lesznek valamelyest változtatni mind az általuk beszerzett termékek mennyiségét, mind magát a termékskála összetételét.

Fontos hozzátenni, hogy bár a rendelet egyelőre csak egy rövidebb időszakra szól, az árstop akár tovább is velünk maradhat, hiszen megszüntetése ugrásszerű áremelkedéshez fog vezetni. Ez politikailag nem lenne vonzó – tehát meglehet, hogy kiskereskedők elkezdenek hosszabb távban gondolkodni.

Nem mindenki örülhet neki

Bár a rendelkezés célja az alacsonyabb jövedelműek megsegítése, a korábban említett folyamatok miatt nem egyértelmű, hogy ez sikeres lesz-e. A szegényebbek összességében jól járhatnak, hiszen a jövedelmük viszonylag nagy részét költik az árszabályozott termékekre, emiatt pedig kevésbé fogja őket érinteni, ha a boltok megemelik a többi árucikk árát. Mindez persze csak akkor igaz, ha a megnövekedett kereslet ellenére az alacsonyabb jövedelműek hozzá is tudnak jutni az árszabályozott termékekhez; lehet, hogy a korábban taglaltak miatt sokan kénytelenek lesznek drágább, vagy rosszabb minőségű termékeket venni.

A magasabb jövedelemmel rendelkezők ezzel szemben többet költenek más, illetve jobb minőségű termékekre, így számukra lehet, hogy többe fog kerülni a heti bevásárlás, mint korábban: az árszabályozás tehát a vásárlók egyes jövedelmi rétegei között csoportosíthatja át a költségeket. Ez azért is valószínű, mert nem várható hogy a boltok egyszerűen „lenyelik” a rendelkezésből eredő többletköltségeket, illetve az árbevétel-kiesés egészét. Egy cég profitabilitása végső soron a piaci versenytől függ, erre pedig nincs hatással az árstop, és mivel a boltok más termékeken keresztül képesek lesznek visszaszerezni az elvesztett nyereség egy részét, ezt nagy valószínűséggel meg is fogják próbálni.

A nagyobb boltoknak itt könnyebb dolguk lesz mint a kicsiknek, mivel előbbiek sokkal többféle terméket árulnak, vásárlóik pedig jellemzően többet költenek olyan termékekre, amelyekre nem vonatkozik az árszabályozás, tehát ahol árat lehet emelni. A kisebb élemiszerboltoknak azonban ebbe beletörhet a bicskája, vagyis a rendelkezés a nagyobbak javára torzítja a versenyt – ahogy ezt egy pécsi üzlet esetében láthattuk, a kisboltok nehezebben tudnak majd haszonnal működni.

A korábban említett következmények súlyossága természetesen attól függ, mekkora az érintett termékek hatósági és „piaci” ára közötti különbség. A jelenlegi, emelkedő inflációs környezetben a kettő közti olló gyorsan kinyílhat, ami miatt a készlethiány egyre csak nőhet, a kereskedők más beszállítók után nézhetnek, a kisebb boltok piaci pozíciója pedig tovább romolhat. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az ugrásszerű áremelkedés elkerülése miatt bizonytalan, hogy meddig tart az árstop (bár hivatalosan ugye május 1-ig).

Nem hatékony, nem célzott, de cserébe elég durva beavatkozás

Könnyen belátható, hogy az árstop rendszere nem túl hatékony, és nem megfelelően célzott. Nem hatékony, mert bár valóban csökkentheti a szegényebbek kiadásait, nehéz megmondani hogy valóban sikeres lesz-e: attól függ, hogy az adott vásárló milyen egyéb termékeket vesz, hol vásárol és egyáltalán elérhető-e az adott (minőségű) termék. A rendelkezés emellett nem eléggé célzott, hiszen bár célja a szegények megsegítése, nagyon sok mellékhatása van: befolyásolhatja a boltok termékkínálatát, illetve torzíthatja is a versenyt – ez utóbbi ahogy a vásárlóknak, úgy a gazdaság egészének sem tesz jót.

Mindezek fényében talán nem meglepő, hogy nemzetközi szinten az ilyen árszabályozás igen ritka állami beavatkozásnak számit. Általában csak akkor használják, ha a gyenge verseny miatt magasak az árak – például természetes monopóliumok esetében, bár az árszabályozást ilyenkor is sokszor csak utolsó lehetőségként vetik be, ha nem nagyon van más választás. Az élelmiszer-kiskereskedelemre ezzel szemben az erős verseny jellemző.

Amennyiben a cél a szegényebb vásárlók megsegítése, közgazdasági szempontból inkább élelmiszerutalványokra, vagy áfacsökkentésre lenne érdemes hagyatkozni – persze mindkét alternatíva esetében a költségvetést terhelnék a beavatkozás terhei. Az élelmiszerutalványok segítséget nyújtanak a rászorulóknak, de nem torzítják az árakat, tehát a versenyt sem. Az alapvető élelmiszerekre vonatkozó ÁFA csökkentése a szegényebbek számára jelentős segítséget jelentene, és mivel egy sokkal tágabb termékkörre vonatkozik mint az árstop, ezért nem kifejezetten torzítja a különböző termékek relatív keresletét, valamint nem ösztönzi a boltokat arra, hogy az árakkal vagy a termékportfolióval „játsszanak”.

Összességében tehát, bár az alacsonyabb keresetűek inflációtól való védelmét valóban kiemelt figyelem kell, hogy övezze, az árstop erre messze nem a legjobb megoldás.