Meghalt Pauk György hegedűművész

Pauk György a 20. század szétgyötört Magyarországának egyik nagy generációjához tartozott. A két háború közötti első nagy elvándorlást az ötvenes években követte a második, ami a művészeti életben is, a klasszikus zenében kiváltképp, a mai napig érezteti hatását. Pauk Györgyöt a másodikkal vesztette el az ország, hosszú évtizedekre.

A klasszikus zenével édesanyja zongorajátékán keresztül ismerkedett meg, míg őt egy nap el nem vitték a nyilasok, édesapja ekkor már munkaszolgálatos volt. Egyikük sem élte túl a vészkorszakot, Paukot nagymamája nevelte fel. A Zeneakadémiára kilencéves korában kezdett járni, tizenhárom évesen felvették a különleges tehetségek osztályába. Waldbauer Imre és Temesváry János volt a mestere, a művészképzőt Zathurecky Edénél végezte, ami élete végéig meghatározta a hegedűjátékát. A valóban világhíres, Hubay Jenőtől eredeztetett, a háború utáni években védjegynek számító játéktechnika és szemlélet kiemelte a magyar hegedűsöket a világ művészei közül. Kamarazenetanára Weiner Leo volt, de tanította Kodály Zoltán is.

1956-ban elhagyta az országot, ugyanebben az évben megnyerte az elsőként rendezett Premio Paganinit Genovában, 1959-ben első díjas lett a Thibaud versenyen. A müncheni szonátaversenyt is megnyerték Frankl Péterrel, akihez élethosszig tartó barátság fűzte.

Hosszú és gyönyörű szólistakarrierje során valamennyi kontinens valamennyi meghatározó zenekarával és karmesterével játszott, a felsorolás túl hosszú és értelmetlen lenne.

Muzsikusi pályája mellett éppolyan meghatározó és korszakos értékű a pedagógiai munkája, évtizedeken keresztül tanított a londoni Royal Academy of Musicon és a svájci Winterthurban, de számtalan mesterkurzust tartott a világ összes részén. Magyarországra a szocializmus enyhülésével a hetvenes években térhetett vissza először látogatóba. A kilencvenes évektől nyílhatott volna lehetőség arra, hogy hatalmas tudását magyar növendékeknek is átadhassa, ez mégsem történhetett meg úgy, ahogy szerette volna. Pár éven keresztül a szombathelyi Bartók-szemináriumon taníthatott, de ott sem találkozott annyi magyar növendékkel, amennyivel találkozhatott volna. A kevesek között ott volt viszont Pusker Júlia, akit a nemzetközi sajtó is egyik legkitűnőbb növendékének tart. Az utóbbi években már gyakrabban találkozhattak vele a Zeneakadémia növendékei és a Fesztivál Akadémiára látogatók is. Mesterkurzusai, amennyiben nyilvánosak voltak, a passzív résztvevőknek is élményszámba mentek.

Noha már 88 éves volt, halála váratlanul ért mindenkit, novemberben még kurzust tartott a Zeneakadémián. Fordulatos élettörténetét papírra vetette, melyet 2016-ban adott ki a Park Kiadó Négy húron pendülök címmel. A kedves stílusban megírt kötetet mindenkinek szívből ajánlom.