Michel Houellebecq legváratlanabb húzása

Átlagos Houellebecq-regénynek indul, és sokáig az is marad. A kortárs francia irodalom egyik legismertebb és legmegosztóbb alakjának Tótfalusi Ágnes fordításában magyarul is megjelent könyve mindent tartalmaz, ami miatt szeretik vagy éppen ki nem állhatják az olvasók:

• kiégett középosztálybeli főhőst,
• hatalmi játszmákat,
• radikálisok fenyegetését,
• terrorizmust
• és szexet.

Könnyen legyinthetnénk erre, hogy már megint a szokásos fehér férfi kesergését kell olvasni, ráadásul ezúttal 700 oldalon keresztül, viszont jó hír, hogy a könyv egy ponton egészen más irányba kanyarodik, mint amire bárki számítana.

A Megsemmisülni főhőse, az ötvenhez közeledő Paul a francia gazdasági miniszter tanácsadója 2027-ben. Pault nem sok minden hozza lázba, sztoikus nyugalommal szemléli az életet, a sajátját is, a feleségével legalább tíz éve úgy élnek egy háztartásban, hogy gondosan odafigyelnek, véletlenül se fussanak össze a lakásukban, fizikai érintkezésről pedig szó sem lehet.

Paul vérnyomása akkor sem igazán emelkedik meg, amikor egy titokzatos nemzetközi csoportosulás közzétesz egy főnökét halálosan megfenyegető videót az interneten, majd pedig rejtélyes akciósorozat veszi kezdetét a világ több pontján. A több szálon futó globális ökothriller azonban leginkább csak a kerettörténet,

a mélyben az elnagyolt és nem is igazán érdekfeszítő lektűr helyett tartalmasabb személyes drámák bomlanak ki.

Paul már nyugdíjas apja sztrókot kap, kómába esik, majd miután felébred, csak a szemét tudja mozgatni. Az életét a francia titkosszolgálatnak áldozó férfi köré gyűlnek családtagjai, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a krízishelyzet olyan testvéreket is összehoz, akik már évek óta nem beszélnek egymással. Bármennyire is klisés az alaphelyzet, a szerző pont annyira megy bele, hogy a nagy összemelegedés ne csapjon át valami szirupos családi romkomba, sikerült-e összekaparni valami értelmezhető kapcsolatfélét a totális elhidegülésből. Magyar olvasóként egyébként az is figyelemre méltó, hogy a Houellebecq által hanyatlóként lefestett francia egészségügy itthonról nézve még mindig egészen utópisztikusnak tűnik.

Az egyik legizgalmasabb visszatérő szálon közben elnökválasztásra készül Franciaország, az olvasó pedig némileg beleláthat a marketingszempontok által vezérelt politikacsinálás boszorkánykonyhájába. Az alaphelyzet nem sokban különbözik a mostanitól: a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés társadalmi támogatottsága magas, a jobboldali-liberális establishmentbe vetett bizalom azonban még nem párolgott el teljesen, miközben a szerző tézise most is az, hogy a nyugati világ egyik vezető hatalma már túl van a zenitjén, a status quóját azonban még néhány évig-évtizedig talán sikeresen tudja védelmezni.

A történet különböző szálai dinamikusan változnak, egy ponton azonban joggal merülhet fel a kérdés az olvasóban is, hogy persze nem szenvedünk hiányt szórakoztató epizódokból, de mégis mitől más ez a könyv, mint mondjuk a Behódolás vagy a Szerotonin, amelyek kicsit más hangszereléssel, de nagyon hasonló problémák körül forognak, mint a Megsemmisülni első 550 oldala. A válasz: attól, hogy az ellaposodás felé araszolva a szerző húz egy egészen váratlant, amivel sikerül emlékezetessé tenni a történetet, és egyben a könyv terjedelme is elnyeri legitimációját. A kisebb-nagyobb hullámvölgyek után úgy tűnik, hogy Paul élete pozitív fordulatot vehet, azonban egy ártatlannak tűnő problémával elmegy a fogorvosához, és kiderül, hogy szájüregi rákja van. Innentől pedig a könyvön belül egy teljesen új könyv kezdődik vagy inkább folytatódik.

Nem hallunk többet az ökoterroristákról, spin doctorokról, hekkerekről, titkosszolgákról és bevándorlókról, a regény utolsó száz oldala semmi másról nem szól, csak Paul rákjáról, házasságáról és legszűkebb privát életének alakulásáról.

Ha Houellebecq szándéka annak érzékeltetése volt, hogy totál mindegy, hogy ki a francia elnök, vagy mit akcióznak önjelölt világmegváltók, amikor valaki élet-halál küzdelembe kerül egy benne növekvő tumorral, akkor ez tökéletesen sikerült.

Miközben a kiégett és enervált főszereplővel sokáig nem könnyű azonosulni, azt az élethelyzetet már jóval könnyebb átélni, ahogyan a sokkoló tudás birtokában hirtelen a tudatán kívül reked minden, ami kevésbé lényeges. A könyv talán legnagyobb erénye, hogy a szerző nemcsak Paul rákjával foglalkozik, hanem egy sor francia író halállal kapcsolatos szövegeiből idézve szélesebb spektrumon is meg tudja mutatni, hogyan küzdenek meg az emberek azzal, ha szembekerülnek egy komolyabb betegséggel, így vezetve el az olvasót valamilyen fajta univerzális következtetés felé.

Michel Houellebecq: Megsemmisülni
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Magvető, 2023, 7999 Ft