„A FreeSZFE szitokszónak számít a hatalomnál” – vizsgafilmek kizárólag a Telexen

„Szegény filmezésben edződtek. Abban, hogy föltalálják magukat, kreatívak legyenek akkor is, ha nincs pénz

– mesélte Schwechtje Mihály, a FreeSZFE rendező-operatőr mesterképzés végzős osztályának egyik vezető tanára a hallgatókról. – Ez az osztály úgy indult, hogy egy normál félév után jött a Covid, majd a Gothár-ügy traumatizálta a közösséget, utána nyáron beütött az alapítványi átállás.”

Schwechtje szerint azonban minden külső körülmény ellenére mindvégig sikerült a szakmai munkára koncentrálniuk. A két osztályfőnök, Schwechtje és Nagy Zoltán minden szemeszterre meghívott egy vendégtanárt, így vett részt a képzésben Hajdu Szabolcs, Pálfi György és Gigor Attila, de Tarr Béla és rengeteg fiatal rendező is tartott kurzust.

Vizsgafilmekre már Andy Vajna óta nem kaptak állami támogatást az egyetemisták – „ami egy marhaság, mert ha nem tanulja meg a diák a filmezést, akkor hogy tudná megcsinálni a diplomafilmet?” – folytatta az osztályfőnök, aki szerint a Káel Csabáék vezette Nemzeti Filmintézet (NFI) tett ígéretet vizsgafilmek támogatására, ezért az egyetemfoglalás ideje alatt be is adtak egy pályázatot. Azért persze nem lepődtek meg, amikor azt elutasították, így végül a Goethe Intézet támogatásával tudtak elkészülni a vizsgafilmek.

„A FreeSZFE szitokszónak számít a hatalomnál és az NFI-nél”

– mondta Schwechtje, amikor arról kérdeztük, mennyi esélyük van a végzős rendezőknek nagyjátékfilmet forgatni itthon. Az osztályfőnök szerint jelenleg a magyar filmesek 95 százalékát kizárták a pályázók köréből, a támogatásokról nem szakmai, hanem politikai szempontok alapján döntenek a Filmintézetnél.

Az, hogy a mesterszakos osztály vizsgafilmjei mégsem aktuálpolitikával foglalkoznak, Schwechtje szerint azt bizonyítja, hogy nem ideológiai, hanem szakmai képzést folytatnak. „Próbáltunk mindenkit abban segíteni, amilyen filmet ő akart csinálni, mögé tenni a szakmai részét, hova kell rakni a kamerát, hogy szólal meg a színész. Csinálhattak volna filmet Krisztus ingéről, bármiről csinálhatnak, csak legyen jó.”

A FreeSZFE közössége már azt tervezi, hogy milyen új képzések indulhatnak majd az eredetileg SZFE-n kezdő osztályok diplomázása után. A fennmaradás érdekében rendszeres bevételekre van azonban szükségünk, a működési költségekhez a freeszfe.hu/tamogatas oldalon lehet hozzájárulni.

Ezen a hétvégén a FreeSZFE rendező-operatőr mesterképzés végzős osztályának vizsgafilmjeiből láthatnak válogatást a Telex olvasói:

Niko

• rendező, író: Korom Anna, operatőr: Bedécs Lola

Korom Anna szerint alacsony költségvetésből forgatni egyszerre nehéz és felszabadító. „A tengerparti jeleneteket például Romániában forgattuk, amikor arcok vannak bevágva, akik a kamera felé néznek, azt úgy vettük fel, hogy Csizmadia Botond hangmester vezetett, mi, többiek pedig vonyítottunk a kocsiban, hogy a kamera felé nézzenek a járókelők. Az egyik legjobb forgatási élményem volt ez a két nap Románia azzal együtt, hogy letartóztattak minket, mert rendőregyenruhás színészekkel akartunk forgatni.”

Vizsgafilmjében Korom szeretett volna az anyaság körüli tabukkal foglalkozni, sok nő megy ugyanis keresztül nagyon mély nehézségeken, de erről a legtöbben nem mernek beszélni. A rendező következő filmjének főszereplője pedig egy plasztikaiműtét-függő nő, akit nem ismer fel a régi szerelme. „Ennek a filmnek már az utómunkája folyik, a nagyjátékfilmmé bővített verzióját pedig az inkubátor programban fejlesztjük.”

Az elveszíthető dolgok szeretete

• rendező, író: Ladányi Jancsó Jákob, operatőr: Podányi Dániel

Ladányi Jancsó Jákob filmjét egyetlen fotó inspirálta: „Még második félévben, amikor Hajdu Szabolccsal voltunk, kaptunk egy feladatot. Választhattunk különböző képek közül, és abból kiindulva kellett egy történetet írni. Én egy fekete-fehér képet választottam, amin egy lány égő cigarettával a szájában állt, és egy fiú puskával célzott rá. Valahogy megfogott, hogy nem lehetett eldönteni a fiú tekintetéből, hogy a lányra vagy a cigarettára céloz” – mesélte a rendező, aki az első forgatókönyvet a színészekkel szoros együttműködésben fejlesztette tovább. Úgy érzi, a film végül a forgatókönyv utolsó verziójához képest is más lett, de az egészet izgalmas és organikus folyamatként élte meg.

„Van egy filmtervem Jancsó Ladányi Piroskáról, akit 1954-ben húszévesen felakasztottak öt kiskorú lány meggyilkolásáért” – mondta a fiatal rendező, aki a ludwigsburgi filmakadémián töltött félév alatt, Tarr Béla kurzusán rövidfilmben dolgozta fel a történetet, de most Tarr-ral próbálnak támogatást szerezni a nagyjátékfilmes verzióhoz. „Ezenkívül nem sokára forgatok egy rövidfilmet, ami egy rehabon fog játszódni, ahova bekerül egy fiatal lány, és találkozik egy idősebb, karizmatikus férfival, aki mint terapeuta és egyfajta guru vezeti a közösséget.”

Lesen

• rendező, író: Karácsony Péter, operatőr: Szebeni Gábor

Karácsony Péter eredetileg horrorfilmet szeretett volna forgatni, az alacsony költségvetés miatt vette elő egy korábbi filmtervét. „Így is barátaim önzetlen segítsége és családom támogatása kellett hozzá, hogy létre tudjon jönni ez a kisfilm” – mondta a rendező, aki két és fél nap alatt, esőben, sárban, feszített tempóban, de nagyon jó hangulatban forgatta le vizsgafilmjét.

A Lesen többek között a New York Indie shorts, Cannes Indie shorts és a németországi Cottbus filmfesztiválokon is bemutatkozhatott, de hazai fesztiválokon is több díjat nyert. Karácsony következő két kisjátékfilmjét (Vasárnapi emberrablás és a Kis Hatalmasok) most kezdi fesztiváloztatni. „Ezeken túl pedig tervben van egy horror-vígjáték sorozat is, és persze alig várom, hogy nagyjátékfilmet rendezhessek.”

Harmadnap

• rendező, író: Török Marcell, operatőr: Meister Natália

Török Marcell szerint az SZFE átalakítása körüli botrány összekovácsolta a közösségüket. „Nekem hatalmas szerencsém volt az osztályommal, osztályvezetőimmel és tanáraimmal, mert egyöntetűen, kérdés nélkül, együtt hagytuk ott a régi és vállalhatatlanná vált intézményt a bizonytalanért, azzal az elhatározással, hogy valamilyen formában folytatni fogjuk a tanulmányainkat. Kialakult egy szövetség, aminek inkább a bajtársiasság az alapja, mintsem az iskolából fakadó hierarchia.” A rendező rendkívül intenzív időszakon van túl, a Harmadnap utómunkáinak a befejezése egybeesett Nádas Péter Találkozás című drámájának a forgatásával és utómunkájával, amit a Katona József Színházban rendezhetett meg, és ami film formájában az eSzínházon látható. Török már dolgozik következő projektjén, ami áldokumentumfilm lesz. „Stílusánál fogva remélhetőleg még jobban fel tud majd szabadítani minket, főleg, hogy ugyanazzal a csapattal folytatjuk a munkát, amellyel ennél a filmnél volt szerencsém dolgozni. A bizalom, az egymás iránti figyelem adott, szóval nagy baj nem lehet, remélem, sikerül értékeset alkotnunk. A közeljövőben valószínűleg erre az esztétikai értelemben is vett szabadságra filmalkotóként szükségünk is lesz, hiszen jelenleg ez az egyetlen járható és lehetséges út, ha az ember nem szeretne újabb epizódokat rendezni az Aranybullában.”