Vámos Zoltán: Betegként rettegtem találkozni a magyar egészségügyi rendszerrel, orvosként ugyanezt nem látom

2022. október 15. – 09:55

Vámos Zoltán: Betegként rettegtem találkozni a magyar egészségügyi rendszerrel, orvosként ugyanezt nem látom
Fotó: Veiszler Alinda

Másolás

Vágólapra másolva

Vámos Zoltán orvos, filmrendező, forgatókönyv író volt ezen a héten Veiszer Alinda vendége, a teljes videót itt lehet megnézni egy kisebb összeg fejében. Vámos elsősorban a magyar egészségügyről és annak helyzetéről beszélt: arról például, hogy létezik a közegen belül orvos és ápoló közötti szembenállás,

„Valóban az a helyzet, hogy ezek túlterhelt és kimerült emberek”

-mondta az egészségügyi dolgozókra. Arra, hogy egy, a műsorvezető által említett kutatás szerint Magyarországon az emberek 10%-a bízik az egészségügyi intézményekben, Vámos azt mondta, „nem ismerek olyat aki a saját képességeihez képest ne tenne meg 100%-ot a betegeikért”.

Szerinte a magyar helyzetet nehezíti az is, hogy „minden embernek más az igénye is, ahány ember, annyiféleképpen lehet jól vagy rosszul eljárni” dolgozóként. Vámos úgy látja, sok a kommunikációs probléma. Arra a kérdésre, hogy a magyar egészségügy romokban hever-e, Vámos úgy fogalmazott: „ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon örülök annak, hogy a hozzátartozóimat nem kell kórházba vinni.” Beszélt arról is, hogy amikor édesanyja kórházba került, felhívta őt, hogy haza akar menni onnan.

„Mondta, hogy ő nem marad ott és rám csapta a telefont. Orvosként odamentem a főigazgatóhoz, panaszt tettem a személyzetre, de nem kaptam választ. (...) Elegem lett, szóltam az államtitkárnak, azonnal kaptam választ, hogy nem tudták kivizsgálni az ügyet.”

„Amikor betegként vagy hozzátartozóként találkoztam ezzel a rendszerrel, rettegtem, hogy mi fog történni. Ugyanezt orvosként nem látom” – tette hozzá Vámos. Beszélt emellett a várólistákról is, amelyek szerinte azért alakultak ki, mert „sokkal több a beteg, kevés az orvos rá, erre rátett a járvány is”.

Úgy látja, a dolgozók túlterheltek, van, hogy egy nővérre 50-60 beteg jut, így pedig a dolgozók türelme is hamar elfogy. Vámos szerint nemcsak pénzzel kéne ezt megoldani, az is a baj, hogy „nincs rendes motiváció”. Emellett emberhiány van, megesik, hogy egy sürgősségi osztályra orvos helyett mentőtisztet vesznek fel, mert orvost nem találnak.

„Bemész a szeretteddel a kórházba és sajnos előfordulhat, hogy nem orvossal találkozol (...) Azzal hogy megemelik a fizetését rengeteg orvosnak, azt is eléri, hogy ezeknek az orvosoknak már nem kell öt helyen dolgoznia.”

Vámos a magyar egészségügy mellett beszélt másik szenvedélyéről, a filmezésről is. Elmondta, hogy 17-18 éves kora óta érdekli, már fiatalon segédszerkesztőként, rendezőként kezdett dolgozni, olyan emberekkel működhetett együtt, mint Illés György, Reviczky Gábor vagy Balkay Géza.

Elmesélte, hogy a filmötleteinek jelentős részét a való világból vette, ilyen volt például, amikor találkozott Ceaușescu egyik gyerekével, vagy egy pornósztárral, akiből író lett. Beszélt legújabb filmjéről, A gyémánt út poráról is, amiben a demenciát mutatja be. „A kihívás az, amikor van veled szemben egy demens, kommunikációra alkalmatlan szorongó ember, és valahogy vele kontaktust kell teremtened”, emelte ki Vámos a munkahelyi tapasztalatai közül, majd beszélt arról is, hogy a demenciát rosszul kezeli jelenleg a társadalom:

„Mondják, hogy hát, a papa már feledékeny, mosolyog rajta a család, és hosszú hosszú félévek múlnak el addig, amíg valaki elkezd lépni egyet.”

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!