Meghalt Sidney Poitier

Kilencvennégy évesen elhunyt Sidney Poitier, az első fekete színész, aki Oscar-díjat kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában – írja az MTI. Az első afroamerikai hollywoodi sztár halálának hírét a Bahama-szigetek kormánya jelentette be.

„Egy ikont, egy hőst, egy mentort, egy harcost és egy nemzeti kincset veszítettünk el”

– írta Facebook-oldalán Chester Cooper bahamai miniszterelnök-helyettes. A színész szülei a Bahamákon születtek, ő maga is a karibi szigetországban nőtt fel.

Poitier élete első percétől amerikai állampolgár volt, ugyanis a szülei éppen a miami piacon árulták a terményeiket, amikor 1927-ben fiuk hirtelen, a vártnál két hónappal korábban megszületett. Gyermekkorát hat testvérével a Bahamák egy kis szigetén töltötte nagy szegénységben, színháznak, mozinak hírét sem hallotta. Az állandóan bajba keveredő fiút szülei tizenhárom évesen Miamiba küldték egyik testvéréhez. 1943-ban életkoráról hazudva katonai szolgálatra jelentkezett, de csak rövid ideig szolgált az egészségügyieknél.

Elbocsátása után New Yorkban dolgozott mosogatófiúként, gyakran buszpályaudvaron aludt. Állás után kutatva látott meg egy újsághirdetést, amelyben a Negro Theatre színészeket keresett. Bár kiejtését hallva eltanácsolták, nem adta fel: kevés pénzét beszédtanárra költötte, a rádióbemondókat utánozta, és fél év alatt megszabadult bahamai akcentusától.

Dolgozott színházi portásként és takarítóként, de egy sikeres beugrás után nem sokkal, 1946-ban már a Broadwayen debütált. Három év múlva állt először kamera elé egy dokumentumfilmben, ám filmes karrierje 1950-ben kezdődött el igazán a Nincs kiút című filmmel, majd Korda Zoltán Kiáltsd, ez kedves vidék! című, Dél-Afrikában játszódó társadalmi drámájában szerepelt.

Ügynöke biztatására vállalta el 1955-ben a faji kérdést boncolgató Tábladzsungel című film főszerepét, amiért a kritikusok hangosan dicsérték. A nagy kiugrást 1958 hozta meg, amikor Stanley Kramer rendező őt szemelte ki A megbilincseltek című filmben Tony Curtis partnerének. A film egy fekete és egy fehér fogoly szökésének története, ballada az egymásrautaltságról. A szerepben – első fekete férfi színészként – Oscar-díjra jelölték, ettől kezdve egy évtizeden át ő volt a legnépszerűbb fekete színész Hollywoodban. Hálás feladatok sorát kapta, tanúbizonyságot tehetett jellemábrázoló képességéről, drámai és komikusi érzékéről, színészi eszközeinek sokoldalúságáról.

A következő évben mutatták be Gershwin Porgy és Bess című operájának filmes változatát, aminek megkapta egyik főszerepét. A felkérést először nem vállalta, mert úgy vélte, hogy a mű erősíti a feketékről alkotott előítéleteket, de végül barátai unszolására igent mondott, mert tudta, hogy a visszautasítás pályafutása végét jelentené. A vonakodva vállalt szerep nem is hozott szerencsét, a film megbukott, és véget vetett a producer Samuel Goldwyn szakmai karrierjének. A filmtörténelembe a Nézzétek a mező liliomait! című drámával (1963) írta be végleg a nevét, ugyanis

ő lett ugyanis az első fekete színész, aki a legjobb férfi főszereplő kategóriában megkapta az Oscar-díjat.

Népszerűségével élve a feketék egyenjogúságát követelő polgárjogi mozgalom élére állt. A New York Times szerint szerepeiben igyekezett a mozgalom békés, integrációpárti szándékait átadni. Bár karakterei gyakran forrtak az elfojtott dühtől, mégis méltósággal és csöndes határozottsággal szállt szembe a gyűlölettel. Ezzel a fehér nézőket akarta nyugtatni, de mikor a 60-as évek végére a mozgalom elkezdett harciasabbá válni, sokan rossz példaként tekintettek rá, mert szerintük a karakterei túlzó engedelmességével lealacsonyító képet festett az afroamerikai emberekről.

Eközben az egyik legjobban kereső férfi színész volt, az ötödik Richard Burton, Paul Newman, Lee Marvin és John Wayne után.

1967-ben három sikeres filmet is forgatott, köztük a Tanár úrnak szeretettel címűt, majd ismét Stanley Kramer irányítása mellett a Találd ki, ki jön vacsorára? főszerepét játszotta. (A tíz Oscarra jelölt alkotás a „vegyes házasság” kényes témáját feszegette, a szereplők között volt Spencer Tracy és Katharine Hepburn is.) Az öt Oscar-díjat besöpört Forró éjszakában című filmben Tibbs rendőrfelügyelőt alakította, a nyomozószerep még sokáig elkísérte: a filmből tévésorozat is készült, 1970-ben pedig leforgatta a Mr. Tibbs nyomoz című krimit.

Paul Newman és Barbra Streisand társaságában 1969-ben megalapította a First Artists Productions céget, 1972-től pedig rendezőként is kipróbálta magát. Először a Buck és a prédikátor című western munkálatait irányította, a főbb szerepeket – ahogy később is gyakran – magára, illetve régi barátjára, a szintén a karibi térségből származó Harry Belafontéra osztotta. A hetvenes években feketekomédia-sorozatot rendezett, majd a következő évtizedben Gene Wilder több vígjátékát (Dutyi dili; Ki kém, ki nem kém), 1990-ben pedig a Szellempapát rendezte.

Emellett több bűnügyi filmben szerepelt (Gyilkos lövés, A kis Nikita), a kilencvenes években tévéfilmben formálta meg Thurgood Marshallt, a legfelsőbb bíróság tagját, valamint Nelson Mandela későbbi dél-afrikai elnököt, emlékezetes alakítást nyújtott a számítógépes manipulációkról forgatott Komputerkémek és A sakál című thrillerekben. Több dokumentumfilmben is szerepelt, 2001-ben narrátora volt az Amerikai Odüsszeia című alkotásnak.

1974 óta Sir Sidney Poitier, akkor kapta meg ugyanis a brit birodalom parancsnoka címet. 2009-ben vehette át az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadság Érdemrendet. Az Oscar-, Golden Globe- és Grammy-díjas színész (a zenei díjat hangoskönyvért kapta) életművéért átvehette a Cecil B. DeMille-díjat, és ugyancsak életművéért kitüntette az Amerikai Filmintézet, a Lincoln Center, a Kennedy Center, az amerikai és a brit filmakadémia, és csillaga díszíti a Hírességek sétányát. A Bahama-szigetek japán és UNESCO-nagyköveteként is tevékenykedett, 2012-ben pedig hidat neveztek el róla a Bahamákon. Poitier jól beszélt oroszul, több önéletrajzot is kiadott, 2013-ban Montaro Caine címmel regénye jelent meg, életéről dokumentumfilmet forgattak. 2021-ben róla neveztek el egy filmiskolát Arizona államban, és az ő nevét viseli majd az amerikai filmakadémia épülő Los Angeles-i múzeumának előcsarnoka.