Még mindig kultikus Brazíliában a Pál utcai fiúk és fordítója is

Rónai Pál – vagy ahogy Brazíliában ismerik, Paulo Rónai – harmincas éveire már ismert műfordító volt Budapesten, aki nemcsak a doktoriját írta Balzacból, de fordította is műveit. Latin, francia és olasz szakos tanár volt, a két világháború közti időszak irodalmi életének ismert alakja. Barátai között volt Radnóti, Szerb Antal, Török Sándor; gyakran találkozott Kosztolányival, Babitscsal, Gelléri Andor Endrével,

meg egy csomó íróval, aki ma már utcanév Magyarországon

– ahogy felesége fogalmazott bő hetven évvel később, amikor otthonában meglátogattam.

Rónai 1940-ben, 33 évesen, fél év munkatábor után, zsidóként a biztos halál elől menekülve hagyta el Magyarországot. Lisszabonban felszállt egy spanyol hajó fedélzetére, és 1941-ben érkezett meg Rio de Janeiróba két bőrönddel és egy írógéppel. Szerette volna, ha menyasszonya és családtagjai is követik, végül csak az utóbbi sikerült: menyasszonyát a Gestapo megölte, még mielőtt elmenekülhetett volna.

Rónai tanári és irodalmi munkássága fokozatosan épült fel új hazájában, és ma, majdnem 30 évvel a halála után a brazil szellemi élet egyik kultikus alakjának számít.

Egyetlen jellemző példa a közelmúltból: Chico Buarque brazil énekes-író sok helyen elmondta, hogy Budapest című – magyarul is megjelent – regényének főszereplőjét Rónai Pálról mintázta. Aligha véletlen: Chico Buarque apjának unokatestvére, Aurélio Buarque de Holanda Ferreira író és szótárszerkesztő Rónai egyik legjobb barátja volt. Két héttel érkezése után Rónai neki mutatta meg egyik első portugálul írt újságcikkét: „Aurélio fogott egy piros ceruzát, amivel sok mindent áthúzott. Kérdezte, hogy ki írta ezt. Pali mondta, hogy én. És mióta van itt? Két hete. Ja, mondja, akkor kiváló, elmondom, mik a hibái. Kiadta a Pali cikkét, és örökre barátok lettek” – emlékszik vissza a felesége.

A Pál utcai fiúk: bomba siker Budapesttől tízezer kilométerre

Rónai kiváló műfordító is volt, kilenc nyelvvel dolgozott magabiztosan. Fordítói zsenialitására remek példa A Pál utcai fiúk, Molnár Ferenc 1907-ben megjelent regénye.

Rónai portugál fordítása Os meninos da rua Paulo címmel 1952-ben jelent meg Brazíliában, azóta több új kiadást is megért. Az első kiadás egy előfizetős könyvsorozat részeként, 30 ezres példányszámban jelent meg. 1965-ben jött a következő kiadás, amit három további követett, időközben milliók olvasták, több mint nyolcvanszor kellett utánnyomni. A könyv töretlen sikerére utal, hogy a legutóbbi kiadás 2016-os.

Egy könyvesboltos mesélte, hogy amikor újabb könyveket rendel, mindig rendelnie kell A Pál utcai fiúkból is

– mondta 2021-ben Spiry Zsuzsanna, São Paulóban élő Rónai-kutató, műfordító. Szerinte egyébként nincs még egy olyan ifjúsági regény Brazíliában, aminek töretlenül ilyen nagy lenne a hatása.

Rónai Pál felesége, Nora Tausz Rónai is így látta ezt 2012-ben, amikor Rio de Janeiró-i otthonában meglátogattam: „Miután Pali lefordította, mindenki, aki olvastatni akart valamit a gyerekekkel, ezt a könyvet választotta. Nagyon népszerű volt.” Néhány brazil államban most is ajánlott iskolai olvasmánynak megfelelő státuszban van a regény, bár ez nehezen követhető, mert a brazil alapfokú oktatásban nincs olyan országosan kötelező érvényű tanterv, mint nálunk, mivel regionálisan eltérő az iskolai követelmény. (Apró tudásmorzsa, hogy a regény Portugáliában nincs sem az ajánlottak, sem a kötelezők között, mindeközben például Olaszországban és Lengyelországban igen.)

A könyv tehát őrzi népszerűségét: nagy sikere volt a belőle készült filmnek, ahogy a 90-es években bemutatott színházi változatnak is. Több olyan színész, aki az 1992-es színházi darabban szerepelt – mint Marcelo Serrado, Selton Mello –, mára befutott Brazíliában. És még néhány példa az 1880-as évek végén játszódó történet jelenkori hatására:

• itt például egy fiatal brazil bloggerlány lelkesedik érte, és segít értelmezni a könyvet
• itt szakértői beszélgetés folyik róla
• itt egy komplett színházi előadás tekinthető meg 2000-ből
• és nemcsak az irodalomra hatott, hanem a popkultúrába is átszivárgott: itt az IRA! nevű rockzenekar Rua Paulo (Pál utca) című száma látható 1991-ből, a Pál utcai fiúk című lemezről:

A történet mellett a fordítás sem fulladt ki a 21. századra: a legutóbbi kiadás előtt a kiadó megkérte Nelson Ascher magyar származású brazil költő-műfordítót, hogy nézze át az eredeti fordítást. Ascher nem talált benne semmi átírnivalót, legfeljebb csak egy-két olyan szót kellett megmagyaráznia, ami az 1907-es első megjelenés óta a magyar és a portugál nyelvből is kikopott. Csukás István a „gyerekkor halhatatlan regényének” nevezte A Pál utcai fiúkat, és a brazil példa azt mutatja, hogy a jellemzés telitalálat, bár ebben az esetben a fordító személye is hozzájárult a könyv kultikus státuszához.

„Apuka, leugorhatok a tizedik emeletről? Kérdezd meg anyukától!”

Rónai Pál Brazíliában nemcsak tanár és műfordító, hanem nyelvész, irodalomkritikus, emlékíró is volt, nagy életművel, ami pedig közmondásosan egész embert követel. Elég hamar felismerte ezt a felesége, Nora is: „Szünet nélkül dolgozott, mint egy középkori szerzetes. Hihetetlen munkabírása volt. Amikor hozzámentem feleségül, meglepődtem, hogy reggeli közben is dolgozik.” Nora néhány ilyen alkalom után jelezte a férjének, hogy reggelizés közben inkább beszélgethetne vele. A hatás elmaradt, Nora viszont kitartott eredeti elképzelése mellett: „Amíg a feketéhez nem érünk, te nem fogsz itt írni és dolgozni – mondtam neki. – Ennek meg is lett a hatása. Aztán abban a pillanatban, hogy befejezte a kávét, zsupsz, ment dolgozni késő estig. Pali kicsit szétszórt volt, nem mindig tudta, mi történik körülötte. Dolgozott a könyvtárban, és ha a gyerekek bementek, hogy apuka, leugorhatok a tizedik emeletről?, akkor azt válaszolta, hogy kérdezd meg anyukától” – emlékszik vissza Nora.

Nora a találkozásunkig éveken át nem beszélt magyarul, de az első percben könnyedén átváltott, pedig az anyanyelve olasz. 1941-ben, 17 évesen menekült a családjával a fasizálódó Olaszországból Brazíliába. Magyarul ekkor már tudott, mert a család egy ideig Magyarországon élt az apa munkája miatt.

Nora modern, felvilágosult nő volt: építészirodában dolgozott, egyetemen tanított, műugrott, zenélt.

Bő tíz éve élt Rióban, amikor – már építészként – elvállalta Rónai Pál könyveinek illusztrálását. Az első találkozásuk után két hónappal Rónai Pál megkérte a kezét.

Két lányuk született, gyorsan eldöntötték, hogy nem terelik őket a saját szakmáik felé – ment ez magától is: egyikük, Cora Rónai 17 éves korától folyamatosan ír, újságíró. Brazília első techújságírója, akinek 1987-től van saját techrovata a Globónál, a legnagyobb brazil napilapnál. Másik lányuk, Laura Rónai zenész, fuvolatanár, zenekarvezető.

Elsősorban miattuk nem gondolta soha a Rónai házaspár, hogy vissza kellene térniük Magyarországra – ahova 1964-től kezdve többször visszalátogattak. „Mondták Budapesten, hogy menjünk vissza, fel is kínálták Palinak a katedrát és egy villát a Fasorban. De a két gyerek már itt született.

Ki lettünk ráncigálva a hazánkból, új életet kellett kezdenünk, ami nem volt könnyű. És akkor csináljuk a gyerekeinkkel ugyanezt?” Rónai Pál végül nem fogadta el a budapesti ajánlatot, aminek a felesége kifejezetten örült:

„Én semmi szín alatt nem akartam visszamenni. Amikor Budapesten voltunk, elmentünk meglátogatni Pali régi barátait, akik – mondjuk úgy – véletlenül élve maradtak. Összegyűlt a társaság, iszogattuk a feketekávét vagy a teát, és elkezdtek beszélgetni, hogy valamelyik kollégájuk milyen förtelmesen viselkedett: a kommunistáknak bemószerolta a saját anyját. Mire az egyik mondta, hogy milyen késő van, ő megy – és amint kitette a lábát, a többiek: ő beszél? Hát ő a saját fivérét súgta be! Eltelt fél óra, mire mondja egy másik, hogy muszáj mennem, és azután ugyanezt mondták róla is. Úgyhogy rájöttünk, hogy csak nagyon kevésnek sikerült becsülettel túlélni ezt a rémes korszakot.”

A család maradt Brazíliában, Rónai Pál pedig már életében legendává vált.

Nyolcvanadik születésnapján a köztársasági elnök gratulált neki, a legismertebb brazil napilap, a már említett Globo pedig az ország egyik legnagyobb humanistájának nevezte, aki „a legjobban beszéli és ismeri a portugál nyelvet”; Magyarországon is cikkeztek róla. Nem sokkal később szülőhazájától Aranykoszorúval Díszített Csillagrendet kapott a magyar irodalom terjesztéséért Brazíliában és a brazil irodalom terjesztéséért Magyarországon. 1992-ben halt meg Nova Friburgóban.

Nora ekkor a kétségbeesés elől az úszásba menekült. Korábban brazil műugróbajnok volt, de úgy érezte, ideje váltani. „Láttam, hogy már nem való nekem a műugrás, mert ha tíz méterről beugrasz a vízbe, az olyan, mintha cementre esnél. Ez nem jó az öreg csontoknak” – magyarázta. Innentől kezdve heti négyszer edzett, többszörös senior világbajnok lett,

90 évesen pedig korosztályában megdöntötte a 100 méteres pillangóúszás világcsúcsát.

És ha már a műugrásról a kora miatt le kellett mondania, már bőven elmúlt nyolcvan, amikor kipróbálta az ejtőernyős tandemugrást (itt a fotó). Bár többször – nekem is – elmondta, hogy az irodalomhoz nem ért, lányai és unokái unszolására 90 évesen megjelentette visszaemlékezéseit Memórias de um lugar chamado onde (nagyon körülbelüli fordításban: Egy holnak nevezett hely emlékei) címmel.

Nora most 97 éves, többszörös dédnagymama, hozzá hasonlóan a lányai is Rio de Janeiróban élnek, a Rónai-hagyaték nagy része pedig – egy hatalmas könyvtár, Rónai Pál levelezésével – jól rendszerezve, továbbra is Riótól kb. 140 kilométerre Nova Friburgóban, a család egykori otthonában található. Egy amerikai és egy São Pauló-i egyetem is jelezte, hogy megvásárolná a teljes hagyatékot, de a család nem akarta, hogy az örökség kikerüljön Brazíliából, a brazil egyetem tervei pedig végül meghiúsultak.

2018-ban nagyjából az életmű negyede átrepült Budapestre, a Petőfi Irodalmi Múzeumba, a már említett Rónai-szakértő Spiry Zsuzsanna (disszertációját föntebb belinkeltem, itt egy online előadása a közelmúltból) közreműködésével: ő válogatta ki a helyszínen a magyar vonatkozású irodalmi hagyatékot. Ha valaki a Brazíliában maradt Rónai-munkásságot szeretné tanulmányozni, a családhoz kell fordulnia.

Pár évvel ezelőtt, többévnyi csönd után megmozdult valami Rónai Pál körül. Életrajza 2020-ban O homem que aprendeu o brasil (Nagyjából: Az ember aki megértette – vagy megtanulta – Brazíliát) címmel jelent meg, amit Ana Cecilia Impellizieri Martins brazil irodalmár jegyez. „Most kezdenek érdeklődni a Pali művei iránt. Mindig ez történik itt, Brazíliában: ha meghal egy író, mindig van olyan tíz-húsz év, mintha a limbóban ragadna, és azután hirtelen újra fölfedezik, és elkezdik kiadni. Ez történik most a Pali műveivel is” – mondta még 2012-ben Nora. Majd elgondolkodott:

„Valószínűleg sok olyan műve van még, ami nincs publikálva, évtizedeken keresztül írt újságokba is.

De én építész vagyok, nem értek ehhez.”