A Trump-kormány és csatolt részeinek vizsgálatai, idézések, törvények: ezek várhatók a demokraták tarolása után
Óriási győzelmet arattak a demokraták az amerikai félidős választáson, ahol a szövetségi törvényhozás mindkét házában kényelmes többségben lesznek. A kék cunami átsöpört az egész országon, és olyan kőkonzervatív államokban is nyerni tudtak, mint Texas és Dél-Karolina. Azt pedig már előre jelezték, hogy milyen nagy terveik vannak a várható többségükkel.
A 100 fős szenátusban már legalább 54 helyük van, de várhatóan ezt is tudják még növelni. A 435 fős képviselőházban pedig 245 képviselői helyük már biztos, ott bőven 250 képviselővel végezhetnek majd, ha mindenhol befejeződik a szavazatok megszámolása.
Az eredmények azt jelentik, hogy második elnöki ciklusának utolsó két évére komoly kontrollt kap Donald Trump, aki belpolitikai területen még akkor is számos kérdésben kompromisszumra kényszerül majd a demokrata többségű kongresszussal, ha továbbra is rengeteg elnöki rendelettel tervez kormányozni. Trump ugyanis képtelen lesz akármilyen törvényjavaslatot vagy költségvetési tervezetet átvinni anélkül, hogy azt leegyeztetné a demokratákkal.
Külpolitikában az amerikai alkotmány jóval nagyobb hatáskört biztosít az elnöknek, így elviekben maradhatna a megszokott irány. A republikánus vereség azonban olyan mértékű volt, hogy komolyan felmerül egy korrekció lehetősége, ami többek között barátságosabb Európa-politikát és általában véve beszűkült mozgásteret jelenthet. Az is igaz viszont, hogy a hivatali idejük végéhez közeledő elnökök rendszerint az örökségükkel törődnek, így lehet, hogy Trump bármi áron be akarja fejezni a megkezdett külpolitikai beavatkozásait. Ezért benne van a pakliban az eszkaláció lehetősége is.
Az is beszédes, hogy a képviselőház kormányzati felügyeleti bizottságának várható elnöke a félidős győzelem után azt tanácsolta a republikánusoknak, szerezzenek maguknak ügyvédet. Az alsóházi többség széles jogköröket biztosít tanúk beidézésére és kormányzati dokumentumok bekérésére, így várható, hogy a demokraták a feltételezett kormányzati korrupció nyomába erednek, ha már olyan sikeresen kampányoltak a témával.
Újra ugat az őrkutya
A legfontosabb következménye a demokrata győzelemnek a képviselőház őrkutya szerepének visszaállítása. Az amerikai alkotmány viszonylag széles körű felügyeleti jogköröket biztosít az alsóháznak, amely vizsgálatokat indíthat, beidézhet személyeket meghallgatásra, és bekérhet különböző kulcsfontosságú dokumentumokat a kormányzattól. A szenátusi kontroll kiegészíti ezeket a hatásköröket, de igazából már a képviselőházi többség is elegendő lenne ehhez.
A legtöbb elemző szerint egy 2018-hoz hasonló forgatókönyv várható, amikor a demokraták ugyanígy átvették az alsóházi többséget, és elkezdtek agresszívan utánajárni Trump elnöki tevékenységének. Akkor tárták fel a hírhedt zsarolós telefonbeszélgetését Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, ami végül az első alkotmányos vádeljáráshoz (impeachment) vezetett.
A demokraták saját elmondása alapján most is intenzív vizsgálatokra lehet számítani. Az elsődleges célpont minden valószínűség szerint Trump és családjának korrupciógyanús ügyletei lehetnek, amikből az elmúlt két évben akadt bőven. Itt szóba jöhet többek között:
- a Trump-kormányzat és a különböző kriptovalutacégek közötti kapcsolatok és összefonódások;
- Trump vejének, Jared Kushnernek a nemzetközi üzleti érdekeltségei;
- Katar 400 millió dollár értékű ajándékrepülője, amelyet Trump az elnöki különgépként, vagyis az új Air Force One-ként kívánt használni;
- Elon Musk techmágnás kormányzati szerepe és a DOGE tevékenysége;
- a Trump család hadiipari megrendelései, illetve általában a Pentagon és Trumpék üzleti érdekeltségei;
- Trump részvényvásárlásai, amik a bennfentes kereskedés gyanúját vethetik fel;
- a Trumpnak, gyerekeinek és cégének adott adóhivatali vizsgálatok alóli mentesség.
A korrupció volt a demokraták egyik legerősebb kampánytémája, és több felmérés is arra utal, hogy a korábbiakhoz képest jobban foglalkoztatta az amerikai lakosságot. Ennek megfelelően várható, hogy a demokraták gyorsan nekikezdenek a vizsgálatoknak. Suhas Subramanyam virginiai demokratikus képviselő, a képviselőház felügyeleti bizottságának tagja például azt nyilatkozta a BBC-nek:
„Biztosítani akarjuk, hogy az [amerikai] adófizetők pénzét bölcsen használják fel, és ne lopják el vagy rakják zsebre korrupció miatt”.
A Fehér Ház többször is tagadta a szabálytalanságokra vonatkozó vádakat, ellenben a demokratákat azzal támadta, hogy ezekkel a vizsgálatokkal akarják elterelni a figyelmet arról, hogy nincs tervük az amerikai emberek életkörülményeinek javítására. Egy tisztviselő azt is hozzátette, hogy készek válaszolni a képviselőházi felügyeleti kérelmekre, függetlenül attól, hogy ki van többségben.
Egy másik irány Pete Hegseth védelmi hadügyminiszter tevékenységének kivizsgálása lehet. Arról már lehetett korábban hallani, hogy a republikánus kongresszusi vezetők sincsenek megelégedve a miniszterrel, akit többen is okolnak az iráni háború kudarcáért. A demokraták feltehetően szintén az iráni háborúval kapcsolatos intézkedéseire koncentrálnának, ideértve a polgári áldozatok számát, a lőszerhiányt, a kiadásokat, valamint a rosszul felkészített csapatokra és létesítményekre vonatkozó állításokat.
Egyes források szerint a vizsgálatok kiterjedhetnek a karib-tengeri állítólagos csempészhajók elleni légicsapásokra is, amelyekről a kormány azt állítja, hogy célja az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-áramlás megakadályozása, ám többen felvetették, hogy törvénytelenek. Demokraták egy kisebb csoportja még áprilisban benyújtott egy sikertelen elmozdítási kezdeményezést Hegseth ellen, akkor súlyos háborús bűncselekményekkel vádolták meg.
A vádemeléshez csupán egyszerű többségre van szükség a képviselőházban, de az elítélés, és az ezzel járó tisztségből való eltávolítás a szenátusban kétharmados többséget igényelne. Eddig még soha nem távolítottak el kormányzati tisztségviselőt ilyen módon. Ám egyes elemzők úgy látják, hogy a kongresszusi meghallgatásokkal járó negatív nyilvánosság önmagában Hegseth kirúgásához vezethet, főleg úgy, hogy Trump amúgy is szeretné valakivel elvitetni a balhét a háborús kudarcért.
A CNN szerint csütörtökre már több republikánus is újra bírálta Hegsethet, amire Trump azt mondta, elértek hozzá az elégedetlen hangok, de ettől még nem akar megválni miniszterétől.
A demokraták emellett az amerikai idegenrendészet (ICE) túlkapásait is megvizsgálhatják, legalábbis erre utalnak a felügyeleti bizottság várható elnökének, Robert Garciának a szavai. Az idegenrendészet agresszív fellépéséről, és a fogvatartottakkal szembeni embertelen bánásmódról rengeteg beszámoló érkezett az elmúlt két évben, amik különösen érzékenyen érinthették a demokratákhoz visszataláló spanyol ajkú választókat. Garcia egyébként nem kertelt, amikor már a választás éjszakáján azt üzente a republikánusoknak, mihamarabb szerezzenek ügyvédet.
A képviselőház belbiztonsági bizottságának demokrata tagjai az ICE-t is felügyelő Markwayne Mullin belbiztonsági miniszternek megüzenték, hogy „hagyd üresen a naptáradat”. Elődje, Kristi Noem is készülhet. „Jönnek a nyomozások” – közölték vele. Szerdán pedig a bizottság várható új elnöke, Bennie Thompson levélben figyelmeztette Mullint, hogy ne kezdjenek bele az iratmegsemmisítésekbe, és emlékeztették a minisztérium dolgozóit, hogy a büntetőeljárást kockáztatják, ha bármit eltüntetnek.
Szintén napirendre kerülhet az Epstein-akták nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos mulasztások kivizsgálása, valamint az igazságügyi minisztériumra nehezedő nyomás fokozása, hogy a még visszatartott dokumentumokat is közzétegyék. A minisztérium ugyanis a birtokában lévő közel hatmillió oldalnyi anyagnak eddig csak nagyjából a felét hozta nyilvánosságra, azokat is sok esetben erősen cenzúrázva. Az elítélt szexuális bűnöző kiterjedt kapcsolatrendszere a politikai és gazdasági elitben évek óta foglalkoztatja az amerikai közvéleményt. Az összefonódások feltárása igazi populista lópatkót teremtett a két párt között, és egyes republikánus és demokrata képviselők egyaránt felhasználták az Epstein-ügyet az elitellenes retorikájukban.
Emellett készülhetnek a meghallgatásokra a nagy ügyvédi irodák, akik alkut kötöttek a Trump-kormányzattal, de vizsgálni fogják a legfőbb ügyészség vádemeléseit Trump politikai ellenfelei ellen, a különböző cégeknek a megfelelő közbeszerzési eljárások nélkül adott szerződéseket, Robert F. Kennedy egészségügyi miniszter oltásellenes intézkedéseit, a Kennedy Center kulturális központ átvételét, a Trump fehér házi báltermére adott vállalati adományokat és a Trump által osztogatott elnöki kegyelmeket is.
A szenátusban is készülnek a vizsgálatokra
A Michiganben szenátorrá választott Abdul El-Sayed azt is jelezte, hogy Kennedyt az élelmiszer- és gyógyszerügyi hivatalnál (FDA), valamint a betegségmegelőzési és járványügyi központnál (CDC) történt kirúgások miatt is vizsgálná. Ebből is látszik, hogy a felsőházi bizottságokban is javában készülnek a vizsgálatokra.
Szerda estére kiderült, hogy a szenátus külügyi bizottsága levelet írt számos magáncégnek és a kormányzat különböző egységeinek, hogy őrizzenek meg dokumentumokat a várható vizsgálataik előtt. A demokraták egyik szenátusi asszisztense a CNN-nek jelezte, hogy ment ilyen levél többek között Elon Musknak a Starshield ukrajnai lassításának ügyében, de kérdőre akarják vonni a Trump és Vlagyimir Putyin között megkötött dízelalkuban érintett kikötőket, bankokat és magáncégeket is.
A szenátusi demokraták azt is jelezték feltehetően arra utalva, hogy Trump újabb bombázásokat indíthat, hogy ha „valami drasztikus történne” az iráni háború esetében, akkor megpróbálhatnak ezen a téren is új hangot megütni. De addig korlátozottak a lehetőségeik, amíg január 3-án fel nem áll a félidős választásokon győztes jelöltekkel az új kongresszus.
A CNN-nek nyilatkozó forrás arra számított, hogy a republikánusok megpróbálnak majd a hátralévő két hónapban minél több olyan jelöltet, köztük nagyköveteket is elfogadni, akik átengedéséhez a szenátusra van szükség. Ugyanakkor azt mondta, hogy a kormány akár vissza is vonhat néhány olyan jelölést, akik megszavazása már átcsúszna januárra.
A képviselőházi többség azt is lehetővé teszi a demokratáknak, hogy alkotmányos vádeljárást indítsanak Trump ellen, mint ahogy azt már kétszer megtették első mandátuma alatt. Ugyanakkor az impeachment lehetősége meg is osztja a demokratákat, mert az szinte borítékolható, hogy a szenátusban ez mindenképpen elbukna, ott ugyanis kétharmados többségre lenne szükség az elnök számonkéréséhez.
Donald, a béna kacsa
A felügyeleti hatáskörökön túl a másik következménye a demokrata többségnek Trump belpolitikai mozgásterének szűkülése lehet. Trump az első két évében is rekord sok elnöki rendelettel kormányzott, és ezt továbbra is folytathatja, ezeket azonban egy következő elnök könnyedén eltörölheti. Az amerikai alkotmányos rendszerben a törvényhozásnak jóval nagyobb szerepe van belpolitikai területen, mint az elnöknek. A kongresszus hoz törvényeket, fogad el költségvetést, illetve a felsőháznak kell megszavaznia a fontosabb elnöki kinevezéseket.
Ennek megfelelően a demokraták már csak a választás előtt is biztosnak látszó képviselőházi többségre készülve egy sor törvényjavaslatot előre csőre töltöttek, amiket az első száz napban, sőt, akár az első száz órában már el is akarnak fogadni.
Ezeket a törvényeket a felsőháznak is el kell fogadnia, ahol egy szenátusi szabály miatt 60 szavazatra lenne szükségük az obstrukció elkerüléséhez. Ez ugyan a nagy győzelmeik ellenére sem lesz meg – legfeljebb 56 szenátoruk lehet majd, ha Alaszka és Mississippi is eldől –, de a demokraták előzetesen abban bíztak, hogy törvényjavaslataik a választók körében annyira széles körben népszerűek lesznek, hogy a republikánus szenátorok egy része saját politikai túlélése miatt meg fogja azokat szavazni.
Hakeem Jeffries, a demokraták képviselőházi vezetője és minden bizonnyal a leendő házelnök szerint a prioritás a megélhetési költségek csökkentése lesz, mert ez az a kérdés, amiben egyetért minden demokrata szerte az országban. A legfőbb célpontok között szerepel az egészségügy, a lakhatás vagy az élelmiszerek árának csökkentése. Emellett visszacsinálnák az alacsony jövedelmű amerikaiakat megsegítő állami egészségbiztosítás, a Medicaid megnyirbálását, visszaállítanák a republikánusok által megszüntetett egészségügyi támogatásokat, szavaznának az iráni háború leállításáról (erre mindjárt részletesebben is kitérünk), valamint a Trump által bevezetett vámok megszüntetéséről. Emellett biztosítanák, hogy a vámok kivetése a kongresszus jogkörébe kerüljön.
Trump már a választás éjszakáján bejelentette, hogy lesznek szerinte olyan ügyek, amelyek esetében szerinte együtt fog tudni dolgozni a demokratákkal az ország jóléte érdekében. Korábban viszont azt is belengette, hogy sokat fog vétózni, hiszen az ő aláírása is kell ahhoz, hogy egy törvény jogerős legyen, a demokratáknak pedig nincsen akkora többségük, hogy megkerüljék az elnöki vétót. „Őrült dolgokat fognak felterjeszteni, én meg meg fogom azokat vétózni” – mondta.
Az állandó vétónak azonban lennének politikai kockázatai is, hiszen könnyen látszódhat úgy, hogy Trump akadályozza a törvényhozás rendes menetét. Ráadásul ez azt is jelentené, hogy valójában neki kell állandóan reagálnia a demokrata kongresszusra, nem pedig fordítva. „Ha megszavazza, mi győzünk. Ha megvétózza, mi győzünk” – foglalta össze a demokraták tervét még a választás előtt Rahm Emanuel egykori demokrata képviselő, Barack Obama elnök volt kabinetfőnöke arra az esetre, ha mindkét házban többséget szereznek.
A költségvetés esetében kialakuló esetleges szkandernek azonban mindkét félre nézve lehetnek következményei. Korábban is számtalanszor előfordult már, hogy ha nem tudták megemelni például az adósságplafont, akkor leállt a kormányzat. Ez azt jelenti, hogy rengeteg szövetségi dolgozó nem kap fizetést, ideiglenesen bezárnak nemzeti parkok vagy éppen múzeumok, a reptereken is problémák lehetnek. Ez a helyzet aztán idővel arra kényszeríti a törvényhozókat és az elnököt, hogy kompromisszumra jussanak – miközben mindenki próbál a másiknál jobban kijönni a helyzetből.
A külpolitika körül vannak a legnagyobb kérdőjelek
Mivel az elnöknek széles hatásköre van külpolitikai téren, ezért nem rendeltetésszerű, hogy egy ellenzéki kongresszusnak nagy befolyása legyen ezen a területen. A külpolitika azonban különösen hangsúlyos volt a választásokon, különösen az iráni háború, ami rendkívül népszerűtlen az amerikai lakosság körében, és hozzájárult az üzemanyagok árának emelkedéséhez. Ennek megfelelően elképzelhető valamiféle irányváltás, amiért a politikai mozgástér szűkülése miatt megváltozik a fő csapásirány.
Erre utalhat J. D. Vance alelnök szerdai posztja is, amiben a választási vereséget értékelte. Vance szerint a hozzá eljutott adatokból az olvasható ki, hogy a tőlük elforduló republikánusok négy dolgot akarnak leginkább: vessenek véget a háborúnak, fókuszáljanak a megélhetési nehézségekre, helyezzék az Egyesült Államok érdekeit mindenek fölé, és változtassák meg az Izraellel való kapcsolatukat.
Trump maga is elismerte, hogy a háború hozzájárult a választási vereséghez, de szerinte az csak egy elem volt a sokból. Ezt erősítik meg a különböző felmérések is, amik szerint a választókat jobban foglalkoztatták a megélhetési nehézségek és a demokrácia körüli aggodalmak, míg a vámok például kevésbé népszerűek, mint a háború. Trump ugyanakkor azt is kijelentette az iráni háborúról szerdán, hogy nem döntene másként, és meg kell akadályozni, hogy Irán atomfegyverhez jusson. A félidős választás előtt pedig utalt rá, hogy a szavazás után valamit léphet Iránban.
Éppen ezért a félidős vereség ellenére elképzelhető, hogy Trump bármi áron dűlőre akarja vinni az iráni háborút, hogy bebiztosítsa az elnöki örökségét. Van arra utaló történelmi bizonyíték, hogy a mandátumuk vége felé járó elnököket leginkább ez foglalkoztatja, nem pedig a belpolitikai játszmák. Ez esetleg újabb eszkalációhoz vezethet, amit azonban egy demokrata többségű kongresszus a későbbiekben kordában tud tartani azzal, hogy nem hagyja jóvá a katonai kiadásokat.
Külön meccs lehet a War Powers Resolution nevű törvény alkalmazása is, amit már tavasszal belengettek a demokraták. Az 1973-ban, a vietnámi háború tapasztalatai nyomán elfogadott törvény célja, hogy korlátozza az elnök kongresszus nélküli katonai fellépését, és nagyobb beleszólást biztosítson a törvényhozásnak az amerikai haderő külföldi bevetésébe. A szabályozás szerint az elnöknek a csapatok ellenséges cselekményekbe való bevonásától, vagy ilyen cselekmények közvetlen fenyegetésétől számított 48 órán belül értesítenie kell a kongresszust. Ha a törvényhozás nem ad felhatalmazást a katonai műveletekre, az elnöknek főszabály szerint 60 napon belül be kell fejeznie azokat, amit indokolt esetben további 30 nappal meghosszabbíthat.
A törvény elfogadása óta azonban komoly alkotmányjogi viták övezik a rendelkezéseit, az amerikai alkotmány ugyanis a hadüzenet jogát a kongresszusra ruházza, miközben a hadsereg főparancsnokává az elnököt teszi meg. A két hatalmi ág ezért évtizedek óta máshogy értelmezi, meddig terjed az elnök önálló mozgástere a katonai műveletek elrendelésében, és mikor van szükség a kongresszus jóváhagyására. Több elnöki adminisztráció is vitatta a törvény alkotmányosságát, a gyakorlatban pedig a kongresszusnak eddig nem sikerült kikényszerítenie az amerikai csapatok kivonását az elnök akarata ellenére. Szakértők szerint várható, hogy a legfelsőbb bíróságig terjed majd az ügy, ahol az elnöki hatáskört rendre tágan értelmező konzervatív bírák vannak többségben.
A közelmúlt eseményei is inkább az elnöki értelmezésnek kedveznek. 2019-ben például a demokratáknak nem sikerült megakadályozniuk, hogy Trump megvonja Szaúd-Arábia támogatását a jemeni háborúban. A kongresszus ugyanis elfogadott egy határozatot, amely a War Powers Resolutionre hivatkozva megszüntette volna az Egyesült Államok katonai támogatását a Szaúd-Arábia vezette koalíció számára. A törvényt azonban Trump egyszerűen megvétózta.
Megosztott demokraták
Nagy kérdés az is, hogy a demokraták milyen irányt vesznek egy ekkora győzelem után. Az utóbbi pár év egyik legnagyobb kérdése az volt, vajon a demokraták feltörekvő progresszív szárnya képes-e átvenni a hatalmat a mérsékeltek felett, hasonlóan ahhoz, amikor a republikánusok jobb széle legyűrte a centristákat a 2010-es években.
A balszárny elkönyvelhetett néhány skalpot, Michiganben például azután nyert a markánsan populista, Izrael-ellenes Abdul El-Sayed, hogy demokrata előválasztási ellenfele az utolsó pillanatban beállt a republikánus jelölt mögé. Az első adatok szerint azonban a mérsékelt demokrata jelöltek jobban szerepeltek a balosaknál, azaz a vártnál magasabb volt a szavazatarányuk. A szélekhez húzó demokraták rendre alulteljesítettek, ez pedig a centrista vonalat erősítheti. Az is igaz, hogy mások szerint a különbség elenyésző, ha extra változókat is figyelembe veszünk.
Emellett kőkonzervatív államokban rendszerint a helyi viszonyokhoz illő jelöltekkel tudtak nyerni a demokraták. Itt írtunk arról, hogy a nagy nyertesek jól mutatják, hogy mit találtak el a demokraták. Ez rövid és középtávon is a mérsékelteknek kedvez, várható például, hogy Dél-Karolina vagy Kansas szenátora nem teljesen fogja ugyanazt gondolni társadalmi kérdésekről, mint egy kaliforniai szenátor.
A demokrata cunami azt is eredményezheti, hogy lecsökken az egyes politikusok befolyása. Ez különösen a szenátusra igaz, ahol gyakran előfordul az, hogy egy-egy középen álló szenátoron áll vagy bukik egy adott szavazás. Ez egyaránt igaz a demokratáktól többször leváló politikusokra, pl. John Fetterman pennsylvaniai szenátorra, aki párttársait megbotránkoztatva többször volt hajlandó a republikánusokkal együtt dolgozni, különösen külpolitikai téren. De ugyanúgy igaz Alexandra Ocasio-Cortezre (AOC) és progresszív társaira, akiknek kisebb lesz a zsarolási potenciáljuk a képviselőházban.
Az amerikai félidős választás eredményeiről több másik mellett ebben a cikkünkben olvashatják fő elemzésünket, és érdemes megnézni a témába vágó stúdiós beszélgetést is:
