Történelmi győzelmeket aratva söpörtek a demokraták a keddi amerikai félidős választásokon, már biztos, hogy a szövetségi törvényhozás mindkét házában többségben lesznek. A képviselőháznál ez nem volt túl nagy meglepetés, de a szenátusi többség még az előzetes felmérések alapján is úgy tűnt, néhány államon múlhat.
A kék hullám aztán olyan államokat billentett át, mint Texas, ahol 38 éve vagy Kansas, ahol 1932 óta nem nyert demokrata szenátor.
Sorra dőltek el csataterek a demokraták javára, magyar idő szerint szerda reggelre legalább 53 helyük lesz a 100 fős felsőházban. Mindezt úgy, hogy most a szenátus harmadáról, 35 helyről szavaztak, és a szenátusi térkép idén nagyon kedvezőtlen volt a demokratáknak. Több olyan államban is győzniük kellett, amit két éve több mint 10 százalékponttal nyert meg Trump – ezt mind megcsinálták, és még többet is.
A képviselőház mind a 435 mandátumáról szavaztak, és ott ugyan még eltarthat egy ideig, amíg végeredmény születik, de csak az a kérdés, hogy mekkora lesz végül a demokraták többsége.
Az óriási félidős választási győzelemmel a demokraták komoly ellensúlyt képezhetnek Donald Trumppal szemben, akinek egy teljesen demokrata többségű kongresszussal kell szembenéznie második elnöksége maradék két évében. A törvényhozás szintjén szinte semmilyen mozgástere nem marad a republikánus elnöknek, bár az utóbbi évtizedekben kiterjesztett elnöki hatáskörnek köszönhetően rendeleteken keresztül még tudja érvényesíteni az akaratát. Külpolitikában alapjáraton is kisebb beleszólása van a kongresszusnak, így ott kisebb változás várható, de ekkora földindulást nem tudnak figyelmen kívül hagyni a Fehér Házban sem.
„Donald Trump nem volt rajta a szavazólapokon” – mondta a Washington Postnak egy fehér házi tisztviselő, hozzátéve, hogy a Trump-szavazók csak azokon a választásokon vesznek részt, ahol rá voksolhatnak. Trump az eredményekre reagálva azt nyilatkozta, elfogadja azokat, és arra is utalt, hogy egyes ügyekben együtt fog működni a demokratákkal.
Az elnök a vereséget arra fogta, hogy ő maga nem volt rajta a szavazólapon, és szerinte ha indult volna, akkor a republikánusok arattak volna földcsuszamlásszerű győzelmet. Valójában azonban éppen ő hirdette a kampány elején, hogy ez egy róla szóló szavazás lesz, és a felmérésekből is egyértelmű volt, hogy a népszerűtlen elnök okozta a republikánusok vesztét. Trump rekordalacsony népszerűsége, az iráni háború, illetve az ehhez és a vámjaihoz köthető áremelkedések olyan körülményeket teremtettek, amiben a demokraták kőkonzervatív államokban is győzni tudtak.
A félidős választás napját és az eredmények alakulását percről percre is közvetítettük.
Kék cunami
Már az első eredményekből lehetett látni, hogy jó estéjük lesz a demokratáknak, a mélykonzervatív Indianában és Kentuckyban is rengeteg körzetben jobban szerepeltek a két évvel ezelőtti eredményüknél.
Georgiában játszi könnyedséggel választották újra a demokrata Jon Ossoffot, annak ellenére, hogy egy éve még őt tartották a legsebezhetőbb demokrata szenátorok egyikének. Az már előzetesen eldőlt, hogy Ossoff simán nyer majd, és egyre többen látnak benne egy potenciális elnökjelöltet is. A demokraták szintén elvitték a kormányzói széket, amelyet 20 éve nem nyertek meg.
A következő nagy urnazárási hullám után az amerikai csatornák szinte azonnal a demokratáknak ítélték Észak-Karolinát, ahol a népszerű Roy Cooper kormányzó fölényesen szerezte meg a visszavonuló republikánus szenátor mandátumát. Ez volt az első fordítás, amit már a felmérések alapján előzetesen is borítékolni lehetett. Arra viszont csak a legmerészebbek mertek volna fogadni, hogy elhódítják a sokkal konzervatívabb Dél-Karolinát is. Az állam azért is szimbolikus, mert a pár hónapja meghalt Lindsey Graham szenátor húga indult a megüresedett helyért. Lindsey Graham az egyik legbefolyásosabb tagja volt a republikánus kaukusznak, aki markáns Trump-szövetségesként gyakran bátorította az elnököt a külföldi katonai beavatkozásokra.
Dél-Karolina már előrevetítette, hogy más republikánus államokban is fordíthatnak a demokraták. Magyar idő szerint reggel öt órára a nagy tévék odaadták Texast és Ohiót is a demokratáknak, amivel lényegében bebiztosították a szenátusi többséget. Előbbi a republikánusok vezéráldozata a választásokon, Texas ugyanis az amerikai konzervativizmus egyik legerősebb szimbóluma az ország politikai mitológiájában.
A mélyen vallásos James Talarico azonban kifejezetten erős jelöltnek bizonyult, és legyőzte a korrupciós botrányok által megtépázott Ken Paxtont. Paxtont Trump személyesen támogatta az előválasztáson a hivatalban lévő republikánus szenátor ellen. Nem ő volt az egyetlen olyan jelölt, aki Trump támogatásával olyan másik indulót ütött ki, aki feltehetően jobb eredményt érhetett volna el.
Az is hatalmas eredmény, hogy a texasi kormányzói posztot is elvitték a demokraták, és arra is van esély, hogy az állam képviselőházában is átveszik a többséget. Utoljára 1988-ban választottak az államban demokrata szenátort, kormányzót pedig 1990-ben.
Ohióban a demokrata Sherrod Brown tért vissza a szenátusba két évvel korábbi választási vereségét követően, míg a kormányzóválasztáson Ann Acton győzte le a republikánus vállalkozót, Vivek Ramaswamyt. A szenátusi mandátum korábban J. D. Vance-é volt, aki alelnökké választása után megüresítette a széket, így időközi választást kellett tartani a hely betöltésére.
A leginkább történelmi eredmény azonban mindenképpen Kansasben született. Adam Hamilton lelkipásztor legyőzte a hivatalban lévő republikánus ellenfelét. Roger Marshall egyébként a kampány hajrájában azzal került a figyelem középpontjába, hogy kiderült, korábban orvosként több száz betegét jelentette fel, mert nem fizették ki a számláikat. Kansasban 1932 óta nem nyert demokrata, az állam pedig annyira konzervatívnak számít, hogy még egy konzervatív dominanciáról szóló politológiai alapművet is elneveztek róla.
Hogy teljes legyen a középnyugati demokrata tarolás, John Turek elvitte Iowát, egy korábbi csatatérállamot, amely a Trump-korszak alatt eltávolodott a demokratáktól. Turek ellenfele egy viszonylag erős republikánus jelölt volt, aki az utolsó hetekben azzal kampányolt, hogy akár Trumppal szemben is fellép az állam érdekeiért. Iowa volt az 51-ik szenátori széke a demokratáknak, azaz reggel 6 fele bebiztosították a felsőházi többséget.
Florida évtizedeken keresztül az amerikai csatatérállamok egyik legfontosabbikának számított, Trump alatt azonban látványosan a republikánusok felé tolódott el, és mára lényegében a MAGA-mozgalom ideológiai központjává vált. Ron DeSantis kormányzó agresszív választókerület-átrajzolása (gerrymandering) ugyan nem tudta kiszorítani a demokrata inkumbenseket, viszont megmentett több hivatalban lévő republikánus képviselőt. Végül a republikánusoknak szűken sikerült behúzniuk a kormányzói és a szenátori versenyt is, ám mindkettő jóval szorosabb volt a vártnál.
Az is intő jel a republikánusoknak, hogy magyar idő szerint reggel 7-kor éppen totális döntetlen alakult ki egy olyan államban, mint Mississippi, ahol 48,9-48,9 százalékon állt a demokrata és a republikánus szenátorjelölt 97 százalékos feldolgozottságnál.
A demokraták közben könnyedén bevették a képviselőházat, ahol már legalább 25 korábban republikánus helyet megfordítottak, miközben már 3 is elég lett volna a többséghez. Az eddigi képviselőházi vezetőjük, Hakeem Jeffries lehet ezáltal az alsóház történetének első fekete házelnöke.
„Amerika visszatért” – értékelt Jeffries. Szerinte az emberek az egész országban döntöttek, és egyértelművé tették, hogy elegük van a korrupcióból, a szélsőségesekből, közölte, és jelezte, hogy minden amerikaiért fognak küzdeni, hogy az Egyesült Államok megfizethetővé váljon mindenkinek. Jeffries elérhető egészségügyet, lakhatást és üzemanyagokat ígért, és jelezte, hogy el fogják számoltatni a korrupciós ügyekben érintett embereket.
A demokraták nagyon fontos kormányzóválasztásokat is megnyertek. Keisha Lance Bottoms lesz georgiai győzelmével az első fekete nő az Egyesült Államok történetében, akit kormányzóvá választottak. A republikánus Byron Donalds közben Floridában írt történelmet. A Trump elkötelezett támogatójának számító Donalds 1,5 százalékponttal végzett a demokraták jelöltje előtt, ezzel ő lesz az állam első fekete kormányzója.
Ezt mutatták az előrejelzések
Az amerikai választások legmegbízhatóbb előrejelzői már hónapok óta egy irányba húztak. Nate Silver adatguru modellje hétfőn 96,4 százalékos esélyt adott a képviselőházi demokrata többség megszerzésére, a szenátusban pedig 81,5 százalékra becsülte a demokraták győzelmi esélyét. Hasonló számokat lehetett látni más kvantitatív modellezők oldalán is.
Az Economisté volt az egyetlen komoly előrejelző modell, amely nem tekintette egyértelmű esélyesnek a demokratákat. Miközben a képviselőházban szinte biztosra vette a demokrata többséget, a szenátusi versenyt jóval szorosabbnak látta, és nagyjából azonos esélyt adott a két pártnak. Saját bevallásuk szerint ennek az volt az oka, hogy a modell figyelembe vette azt a történelmi tapasztalatot, hogy amikor az egyik pártot jelentős előnyre mérik, a tényleges választási eredmény rendszerint elmarad a közvélemény-kutatások által előrevetített hullám mértékétől.
Az eredmények igazolták az előrejelzéseket. Jól szerepeltek a közvélemény-kutatók is, akik országos átlagban rendre hatalmas, közel 10 százalékpontos demokrata előnyt mértek.
Trump népszerűtlensége lett a vesztük
Olyan szempontból nem meglepetés az eredmény, hogy a félidős választásokat a hatalmon lévő elnökről szóló népszavazásként szokták értékelni, ahol a szavazók rendre megbüntetik az elnök pártját. Ez a büntetés átlagosan 7,5 százalékpont, ám Trump rekordalacsony, 35 százalék körüli népszerűsége minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a republikánusok még nagyobb pofonba szaladtak bele.
Az elnök amúgy következetesen lábon lőtte saját pártját, népszerűtlen intézkedéseivel pedig azoknak a választói csoportoknak ártott igazán, akik 2024-ben a Fehér Házba repítették. Trump két éve a gazdaság helyrehozásával és az infláció letörésével kampányolt, és bár a fejlett országokhoz képest Amerika nem teljesít rosszul, a szavazók nagy része mégis borúlátó a gazdaságot illetően. A makacs infláció például különösen az árérzékeny, alacsonyabb jövedelmű választókat sújtja, míg a maximumra feltekert deportálások a spanyol ajkúakat és az ideológiailag mérsékelt szavazókat idegeníthették el. Itt írtunk részletesen azokról a választói csoportokról, amiknek Trump két éve még a győzelmét köszönhette, most viszont csalódhattak benne.
Nem volt nyerő húzás az iráni háború sem, amiből Amerika február vége óta nem tud kikecmeregni. A kezdeti látványos taktikai sikerek ellenére ugyanis nem tudták elérni a kimondott és kimondatlan háborús célokat, Amerika pedig belekavarta magát egy olyan helyzetbe, ahol napi több százezer dollárért kísér át tankerhajókat a Hormuzi-szoroson, amely a konfliktus előtt nyitva volt. A háború az egekbe lőtte az olaj árát, ami az energia- és üzemanyagköltségeken keresztül tartós áremelkedést okozott.
Komoly következmények
A demokrata vezetésű törvényhozás komolyan megnehezítheti Trump elnökségének maradék két évét. Trump ugyanis nem lesz képes semmiféle törvénytervezetet, az évenként megszavazandó költségvetést is beleértve, átnyomni úgy a törvényhozáson, hogy ne kelljen valamiféle kompromisszumot kötnie az ellenzéki párttal.
Külpolitikában az elnöknek nagyobb hatáskört biztosít az alkotmány, így elméletben maradhat a megszokott irány. Ennek tekintetében az iráni eszkaláció is abszolút lehetséges, sőt, van arra utaló bizonyíték, hogy az elnökök második ciklusának második felében a külpolitika dominál. Trump a félidős választás utánra már előre belengetett újabb lehetséges katonai csapásokat Iránban. Ugyanakkor a most megválasztott szenátorok januári beiktatásával egy demokrata vezetésű szenátus könnyebben gátat szabhat egy elhúzódó katonai konfliktusnak.
A súlyos kudarc akár belső hatalmi harcot is elindíthat a Republikánus Párton belül, ahol szintén már elkezdtek helyezkedni a potenciális 2028-as elnökjelöltek, mint J. D. Vance alelnök és Marco Rubio külügyminiszter. Egy ilyen meccsben Trump mozgalma meggyengülhet a komoly pofon miatt. Vannak olyan elemzők, akik szerint egy ilyen szintű vereség egyenesen a Trump-korszak végéhez vezethet.
A demokrata áttörés megerősítheti a pártot, akik már csak a képviselőházi többségre készülve egy sor törvényjavaslatot előre csőre töltöttek, és most lehetőséget kaptak arra is, hogy a kongresszusi felügyeleti jogkörök felhasználásával vizsgálatokat indítsanak például Trump családtagjainak ügyei és kormányának tagjai ellen.
A törvényeket a szenátusnak is el kell fogadnia, ahol egy szenátusi szabály miatt hatvan szavazatra lenne szükségük az obstrukció elkerüléséhez. Ez ugyan a nagy győzelmeik ellenére sem lesz meg, de a demokraták abban bíztak előzetesen, hogy törvényjavaslataik a választók körében annyira széles körben népszerűek lesznek, hogy a republikánus szenátorok egy része saját politikai túlélése miatt meg fogja azokat szavazni.
Ha a szenátusban is átmennének a törvények, Trump még akkor is könnyedén megvétózhatja őket, de ennek már lenne politikai kockázata is. „Ha megszavazza, mi győzünk. Ha megvétózza, mi győzünk” – foglalta össze a demokraták tervét még a választás előtt Rahm Emanuel egykori demokrata képviselő, Barack Obama elnök volt kabinetfőnöke.
A demokraták vizsgálóbizottságainak munkája akár egy újabb alkotmányos vádeljárásban is végződhet Trumppal szemben. Ugyanakkor az impeachment-eljárás lehetősége meg is osztja a demokratákat, mert az borítékolható, hogy a szenátusban ez mindenképpen elbukna, ott ugyanis kétharmados többségre lenne szükség az elnök számonkéréséhez.
Ez már mutatja, hogy vannak törésvonalak a progresszív és a mérsékeltebb szárnyak között, és arról is vita indul majd, hogy a mostani eredmények alapján mennyire lehetne esélye egy, a korábbiaknál baloldalibb jelöltnek majd a 2028-as elnökválasztáson.
A félidős választások után ugyanis hagyományosan felröppennek a lehetséges elnökjelöltek nevei is, akiknek szereplése sokat nyomhat a latban a 2028-as verseny előkészítésében. Egy-egy felülteljesítő jelölt, különösen ha valamelyik csatatérállamban arat sikert, mint Ossoff, gyorsan a politikai közbeszéd középpontjába kerülhet, és elegendő média- és donorfigyelmet szerezhet ahhoz, hogy komolyan fontolóra vegye az indulást. A demokraták a kongresszusi választásokkal párhuzamosan rendezett helyi és állami választásokon is jól szerepeltek (mint ahogy azt a felmérések sugallták), és több republikánus vezetésű államban is kormányzói győzelmet aratnak, amivel tovább bővíthetik a lehetséges elnökjelöltek merítési bázisát.
Miközben Trump a republikánus jelöltekre tolta a felelősséget, a Fox Newsnak betelefonálva elismerően beszélt az ellenfélről. Szerinte a demokraták „jó munkát végeztek” és „keményen megdolgoztak a győzelemért”. Ugyanakkor nem úgy látja, hogy veszített volna, hiszen rajta sem volt a szavazólapon. A vétót is belengette. „Őrült dolgokat fognak felterjeszteni, én meg meg fogom azokat vétózni” – mondta a demokraták kongresszusi többségére reagálva. Ugyanakkor arról beszélt, hogy lesznek szerinte olyan témák, amiken együtt fog tudni dolgozni a demokratákkal, akik közül öt törvényhozó már fel is hívta őt az este folyamán.
