Kék cunami érte el kedden az Egyesült Államok partjait: a félidős választáson történelmi győzelmet arattak a demokraták, sikerült a szövetségi törvényhozás mindkét házát behúzniuk. A választás nagyobb figyelmet kapó demokrata jelöltjei, a szenátorok, a képviselők és a kormányzók egytől egyig nyerni tudtak. A nagy demokrata előretörés viszont nem azt jelenti, hogy a párt progresszívebb vagy éppen mérsékelt ága által vitt politika volt a győzelemhez vezető út.
A nyertes arcok sokszínűsége éppen azt mutatja meg, hogy a demokraták olyan jelölteket találtak, akikkel az adott államban labdába tudtak rúgni. Volt köztük lelkipásztor, gyerekorvos és egészségügyi dolgozó is.
Több államban is úgy tudtak tarolni, hogy ideológiailag közelebb állnak egy helyi mérsékelt republikánushoz, mint például egy progresszív New York-i demokratához.
Eközben azért a progresszív szárny is elkönyvelhetett nagy győzelmeket. Többek közt ennek is köszönhető, hogy Texasnak 38 év után ismét lett demokrata szenátora, de az is, hogy 36 év után a kék párt adja az állam kormányzóját is. A legmeglepőbb pedig az, hogy Kansasban közel száz év után már nem a republikánusoké mindkét szenátori hely. De kik ezek a politikusok? Hogyan hódítottak el republikánus fellegvárakat?
Kansas szenátora: Adam Hamilton
Adam Hamilton olyat mondhat el magáról, amit 94 éve senki: demokrataként fogja képviselni Kansas államot az amerikai szenátusban. Hamiltonnak az elmúlt hat évben hivatalban lévő Roger Marshallt sikerült legyőznie. A demokrata jelöltet vélhetően az is segítette, hogy Rogersről a kampányban kiderült, orvosként több száz betegét jelentette fel, mert nem fizették ki a számláikat. Ennek ellenére, és a figyelmeztető közvélemény-kutatások dacára Kansast olyannyira a zsebükben érezték a republikánusok, hogy Trump egyszer még a részvételét is lemondta egy helyi kampányeseményen, mert szerinte Roger Marshall nagyon jól állt. Végül az elnök mégis elment kampányolni az államba.
A fordítást az egyik legkonzervatívabbnak tartott államban az magyarázza a legjobban, hogy a demokratáknak sikerült egy olyan jelöltet kiállítaniuk, aki a konzervatív szavazókat is meg tudta szólítani: egy lelkipásztort. A politikai újoncnak számító Adam Hamilton a legnagyobb amerikai metodista felekezet alapítója. Közismert az államban, sok kansasi láthatta a közvetítéseket istentiszteleteiről vagy olvashatta a könyveit. A kampányban a demokraták számára fontos megélhetési kérdések mellett sokat beszélt az egyházi munkájáról, és kimondottan sikeres volt abban, hogy azt a nem vallásos embereknek is vonzóvá tegye.
Hamilton egészen tavalyig republikánus választóként volt regisztrálva, de már fontolgatta, hogy elindul függetlenként. A mérsékelt, konzervatívabb demokraták, illetve két volt republikánus kormányzó is beállt mögé, így végül pártjelölt lett belőle. Miközben sokat beszélt a vallásról, a Hamilton által vitt kampány fő üzenetei nem különböztek a többi demokratáétól: kritizálta az iráni háborút, Trumpot hibáztatta az elszállt megélhetési költségek miatt, és sokat beszélt az egészségügyi ellátás hozzáférhetőbbé tételéről. Álláspontját sokszor erkölcsi alapon fogalmazta meg, a szavazást a keresztény tanításnak nevezte. Ez elég is volt ahhoz, hogy a szavazatok közel 51 százalékával bekékítse Kansast.
Texas szenátora: James Talarico
Bár Texasban nem száz, hanem „csak” közel 40 év után sikerült fordítani, a demokraták itt is egy hasonló karakterrel nyertek, mint Kansasben. James Talarico az állam korrupciós botrányokkal terhelt főügyésze, Ken Paxton ellen indult. Itt Trump nemcsak a népszerűtlen országos politikájával rontotta a republikánusok esélyeit, hanem azzal is, hogy az állam jelenlegi szenátora, a pártvezetés által is támogatott John Cornyn helyett Paxton mögé állt be.
A demokraták a fiatal, és mélyen vallásos Talaricót küldték versenybe Paxton ellen. A 37 éves presbiteriánus papnövendék, korábbi tanár, állami képviselő a „remény evangéliumát” hirdette a kampányában, amit a gazdasági nehézségek, a kereszténység és a politikai egység üzenete köré épített. Győzelmi beszédében egy „Szeresd felebarátodat” feliratú pulpitus mögül Dávid és Góliát küzdelméhez hasonlította a választási kampányt. „A saját Góliátjainkkal kellett szembenéznünk, a világ leggazdagabb emberével, a világ leghatalmasabb emberével és az egész washingtoni elittel” – mondta, utalva a republikánus kampányokat százmilliókkal támogató Elon Muskra és Trumpra.
Talarico még úgy is látványos győzelmet aratott, hogy a republikánus párt féktelenül szórta a pénzt Texasban. Több mint százmillió dollárt költöttek el Paxton megsegítésére. Így ez lehetett a legdrágább nem elnöki kampány az amerikai politikatörténetben; csak hirdetésekre több mint félmilliárd dollárt költöttek el. Donald Trump egy hónap alatt háromszor utazott az államba, hogy közösen kampányoljon Paxtonnal, miközben Talaricóról azt állították, hogy titokban meleg és vegán.
De hiába minden elköltött dollár, James Talarico nem kicsit nyerte meg Texast: republikánus kihívója 10 százalékponttal, azaz több mint egymillió szavazattal maradt le mögötte. A mérsékelt demokrata győzelme nemcsak Trumpnak, hanem Elon Musknak is hatalmas pofon.
Észak-Karolina szenátora: Roy Cooper
Jó esélyekkel futottak neki a demokraták az észak-karolinai választásnak, ahol már volt egy kormányzóként bevált jelöltjük, Roy Cooper. A republikánusok Donald Trump választottját, Michael Whatley-t állították ki ellene, akire a párt kampányszervezete el akart költeni 30 millió dollárt, aztán október elején kivonultak az államból, töröltek minden további költést, a pénzt Kansasbe csoportosították át. Cooper ekkor a mérésekben már nagyon jól állt, a republikánusok hátraarca is árulkodó volt, hogy elengedik ezt a küzdelmet.
Roy Cooper győzelme azért jelentős, mert az állam 2008 óta nem választott demokrata szenátort. Cooper egy egész generáció számára meghatározó politikai szereplő, korábban az állam főügyésze is volt, majd 2017 és 2025 között kormányzó, ezért a helyiek jól ismerik. A most már megválasztott szenátor a mérsékelt demokraták táborát erősíti, régóta az állam legnépszerűbb politikusa.
Kampányát Cooper is a megélhetési kérdések köré húzta fel, kampánykörútja a „Make Stuff Cost Less” (tegyük olcsóbbá a dolgokat) névvel futott. A választott tisztségéért először induló republikánus Whatley-t pedig úgy ábrázolták, mint a nagy olajvállalatok lobbistája, aki megválasztása esetén Donald Trump bábja lett volna. A republikánus jelölt megélhetési kérdésekkel nem, de a migrációval és a bűnözéssel sokat foglalkozott a kampányában. Republikánus stratégák szerint ez hiba volt, ugyanis a gazdaságnak kellett volna az első helyen szerepelnie. Úgy néz ki, hogy igazuk volt, Roy Cooper ugyanis a szavazatok 59 százalékát zsebelte be, könnyedén elnyerte a szenátori széket.
Dél-Karolina szenátora: Annie Andrews
Északon okkal lehettek bizakodóak a demokraták, azonban Dél-Karolinában csak a legbátrabbak mertek a párt győzelmére fogadni. Aztán nyáron váratlanul meghalt Lindsey Graham, az állam országos politikában is befolyásos szenátora, aki 2003 óta képviselte Dél-Karolinát a szenátusban. Helyét átmenetileg a húga, Darline Graham kapta meg. A politikai tapasztalattal nem rendelkező nőt Donald Trump győzte meg az indulásról, az előválasztáson is mellé állt.
A bátyjánál magát konzervatívabbnak valló Grahammel szemben a demokraták Annie Andrews gyerekorvost jelölték. Andrews magát egy szabad gondolkodású, moderált politikusként mutatta be, aki kiemelten akar foglalkozni a megélhetési kérdésekkel, az egészségügy megfizethetőségével, az életminőség javításával és a korrupcióval. Számos kérdésben viszont más utat választott, mint párttársai: egyik reklámjában a transznemű nőket „biológiai férfinak” nevezte, illetve arról is beszélt, hogy nem támogatja, és orvosként soha nem is végzett nemátalakító műtéteket. Ezzel magára vonta az LMBTQ-szervezetek kritikáját, mivel korábban azt mondta, hogy mindig támogatni fogja a transznemű fiatalokat.
Dél-Karolina a betonbiztos Lindsey Graham miatt az elmúlt években semmiképpen, de általánosságban sem tartozott a csatatérállamok közé. A mérések többsége Darline Graham győzelmét vetítette előre – bár voltak arra utaló jelek, hogy a republikánusok sem olyan biztosak abban, hogy egy másik Graham is képes megtartani a szenátori széket. A republikánusok legalább ötmillió dollárt költöttek Graham megsegítésére, és maga Trump is odautazott, hogy mellette kampányoljon. Hiába, Annie Andrews egészen meggyőző győzelmet aratott, így az ősrepublikánus szenátusi helyre közel három évtized után egy demokrata ülhet be, aki az állam első női szenátora is lesz egyben.
Georgia szenátora: Jon Ossof
A sokak által az új Barack Obamának kikiáltott Jon Ossoff nem okozott nagy meglepetést: simán újraválasztották a korábban stabilan republikánusnak tartott Georgiában. A 39 éves szenátor eredményében az volt a meglepő, hogy mekkora arányban nyerte meg az államot, amit hat éve még kevesebb mint egy százalékkal húzott be. Ezúttal 59-41 százalék lett az állás. A republikánus pártvezetés gyakorlatilag már szeptember végén feladta Georgiát, a jelöltjüknek, Mike Collinsnak szerintük se volt sok esélye.
Ossoff politikai szempontból inkább a párt mérsékelt szárnyához tartozik, bár az Atlantic szerint nincs kifejezetten erős ideológiai profilja, és eddig elkerülte a konfrontációt a progresszívebb demokratákkal. Újraválasztási kampányát gyakorlatilag népszavazásként kezelte, fő témának Trumpék igazságtalan üzleti megállapodásait és a georgiaiaknak káros kereskedelmi politikáját jelölte ki. Elítélte a milliárdosokat, akik szerinte luxusbunkereket építenek, miközben a mesterséges intelligencia veszélye fenyegeti a világot.
Hiába látnak Jon Ossofban egyre többen potenciális elnökjelöltet, ő egyelőre kitart amellett, hogy abban a versenyben nem szeretne indulni. A kampányban kijelentette, hogy kitöltené következő, hatéves szenátori mandátumát – igaz, 2005-ben Barack Obama is ezt mondta illinois-i szenátorként, aztán 2008-ban mégis elindult, és történelmet írt. Ossoff annak ellenére, hogy állítja, nem akar indulni 2028-ban, szenvedélyes és országos szinten is felkapott beszédeivel rendre Donald Trumpot veszi célba. Friss győzelmi beszédében is a teljes országhoz szólt. „Az elmúlt két évben együtt megerősítettük, hogy a feladatunk nem csupán egyetlen elnök gonoszságának megfékezése, hanem a mélyben húzódó törés begyógyítása.” Beszédét azzal zárta, hogy a „hajnal fényei már a láthatáron vannak”.
A magabiztos kampányt folytató szenátor esetleges elnökjelölti kampányának újabb lökést adhat, hogy a kormányzóválasztást is a demokrata jelölt nyerte Georgiában. Ez azért fontos, mert Ossoffnak le kéne mondania szenátori helyéről, hogy részt vegyen az elnökválasztáson, a megüresedett helyre pedig az állam kormányzója nevezhet ki helyettest.
Georgia kormányzója: Keisha Lance Bottoms
Georgia állam demokrata fordulatát a szenátorok után most már a kormányzó is tovább erősíti, ugyanis 2003 után először nem egy republikánus vezeti majd az államot. A demokraták jelöltje, Keisha Lance Bottoms közel 10 százalékponttal több szavazatot kapott, mint republikánus kihívója, a Trump által támogatott Rick Jackson. Ezzel ő lesz az első fekete nő az Egyesült Államok történetében, akit kormányzóvá választottak.
Bottoms, aki 2018 és 2022 között Atlanta polgármestere volt, azok közé tartozott, akiket Joe Biden a 2020-as elnökválasztási kampányában alelnökjelöltként fontolgatott. Később csatlakozott az elnök adminisztrációjához, tanácsadó volt, ezek után tért vissza Georgiába. Bottomst a Politico szerint egy erős, a demokraták által koordinált állami kampánnyal segítették. Sikerült ledolgoznia a kihívójával, a gazdag egészségügyi vállalatvezető, Rick Jacksonnal szembeni anyagi hátrányát is (ő saját zsebből 100 millió dollárt tolt a saját kampányába).
Az ország sok demokratájához hasonlóan Bottoms is a gazdasági, megélhetési témákra helyezte a hangsúlyt, illetve tiltakozott az államba tervezett adatközpontok ellen. Sikeresen állta a republikánusok folyamatos támadását, amit a polgármestersége alatt történt zavargások miatt kapott. Keisha Lance Bottoms egyébként a párt progresszívebb ágához tartozik; a megválasztott kormányzót egy balközép, pragmatikus koalícióépítőnek tartják, aki progresszív álláspontot képvisel társadalmi és gazdasági kérdésekben.
Michigan szenátora: Abdul-El Sayed
A demokraták progresszív szárnyának legnagyobb győzelme a párt balszárnyához tartozó Abdul El-Sayedhez köthető, aki Michiganben lesz szenátor. Győzelme után az őt „dzsihádistának” nevező elnöknek odaszúró jelölt a mérésekben alig néhány százalékponttal vezetett Mike Rogers republikánus politikus előtt. Michigan kifejezetten fontos csatatérállamnak számított, ahol a visszavonuló demokrata szenátor helyéért küzdöttek a jelöltek.
Az egyiptomi származású, de amerikai születésű, muszlim El-Sayed a demokraták előválasztásán szoros küzdelemben szerezte meg a jelöltséget, miután beállt mögé az egész progresszív szárny. Jelölésével a párt sokat kockáztatott. A korábban egészségügyi dolgozó El-Sayed ígéretei között volt a Donald Trump alatt rendkívül széles jogkörökkel felruházott, a fegyvertelen amerikaiakkal szemben halálos incidensekbe is keveredő szövetségi bevándorlási rendészetnek (ICE) a felszámolása. Szintén ígéretet tett az Egyesült Államokban mindig is nagy vitákat szító általános egészségbiztosítás és a milliárdosok vagyonadójának bevezetésére is.
A demokrata jelölt a kampányban Trumptól és J. D. Vance-től is iszlamofób vádakat kapott a vallása miatt. Vance többek közt azt mondta, hogy El-Sayed a „szörnyű és gonosz” képviselője, majd múlt héten a párizsi erőszakos tüntetésekkel hozta kapcsolatba. Trump pedig azzal vádolta az egyik kampánygyűlésén, hogy a „terroristák oldalán áll”. De hiába minden rosszindulatú megjegyzés: a szoros eredményt mutató kutatásokat meghazudtolva 7 százalékponttal több szavazatot kapott, mint a republikánus Mike Rogers, aki kommunistaként állította be El-Sayedet. Így a kampányban rasszista vádakkal dobálozó J. D. Vance alelnök januárban a szenátus elnökeként kénytelen lesz beiktatni az USA első muszlim szenátorát.
Az amerikai félidős választás eredményeit ebben a cikkünkben elemeztük, és érdemes megnézni a témába vágó stúdiós beszélgetést is:
