„Hát nem lenne csodás, ha Kanada az Európai Unió 28. tagállama lenne, ahelyett, hogy az Egyesült Államok 51. állama?” – tette fel a kérdést egyik nyári beszédében Alexander Stubb finn elnök. Stubb ezzel leginkább ironikusan oda akart egyet szúrni Trumpnak, de ahogy a BBC emlékeztet, pontosan rátapintott az USA és Kanada közötti konfliktus, illetve az EU és Kanada között egyre erősödő kapcsolatok lényegére.
Kanada és az Európai Unió látszólag nagyon messze vannak egymástól, bár ahogy Mark Carney kanadai miniszterelnök maga hívta fel rá a figyelmet, a franciák tengerentúli területeivel együtt több ezer kilométernyi közös határuk van a Dániához tartozó Grönlandnál – hacsak Trump meg nem szerzi a szigetet, ahogyan szeretné.
Az Egyesült Államok elnöke nem csak Grönlandra, Kanadára is bejelentkezett, és Trumpnak köszönhető, hogy Carney azt tűzte ki célul: az országa kerüljön közelebb az EU-hoz. Trump ebben a ciklusában az egyik fő ellenségének pécézte ki a szomszédos, az USA-val eddig nagyon szoros szövetséget ápoló Kanadát. Hol az Egyesült Államok 51. tagállamává akarja tenni az országot, hol pedig brutális mértékű vámokat önt a nyakukba.
Carney elképzelését örömmel fogadták, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerdai évadnyitó beszédében már „társult tagsággal” is megkínálta a kanadaiakat. A média jelentős része – Magyarországon is – már előre túlpörögte a közeledést, a bejelentésre pedig mindenki fantáziája elszabadult. Sokan csak a tagság szót hallották ki a beszédből, és nem azt, hogy Kanada lenne az első ilyen ország – azaz ilyen címke még nem létezik, így nem is tudni, mit jelent a gyakorlatban.
A tagság szó emlegetése miatt mindenesetre nemcsak az újságírók, hanem az EU-tagjelölt országok körében is okozhat némi zavart az ajánlat. Mennyire kerülhet közel a blokkhoz az Európára sok szempontból hasonlító Kanada? Mit vázolt fel eddig maga a kanadai kormányfő, mit kínál az EU, és milyen konkrétabb javaslatok hangzottak el?
A „legambiciózusabb lehetőségeket” vizsgálják
Jelenleg nemcsak Carney-ék érzik úgy, hogy elvesztették a legfontosabb szövetségesüket. Bár nem a szomszédban van, az Európai Unió is a kezdetektől az Egyesült Államokat tartotta legközelebbi partnerének. Trump elnöksége és különösen a második ciklusa viszont úgy néz ki, hogy lezárja ezt a korszakot. Legalábbis azt biztosan, hogy ilyen mértékben támaszkodjanak az USA-ra. Kanadának és az Európai Uniónak sem érdeke, hogy teljesen eltávolodjon az Egyesült Államoktól, de mindkét helyen érzik: itt az ideje más irányba is nyitni.
Múlt héten Carney azt mondta, hogy országa „egyedülálló szövetséget” keres az EU-val, de tisztázta, hogy nem szeretnének tagok lenni. A Wall Street Journal szerint a kanadai kormányfő arra utasította európai különmegbízottját, hogy „mérje fel a legambiciózusabb lehetőségeket, amelyek még nem jelentik a teljes jogú tagságot”.
Az USA-val folytatott kereskedelmi háború közepette új szövetségesek után néző ország jó érzékkel fordult az Európai Unió felé. Carney szerdán az első sorból hallgatta végig Strasbourgban Ursula von der Leyen beszédét, csütörtökön pedig maga Carney is felszólalt az Európai Parlamentben Von der Leyen jelenlétében.
A kanadai miniszterelnök korábban azt mondta, az Európai Unió és országa ugyanazokat az értékeket vallja, ugyanazok a prioritásaik. Szerinte olyan kiszámíthatatlan és veszélyes időkben, mint a mostani, a barátoknak össze kell tartaniuk. Ezzel egyetértett Von der Leyen is, aki szerdai beszédében azt mondta, hogy Európában és Kanadában közös, hogy hisznek a demokráciában.
Von der Leyen kijelentette: azon szeretne dolgozni, hogy megnyissák a lehetőséget Kanada felé, hogy az EU első társult tagja lehessen.
A bejelentést Carney láthatóan örömmel fogadta, a képviselők pedig állva tapsoltak. Az Európai Bizottság elnöke szerint ez a partnerség nem valaki ellen irányul, hanem a közös erőt szolgálja. „Röviden: azt szeretnénk, hogy Kanadával a kapcsolataink a lehető legmagasabb szintre emelkedjenek” – mondta.
Csütörtöki, strasbourgi beszédében a kanadai kormányfő azt mondta, hogy az EU-nak és országának sok közös értéke van, amelyért mindig meg is küzdöttek. „Kanadát és Európát nem a földrajz, hanem választáson alapuló rokonszenv köti össze” – fogalmazott.
Beszélt napjaink nehézségeiről is. „Vámokat használnak nyomásgyakorlásra, pénzügyi mechanizmusokat kényszerítésre” – mondta Trump nevének említése nélkül. Arról is beszélt, hogy a technológiai cégek önrendelkezésre törekednek, diktálni akarják a szabályokat, át akarják venni az irányítást az adataink felett. Szerinte egy ilyen viharban egy magányos fa kidől, egy erdő viszont nem. „Kanada és az EU egy olyan lombkoronát alakíthat ki, amelynek a védelme alatt kiteljesedhetnek a polgáraik. Ez az önrendelkezésről szól, hogy úgy élhessünk, ahogy akarunk”.
Carney szerint Kanada és az EU együtt erősebb, ezért életre hívná a „szövetség a jövőért” kezdeményezést. A kanadai miniszterelnök reagált Ursula von der Leyen társult tagsági ajánlatára is, és üdvözölte a törekvést. „Kanadának és Európának együtt kellene biztosítaniuk a stratégiai autonómiájukat mély együttműködéssel”. Hozzátette: a kanadaiak túlnyomó többsége ezt támogatja is.
„Segíthetünk létrehozni a következő igazságos, stabil és virágzó világrendet. Egy Kanada–EU-szövetség jelzőfényt gyújtana a többi demokráciának”
– hangoztatta.
Üdv, társult tagság érdekel?
Az Európai Bizottság elnöke által felvetett társult tagság az EU-n belül ma nem létezik, így bizonytalan, hogy pontosan mit is jelent. Egyelőre egy olyan fogalom lett, amit a szorosra fűzött kapcsolatok összefoglaló neveként használnak. Az elnevezést egyébként nem a kanadaiak találták ki – mondta a CBC Newsnak egy magas rangú kanadai tisztségviselő. Szerinte a kormányuk most azt vizsgálja, hogy pontosan milyen formát ölthetne ez a kapcsolat, és abban bíznak, hogy az október végi montreali EU–Kanada-csúcstalálkozón már pontosabb képet is sikerül felvázolni.
Társulási szerződésekre már vannak korábbi példák, ráadásul előfordul köztük olyan ország is, amely nem az európai kontinensen van, például Izrael. Ezeknek a megállapodásoknak jellemzően egy olyan szabadkereskedelmi egyezmény a lényege, amilyen már lassan egy évtizede életbe lépett az EU és Kanada között. Kanada az EU-n kívüli első tagként szállt be a SAFE védelmi fejlesztésprogramba, és benne van a Horizont kutatási együttműködésekben is.
Többek között ez is mutatja, hogy a kapcsolat már most is olyan erős, hogy bizonyos téren nem sokat lehet fejleszteni – kivéve, ha nagyon erősen integrálni akarnák Kanadát. A nyilatkozatok egyelőre messze nem erre utalnak.
Az Európai Bizottság pénteki sajtótájékoztatóján megerősítették: arról is tárgyalnak, hogy Kanada beszálljon az Ukrajnának nyújtott 90 milliárd eurós hitelbe (a kölcsön három tagállamra, köztük Magyarországra sem ró anyagi terhet, de a britek már beszálltak). Az Erasmus+ oktatási cserék is továbblépést jelenthetnek, de ez a Horizonthoz hasonlóan eddig is nyitva állt a nem európai országok előtt, utóbbihoz például még Új-Zéland is csatlakozott.
Az EU-nak több olyan európai országgal vannak szorosabb kapcsolatai, amelyek nem a tagjai. Az Európai Gazdasági Térség országai (Izland, Liechtenstein és Norvégia) illeszkednek a belső piachoz, és ez biztosítja nekik is az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlását. Svájc gyakorlatilag szintén benne van ebben, csak rendkívül szuverén módon egy helyett több mint száz kétoldalú megállapodással. Nekik úgy kell elfogadniuk az uniós szabályokat, hogy nem szavazhatnak róluk, és az uniós költségvetésbe ugyan nem szállnak be, de adnak pénzt a szegényebb tagállamoknak (azaz gyakorlatilag beszállnak az uniós felzárkóztatási támogatásokba).
Ennél egy fokkal lazább lenne, ha vámunióra lépnének, mint az EU és Törökország, de még ilyen felvetést sem lehetett hallani Kanadánál.
Az Egyesült Királysággal külön kétoldalú megállapodással szorosabb a viszony. Nem véletlen, hogy most Kanada is ezeket a kapcsolatokat tanulmányozza, de jelen állás szerint nem valószínű, hogy Ottawa olyan szinten feladná a függetlenségét, hogy még a közös piacra is belépjenek.
Az EU-t és Kanadát viszont több cél is összeköti, amelyeknek az alapja a függetlenedés a megbízhatatlan partnerré vált USA-tól.
A BBC-nek EU-s diplomaták a fejleszteni kívánt területek között említették a digitális és technológiai fejlesztéseket, ahol ma az Egyesült Államok és Kína dominál. Emellett ott van az energia kérdése, ugyanis Kanada nincs híján a cseppfolyósított földgáznak (LNG), amelyre az EU-nak nagy szüksége van, miután függetlenedett az orosz energiahordozóktól. Nem maradnak ki a kereskedelmi és védelmi kérdések sem. Kanada az utóbbi időben rákapott az európai termékekre, vásároltak német támadó tengeralattjárókat és svéd harci gépeket is. Eddig ezeket alapból az USA-tól szerezték be, de egy vámháború közepén ez már nem olyan magától értetődő.
A Wall Street Journal információi szerint Carney arra is törekszik, hogy olyan gázvezetékeket építsenek, amivel Kanada meg tudja oldani, hogy a most amerikai határon keresztül szállított gázt átirányítsák az európai szövetségeseknek. Sőt, elvileg tenger alatti vezetékek lefektetése is felmerült, amivel összekötnék az EU-t és az észak-amerikai országot, hogy aztán közösen építsenek adatközpontokat, megkerülve ezzel az amerikai techóriásokat.
Carney a csütörtöki beszédében említett néhány konkrétabb példát, hogy mit is jelenthetne a társult tagság a gyakorlatban. Együttműködnének védelmi, energetikai, pénzügyi és digitális téren, a mesterséges intelligencia szabályozásában és a kulcsfontosságú nyersanyagoknál is. Arra utalt, hogy beszállhatnak az Erasmus+ oktatási cserékbe.
Talán a legtovább azzal ment, hogy a fiataloknak hagynák: „ott dolgozzanak, tanuljanak és éljenek, ahol akarnak az Atlanti-óceán bármely partján”. Itt látszódik, hogy a kanadaiak tanulmányozták az EU és az Egyesült Királyság közti egyeztetéseket, mert a kiszivárgott információk szerint ott az uniós tárgyalók pont egy olyan korlátozott, fiatalokra szabott mobilitási egyezményt akarnak elérni, mint amilyet Carney vázolt. Az eddigi bejelentésekből csak ez mutatott túl a kapcsolatok szokásos formáin, és mivel a britekkel még mindig húzódik az egyezkedés (ha egyáltalán lesz belőlük bármi), akár Kanada lehetne az első ország, amelyikkel ilyen egyezséget köt az EU.
Az EU problémái és Trump válaszfenyegetése
Bár a lelkesedés mindkét oldalról megvan, politikai akadályok azért bőven felmerülhetnek. Azt például nehéz elképzelni, hogy mindenki belemenjen a vízummentes utazásba. Az EU-ban többségbe kerültek a szigorú migrációs politikát szorgalmazó országok. Az utóbbi időben szinte az egész blokk erre mozdul, eközben Kanada menekültpolitikája továbbra is kimondottan liberális.
Gazdasági szempontból is lehetnek akadályok: hiába lépett életbe 2017-ben a Kanadával kötött szabadkereskedelmi megállapodás, a 27 tagállamból tíz – köztük Magyarország – máig nem ratifikálta nemzeti szinten.
Von der Leyen az ajánlatával felélénkítette azt a vitát is, hogy mit jelent az EU-tagság, és ki is felel meg ezeknek a feltételeknek. Ahogy az Euractiv is írta, az izlandiak nemrég mondták ki, hogy köszönik, nem kérnek az EU-ból, miközben több tagjelölt, köztük Ukrajna csatlakozási folyamata újabbnál újabb akadályokba ütközik. A lap szerint több uniós diplomata is úgy vélte: az Európai Bizottság javaslata új konfliktusforrást nyithat azokkal a tagjelöltekkel, amelyek évek vagy akár évtizedek óta küzdenek a blokk bonyolult csatlakozási folyamatával.
Az elképzelés egyébként több európai ország kormányát is váratlanul érte, különösen, hogy nem tudni, a társult tagság a gyakorlatban mit jelentene, illetve hogy egyáltalán bővítésnek minősül-e. Az Euractivnak több tisztviselő és diplomata azt mondta, nem biztosak benne, hogy mit is értett a fogalom alatt a bizottsági elnök, és maguk a kanadaiak is óvatosan kezelik ezt a kifejezést.
A Politico úgy értesült, hogy az ötletet nem egyeztették le előre a kormányokkal, bár nem is kötelezi semmi, hogy a bizottsági elnök a beszédét bárkivel is jóváhagyassa. Pénteken Arianna Podestà bizottsági szóvivő azt állította, hogy az ötletet bemutatták a tagállami kormányoknak, és „különböző alkalmakon” beszéltek róla (arról nem mondott semmit, hogy magát a „társult tagság” elnevezést vagy csak az együttműködési lehetőségeket).
A Guardian szerint Friedrich Merz német kancellár üdvözölte, hogy közeli partnerségre lépjenek, a német vezetés „nyitott, hogy új modelleket vitassunk meg, amelyek tükrözik a kapcsolat különleges jelentőségét”, de
újragondolandónak nevezte a „társult tagság” címkét.
Korábban épp Merz pedzegette, hogy Ukrajnának egy köztes „társult tagságot” ajánlhatnának.
Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter hangsúlyozta, hogy amint az „gyakran lenni szokott” az Európai Bizottság javaslatainál, „meg kell vitatni, boncolgatni és elemezni, mielőtt állást tudnánk foglalni”, írta a Politico. Thomas Byrne ír EU-ügyi államtitkár szerint viszont „stratégiai érdekünk az Uniónk kiterjesztése teljes jogú tagokkal, és talán társult tagokkal”.
Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke mások előtt is megnyitná a lehetőséget, csütörtökön Ausztráliát és Új-Zélandot emlegette. Előbbi miniszterelnökével találkozik is jövő héten Von der Leyen, valamint az uniós állam- és kormányfők testületét elnöklő António Costa, de az Európai Bizottság pénteken nem adott érdemi választ a kérdésre, hogy itt felmerülhet-e a társult tagság.
„Nevetséges”
– mondta a társult tagságról szóló elképzelésre az egész EU–Kanada közeledés fő mozgatórugója, Donald Trump. Az USA elnöke súlyos vámok bevezetésével fenyegette meg az Európai Uniót abban az esetben, ha Kanada olyan társult tagságot kapna az EU-ban, amit az Egyesült Államokkal szembeni ellenséges lépésként értékelne. Trump szerint bizonyos területeken akár az Európával folytatott kereskedelmet is leállíthatják. Ugyanakkor hozzátette: ha a megállapodást jó szándékúnak ítéli, elfogadhatónak tarthatja azt.
Nem kellene túlbecsülni Trump aggodalmait, a kijelentéseket teljességükben kellene nézni, A, B és C dolgot is mondott – értékelte pénteken az amerikai elnök szavait Simon Harris a soros elnökséget betöltő Írország pénzügyminisztere. Azt emelte ki, hogy ha nem ellenséges, amit tennének, hanem valami jó, akkor Trump nem vet ki vámokat, ezért őszintének kell lenniük: ez egy jó, stabil és segítő együttműködés lenne, ettől még az USA-val is szoros gazdasági kapcsolatra törekednek.
Rossz szomszédság
Ennek a világ szeme előtt kibontakozó új viszonynak akaratlanul is Donald Trump lett a katalizátora. Semmi nem mutatja jobban, hogy az amerikai elnök mit gondol Kanadáról, mint az, hogy a napokban egy olyan képet osztott meg, amin nemcsak országát, hanem Kanadát és Grönlandot is az Egyesült Államok zászlója borította. De ez csak egy kis része az USA és Kanada közötti konfliktusnak, a középpontban egyértelműen a két ország vámháborúja áll.
Az USA és Kanada az utóbbi időben padlógázzal ment bele a vámháborúba – írtuk a témával részletesen is foglalkozó cikkünkben. Röviden annyi történt, hogy az amerikai elnök második ciklusa elején az országa két szoros partnerét, Kanadát és Mexikót is vámokkal sújtotta, amire már ekkor a megtorló vám volt a válasz. Tavaly nyáron néhány ponton sikerült finomítani a feltételeken, de ősszel megszakadtak a tárgyalások.
Idén nyáron aztán Trump fejéből kipattant, hogy 50 százalékos vámot vet ki egy sor Kanadából importált árura. A fenyegetőzések és egy kereskedelmi megállapodás letárgyalására tett próbálkozások után a két ország közötti egyezkedés múlt hónap végén teljesen megszakadt. Kanada viszont látványosan beleállt a harcba, ők is 50 százalékot is elérő megtorló vámot vezettek be több száz amerikai termékre, ami megegyezik az Egyesült Államok által a tárgyalások megszakítása után életbe léptetett vámok értékével. „Kanada háborúban áll az Egyesült Államokkal” – tisztázta még korábban Carney.
Zárt körben az európai tisztviselők elismerik, hogy az EU és Kanada közötti magasabb szintre kapcsolt közeledés teljes mértékben összefügg Trump második elnöki ciklusának intézkedéseivel. Ezek mellé jönnek azok a kimondottan barátságtalan megjegyzések, minthogy Kanada kiváló lenne az USA egyik államának. Az amerikai elnök nemrég még az Egyesült Államok és Kanada közötti Ontario-tó nevét is megváltoztatta Amerika-tóra. Az Ontario-tó a Nagy-tavak egyike, amik egy jó darabon elválasztják az USA-t és Kanadát.
A legeurópaibb nem európai
Az EU és Kanada közötti viszony szorosabbra fűzése egyáltalán nem számít valóságtól elrugaszkodott ötletnek. Ezt jól mutatja, hogy a blokk már most is Kanada második legnagyobb kereskedelmi partnere, de még bőven le van maradva az Egyesült Államoktól, a kanadai export közel 70 százaléka utóbbiba irányul.
Az EU és Kanada 2017-ben kötött egy viszonylag széles körű szabadkereskedelmi megállapodást, erre is építenének a jövőben. Ez a CETA (Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodás az EU és Kanada között), ami csökkenti a vámokat, és megkönnyíti az áruk és szolgáltatások exportját. „A kanadai kormány elkötelezett a kereskedelem diverzifikálása mellett, a következő tíz évben meg kívánja duplázni a nem amerikai kereskedelmet, és az Európai Unióval való szorosabb együttműködés kulcsfontosságú lesz ezen cél eléréséhez” – mondta a BBC-nek Mark Camilleri, a Kanada–EU Kereskedelmi és Befektetési Szövetség (CEUTIA) elnöke.
2025-ben Mark Carney első külföldi útja miniszterelnökként Franciaországba vezetett. Már ekkor azt mondta, hogy az USA „jó barátja Kanadának, de mindannyian látjuk, mi folyik itt”. Országát ekkor „a legeurópaibb nem európai országnak” nevezte. Carney híressé vált davosi beszédének a középpontjában pedig a középhatalmak, illetve azok összefogása volt, az EU pedig épp ilyen országokból áll össze. Ezt a víziót villantotta fel csütörtöki, strasbourgi beszédében is.
A kanadaiaknak egyébként a felmérések alapján kimondottan szimpatikus az elképzelés, hogy közelebb kerüljenek az EU-hoz. A Nanos közvélemény-kutatása szerint a kanadaiak négyötöde támogatja Carney szándékait. Ötből három embernek még a közvetlen tagsággal sem lenne semmi baja. Bár egyelőre nem ebbe az irányba haladnak a dolgok, az EU alapszabálya csak annyit mond ki, hogy „európai államok” csatlakozhatnak.
Nem mellesleg a közeledés mellett szólhat az is, hogy Kanada sok szempontból jobban hasonlít Európára, mint az USA-ra.
Egyrészt Dániához, Svédországhoz vagy éppen Spanyolországhoz hasonlóan egy monarchia, uralkodójuk pedig továbbra is III. Károly. Értelemszerűen mély történelmi kapcsolatok fűzik az Egyesült Királysághoz és Franciaországhoz is, két hivatalos nyelve a francia és az angol. Emellett sok európai nemzethez hasonlóan Kanada is egy jóléti állam.
Carney egyébként az egész hetet országa külpolitikájának Európa felé fordításával tölti. A kanadai miniszterelnök a szerdai és a csütörtöki strasbourgi programja között átingázott az Egyesült Királyságba, a júliusban hivatalba lépett brit kollégájával, Andy Burnhammel is összefutott egy Everton-meccsen. Vasárnap pedig a Kanadától néhány kilométerre fekvő kis szigeten, Saint-Pierre-et-Miquelonban találkozik Emmanuel Macron francia elnökkel, hogy a mesterséges intelligencia, az energia, a védelem és az ásványkincsek területén folytatott együttműködésről tárgyaljanak. A helyszín azért jelképes, mert Kanadának ez a legközelebbi vízi határa egy EU-s országgal.
François-Philippe Champagne kanadai pénzügyminiszter pénteken csatlakozott az uniós kollégáihoz a rendszeres informális ülésükön, vasárnap Nadia Calviño, az Európai Beruházási Bank vezetője utazik Ottawába, hogy lefektesse az uniós-kanadai együttműködés alapjait a kulcsfontosságú nyersanyagok terén.
Egy több mint 60 éves európai kezdeményezéshez már biztosan csatlakozik Kanada: jövőre az ő versenyzőjük is ott lesz az Eurovíziós Dalfesztiválon, ahova egyébként Ausztráliát már évekkel ezelőtt befogadták. Az a huszonheteken áll, hogy a társult tagság látható eredményei meg tudják-e előzni Kanada jövő májusi eurovíziós debütálását. A szándék mindkét irányból megvan, ahhoz viszont, hogy az Európai Unióban érdemi lépés történjen, 27 országot kell meggyőzni.
