Az egyik fő akna: a Beneš-dekrétumok
A második világháború után lassan magára találó és újraegyesülő Csehszlovákia az Edvard Beneš nevével ismertté vált dekrétumokkal indította el a jogalkotást. Az 1946-ban törvényerőre emelt elnöki rendeletek egy része a (szudéta)németek és a felvidéki magyarok kollektív háborús bűnösségét emlegetve különböző retorziókat, így kitelepítést és vagyonelkobzást írt elő. A jogutód szlovák állam az elmúlt években a dekrétumokra hivatkozva kobzott el földbirtokokat, az emiatt fellángoló vitát pedig azzal zárta rövidre a Fico-kormány, hogy büntethetővé tette a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését.
Ezeket a lépéseket sokan, sokfelől kritizálták, de a legkevésbé talán az Orbán-kormány, ami nem akart beleállni szövetségesébe. Magyar Péter már a kampányban megtette ezt, és azóta is többször kritizálta a szlovák államot a hátrányos megkülönböztetések miatt. Fico elismerte, Magyarral ellenkező álláspontot képviselnek, miközben volt kormánytag, aki szerint a Szlovák Földalap semmit sem koboz el, csupán rögzíti az állam meglévő tulajdonjogát. A történtekről még januárban szlovákiai magyarokat is kérdeztünk:
