„Meglehetősen sok ilyen rakétánk van, és lesz még több is” – előbb csak fényképekkel sejtette Szerbia, végül Aleksandar Vučić elnök egy interjúban is elismerte március közepén, hogy országa kínai szuperszonikus rakétákat szerzett be.
A CM-400AKG, hivatalosan 250 kilométeres hatótávolságú, szuperszonikus, a hangsebesség háromszorosára képes rakéták megjelenésével kimondható, hogy új szereplő lépett az európai fegyverpiacra a NATO szomszédságában. Ez azonban Oroszországnak is intő jel: Szerbiával szoros ugyan a kapcsolata, de az Ukrajna ellen indított, villámgyors beavatkozásnak tervezett, de ötödik éve zajló háborúja a fegyverpiacon is háttérbe szoríthatja Kína mögött.
Vučić érvelése
A szerb elnök szerint a rakéták beszerzését a tavaly aláírt horvát–albán–koszovói védelmi együttműködési szándéknyilatkozat tette indokolttá. Ez mutatja, hogy Belgrád feszültségkeltő lépésként tekint a memorandumra – ami bizonyosan nincs Moszkva ellenére. Az Oroszországgal hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló Szerbia vezetése orosz titkosszolgálati segítséget is kapott a tavalyi kormányellenes tüntetések felszámolásához, erről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.
Katonai-diplomáciai vonalon Szerbia korábban közvetve Magyarországgal is példálózott: 2025-ben a két ország kihirdetett egy egyébként rutinszerű, nem túl jelentős megállapodást „a védelem terén folytatott stratégiai szintű megerősített együttműködésről”, de ezt szerb oldalról igyekeztek úgy eladni, mintha egy „komoly fázisba” lépett kétoldalú katonai együttműködés lenne.
Vučić interpretációja láthatóan nem volt ellenére Orbán Viktornak, aki a szerb elnökkel épített jó személyes kapcsolatai mellett a Bosznia-Hercegovinához tartozó, de meglehetősen önálló utat járó boszniai Szerb Köztársaságban is régóta igyekszik nélkülözhetetlen szövetségesként megjelenni. Elsősorban a szerb államrész elnöki pozícióját bírósági ítélet nyomán tavaly elveszítő Milorad Dodik oldalán. A TEK irodát is nyitott Banja Luka közelében, ezzel egyébként Bosznia-Hercegovina vezetésének ellenérzéseit is kiváltva. Bővebben erről ebben a cikkünkben olvashat.
Belgrádi konnektivitás
A kínai rakéták megjelenése az orosz hadiipar exportpozícióját is gyengíti – bár az oroszoknak az Ukrajna elleni háborújuk miatt egyébként sincs nagyon kapacitásuk arra, hogy eladjanak fegyvereket. Az sem segített, hogy az orosz rakétavédelmi rendszerek az Egyesült Államok idén januári venezuelai és február végén indított iráni beavatkozásai ellen sem sokat jelentettek. A Kreml egyelőre azzal vigasztalódhat, hogy az öt méter hosszú, 900 kilogrammos levegő-föld rakéták, amelyek 150-200 kilogramm robbanófej hordozására képesek, a szerb légierő MiG–29SM típusú repülőire kerültek.
A szerb hadsereg által még Jugoszláviából megörökölt, majd az elmúlt évtizedben kedvezményesen Oroszországtól és Belarusztól kapott és modernizált vadászgépek ezzel új funkciót kapnak, így karbantartásuk még hozhat bevételt az orosz félnek is. Egyelőre a MiG-ek tehát mégsem kerülnek ki a légierőből az újabb beszerzésekkel.
Márpedig újabb vásárlásról ezen a téren is szó van: Szerbia a kínaiak mellett Nyugatra is nyit, Franciaországgal is aláírt szerződést 12 Rafale típusú vadászbombázó megvásárlásáról 2,7 milliárd euróért. Szerbia tehát valami olyasmit hajt végre a hadiipari beszerzéseinél, mint amit gazdasági, politikai téren szívesen hangoztat a magyar kormány konnektivitás címén. Ez azt jelenti, hogy blokkokon átívelően diverzifikál, miközben prioritásnak tekinti ugyan a NATO-partnerséget, de elzárkózik a NATO-csatlakozás gondolatától.
Közben pedig az egyik célja az EU-tagság elérése. Az ország 2012 óta tagjelölt, a tárgyalási folyamat 12 éve zajlik, de a tervezettnél lassabban halad, aminek oka részben a Vučić által 14 év alatt felépített félautokrata rendszer. Arról itt írtunk 2022 végi helyszíni riportunkban, hogy a szerb kormány nem hajlandó feladni országának hagyományos oroszpárti politikáját, a lakosság körében pedig továbbra is népszerűbb Oroszország, mint a Nyugat.
A kínaiak már a spájzban vannak
Nem a szuperszonikus rakéta megvásárlása volt az első kínai ügylete a szerb hadseregnek: 2020-tól Szerbia CH-92 és CH-95 típusú drónokat, valamint FK-3 és HQ-17 típusú rakétarendszereket vásárolt Kínától – elsőként Európában, írta a Szabad Európa. Megjegyezték, hogy 2020 és 2024 között az ország védelmi költségvetése csaknem megkétszereződött, 2,3 milliárd dollárt tett ki. A 6,5 milliós Szerbia éves nominális GDP-je tavaly 100 milliárd dollár volt.
A megnövekedett költségvetésből biztosított import jelentős része ebben az évtizedben egyértelműen Kínáé: 57 százalékát fedezte a szerbek fegyverimportjának, Oroszország csak 20 százalékot, Franciaország 7,7 százalékot tett ki – írta tanulmányában a Stockholm International Peace Research Institute (Sipri) kutatóintézet.
Szerbia piaca önmagában nem nagy, de az ország fekvése az egyébként is érzékeny Balkánon, hat NATO-tag szomszédságában értékessé teszi Kína szemében a növekvő partneri viszonyt. Ez viszont ellenérzést vált ki Szerbia NATO-tag szomszédaiból.
Élnek a balkáni háború politikai reflexei
A horvát kormányfő szerint kifejezetten új helyzetet teremt Szerbia és Kína szorosabbá váló kapcsolata. „Ha van egy szomszédod, amely nem tagja a szövetségnek, bár partneri viszonyban van vele, és orosz repülőgépei vannak hadrendben kínai rakétákkal felszerelve, az legalábbis új helyzetet jelent a biztonságot illetően, amit figyelembe kell venni a szövetség szintjén is” – mondta Andrej Plenković a NATO-ról. A horvát politikus kiemelte, hogy ezek a kínai rakéták alapvetően nem védekezésre szolgálnak, támadó akciókat lehet velük végrehajtani.
A Szerbiával szintén szomszédos Bulgáriában régi szovjet Sz-300-asok adják a légvédelem alapját, amelyek nem alkalmasak az újabb kínai rakéták elfogására. Persze, nem arról van szó, hogy a két fél között valamiféle fegyveres konfliktus kirobbanásától kellene tartani, de nem javít a helyzeten, hogy a szerb politikai elit gyanakodva néz Bulgáriára.
Bár az ország jelezte, hogy nem csatlakozik a Koszovóval a NATO-n kívüli tagot is érintő horvát–albán–koszovói együttműködéshez, a kormányzó Szerb Haladó Párttól (SNS) Vladimir Đukanović azzal vádolta Bulgáriát, hogy idővel ezt mégis megtenné, méghozzá azért, hogy területeket szerezzen meg Észak-Macedóniából és Dél-Szerbiából. „Mindez attól függ, ki van épp hatalmon Bulgáriában” – jelentette ki Đukanović. Ezzel jelezte, hogy milyen élénkek az I. világháború előtti balkáni háborúk miatti reflexek, nem is beszélve a délszláv háborúról és a Szerbia által a koszovói albánok ellen indított katonai fellépésről, amelynek a NATO beavatkozása és Szerbia bombázása vetett véget.
Szerbia ezzel még inkább igazolást próbál találni arra, hogy fegyverekkel és többirányú külpolitikai kapcsolatokkal is erősítse védelmét. Ezt szolgálta az is, hogy 2025 nyarán Szerbia egy közös kínai hadgyakorlaton is részt vett. Az akkori lépésről a NATO főtitkára távolságtartóan nyilatkozott: „Elhatárolódnék attól, amit Vučić Kínában tesz” – mondta Mark Rutte. „Szerbiának ehhez joga van, de ne legyünk naivak, Kína kapcsolatban van az oroszokkal, Észak-Koreával, Iránnal.”
Rutte egyértelművé tette, hogy Kína erősödése önmagában is, de befolyásának növekedése a térségben még inkább figyelmeztető jel. „Ami Kínát illeti, én mindig is azt vallottam, hogy nem csak az a dolgunk, hogy fenntartsuk a biztonságot Oroszországgal szemben. Mindenkivel szemben biztonságban kell lennünk, aki a gyengeségünket kívánja. Látjuk, ahogyan erősödik a kínai hadsereg, legyünk tisztában azzal, ami ott zajlik.”
Pakisztán már élesben is kipróbálta
A CM-400-as rakéták a China Aerospace Science and Industry Corporation (CASIC) termékei. Egyes források szerint a hivatalos 250 kilométeres hatótávolságon túl, akár 400 kilométerre is bevethetők és a hangsebességnek háromszorosára, de lehet, hogy ötszörösére is képesek. Először Pakisztán vásárolt belőlük, állítólag be is vetették az Indiával szembeni négy napig tartó, de végül Donald Trump közreműködésével lezárt tavalyi konfliktusban. Ez egyébként megint rossz hír az oroszoknak, a célpont ugyanis a hírek szerint a pakisztáni határ közelében lévő, oroszoktól beszerzett Sz-400-as rakétavédelmi rendszer egyik állása volt. Az oroszok 5,4 milliárd dollár értékben kötöttek szerződést 2018-ban Indiával ilyen légvédelmi rendszerek szállítására, ez mindig is szálka volt a pakisztániak szemében.
Kérdés, hogy a kínai rakétákkal valóban sikerült-e megsemmisíteni az egyik Sz-400-ast. India ilyen veszteségről nem számolt be, így a hír lehet a pszichológiai hadviselés része, hazai használatra kiadott információ, de igaz lehet az ellenkezője is. Mindenesetre mindenképpen Kína globális fegyverpiaci jelentőségének növekedését jelzi, hogy Pakisztán kínai vadászbombázókkal együtt hadrendbe állította a rakétákat.
