Orbán Balázs az Oroszlánkirállyal magyarázta el, miért különutas Magyarország

Kevesen vették volna észre, hogy 50 éves lett a Magyar Külügyi Intézet (MKI), ha a Vigadó Dísztermében tartott hétfői rendezvényen nem lépne fel délután Orbán Viktor és Szíjjártó Péter. (A kormányfő és a külügyi és külgazdasági miniszter későbbi beszédéről egy külön cikkben tudósítunk.) Így viszont a sajtó is megkülönböztetett figyelemmel készült az évfordulóra és a rendezők is a sajtóra. Én ugyanis véletlenül a főbejáraton mentem volna be, ahol kedvesen közölték, hogy a sajtónak oldalt, a gazdasági bejáraton kell bemennie, „mert ott lesz az átvilágítás”.

Önmagában az nem meglepő, hogy a sajtónak olykor máshol kell belépnie, mint a többi vendégnek – más regisztráció, kamerák, fényképezőgépek – az azonban szokatlan, hogy fémdetektorral egyedül az újságírókat vizsgálják át, a vendégeket még egy egyszerű fémdetektoros kapuval sem. A gazdasági bejáratnál megerősítették, hogy kapu csak itt van, és valóban, a főbejárattól a Díszteremig a többi vendég mindenféle ellenőrzés nélkül érkezhetett a rendezvényre – de ez érthető, manapság a sajtótól a Fidesz szerint bármi kitelik.

A rendezvényt formálisan az MKI elnöke, az amerikai Gladden J. Pappin nyitotta meg. A Harvard Egyetemen történelemből és politikatudományból végzett szakember – aki két éve a Mathias Corvinus Collegium szenior vendégoktatója – az MKI szerepéről beszélt, amelynek lényege, hogy a gyorsan változó világban elemzéseket készítsenek, geostratégiai szempontokat figyelembe véve, segítve ezzel a vezetők döntéseit. Ezért is kellett átszervezni idén az intézetet, amely áprilistól Orbán Balázs felügyelete alá került.

Ezzel át is vette a szót a miniszterelnök politikai igazgatója, általános képet adva az Oroszlánkirálytól a vadászatra áttért ősemberen keresztül az „új Kissingerekig” allegóriák sorával világosan jelezve a magyar kormány új külpolitikai szempontjait, igényeit.

Moszkva után Nyugat, végül az önállóság

Orbán Balázs az évfordulónak megfelelően azzal kezdte, hogy az MKI akkor jött létre, amikor Magyarország még szovjet érdekszféra volt. Ekkor az intézetnek nem volt más feladata, „mint mintakövetés: fel kellett mondani a leckét, amit Moszkvából diktáltak.”

Készülhettek ugyan jó elemzések, de az értelmezési kereteket kívülről adták meg – tette hozzá, mielőtt úgy tűnt volna, hogy az intézet első két évtizedét kidobta volna az ablakon.

A rendszerváltással eljött a nagykorúság – az intézet és az ország számára is. Igaz, Orbán szerint ekkor is a mintakövetés volt az uralkodó, csak ez az igény már nem kívülről, hanem belülről fakadt. Ez a nyugatosodás folyamata, ebben fontos szerepet játszott az MKI,

amikor meg kellett tanulni, „mi Nyugaton a módi.”

A 2020-as évek Orbán Balázs szerint azonban már másról szólnak: ekkor jelent meg az igény, hogy a mintakövetésen túl „valami saját dologgal kellene előállni.”

„Ez a felismerés hozta az igényt, hogy önálló értékeink mentén alakítsuk a külpolitikánkat a világban” – adott értelmezési keretet annak a különutasságnak, amit Magyarország követ, bár Orbán közvetlenül nem beszélt „Brüsszelről” és a Nyugattal szembeni konfliktusairól.

Ehelyett azt mondta, hogy Magyarország külpolitikai nagykorúvá válása olyan kognitív forradalom, olyan paradigmaváltás, mint amilyen 70 ezer évvel ezelőtt a gyűjtögető ember számára a vadászó életmódra való áttérés volt: onnantól kezdve másképp kellett együttműködni, nagy teret kellett bejárni, folyamatosan változó világban kellett felismerni a lehetőségeket, miközben egymásnak ellentmondó feladatokat kellett megoldani, hiszen ragadozóként kellett viselkedni és óvakodni attól, hogy maga a vadász prédává váljon.

Gyűjtögetés helyett vadászat

Orbán szerint az MKI új feladata ezzel párhuzamba állítható. Túl kell tehát lépni a gyűjtögetésen – a mintakövetésen – és vadásszá kell válni, azaz saját értékvállalásainkon keresztül értelmezni a világot, észrevéve a lehetőségeket és a veszélyeket, magyar szemszögből.

„Először csak azt tudtuk, másképp szeretnénk csinálni pár dolgot, (…) de az önállósághoz ez nem elég, konstruktívnak kell lenni, nem elég ellenezni valamit.” Orbán Balázs szerint ehhez az kellett, hogy létrejöjjön a magyar modell, amely révén Magyarországon a '20-as évek már „a konstruktív magyar külpolitikáról szólnak” – Orbán Balázs itt sem tett említést konfliktusokról Magyaroszág és az EU, vagy akár a NATO többi tagja között.

Orbán értelmezésében ugyanis ezek nem konfliktusok, csupán egy ellenállóképes, nem merev algoritmusok alapjára épülő logikai rendszer következményei. Magyarország egyszerűen saját értékvállalásai alapján ruház fel tulajdonságokkal különböző jelenségeket, azaz válik „vadásszá”, valódi mintaalkotóvá, amit Orbán kognitív forradalomként értékelt.

Téves ugyanis az a meggyőződés, hogy a jó külpolitikai elemzés értéksemleges – mondta. Kell, hogy a saját értékvállalás megjelenjen benne, amelynek révén a think tank ne csak a múltat segítsen értelmezni, de előre jelezze a változásban rejlő lehetőségeket és veszélyeket. Ennek előfeltétele tehát a korábbi, megingathatatlannak vélt álláspontok felülvizsgálata, egyfajta elbizonytalanodás, amelyet Orbán az Oroszlánkirályból vett jelenettel érzékeltetett:

Szimba a tó tükrében nézi magát, majd a víz fodrozódni kezd, Szimba elbizonytalanodik, hogy nem apját látja-e tükröződni, majd ekkor a valóságban is megjelenik apja. „Ez egy nagyon fontos üzenet” – mondta Orbán, az elbizonytalanodást adva meg az új paradigmák felismerésének, megalkotásának kulcsaként.

Jöjjenek a feltörekvő Kissingerek

A kormányfő politikai igazgatója szerint ennek az új, a jövőt is értelmező megközelítésnek lesz zászlóshajója az immár „közvetlenül a miniszterelnökhöz bekötött” MKI.

„Nem elég tudni és leírni, hogy mi történik a világ távoli és közeli tájain. (…) Akkor születnek jó anyagok, ha minden elemzésben ott van, kiderül a magyar érdek.” Látszódnia kell egy elemzésről, hogy az „nem angolszász, nem orosz, nem kínai, hanem magyar.”

Orbán zárásul a napokban 100 évesen elhunyt Henry Kissingert hozta fel példaként. Az amerikai külügy legendás – de nem csupán ünnepelt – alakja a hivatala után 45 évvel is meghatározó figura, aki a számokon, adatokon túl intuíciót is bevitt a világ értelmezésébe, amelyhez a keretet saját értékvállalása adta. „Általában neki lett igaza” – mondta Orbán, remélve, hogy az MKI-ban megjelennek a „feltörekvő magyar Kissingerek, akik megmutatjták, mi a dolgok értelme, ha magyarul nézünk rájuk.”

Mi az az MKI?

Az újságíróknak is sokszor hasznos paneleket szervező Magyar Külügyi Intézet állami tulajdonban álló, kutatóintézeti és agytröszt feladatokat ellátó nonprofit gazdasági társaság – áll a szervezet honlapján: „Állami tulajdonú gazdasági társaságként az MKI Magyarország Miniszterelnökének tágabb munkakörnyezetébe tartozik, tulajdonosi joggyakorlói feladatait és jogköreit a Miniszterelnök Politikai Igazgatója látja el.

Az Intézet közpolitikai tevékenysége során kiemelt célja a magyar külpolitikai stratégiai döntéshozatal támogatása. Ennek érdekében az MKI a magyar külpolitikai prioritásokat lefedő, aktív kutatási tevékenységet végez, a döntéshozók számára nem nyilvános elemzéseket, rendszeres háttéranyagokat készít, illetve hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerén keresztül aktív információszerzési tevékenységet folytat.

Az Intézet tudományos tevékenységet is végez, amelynek keretében kutatói, elemzői, valamint külső szakértői elsősorban nyilvános, elemzésekkel, tanulmányokkal, szakmai anyagokkal jelennek meg a hazai és nemzetközi tudományos életben.”