„Nem tényeken alapulnak”: ez volt a japán külügyminiszter reakciója a vádakra, amiket kínai kollégája fogalmazott meg a müncheni biztonsági konferencián tartott beszédében február közepén. Vang Ji szokatlanul keményen szállt bele Japánba, amelyet egyebek között gyarmatosító ambíciókkal és Kína területi szuverenitásának megsértésével vádolt meg.
Vang Ji szavai azért is keltettek ekkora feltűnést, mert a beszéd többi részében kifejezetten visszafogott hangnemet ütött meg mind az európai országokkal, mind Amerikával szemben. Előbbieket partnernek nevezte, az Egyesült Államokat pedig úgy jellemezte, mint amelynek kapcsolatát Kínával a kölcsönös tiszteletnek kell meghatároznia.
A kínai külügyminiszter egy nappal azután szólalt föl, hogy Japán lefoglalt egy kínai halászhajót, amely az ország kizárólagos gazdasági övezetén belül tartózkodott. Bár a kvázi felderítőként szolgáló kínai halászok köztudottan szabadon értelmezik a nemzetközi jog releváns passzusait, egy-egy ilyen akció mégis súlyos diplomáciai következményekkel járhat.
Miközben a két ország kapcsolata hónapok óta folyamatosan romlik, a legtöbb elemző megosztott abban, hogy milyen végkifejlet várható. Az önmagában nem meglepő, hogy egy egyre asszertívabb Kína erősebb reakciót vált ki a régiós riválisaiból, pláne akkor, amikor a térség stabilitása felett őrködő Egyesült Államok is megbízhatatlanabbá válik. Ám az kérdés, hogy a súlyos gazdasági nehézségekkel és demográfiai gondokkal küszködő Japán mennyire lesz képes felvenni a kesztyűt a szuperhatalmi státuszra törő Kínával.
Takaicsi a kétharmados hullámon
A két ország korábban sem feszültségmentes viszonya az utóbbi hónapokban kifejezetten elmérgesedett. Ennek hátterében leginkább a Takaicsi Szanae kormányának tevékenysége áll, amely a szokásosnál erélyesebben próbálja érvényesíteni az ország érdekeit. A miniszterelnök még ősszel, rögtön posztja elfoglalása után robbantotta ki az azóta is tartó diplomáciai botrányt, amikor egy parlamentben feltett kérdésre azt válaszolta, egy kínai támadás Tajvan ellen kimerítené azokat a feltételeket, amelyek az amúgy elkötelezetten pacifista Japánt katonai reakcióra sarkallhatnák.
Ez kiverte a biztosítékot Kínában, amely saját részének tekinti a de facto önálló, de széles körben elismert függetlenséggel nem bíró szigetet. A kínai rezsim a beszéd utáni hetekben egymás után jelentett be megtorló lépéseket, amelyek a trágár diplomáciai szócsatáktól a japán haltermékek importtilalmáig terjedtek. A kínaiak azt követelték, Takaicsi vonja vissza a szavait, ám a miniszterelnök erre nem volt hajlandó. A diplomáciai csetepatéról itt írtunk bővebben.
A magát Margaret Thatcherhez hasonlító nacionalista politikusról régóta lehet tudni, hogy annak az Abe Sinzónak a protezsáltja, aki saját miniszterelnöksége idején több módon is szakított az ország erősen pacifista hagyományaival. Ezek egyike volt 2015-ben az alkotmány kilencedik cikkelyének újraértelmezése, amely kiterjesztette az önvédelem fogalmát szövetséges országokra is.
Takaicsi októberben lett az ország első női miniszterelnöke, miután átvette a történelmi mélységekbe süllyedt pártjának vezetését. Az országban abszolút domináns Liberális Demokrata Párt (LDP) éppen legrosszabb korszakainak egyikét élte, a 2024-es választásokon az alsóházi, a 2025-ös választásokon pedig a felsőházi többségét is elvesztette. A belső hatalmi harcok nyomán lett miniszterelnök Takaicsi, aki a párt jobbszárnyát képviselve markáns Kína-ellenes, Amerika-barát külpolitikát, konzervatív társadalompolitikát és expanzív gazdaságpolitikát ígért.
Parlamenti többség híján Takaicsi keze meg volt kötve, a friss miniszterelnök azonban elébe ment a problémának, és előrehozott választásokat írt ki. A húzás nem volt kockázatmentes: az LDP harminc százalék alatt állt a legtöbb közvélemény-kutatásban, szavazótábora megtartását pedig a korábbi koalíciós partnerek távozása és a jobboldali populistákat erősítő bevándorlásellenes hullám is nehezítette.
Takaicsi azonban meglepetésre óriási győzelemre vezette pártját a februári alsóházi választásokon. A választási rendszer hathatós segítségével az LDP és szövetségesei az egyéni körzetekben leadott szavazatok 49 százalékát megszerezve kétharmados többséget szereztek az alsóházban. Apró érdekesség, hogy a pártnak egyedül is meg lett volna a kétharmada, ám a várthoz képest annyira túlnyerték magukat az egyéni körzetekben, hogy a listán nem maradt elég jelöltjük az arányos eredmény feltöltésére.
Az eredményt a legtöbb elemző az ellenzék botladozásának, illetve Takaicsi személyes karizmájának tudja be. Takaicsi ugyanis jóval népszerűbb a pártjánál, a miniszterelnök pedig elődjeitől eltérően nem régi politikusfamíliából, hanem egy középosztálybeli családból jön, ennek megfelelően a megjelenése és a beszédstílusa is sokkal hétköznapibb. Úgy látszik, ez rezonált az elittel elégedetlen szavazókkal, akik szintén díjazták Takaicsi harciasságát és konzervatív nézeteit. A választási győzelem körülményeiről itt írtunk bővebben.
Az eredmény praktikusan azt jelenti, hogy a törvényhozásban felülírhatják azt a felsőházat, amelyben az LDP-nek nincs többsége. Ez utat nyithat Takaicsinak ahhoz, hogy végrehajtsa a politikai programját, ami külpolitikai téren asszertívabb Japánt jelenthet. Extrém esetben megpróbálhatja módosítani a pacifista japán alkotmány önvédelmi rendelkezéseit, ám ehhez felsőházi kétharmad, illetve népszavazási többség is szükséges. Emellett Takaicsi személye is jelentősen felértékelődött, ami pedig vélhetően a párt feletti befolyását is növelni fogja. Ez a kombináció – a demokratikus felhatalmazás és a pártbeli tekintély – pedig több elemző szerint olyan időszakhoz vezet, amelyben Takaicsi merészebb politikát követhet.
A nemzetközi helyzet fokozódik
Ez a merészség pedig sokak szerint további konfliktusokhoz vezethet Kínával. A két ország közötti feszültség az őszi robbanás óta nem enyhült, sőt további formákat öltött. Egyes források szerint például csak decemberben 19 ezer járatot töröltek a két ország között, miután Kína azt tanácsolta állampolgárainak, hogy mondják le a Japánba tervezett útjaikat.
Az intézkedéseknek meglett a hatása, a japán turisztikai minisztérium januári adatai szerint 2025 decemberében nagyjából felére esett a kínai turisták száma az előző hónaphoz képest. Mindez nagy érvágás a gazdasági nehézségekkel küszködő szigetországnak, ahol az utóbbi években a turizmus vált az egyik húzóágazattá. 2025-ben a Japánba érkező külföldi turisták körülbelül 20 százaléka jött Kínából. A Bloomberg számításai szerint ez csak két hónap alatt körülbelül 1,2 milliárd dollár (nagyjából 387 milliárd forint) bevételkiesést jelenthet a japán államkasszának.
Kína ezután még feljebb tekerte a potmétert, és januárban beszüntette az úgynevezett kettős felhasználású termékek exportját Japánba. A civil és katonai felhasználásra is alkalmas termékek exporttilalmát azzal indokolták kínai tisztviselők, hogy nem akarják elősegíteni Japán remilitarizációját, különösen atomfegyverek megszerzését. Bár Japán tényleg rohamtempóban fegyverkezik, arról egyelőre nincs szó, hogy saját atomfegyvert fejlesztenének.
Kína a ritkaföldfémek exportját is elkezdte lassítani, különös tekintettel a ritkaföldfém-alapú mágnesek hozzávalóira, amelyeknek Japán a világ egyik legnagyobb felhasználója. Helyi beszámolók szerint az exporttilalom nemcsak a katonai cégeket érintette, ahogy azt a kínaiak állították, hanem a civil szférát is.
A kereskedelmi lépéseken túl Kína katonai és diplomáciai téren is agresszívabbá vált. Japán azt állítja, Kína többször is drónokkal közelítette meg az ország légterét, illetve hadihajókkal hajózott el néhány szigete mellett. December elején pedig azzal vádolták meg Kínát, hogy a vadászgépei kétszer is tűzvezető radarral célozták be a japán légierő gépeit a Mijakó-szoros keleti részén, Okinava déli légterében. Bár Kína vitatja a történteket, az esemény az elmúlt évek egyik legsúlyosabb katonai incidensének számít a két ország között.
Kínai diplomaták eközben egymásra kontrázva vádolták meg Japánt gyarmati mentalitással, az ország szuverenitásának megsértésével és általános agresszióval. Ezek közül kiemelkedett Fu Cong kínai ENSZ-nagykövet januári felszólalása, aki a Biztonsági Tanács előtt mondta azt, hogy Japán nem teljesíti a második világháborús vereségéből következő kötelezettségeit.
Japán a maga részéről próbálta hűteni a kedélyeket, ám a kínaiak fő követelését, hogy Takaicsi vonja vissza a szavait, nem teljesítette. Február közepén, már Takaicsi győzelme után jött az újabb érvágás, amikor Kína hazarendelt két pandát a tokiói állatkertből. A pandadiplomácia doktrínája szerves része a kínai külpolitikának: jogilag minden óriáspanda a kínai állam tulajdona. Ennek megfelelően egy-egy panda kölcsönadása a jó kapcsolatokat jelzi, a visszavétele pedig szimbolikus büntetésre utal.
Mindennek a tetejébe jött Vang Ji kínai külügyminiszter februári beszéde a müncheni biztonsági konferencián, amikor is páros lábbal szállt bele Japánba. Vang többször felemlegette Japán második világháborús bűneit, Takaicsi szavait pedig rendkívül veszélyesnek bélyegezte.
Ki tudja, hol állnak meg
Azt biztosan senki nem tudja, meddig mennek el a felek, de a legtöbb elemző szerint kisebb az esély a deeszkalációra, mint korábban. A különbség az, szól az érvelés, hogy bizonyos szempontból a feszültség mind Japánnak, mind Kínának jól jön.
Takaicsi a februári győzelmével nagy felhatalmazást kapott arra, hogy folytassa harcias külpolitikáját. Ezzel párhuzamosan várhatóan folytatódni fog az a fegyverkezési hullám, amit az egyre instabilabb nemzetközi helyzet és Amerika visszahúzódása indokol. Maga Amerika Donald Trump elnök vezetésével amúgy is azt követeli a szövetségeseitől, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a saját területük megvédésében. Ez összecseng a nemrég megjelent amerikai nemzetbiztonsági stratégiával, amely az Egyesült Államok globális kötelezettségeinek a végét szeretné elérni.
Nem meglepő, hogy ennek nyomán az olyan regionális szövetségesek, mint Japán vagy Dél-Korea, elkezdenek nagyobb szerepet vállalni a térség biztonságának fenntartásában. Ez rövid távon több konfliktushoz vezethet, különösen akkor, ha az USA olyan megbízhatatlanná válik, hogy a szövetségesei elkezdenek atomfegyverek fejlesztésén gondolkodni. Robert Ward, a Stratégiai Tanulmányok Intézet japánügyi munkatársa például úgy látja, erős az aggodalom az országban, hogy Trump elárulja Japánt egy nagy kínai alkuért cserébe.
Hszi Csin-ping kínai elnök pedig a precedens nélküli negyedik mandátumára ráfordulva nincs abban a helyzetben, hogy engedjen. Kína nagyon érzékeny Tajvan kérdésében, a szigetet saját területének tekinti, az elmúlt években pedig egyre nagyobb katonai, diplomáciai és gazdasági nyomást helyezett a mindenkori tajvani kormányra.
Az azonban talán visszakozásra sarkallja őket, hogy a Japánra gyakorolt nyomás egyelőre fordítva sült el, és megerősítette a Kínával ellenséges politikai erőket. Takaicsi győzelme után például Kína a korábbiakhoz képest finomabb hangvételben kérte arra a miniszterelnököt, hogy gondolkodjon el a korábbi szavain, és javítsa ki a hibáit.
Az amerikai hadvezetés egyes tagjai eközben úgy vélik, Hszi 2027-et, a kínai néphadsereg (PLA) alapításának századik évfordulóját jelölte ki határidőnek, azaz addigra kell a hadseregének készen lennie a tajvani invázióra. Mások azonban kételkednek ebben, és azt mondják, Kína nincs birtokában sem a szükséges képességeknek, sem a tapasztalatnak ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Az pedig továbbra is rejtély, hogy az elnök által a hadsereg élén megvalósított tisztogatások vajon növelik vagy csökkentik egy esetleges támadás esélyét.
