Az ICE náci könyvet is bevet a toborzókampányában, egy Trump-párti milícia jelezte is, hogy vette az üzenetet

Már két amerikai állampolgárt lőttek agyon Donald Trump idegenrendészeti razziáiban a szövetségi idegenrendészettel (Immigration and Customs Enforcement – ICE) együtt bevetett Határrendészet (Border Patrol) ügynökei. Bár a kormány mindkét esetben azonnal és minden kézzel fogható bizonyíték nélkül terroristának bélyegezte az áldozatokat, az esetekről készült videófelvételek minimum megkérdőjelezik, de inkább teljes mértékben cáfolják ezt a narratívát. Emiatt egyre nagyobb a felháborodás, és egyre komolyabb figyelem irányul a két erőszakszervezetre és arra, hogy mégis kik léphetnek fel szinte korlátlanul fegyveres erővel alkotmányos jogaikat gyakorolva tiltakozó polgártársaik ellen.

Donald Trump második elnöki ciklusának kezdetén vaskos deportálási célszámokat tűzött ki kormánya elé: napi 3000, egy év alatt összesen egymillió „illegális bevándorlót” akart eltávolítani az Egyesült Államokból. Az idézőjelet az indokolja, hogy a szövetségi kormány retorikájában és gyakorlatában is összemosódik a bűncselekményt elkövető migráns az illegális- és a legális bevándorlóval. Akárhogy is, a cél eléréséhez a deportálásokkal megbízott szövetségi hatóságnál, a Belbiztonsági Minisztérium alá tartozó ICE-nál is óriási állománybővítést rendeltek el. A cél az volt, hogy az ICE 20 ezres létszámát Trump beiktatásának első évfordulójára a másfélszeresére növeljék.

Mivel a migráció elleni harc, ami a retorikában konkrétan „idegen invázió elleni háborúként” jelenik meg, szimbolikusan és közpolitikai szinten is a Trump-kormány kulcsterületének számít,

• az ICE tagfelvételi üteméről személyesen Stephen Miller, a Fehér Ház migránsügyekért is felelős kabinetfőnök-helyettese kap napi jelentést;
• a tagfelvételre a júliusban elfogadott „nagy gyönyörű törvény” a testület évi 10 milliárd dolláros költségvetésén túl 30 milliárd dollárt különített el;
• és ugyanez a salátatörvény az ICE fogvatartási kapacitásának 40 ezerről 100 ezerre való feltornászását is 45 milliárd dollárral támogatta.

A Belbiztonsági Minisztérium január közepén be is jelentette, hogy 220 ezren jelentkeztek az ICE-hoz, és összesen 12 ezer ügynököt, jogi és irodai alkalmazottat fel is vettek. Azonban az Atlantic január 24-én publikált cikkében megszólaltatott belsős források teljesen más képet festenek a toborzókampányról. Eszerint alig 1200 újonc fejezte be az ICE akadémiájának kiképző tanfolyamát, és 3000, korábban más rendőri szervnél tapasztalatot szerzett jelentkező végezte el az átképzéshez szükséges online tanfolyamot.

A korábbi 40 éves felső korhatár augusztusi eltörlése után ICE 800 korábban nyugdíjazott alkalmazottját csalogatták vissza, de ez még így is csak összesen 5000 fő, és az Atlantic rendvédelmi forrásai szerint 2026 közepéig nem is lesz meg az ígért létszám. A Trump-kormány kommunikációs gyakorlatára jellemző módon a szaktárca kapásból hazugságnak minősítette az értesülést, de „műveleti biztonságra” hivatkozva semmilyen információt nem adott ki.

Több forrás is kritizálta a jelentkezők kvalitásait. A felük megbukott a nem túl kemény erőnléti teszten. A felvételi eljárás annyira hanyag volt, hogy a Slate – ritka nevű, így egy egyszerű online kereséssel Trump-ellenes nézeteivel könnyen lebuktatható – újságírója is lényegében automatikusan felvételt nyert anélkül, hogy akár csak kitöltötte volna a megfelelő dokumentumokat. Ő azt írta, hogy míg a liberális aggályok szerint az erőszakszervezetet Trump-párti huligánokkal, január 6-i zavargókkal tölthetik fel, a helyzet ennél is rosszabb: „az ICE toborzási kampánya annyira szedett-vedett, hogy lényegében senkinek sincs fogalma a kormányban, hogy kiket vesznek fel”, írta.

Sokan bírálták a kiképzés színvonalának csökkenését is. A kiképzési időt 5 hónapról másfélre csökkentették, és egy olyan alapkészség oktatására, mint a civilekkel való összetűzések kezelése, összesen négy órát szán a tanterv. Márpedig az elmúlt egy évben az ICE-ügynökök mindennapi feladatainak jellege gyökeresen megváltozott. Míg korábban az idegenrendészet előre kiválasztott célpontokra csapott le, azt is gondos előkészületek után és a lehető legdiszkrétebb módon, most kamerák kereszttüzében vonulnak fel, és egész csoportokat – hipermarketek dolgozóit vagy lakóközösségeket – gyűjtenek be hiányos vagy egyenesen fals információk alapján. Ezt a változást az ICE vezetőségének lecserélése is tükrözte: a vezetői posztok felére a Határrendészetből érkezett ember, mivel ez a testület jellemzően kevéssé összpontosít egy-egy veszélyesebb elemre, inkább a tömeges begyűjtés a profilja.

Az elmúlt hónapok visszaélései és atrocitásai részben a kiképzési-felkészítési hiányosságokra vezethetők vissza. Azonban ahogy azt a migránsbörtönök és a deportálási akciók esztétikájából is kitűnik, az ICE és a Határrendészet egyszerű hatóságból a rendszer megfélemlítő eszközévé vált.

Az ICE toborzókampánya ezzel a törekvéssel összhangban nemcsak a jó keresetre, a kiszámítható életpályára helyezi a hangsúlyt – bár legerősebb érve az 50 ezer dolláros aláírási pénz és a 60 ezer dollárnyi diákhitel-törlesztő hozzájárulás –, hanem az ideológiára is.

A Washington Post december végén közölte az ICE 2026-os, 100 millió dolláros büdzsével induló kommunikációs kampányának belső használatra készült tervét, melyből kiderül, hogy a testület főleg hazafias, a „férfias” témákat és tevékenységeket magába foglaló brokultúrára fogékony férfiakra összpontosítja reklámait. Ez pusztán hirdetési szempontból nem is számít botrányosnak, hiszen a fegyveres testületekbe jelentkezők körében mindig is felül voltak és vannak reprezentálva ezek az értékek, és az amerikai rendfenntartó szervezetekben hagyományosan igen erős a szélsőjobboldali jelenlét. A New Yorker elemzése szerint azonban mindenképp aggodalomra ad okot egy bevándorlással foglalkozó szervezet esetében, ha az a fegyveres erők egyik ágaként pozicionálja magát, mely egy, a határon belül vívott háborúra specializálódott, és a végsőkig elszánt [az inváziós erőnek beállított bevándorlók] megsemmisítésére.

Az azonban kifejezetten aggasztó, hogy az ICE hirdetései hemzsegnek az olyan szimbólumoktól és referenciáktól, melyeket kizárólag a szélsőjobboldali radikálisok képesek dekódolni.

A toborzóposztokban többek között előfordul

• egy olyan hetvenes évekbeli neonáci könyvre való áthallásos hivatkozás, mely arról szól, hogyan próbálja a globális zsidó-összeesküvés elpusztítani a nyugati civilizációt, és ettől Amerika egyedül úgy menekülhet meg, ha deportálja az összes zsidót és feketét;
• az ICE küldetésének párhuzamba állítása a Halo videójáték parazita földönkívüliek elleni harcával;

• egy képkocka a Pine Tree Riots együttes „We will have a home again” című klipjéből. Ha ez a dal nem ugrik be, akkor nem ön él kő alatt, csak épp nem tagja azoknak a szélsőjobbos Telegram-csatornáknak, ahol ez a nyíltan idegengyűlölő nóta 2020 óta pörög.

A példákból alapos merítést közlő CBC kanadai közszolgálati csatornának nyilatkozó Hannah Gais szélsőségkutató megjegyezte, hogy „bő egy évtizede a fehér fajvédő és neonáci oldalakat böngésző kutatóként furcsán ismerős érzés” ezeket a hivatkozásokat látni. A szakértők egybehangzó véleménye szerint kizárt, hogy ez a véletlen műve volna.

A véletlent kizárja az is, hogy a megszólítottak pozitívan reagáltak az ICE üzeneteire; a Proud Boys milícia például „Megkaptuk az üzenetet” kiegészítéssel és egy kutyának füttyentő férfi képével válaszolt – ez utóbbi a speciális szubkultúrák megszólítására szolgáló „dog whistle” kifejezésre utal. A szélsőjobboldali milíciák megszólítása azért is különösen visszás, mivel ezek a szervezetek Donald Trump hívására részt vettek a Capitolium 2021. január 6-i „ostromában”, ahol nagy szerepet játszottak a négy rendőr halálával és 140 hatósági személy sérülésével járó zavargásokban. Trump hatalomból való dicstelen távozását követően a Proud Boys vezetőségének például öt tagját ítélték több évtizedes börtönre; ők a Trump hatalomba való dicsőséges visszatérését követően kiadott általános – mármint a zavargások mind az 1200 elítéltje számára általános – kegyelmi rendelettel szabadultak ki.

A kampány erősíti azt az eleve közkeletű gyanút, miszerint a Trump-kormány az ICE-ot nem szakszerűen eljáró hatóságként képzeli el, hanem hatósági jogkörökkel felruházott szélsőjobboldali milíciaként, ami egyébként nem lenne egyedülálló az amerikai történelemben. És nem pusztán olyan embereket keres, akik szeretnek fegyverexpókra járni, UFC-meccseket nézni, és a bejárati ajtajuk felett csillagos-sávos lobogót lenget a szél, hanem kifejezetten szélsőséges, idegengyűlölő, adott esetben milíciákban radikalizálódott embereket, akik könnyen fegyvert rántanak, ha „idegen invázióval” kell szembeszállni.