Putyin szinte soha nem kért bocsánatot, de most azt is elviseli, hogy az azeri elnök csuklóztatja

Egyre kevésbé remélheti az orosz vezetés, hogy el tudja kenni Oroszország felelősségét az azeri utasszállító katasztrófájában, amit Vlagyimir Putyin orosz elnök eddig szinte precedens nélküli bocsánatkérése is jelez, de az még inkább, ahogyan azt Ilham Aliyev, Azerbajdzsán elnöke lényegében visszautasította. A történtek számos ponton mutatják Oroszország katonai képességeinek korlátozottságát és különösen azt, hogy az általa Ukrajna ellen indított, rövidnek tervezett, de már lassan három éve tartó háborújába beleragadva mennyire meggyengült a Kreml diplomáciai ereje is a posztszovjet térségben.

A december 25-i tragédia körülményeiről itt olvashat bővebben, még vannak kérdőjelek, de most nagyjából a következőket tudni. Az Azerbaijan Airlines (AZAL) légitársaság utasszállítója Bakuból Groznijba tartott, de az Oroszországhoz tartozó csecsenföldi fővárosban a gép nem tudott leszállni egy ukrán dróntámadás alatti jelzavarás miatt, így elindult vissza az azeri fővárosba. Nem sokkal később egy légvédelmi rakéta repeszei sértették fel a gépet és tették nehezen irányíthatóvá. A pilóták végül a Kaszpi-tenger túloldalán fekvő kazahsztáni Aktauig vitték a gépet, ahol a kényszerleszálláskor a földnek csapódott és felrobbant.

A gép hátsó része leszakadt, így a robbanástól megmenekült, ennek köszönhetően 67 emberből 29 túlélte a tragédiát. A megmaradt roncsok jól bizonyítják a gépet ért találatokat és a fekete dobozok révén is fel lehet deríteni a történtek hátterét, nem is beszélve a fedélzeten készült felvételekről és a túlélők vallomásairól, amelyek alapján ez az egyik legjobban dokumentált légvédelmi tragédia lehet a repülés történetében.

Már a tragédia előtt történtek sem állnak jól a Kremlnek

Az már önmagában komoly presztízsveszteséget jelent az orosz vezetésnek, hogy az észak-kaukázusi térséget – ezer kilométerre az ukrajnai fronttól – ukrán dróntámadás érhette, amely a csecsen elnök különleges egységének katonai bázisát is eltalálta. Elvégre Putyin a háborút nemcsak rövidnek, de magától értetődően orosz területektől garantáltan távol tarthatónak ígérte. Sokadszorra bizonyosodott be, hogy erre nincs elég ereje Oroszországnak, ha a többször is újrafogalmazott céljait el akarja érni Ukrajnában. Ezért nem sikerül felszámolni most már észak-koreai segítséggel sem az ukrán erők augusztus óta tartó kurszki betörését sem teljesen.

Korábban a Reuters azeri kormányzati forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a gépet egy orosz Pancir-Sz típusú légvédelmi rendszer találta el. Haditechnikai szempontból az a súlyos fiaskó, hogy a Pancir-Sz légvédelmi rakéta nem tudott megkülönböztetni egy hatalmas utasszállítót – az AZAL légitársaság Embraer E190-es típusú gépét – egy alacsonyan szálló dróntól vagy helikoptertől, amelyek megsemmisítésére a rendszer egyébként szolgál.

A szervezés is kudarcot vallott, hiszen a polgári légiirányítást nem értesítették az orosz erők arról, hogy a térségben a légvédelem működésbe lépett a dróntámadás miatt. Ennek az egyik oka épp az a fentebb idézett ígéret, hogy a háború nem zavarhatja meg Oroszország mindennapjait – ha mégis, akkor azt lehetőleg titkolni kell. Igaz, annak megvan a hagyománya Oroszországban, hogy a polgári szempontok háttérbe szorulnak az állam katonai szempontjaival szemben, ám a 21. században ezt még az autoriter rendszerek is kevéssé engedhetik meg maguknak.

A gép kazahsztáni lezuhanása lehetővé teszi a felelősség megállapítását

Az egyelőre vita tárgya, hogy az egyre nehezebben irányítható gép miért nem egy közelebbi repülőteret vett célba a találat után. Ezzel kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy az orosz repülőterekre nem kapott leszállási engedélyt, abban a reményben, hogy a gép Aktau felé a tengerbe zuhan, így nem lesz bizonyítható az orosz fél felelőssége. Van azonban szakmai magyarázata is annak, hogy a pilóták ezt az irányt választották, így a bizonyítékok eltüntetéséről szóló verziót nem lehet készpénznek venni, bár kétségtelen, hogy a gép részleges megmenekülése lehetővé teszi az orosz felelősség megállapítását, ami a legkevésbé sem volt a Kreml érdeke. Épp ez kényszerítette rá Putyint arra, hogy mégis bocsánatot kérjen.

Eleinte ugyanis az orosz fél tagadta érintettségét.

Időjárási nehézségekre hivatkozott Groznijnál, amely miatt nem tudott a gép leszállni, majd a pilóták úgy döntöttek, Aktau felé veszik az irányt – ami ennyi magyarázat mellett teljesen érthetetlen volt –, de ott leszálláskor baleset történt. A verziók között volt még az oxigéntartályok felrobbanása a gépen, illetve madárrajjal való ütközés – utóbbit a pilóták is felvetették a találat pillanatában, amikor újra bejelentkeztek a grozniji irányítótoronynál.

A gép lezuhanásának másnapján az orosz elnök szóvivője arról beszélt, hogy nem érdemes találgatni, meg kell várni a vizsgálat végét. Dmitrij Peszkov pénteken is ragaszkodott hozzá, hogy vizsgálat nélkül felesleges bármit mondani.

Eközben Azerbajdzsán először névtelen diplomáciai forrásokból indítva a sajtón keresztül, majd nevesítve, de alacsonyabb szinten, parlamenti képviselő révén, viszont egyre egyértelműbben jelezte, hogy az orosz fél okozta a tragédiát, amelyért jóvátételt kell fizetnie és a felelősségét el kell ismernie. Ekkor merült fel az is, hogy az orosz repülőterek megtagadták a leszállási engedélyt – ez azonban nem derül ki az irányítótorony és a pilóták közötti kommunikáció eddig publikált részleteiből, és egy bajban lévő gép leszállásának tiltását a protokoll nem is engedi, bár az nem kizárt, hogy más repülőtereket javasolnak ilyen helyzetben.

Hogy az elkenés egyre kevésbé lehet eredményes, azt pénteken már érezte az orosz fél is, ekkor a légi irányítás vezetője, már elismerte, hogy a légvédelem dolgozott, érvénybe lépett a „Kovjor” (Szőnyeg) művelet, amely miatt minden gépnek el kellett hagynia a térséget. Dmitrij Jadrov azonban bizonyíthatóan nem mondott igazat: a Kovjort hivatalosan csak a már Bakuba tartó, de még Groznij közelében járó utasszállítót ért találat után léptették életbe. Ráadásul továbbra is ködre hivatkozott, noha akkor érthetetlen, miért volt kész fogadni a gépet a repülőtér: Jadrov itt tehát vagy eleve nem mond igazat, vagy közvetve a légiirányítás hibáját ismerte el.

Bocsánat, hogy történt nálunk valami

Hogy ez a kommunikáció nem vezet célra, az szombatra bizonyossá vált: Vlagyimir Putyin ekkor tette meg azt, amire hatalmának 25 éve alatt lényegében nem volt példa: bocsánatot kért az Ilham Aliyevvel folytatott telefonbeszélgetése során, ezt később a Kreml közleményben is kiadta.

A szövegezés azonban kerülte a felelősség elismerését. Putyin csak arról beszélt, sajnálja, hogy orosz légtérben tragédia érte a gépet, részvétét fejezi ki az áldozatok felé és mielőbbi felépülést kíván a túlélőknek. Megemlítette, hogy a légvédelem ukrán drónokat hárított el, de egy szót sem szólt arról, hogy az azeri gépet ez a légvédelem találta volna el: „A beszélgetés során elhangzott, hogy a menetrend szerinti azerbajdzsáni utasszállító többször megkísérelte a leszállást Groznijban. Ebben az időben Groznij, Mozdok és Vlagyikavkaz is ukrán drónok támadásának volt kitéve, amelynek elhárításán dolgozott az orosz légvédelem.”

Ám a bocsánatkérés hiába volt precedens nélküli, féloldalasságával inkább csak olaj volt a tűzre.

Ilham Aliyev egyértelműen közölte, hogy ez bizony kevés lesz a Kremltől. Az, hogy az azeri elnök ezzel már nemcsak Oroszország absztrakt felelősségét hangoztatta, de személy szerint Putyint is kérdőre vonhatta, mutatja, mennyire megváltoztak a diplomáciai erőviszonyok azóta, hogy az Ukrajna elleni háborúban Oroszország nyilvánvalóvá tette saját képességeinek korlátait.

Bakuból már korábban is látszott Moszkva gyengülése

Ezt egyébként épp Azerbajdzsán éreztette már korábban is azzal, ahogyan a maga számára kedvezően végleg lezárta a 30 éven át létező szeparatista Hegyi-Karabah Köztársaság történetét, elfoglalva a 150 ezer örmény lakta, de a nemzetközi jog szerint Azerbajdzsánhoz tartozó terület utolsó részeit is. Közben pedig figyelmen kívül hagyta a térségben békefenntartóként jelen lévő oroszok szempontjait.

A Kreml kénytelen volt lenyelni, hogy nem tudja megvédeni az elvileg kollektív katonai védelemre jogosult szövetségese, Örményország érdekeit. Az orosz propaganda igyekezett magára az örmény vezetésre hárítani a felelősséget, mondván, nem kérte a védelmet, helyette inkább egyezkedett Bakuval. Az orosz vezetés azonban tudja, hogy valójában nem volt meg a diplomáciai ereje Azerbajdzsánnal szemben, amellyel egyébként jó kapcsolatokra is törekszik, tudva azt, hogy a dél-kaukázusi ország saját energiahordozói révén képes Moszkvától függetlenebb külpolitikára.

Sőt, az orosz vezetésnek most már inkább arra kell figyelnie, hogy ne kelljen Örményország nemzetközileg elismert határainak védelmében fellépnie. Elvégre Azerbajdzsán egyre többször utal arra, hogy a Hegyi-Karabahhal a vita nem zárult le, mert Örményország területe felé is lehetnek igényei. Elsősorban azért, hogy szárazföldi kapcsolatot teremtsen a nahicseváni exklávéval, amelytől Örményország déli része választja el.

Moszkvának mindenképp érdeke a feszültség oldása, és ezúttal minden jel szerint neki kell engednie, kérdés, ebben meddig kész elmenni a Kreml.

Aliyev kijelentette, hogy az oroszok lőtték le a gépet

Aliyev reakciója alapján, amelyet Putyin bocsánatkérésére adott, úgy tűnik, Baku szerint az orosz vezetésnek nagyon is messzire kell ebben mennie. Az azeri elnök egy interjúban azt mondta: „sajnos az első három napban semmi mást nem hallhattunk Oroszországtól, csak eszement verziókat… Elkeserített és meglepett minket az is, hogy az orosz hatóságok valamiféle palackok felrobbanásáról beszéltek. Ez egyértelműen mutatja, hogy az orosz fél el akarja kenni a kérdést, ami persze senkihez sem méltó.”

Aliyev viszont kijelentette, hogy a gépet Oroszország területéről találták el. Hozzátette, nem állítják, hogy ez szándékosan történt, de a tényt nem lehet letagadni.

„Először is, az orosz félnek bocsánatot kell kérnie Azerbajdzsántól. Másodszor is, el kell ismernie bűnösségét. Harmadszor a felelősöket meg kell büntetni, jogi felelősségre vonni, valamint Oroszországnak kompenzációt kell fizetnie Azerbajdzsánnak, a repülőgép utasainak és a személyzetnek. Ezek a mi feltételeink. Az első teljesült tegnap. Remélem a többi feltételünket is elfogadják” – mondta Aliyev.

Nem volt még olyan ország a posztszovjet térségben a megtámadott Ukrajnát leszámítva, amelynek vezetője ennyire élesen fogalmazott volna. Az pedig különösen beszédes, hogy Moszkva ezt nem sértődött közleményben utasította el akár az orosz propagandisták legismertebb tagjai vagy az orosz külügy éles megjegyzéseiről ismert szóvivője, Marija Zaharova révén, hanem erre az orosz elnök újabb telefonbeszélgetést kezdeményezett Aliyevvel. Részleteket erről a Kreml nem árult el, csupán annyit, hogy a hívás a repülőgép katasztrófájával volt kapcsolatos.