Szabotázst kiáltottak, de akár egy gondatlan hajó is okozhatta a balti netkábelszakadásokat

Miután Joe Biden amerikai elnök engedélyezte Ukrajnának, hogy amerikai nagy hatótávolságú rakétákat lőjön ki Oroszország területére, majd az ukránok kedden éltek is ezzel a lehetőséggel, felerősödtek Európában a félelmek, hogy az oroszok fokozni fogják az európai területeken a hibrid hadviselést. Ebbe gyakorlatilag minden olyasmi belefér, amivel árthatnak a másik oldalnak, de még olyan szintű odaszúrás, hogy nem provokál ki közvetlen hadüzenetet. Ezekkel az eszközökkel azonban már az ukrajnai invázió előtti években is élt Oroszország, Nyugaton ennek megfelelően rendszeresek a kibertámadások, a választásokba való beavatkozások, a szabotázsakciók, de még az orosz emigráns Kreml-kritikusok és kiugrott ügynökök kemikáliákkal való likvidálása is. És persze a kritikus infrastruktúra megrongálása.

Ilyen kritikus infrastruktúrának tekinthetők azok a tenger alatt futó internetkábelek is, amik a globális kommunikációs hálózat gerincét jelentik. Ezeknél korábban is észleltek már meghibásodásokat, de a napokban több olyan eset is történt, amik után felmerült, hogy a kábelek elszakadása nem feltétlenül baleset volt.

Vasárnap a Litvániát és a svédországi Gotland szigetét összekötő, 218 kilométeres BCS East-West Interlink kábel szakadt el. Az üzemeltető Arelion közleménye szerint többhetes javítási munkálatokra lesz szükség, de azt nem részletezte a cég, hogy pontosan hol történt a szakadás. Ezzel Litvánia internetkapacitásának mintegy ötöde kiesett, bár a szolgáltatók szerint ez nem érinti a felhasználókat.

Hétfőn, a korai órákban szakadt el a Finnországot és Németországot összekötő, 1170 kilométeres C-Lion 1 kábel, ami Hanko/Helsinki és Rostock között szállít adatokat. „Az ilyesfajta törések nem történnek meg ezekben a vizekben külső hatás nélkül” – közölte a finn Cinia telekommunikációs és biztonsági cég. A vállalat szerint a svéd Öland szigettől keletre történt a sérülés, és 5–15 nap lesz a kábel helyreállítása. A finn kormány kibervédelmi szakértője, Samuli Bergström azt mondta, nem lesz fennakadás a netforgalomban, más kábelekre átterelhető a forgalom.

Andrius Šemeškevičius, a Telia Lietuva litván telekommunikációs cég technológiai vezetője azt mondta a litván LRT TV-nek, hogy a finn–német és a litván–svéd kábelek keresztezik egymást, és egy szűk, pár négyzetkilométeres területen belül szakadt el mind a kettő. „Mivel mindkettő károsodott, világos, hogy valami sokkal komolyabb zajlik” – mondta a szakember.

Itt látható térképen is, hol futnak az érintett kábelek:

Martin Sjögren, az Arelion szóvivője szerint előfordul a térségben, hogy halászhajók a horgonyukkal felsértik a kábeleket, de most „furcsa az időzítés”. Jukka Savolainen, az Európai Kiválósági Központ a Hibrid Fenyegetések Leküzdésére nevű szervezet igazgatója azt mondta, ha az oroszok voltak, vagy tesztelgették, mire képesek, vagy figyelmeztetésnek szánták az átvágásokat, jelezve, hogy nagyobbra is képesek.

Mindenesetre a svéd és a finn hatóságok is nyomozást indítottak a történtek miatt. Ugyanakkor az ügyre rálátó amerikai források szerint egyelőre nem bizonyítható, hogy rosszindulatú szereplők akciójáról lenne szó, nagy eséllyel egy véletlenül lenn felejtett, egy hajó után vonszolt horgony tépázhatta meg a kábeleket. Azonban a Spire hajókövető rendszer adatai szerint a kábelátvágások idején nem tartózkodott ott hajó, bár a CNN saját nyomozása észlelt egyet. Megjegyzik, bizonyos súly felett kötelesek a hajók nyomkövetőt használni (a NER-elit luxusjachtozásainak követésére előszeretettel használt Vesselfinder is ez alapján működik), ez a jeladó viszont kikapcsolható, és hadihajóknál nem is kötelező mindig használni. De azért feltehető, hogy ha egy hajó kikapcsolja a jeladóját, valamiben sántikálhat, például csempészetben vagy orvhalászatban – teszik hozzá.

Több lap is arról írt szerdán, hogy egy kínai hajó vált gyanússá az ügyben, amit emiatt egy ponton túl a dán haditengerészet is nyomon követett. Egy orosz olajkikötőből indult el, és pont a kábelszakadások idején tartózkodott az érintett térségben. A Financial Times a Ji Peng–3-ként (Yi Peng 3) azonosította a hajót, ami Uszty-Luga és az egyiptomi Port Szaid között közlekedik. Tulajdonosa a kínai Ningbo Yipeng Shipping, aminek ezen kívül még egy hajója van, és egy képviselője azt mondta a lapnak, mindenben együttműködnek a vizsgálatot végzőkkel. A finn hatóságok az Euractiv szerint ugyanakkor óvatosságra intenek, mondván, ez még nem bizonyíték semmire.

Szabotázs vagy baleset?

Boris Pistorius német védelmi miniszter szabotázsról beszélt a két kábel átvágása után. Úgy vélte, „senki sem hiszi, hogy ezek a kábelek véletlenül szakadtak el”, ezért szerinte „ki kell jelentenünk, anélkül, hogy konkrét ismereteink lennének arról, hogy ki volt a felelős, hogy ez egy hibrid akció volt. Azt kell feltételeznünk, anélkül, hogy biztosak lehetnénk benne, hogy szabotázsról van szó.” Nem új keletű aggályok ezek, az oroszok Ukrajna elleni támadása óta tartja magát a félelem, hogy megsérülhetnek a tenger alatti adatkábelek.

Németország és Finnország is jelezte, hogy aggasztják a történtek, de csak finom utalásokat tettek az oroszok esetleges szerepére. Közölték, hogy Európa biztonságát fenyegeti az ukrajnai háború, de a rosszindulatú szereplők hibrid hadviselése is. Carl-Oskar Bohlin svéd védelmi miniszter pedig azt mondta, hogy a legfontosabb most megtalálni, ki követte el a szabotázsokat.

Petteri Orpo finn kormányfő kedden már óvatosabban nyilatkozott: „Még nem lehetséges kimondani, hogy ez szabotázs volt.” Hozzátette, ezért nem is vonna le következtetéseket, mindenesetre ki kell vizsgálni, mi történt. Szerinte a balti régió országai jó ideje készülnek a kritikus infrastruktúra megvédésére. Laurynas Kasčiūnas litván védelmi miniszter viszont már inkább előre tekint, ő azt mondta, az új uniós szankcióknak ki kell terjedniük a tengeri kábelek elleni szabotázsok elkövetőire is.

A Financial Times arról ír, hogy a szabotázsakciók miatt a NATO – aminek az orosz invázió után, másfél évnyi magyar huzavonát követően lett tagja Finn- és Svédország is – már sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a tengerfenéki kritikus infrastruktúra megfigyelésére. A lap szerint nemrég hat európai ország külügyminisztere is figyelmeztetett, hogy Oroszország „szisztematikusan támadja az európai biztonsági architektúrát”, és eszkalálni tervezi a hibrid hadviselést az európai és NATO-országok ellen. A miniszterek arra szólítottak fel, hogy Európa áldozzon többet a biztonságára, akár a NATO által előírt minimális, országonként 2 százalékos GDP-arányos ráfordításon felül is.

Annalena Baerbock német külügyminiszter a varsói találkozón – ahol kiadták a közös közleményt – arról beszélt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök „a félelmünkkel játszik”, és nem lehet bízni a Kreml ígéreteiben, meg kell védeni a kritikus infrastruktúrát. Fel is emlegette, hogy nemrég bombákat találtak egy repülő csomagjai közt a lipcsei reptéren, amivel szerinte az oroszok az éberséget tesztelhették.

Az amerikaiak már szeptemberben figyelmeztettek, hogy az oroszok szabotázsokra készülhetnek, megerősítették a GUGI rövidítésű, tengerfenék-felmérő egységüket, ami hajókkal, tengeralattjárókkal és drónokkal operál – írja a CNN, felidézve, hogy a svéd, dán, norvég és finn közmédiumok közös nyomozása megmutatta 2023 áprilisában, hogy egy kémhajókból álló orosz flotta működik az északi vizeken, felmérve a kábeleket és a tengerre telepített szélerőműparkokat. A lap szerint a mostani két kábelátvágás egyfajta figyelmeztetés is lehetett, hisz ha az oroszok az Atlanti-óceánt átszelő kábeleket kezdenék vagdosni, annak sokkal súlyosabb következménye lenne.

Érdemes megemlíteni, hogy két nappal a mostani kábelátvágások előtt egy orosz kutatóhajót (amit az írek kémhajóként írtak le) kísért ki az ír vizekről egy ír hadihajó. A Jantar nevű oceanográfiai megfigyelőhajó az Admiral Golovko hadihajó kíséretében monitorozta a tengerfeneket a Brit- és az Ír-sziget közti vizeken, kritikus tengeri kábelekhez közel. A Guardian arról ír, az utóbbi időszakban több gyanús orosz hajót láttak az ír és a brit partoknál, ahova rengeteg transzatlanti optikai kábel fut be.

Mindenesetre a brit haditengerészet szorosan követte a Jantar és köteléke mozgását a brit vizeken és környékükön, mígnem ír vizekre ért, ahol kikapcsolta jeladóját. Azonban az ír partiőrhajó így is követte, majd kikísérte. A brit védelmi minisztérium később képviselői kérdésre jelezte, hogy megvédik a kábeleket, erre stratégiája is van a brit haderőnek.

Hibrid elmélet

Az orosz hibrid hadviselés azért is fontos a Kremlnek a CNN-nek nyilatkozó Rod Thornton, a londoni King’s College védelmi szakértője szerint, mert azzal úgy tud szembeszállni a NATO-val, hogy nem kockáztat meg egy számára katasztrofális kimenetelű nyílt háborút. Hosszasan sorolja is a gyújtogatásokat Prágában, Rigában, Londonban és Varsóban, valamint említi a kiberhadviselést (Magyarországon emlékezetes és látszólag következmények nélküli példa volt erre a Külgazdasági és Külügyminisztérium rendszereibe történt betöréssorozat). Thornton szerint ezek az akciók, párhuzamosan az Ukrajnára nehezedő harctéri nyomás fokozásával, azt célozhatják, hogy a háború lezárására késztessék a nyugati hatalmakat – amit a januárban hivatalba lépő új amerikai elnök, Donald Trump állítása szerint prioritásként is kezel.

Ezek a hibrid akciók azért is előnyösek Oroszországnak, mert az esetek jelentős részében nem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy Moszkvába vezetnek a szálak, vagy ahogy Thornton fogalmaz, nincs ott a füstölgő pisztoly. Ezeket az akciókat gyakran egyszerű bűnözőkre bízzák az oroszok, és mivel nehezen követhető vissza, ki volt a megrendelő, az áldozatul esett ország sem tud érdemben reagálni.

A legnagyobb szabotázsakció a Baltikumban nem sokkal Ukrajna lerohanása után, 2022-ben történt, amikor nem netkábel, hanem gázvezeték robbant fel. Az Északi Áramlat két párhuzamos vezetékének felrobbanását akkor a Nyugat az oroszok számlájára írta, holott úgy tűnik, az ukrán titkosszolgálat állhatott a háttérben (Kijevnek nem állt érdekében, hogy az oroszok ezen gázt szállítsanak Németországba). Tavaly októberben egy Finn- és Észtország közötti tengeri gázvezeték szivárgott, azonban itt valószínűleg balesetről volt szó, egy horgonyát vonszoló kínai hajó sértette fel a csövet – és két, mellette futó adatkábelt. Az oroszok itt kifejezetten tagadták is, hogy közük lenne az esethez.

Miért fontosak a kábelek?

Még az Északi Áramlat elleni akció után, 2022 decemberében foglalkoztunk a tenger alatti kritikus infrastruktúra kérdésével, ami erekként hálózza be az óceánokat. Az internet forgalmának nagy részét nem műholdak bonyolítják le, mert még mindig közelébe sem érnek annak a sávszélességnek, amit az optikai kábelek nyújtani tudnak (sőt a földi kábelek sem képesek kiváltani a tenger alattiakat). Telefonkábelt már 1956-ban fektettek az Atlanti-óceán alá, 1988-ban pedig már optikait is elhelyeztek a fenéken.

Azóta a világ óceánjait behálózták a kábelek (itt egy remek térkép róluk), és ennek megfelelően rengeteg meghibásodás is történik velük, ezért kábeljavító hajók méretes flottája rója rendszeresen a tengereket. A világ internetforgalmának túlnyomó része azon a nagyjából négyszáz aktív optikai kábelen folyik, amiknek az összesített hossza 1,3 millió kilométer. Ezeket nagyrészt telekommunikációs vállalatok üzemeltetik, de az olyan techóriások, mint a Google, a Meta, az Amazon és a Microsoft, is egyre fontosabb szereplők, ahogy a kínai Huawei Marine Networks is.

Európát nagyjából 250 kábel köti a globális internethez, ezek kétharmada fut a tenger alatt. A legfontosabbak az Egyesült Államokat az Európai Unióval összekötő transzatlanti kábelek – 2021-es adatok szerint ezek szállítják az európai interregionális adatforgalom 75 százalékát –, de ugyanilyenek futnak a legtöbb kontinens között. Európa és Észak-Amerika között 17 kábel működik, a legtöbb brit vagy francia partokra fut be, de Spanyolország, Dánia, Norvégia és Izland is végpont. Elhelyezkedéséből adódóan a kontinens régiók közötti csomópontként is funkcionál: a 2021-es állás szerint Afrika régiók közötti adatforgalmának 97 százalékát tették ki az európai kapcsolatok, míg a Közel-Keleten ugyanez 90 százalék volt.

Annak ellenére, hogy milyen fontos infrastruktúráról van szó, viszonylag sebezhető is. Egy potenciális támadó dolgát persze megnehezíti, hogy jellemzően több ezer méteres mélységet elérő kábelekről van szó, másrészt viszont ezek mindentől távol, a nyílt tenger alatt futnak, nemzetközi vizek mélyén, így fizikailag és jogilag is nehézkes a védelmük. A tengerfeneket átszövő hálózatnak vannak olyan kulcsfontosságú pontjai, ahol több fontos kábel keresztezi egymást, ezek biztonsági szempontból is különösen fontos területek. Európában ilyen például az Egyesült Királyság nyugati partvidéke, ami az amerikai és az európai kapcsolódási pontok egyik központja, illetve Gibraltár és Málta, ahová az ázsiai kábelek nagy része fut be. Az oroszok pedig már évek óta érdeklődnek e kábelek iránt, felmérik őket, tesztelik a nyugati országok éberségét.

A leginkább érintett országok, tehát a tengeralatti kábelek végpontjai, azaz Írország, Nagy-Britannia és Franciaország évek óta fejleszti, növeli a víz alatti infrastruktúra védelmét – akár területi vizein kívül is. Franciaország például már 2022-ben mélytengeri drónokra tervezett beruházni, hogy hathatósabb védelmet nyújthassanak a tengerfenéken, különösen a három–hat ezer méter mélyen fekvő infrastruktúráknak. A helyzet annyiban jó, hogy redundáns a hálózat, sok ország között több kábel is biztosítja az adatforgalmat, így többet is át kéne vágni ahhoz, hogy megbénítsák az internetes hálózatot egy területen. A megoldás a minél több párhuzamos kábel létesítése, amibe már évek óta rengeteg pénzt fektetnek a nagy techcégek. Így egy igazán komoly veszély marad: a kábeleken keresztüli lehallgatás, hisz ezeken zajlik a globális kommunikáció jelentős része, és a lehallgatást könnyebb is kivitelezni, mint egy komolyabb szabotázsakciót.