Két centire volt Amerika a polgárháborútól

„Fight!”, azaz „harcoljunk!” – kiabálta Donald Trump véres fejjel, az öklét az égnek emelve, az őt a testükkel védeni próbáló titkosszolgálati ügynökök gyűrűjében, pár másodperccel azután hogy egy merénylő meglőtte egy kampánygyűlésen tartott beszéde közben, a füle sérült meg. Tökéletes reakció volt, elképesztő kontraszttal az utóbbi hónapok nyilvános szereplésein többször csak erőtlenül hebegő, sokszor összevissza beszélő Joe Biden elnök mellett. Simán lehet, hogy abban a pillanatban nyerte meg Trump az idei amerikai elnökválasztást.

És egyben vérfagyasztó látlelet ez a jelenet 2024 Amerikájáról, ahol több millió ember a szíve szerint tényleg harcolna, a végletekig démonizált, félig-meddig fiktív, de szerintük Amerikára halálos veszélyt jelentő ellenséggel. Hogy Trump rajongói mire képesek, ha igazán el vannak keseredve, és felhergelik őket, azt a Capitolium ostromakor már láttuk, most pedig – bár a merénylő motivációjáról, hátteréről egyelőre nem sokat tudni – azt is láthattuk, hogy Trump gyűlölői is képesek addig eljutni, hogy meghúzzák az AR-15-ös ravaszát.

És ebben az országban 400 millió lőfegyver van magánkézben.

2021. január 6-án Trump rajongói azután törtek be a Capitolium épületébe, hogy Trump azt mondta, a demokraták elcsalták a választást, és a tömeg ezt akarta megállítani. Azt kántálták, „akasszuk fel Mike Pence-t”, az alelnököt, aki szerintük asszisztált a választási csaláshoz, és nem volt hajlandó megsemmisíteni az eredményt. A zavargásban öten haltak meg, több százan megsérültek, az eseményről készült ikonikus fotók bejárták a világot. Egészen logikus reakció lett volna a politika részéről, hogy helló, álljunk meg egy pillanatra, higgadjunk le, gondolkozzunk el azon, hogy hogyan jutottunk el eddig, és tegyünk róla, hogy többé ne történhessen ilyesmi.

Ennek pont az ellenkezője történt, a megosztottság és a feszültség azóta is egyre nő az amerikai társadalomban, és az elmúlt években, Biden elnöksége alatt csak olaj volt a tűzre az orosz–ukrán háború, az infláció, a gázai háború. Sokat rontott a helyzeten Elon Musk hatalomátvétele is a Twitternél, aki az amerikai közélet legfontosabb közösségi felületét az összeesküvés-elméletek, a dezinformáció és a gyűlölködés melegágyává tette.

Trump időközben hősöknek és politikai foglyoknak nevezte a január 6-i ostrom elítéltjeit, és a saját bírósági ügyeit is a személye elleni boszorkányüldözésként közvetítette a híveinek. Az amerikai sajtóban visszatérő téma volt Trump ügyeivel kapcsolatban a bírók és az esküdtek dilemmája, akiknek úgy kell ítéletet hozniuk, adott esetben akár börtönbe küldve az exelnököt, hogy senki nem tudja, ezzel a fizikai erőszak határáig vagy azon túlra bőszítik fel Trump rajongóit. Ezt eddig leginkább úgy kezelték, hogy Trump jogi csapatának nagy örömére halasztgatták és tologatták maguk előtt a húzósabb döntéseket (és már ezalatt is sorra kapták a halálos fenyegetéseket).

Itt tízmilliós nagyságrendű fenyegető tömegről beszélünk, nagyságrendileg ugyanennyi lőfegyverrel. A felmérések szerint a republikánus szavazók 70 százaléka van meggyőződve a mai napig arról, hogy 2020-ban választási csalás történt. Egy másik közvélemény-kutatásban az amerikaiak 23 százaléka mondta azt, hogy annyira rossz irányba haladnak a dolgok, hogy az igazi hazafiaknak már indokolt lehet fegyveres erőszakhoz nyúlni, hogy megmentsék a hazájukat. A merénylő az amerikai sajtó szerint amúgy regisztrált republikánus szavazó volt, ami önmagában még persze nem jelent sokat – és nem is ez a lényeg, hanem hogy annyira gyűlölte Trumpot, hogy képes volt fegyvert fogni, még annak tudatában is, hogy jó eséllyel le fogják lőni a merénylet után.

A Trump elleni merénylet éppen azt mutatta meg, hogy bármennyire is a republikánusokat szokás fegyvermániásnak tartani, nemcsak a hardcore Trump-rajongók, de a hardcore Trump-gyűlölők is képesek erre a fegyveres erőszakra. És a frusztráció bennük is régóta gyűlik: Trump egyre jobban áll a felmérésekben, miközben a demokrata oldalon a jelölti vitán nyújtott szereplése óta Biden lecserélésének lehetősége a központi vitatéma. Ráadásul ott a háttérben a republikánusok nyílt titokként kezelt mesterterve, a Project 2025, ami gyakorlatilag arról szól, hogy hogyan betonozza be magát a politikai hatalomba a trumpista elit, lebontva az amerikai demokrácia és a szabadságjogok jó részét. (A republikánusok értelmezésében: hogyan szabadítják ki Amerikát a háttérhatalom és a woke diktatúrájából.)

Rossz belegondolni, mi történt volna, ha a merénylő lövedéke csak két centivel odébb megy – jó eséllyel abban a pillanatban ilyen távolságra volt Amerika attól, hogy polgárháborús állapotok törjenek ki. De hasonlóan rossz belegondolni abba is, hogy a két nagy politikai erő mára olyan szinten démonizálta a másikat a saját követőtáborában, hogy bármi lesz a november 5-i választás eredménye, azt több tízmillió ember fogja úgy értelmezni, hogy mindennek vége, Amerika végső pusztulása történik éppen.

A józan ész szerint megint ott tartunk, mint január 6. után: helló, álljunk meg egy pillanatra, higgadjunk le, gondolkozzunk el azon, hogy hogyan jutottunk el eddig, és tegyünk róla, hogy többé ne történhessen ilyesmi. Biden és Trump első reakciói mintha errefelé is mutatnának, mindketten az egységre szólítottak fel, és elítélték az erőszakot, beszéltek egymással telefonon, Bidenék leállították a kampányvideóik terjesztését is. De eközben a közösségi médiás megmondóemberek továbbra is zavartalanul hergelik tovább a sokmilliós közönségüket azzal, hogy a sajtó a felelős az egészért, és/vagy Biden rendelte el Trump meggyilkolását, ami nem sok jót ígér.