Reformer jelölt rázta fel a helikopter-baleset után tartott iráni elnökválasztást

Pénteken előrehozott elnökválasztást tartanak Iránban, mely a májusban halálos helikopter-balesetet szenvedett Ebrahim Raíszi megüresedett székéért folyik. Ugyan a választást valódi, éles vitákkal és botrányokkal tarkított kampány előzte meg, azonban akár az egyetlen reformista jelölt, akár a három konzervatív jelölt valamelyike nyer, a leendő elnöktől nem várható sem a síita teokratikus rezsim belső szigorán való lazítás, sem pedig Teherán komplex Izrael- és Amerika-ellenes machinációinak letekerése.

A vallási vezetés által irányított és manipulált választásra valóban igaz a coubertini tétel, miszerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, és mindkét oldalon igyekszik mozgósítani az egyre szorosabb elnyomás és gazdasági válság miatt apátiába zuhant választókat.

80-ból 74 jelölt indulását vétózták meg

Miután május 19-én Raíszi helikoptere egy azeri hivatalos útról hazafelé lezuhant, a teokratikus rezsim minden platformon igyekezett biztosítani az irániakat és a nemzetközi nyilvánosságot arról, hogy a rendszert nem rengeti meg egy vezető politikus halála, és az iszlám demokrácia biztosítja az olajozott átmenetet. Mohamed Mokber alelnök átvette a kormányzat vezetését, és az alkotmányban előírt határidőn belül ki is írta az előrehozott elnökválasztást.

Mivel az iráni elnök mandátuma négy évre szól, ezért a következő választás eredetileg 2025. június közepén lett volna esedékes. Ha a 61 millió választópolgár által leadott szavazatok alapján egyik jelölt sem éri el az első fordulóban az érvényes szavazatok ötven százalékát, akkor második forduló jön, mely már csak a két, legtöbb voksot begyűjtő jelölt versengésére szűkül.

A mindig súlyos, alkalomadtán pedig – mint 2009-ben – brutális beavatkozások ellenére az 1979-ben hatalomra jutott iráni rezsim számára mindig fontos volt a választások jelentette demokratikus legitimáció, mellyel Teherán szándékai szerint saját minőségi fölényét is megmutatta a szunnita uralkodók által vezetett Öböl-monarchiák felett. Azonban ahogy a választás egy nettó legitimációs procedúrává silányult, úgy nőtt a szavazói apátia. 2021-ben már csak 48 százalékos volt a részvétel, a 2024 tavaszán tartott parlamenti választások első fordulójában pedig az 1979 óta negatív rekordot jelentő 41 százalék volt a részvétel – ami 30 százalékos csökkenést jelent a kétezres évek részvételi arányihoz képest.

A legsúlyosabb probléma a rezsimnek így nem is a számára elfogadható jelölt győzelmének biztosítása, hanem egy korrekt részvételi arány felmutatása.

Ennek a törekvésnek a kulcsa, hogy ugyan az iráni elnök a végrehajtó hatalom és a központi adminisztráció feje, azonban a teokratikus rendszerben a végső döntés a klérusból kikerülő – és nem a nép, hanem vallási vezetők által választott – legfelsőbb vezető, Ali Hamenei ajatollah kezében van.

Iránban ráadásul az intézmények fennhatóságát tekintve rengeteg az átfedés, a párhuzamosság, és a hasonló feladatkörökkel megbízott intézmények hierarchiája is igen kusza – az egyik legfeltűnőbb ilyen jelenség az, hogy az állami hadsereg mellett működik egy számos katonai kulcsfeladatot elhappoló, kifejezetten a legfelsőbb vezető alá tartozó haderő, a Forradalmi Gárda, és a rendőrség mellett vallási milíciák is karhatalmi feladatot látnak el.

A legfontosabb választás ezért valójában akkor várható, ha a 85 éves, 35 éve hatalmon lévő Ali Hamenei meghal, és a 88 vallási vezetőből álló szakértők tanácsának el kell döntenie, ki legyen az élethosszig regnáló következő legfelsőbb vezető.

A rezsim alapjait a választás kimenetele csak korlátozottan befolyásolja, de azért a választási rendszer valódi demokratikusságába így is több biztosítékot ékeltek az igazán ambiciózus és/vagy az iszlamista alapelvekkel szakítani kívánó jelöltek kiszűrésére. Ez ott kezdődik, hogy az alkotmány szerint csak az iszlám síita irányzatához tartozó polgárok jelöltethetik magukat, ami kapásból kizárja a szunnitákat, illetve a zoroasztriánusoktól az örmény keresztényekig a nem muszlim felekezetek tagjait – ők összesen akár a lakosság 10 százalékát is kitehetik.

A 2024-ben eredetileg 80 elnökjelölt között az Örök Tanácsa nevű vallási ellenőrző szerv tartott előválogatást, a testület pedig idén nem kevesebb mint 74 jelöltet utasított vissza, köztük mind a hét női próbálkozót.

Amikor a baby shower kimosta a korrupciót

A kampányban hat jelölt vetélkedett, de közülük öten lényegében ugyanarról a konzervatív, rezsimpárti platformról kampányoltak. Az irániak és Iránnal foglalkozók nem tudtak meggyőző elméletet alkotni arról, hogy Ali Hamenei és köre miért tarthatta előnyösnek több lojalista jelölt indítását, azaz a rezsimpárti szavazatok megosztását, de tény, hogy ehhez a stratégiához a választás napjáig ragaszkodtak, a héten csak két lojalista jelölt, Alireza Zakani, Teherán főpolgármestere és Amir-Hosszejn Gazizadeh Hasemi, Raíszi egy másik alelnöke jelentette be, hogy „a forradalmi front egysége érdekében” visszalépnek.

A három talpon maradt konzervatív jelölt közül a legjelentéktelenebb a klérust közvetlenül képviselő Mosztafa Purmohameddi, aki korábban az iráni kémelhárítást, a hírszerzési- és az igazságügyi minisztériumot is vezette.

Sokkal esélyesebbnek tartják Mohamed Baker Galibafot, a parlament jelenlegi elnökét, aki korábban volt már a Forradalmi Gárda tábornoka és Teherán főpolgármestere is. Támogatói adminisztrációs tapasztalatait és kiterjedt kapcsolatrendszerét szokták erényeként felhozni, azonban ő és családja komoly – és széleskörűen ismertté vált – korrupciós ügyekbe is belekeveredett. Márciusban például a közösségi média legfelkapottabb politikai ügye a „baby shower gate” volt, miután kiderült, hogy Galibaf felesége Törökországban rendezett várandós lányának luxusbulit, ahol megállapítják a gyerek nemét, mely után több száz kilónyi babaruhát és -kelléket importált Iránba – miközben a politikus a kampányában a takarékosságot és a hazai termékek fogyasztásának előtérbe helyezését prédikálja.

A konzervatív táboron belüli fő riválisa, Szaíd Dzsalili a kétezres évektől kezdve több fontos diplomáciai pozíciót is betöltött; így például ő volt a 2015-ben aláírt nukleáris megállapodáshoz vezető hosszú egyeztetéseken az egyik iráni főtárgyaló. Ő Galibafnál sokkal szorosabban kötődik a klérushoz, különösen a befolyásos Forradalmi Gárda militáns ideológusaihoz.

A két meghatározó konzervatív jelöltet összeköti, hogy mindketten karakteres politikusnak számítanak, ami újdonságszámba megy a Hamenei árnyékában politizáló Raíszihoz képest.

Az eredetileg öt konzervatív-lojalista jelölttel szemben egyetlen reformista jelölt indulhatott, az azeri származására büszke Maszúd Pezeskian szívsebész, 2001 és 2005 között Mohamed Hatami reformer elnök egészségügyi minisztere, jelenlegi parlamenti képviselő. Pezeskian régi kritikusa a rezsim átláthatatlan struktúráinak és a nők elnyomásának – kampányfőnöke is egy nő, ami önmagában is felér egy politikai állásfoglalással.

Pezeskian 2021-ben még kipottyant az Őrök Tanácsának rostáján, így mostani indulása elemzők szerint annak köszönhető, hogy a rezsim valódi versenyt és ezen keresztül valódi érdeklődést akar generálni. A reformernek számító politikai pártok bojkottálták a márciusi parlamenti választást, és a rezsim saját demokratikus (jellegű) legitimációja érdekében egyszerre vetett be durva adminisztratív és szofisztikált eszközöket a részvétel felkorbácsolásához.

Mármint szó szerint felkorbácsolásához: júniusban ugyanis arra „figyelmeztették” az iráni médiát, hogy a távolmaradásra való buzdítást vagy „a szavazói részvétel csökkentésére való törekvést” az adott orgánum vezetőjére mért 74 korbácsütéssel és a lap/csatorna működési engedélyének bevonásával büntetik.

De a választókat a rezsim inkább a verseny illúziójával akarta mozgósítani. Iráni elemző szakértők nagy egyetértésben állítják, hogy a rezsim „úgy kalkulált – és valószínűleg rosszul –, hogy Pezeskian majd újból felkelti az érdeklődést a politikától elidegenedett választók körében. A választási procedúra alapvető ellentmondásosságával és hiábavalóságával a reformista jelöltet is szembesítették. A Teheráni Egyetem fórumán egy hallgató hangosan nekiszegezte, hogy

„Megvetjük ezt a színpompás megtévesztést. (…) Mi értelme van az elnökségnek, amikor nem biztosít hatalmat ahhoz, hogy befolyásolja a vezetést, és még a titkosszolgálati befolyást sem tudja elhárítani?”

Pezeskian nem is tagadta azt, hogy bár ő személy szerint ellenzi az erkölcsrendészet működését, és felemelte szavát az erkölcsrendészek által 2022-ben brutálisan meggyilkolt Mahsza Amini kurd diáklány mellett; de még ha akarná, akkor sem tudná megszüntetni a vallási elvek betartásán ügyködő karhatalmi szervet, és nem tudná elérni az elmúlt évek zavargásai miatt bebörtönzöttek szabadon engedését.

A kimért stílusú Pezeskian kampányánál sokkal nagyobb vihart kavart az, hogy a reformista irányzathoz sorolt volt külügyminiszer, Dzsavad Zarif a rezsim kőkemény ostorozása közepette állt ki mellette. Egy nyolcperces, televízióban is sugárzott beszédben azzal vádolta a Raíszi-kormányzatot, hogy elszalasztotta a kínálkozó lehetőséget a Donald Trump által felmondott iráni nukleáris megállapodás 2021 utáni felélesztésére, és emiatt a rezsim maga is felelős a komoly gazdasági nehézségeket előidéző nyugati szankciókért.

A konzervatív jelöltek is – részben a központi mozgósítási szándék, részben az egymással való rivalizálás miatt – a korábbi kampányokhoz képest meglepő módon átlépték saját lojális árnyékukat, és kőkeményen beleszálltak a kormányzatba. Miközben az évtizedek óta szankciók által sújtott Iránban a hivatalos álláspont a „szankciók nem működnek”, a jelöltek nyíltan beszéltek a büntetőintézkedések okozta mindennapi nehézségekről.

Tovább nyílik a keleti kapu

A pénteken kezdődő voksolás eredményeit a hatóságok vasárnapra összesítik, ekkor fog kiderülni, hogy szükség van-e második fordulóra. A közvélemény-kutatások alapján – hacsak adminisztratív eszközökkel nem nyúlnak bele az eredményekbe – Pezeskian első fordulós győzelmét szinte biztosra lehet venni a három konzervatív jelölt közti szavazatmegoszlás miatt. A lojalista politikusok közül Dzsalili tűnik a legnépszerűbbnek, így ő lehet Pezeskian második fordulós ellenfele – az utolsó napos visszalépések azonban megkavarhatják az előrejelzéseket.

Azonban akármi is lesz a végső kimenetel, sem Irán belső viszonyait, sem pedig az iráni stratégiai prioritásokat tekintve nem várható radikális változás. Valószínűleg megmarad az a politika, hogy a nyugati szankciók hatásait az orosz és kínai kapcsolatok erősítésével próbálják ellensúlyozni – Irán napi 150 millió dollár értékben exportál kőolajat Kínába, ami a kedvezőtlen üzleti feltételek mellett is a GDP 5 százalékos növekedését hozta a 2023-as évben. Teherán tavaly csatlakozott a Kína, Oroszország, Dél-Afrika, India és Brazília által alapított BRICS laza tömörüléshez is, amivel újabb alternatív gazdasági lehetőségek nyíltak meg előtte.

Nem fog változni Irán markáns Nyugat- és Izrael-ellenessége sem – különösen, amíg elkerülhető a direkt konfrontáció, és Teherán az Iraktól Libanonon át Jemenig terjedő szövetségi rendszerén keresztül tudja befolyásolni a közel-keleti viszonyokat.