Német parancsnokok tinédzsercsetje miatt támadják a békekancellárt

Szokatlan úton robbant ki a napokban naggyá nőtt német parancsnoki botrány. Margarita Szimonjan, a Kreml egyik szócsövének, az RT-nek a főszerkesztője március 1-jén közölte, birtokában van egy hangfelvétel német katonatisztek beszélgetéséről. Szimonján szerint a felvételt orosz biztonsági tisztviselők adták ki neki, ami merőben furcsa eljárás.

A Newsweeknek a német védelmi minisztérium kezdetben még azt mondta, vizsgálják az esetet. Az ügy pikantériája az, hogy a 40 perces felvételen a német hadsereg, a Bundeswehr tisztjei arról beszélnek, miként lehetne német eszközökkel felrobbantani a Krímre vezető kercsi hidat, amit az ukránok egyszer már megpróbáltak, hosszú időre használhatatlanná téve az átkelőt. (A hidat a beszélgetés név szerint nem említi, csak a részletekből lehet következtetni, hogy a kercsiről van szó.)

Egy férfi, akit az RT a német légierő egyik parancsnokaként azonosított, arról beszél a felvételen, hogy az ukrán fegyveres erők le akarják rombolni a hidat, „mert annak nemcsak katonai stratégiai , hanem politikai jelentősége is van”. Arról is vita van a hanganyagon, hogy az 500 kilométer hatótávolságú, lopakodó technológiájú német Taurus rakétákkal végrehajtható lenne-e a híd elleni attak. A rakétával, amit a német kormány még nem akart Ukrajnának leszállítani, természetesen a kercsi hídnál közelebbi megszállt területek utánpótlási vonalait, raktárait is támadhatnák. Elhangzik:

„A hidat keleten nehéz eltalálni, elég kicsi célpont, de a Taurus képes rá, el tudja találni a lőszerraktárakat is.”

A beszélgetésben elhangzik még, hogy kéne Boris Pistorius védelmi miniszternek egy jelentést készíteni a Taurus rakéták esetleges küldésének lehetőségéről, előnyeiről, hátrányairól. Szóba kerül, mennyit küldhetnének a rendszerbe állított 600 Taurusból: két szállítmányban 50-50 merült fel lehetőségként.

A tisztek a brit Storm Shadow és a francia SCALP rakéták hasznosságáról is beszélgetnek. Állítólag arról is szó esik, hogyan kellene elkerülni, hogy lebukjanak a németek egy orosz terület vagy infrastruktúra elleni támadásban. Egyikük azt javasolta, beszéljenek amerikai akcentussal, és legyenek civil ruhában.

A krími híd kiiktatása egyébként fontos lenne az ukrán erőknek, mivel a félszigetre irányuló (katonai) utánpótlás szállítását megnehezítené. Mivel az ukránok sorra süllyesztik el az orosz hajókat a Fekete-tengeren, a híd lerombolása elég sebezhetővé tenné a 2014-ben oroszok által megszállt, majd annektált Krímet, amit ukrán remények szerint visszaszereznének egyszer.

Amúgy az Ukrainszkaja Pravda eurointegrációs melléklete szerint a németek nem zárták ki, hogy a hangfelvételen és a leíráson fabrikáltak valamennyit az oroszok.

„HALÁL A FASISZTÁKRA!”

„Magyarázatot követelünk Németországtól... Berlinnek azonnal meg kell ezt adnia. Ha megpróbálnak kitérni a kérdés elől, azt a bűnösség beismerésének tekintjük” – reagált a felvételre Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő a Szputnyik orosz hírportálnak. Szergej Lavrov külügyminiszter a NATO-ra mutogatott, Vlagyimir Bulavin, a Szövetségi Tanács védelmi bizottságának elnöke német vizsgálatot követelt. Hozzátette, ez az egyetlen módja a bizalom helyreállításának. Dmitrij Medvegyev korábbi elnök az X-en már keményebb volt.

„Történelmi ellenfeleink, a németek ismét ősellenségeinkké váltak. Vessünk csak egy pillantást rá, mennyire alaposan és részletekbe menően átbeszélték a krautok [németül káposztát jelent, a németek gúnyneve, kb. fritzek – a szerk.] a nagy hatótávolságú rakétacsapásokat az orosz terület ellen, és kiválasztották a célpontokat és a legjárhatóbb utakat, hogy ártsanak az Anyaföldnek és népünknek.”

Az Orosz Biztonsági Tanács lánglelkű és durvákat nyilatkozó alelnökeként Medvegyev közölte, nem tudja, mi erre a diplomáciai megoldás, de a második világháborús felhívás ismét releváns lett: „HALÁL A FASISZTÁKRA!” Az orosz propagandisták az Al Jazeera szerint is igyekeztek az esetet az 1941–45 közötti német–szovjet háborúval párhuzamba állítani.

Boris Pistorius német védelmi miniszter egy keddi sajtótájékoztatón reagált a lehallgatási ügyre. Szerinte a titkos kommunikációs csatornáik nem vallottak kudarcot, a parancsnokok nem ilyen védett vonalon beszéltek egymással. Pistorius így fogalmazott:

„A kommunikációs rendszereink nem kompromittálódtak. A légierő hívását azért lehetett mégis rögzíteni, mert egy személy műveleti hibát vétett.”

Az adott német tiszt, Frank Grefe egy szingapúri légi show-ról telefonált haza, írja a Reuters. Itt több európai katonatiszt is jelen volt, így kiváló célponttá vált az esemény az orosz hírszerzésnek. Pistorius szerint az oroszok nagyban halásztak információra, és a Cisco WebEx nevű kommunikációs platformján történő beszélgetésre is így akadtak rá. A Webex nem tiltott csatorna a német katonáknak, de kényes ügyek megbeszélésére nem alkalmas, hisz nem titkosított.

Pistorius szerint az oroszok azért szivárogtatták ki a beszélgetést, hogy ellentétet szítsanak Németország és szövetségesei közt. A britektől érkeztek is kritikák. A beszélgetésben részt vett a német légierőt vezető Ingo Gerhartz altábornagy, akiben nem ingott meg Pistorius bizalma, azt mondta, „nem fogom feláldozni az egyik legjobb tisztemet Putyin játékaiért”.

Németország belép a háborúba?

A válasz természetesen nem. Nyikolaj Mitrohin a Brémai Egyetemről azt mondta az Al Jazeerának, hogy a legfőbb következmény a kommunikációs csatornák és biztonsági rendszerek fejlesztése lesz, hogy az oroszok ne tudják ezeket lehallgatni. Andreas Umland német politológus szerint csak az oroszoknak nagy ügy a beszélgetés tartalma, a németeknek ez másodlagos, nekik az a lényeges, miként szivároghatott ki az egész egyáltalán. Téma lett még a Deutsche Welle feljebb megnézhető videója szerint az is Németországban, kellene-e egyáltalán Taurus rakétákat Kijevnek küldeni.

Borisz Bondarev, Oroszország egykori, disszidált ENSZ-diplomatája azt mondta, Németország gyengébbnek és megbízhatatlanabbnak fog most látszani a szövetségesek szemében. Szerinte Olaf Scholz kancellár valószínűleg „még mélyebbre dugja a fejét a homokba”. Németország még inkább elzárkózhat majd a Taurus rakéták Ukrajnának adásától, főleg hogy eleve tartanak tőle, mi lenne, ha a kifinomult technológia orosz kezekbe kerülne. Pedig az elfogott beszélgetésben már az ukrán személyzet 3-4 hónapos kiképzéséről is szó esett.

Simon Jenkins, a Guardian publicistája keményebb hangot ütött meg írásában, szerinte a Nyugat egyre jobban sodródik az eszkaláció felé. Jenkins a titkosítatlan, kiszivárgott beszélgetést cinikusan eleve egy „tinédzser csoportos csethez” hasonlítja. Leírja, az invázió idején a NATO pont annyit segített Ukrajnának, hogy Putyin hadereje ne tudja térdre kényszeríteni az országot, és elkerülje azt a két világháborúból ismert veszélyt, hogy egy helyi konfliktus világégéssé szélesedjen (az első idején az osztrák–magyar kontra szerb, a második idején – bár ez utóbbi sokkal összetettebb – a német–lengyel konfliktus folyt szét Európában, majd a világban).

De ahogy beállt a fronton a patthelyzet – amit az orosz erők most nagy erőkkel próbálnak megtörni –, elkezdett minden kicsúszni a kezükből. A nyugati politikusok egymás után látogatnak Kijevbe több katonai segítséget ígérve Volodimir Zelenszkijnek, Emmanuel Macron pedig egyre többször beszél csapatok keletre küldéséről. Olaf Scholz egyébként mereven elzárkózik Macron korábbi ötletétől, mondván ez közvetlen háborúhoz vezetne a NATO és Oroszország között.

Eközben a nyugati vezetők egyre kevesebbszer ejtenek szót ukrán győzelemről, inkább a kitartás, a támogatás fenntartása, Oroszország stratégiai bukásba kényszerítése kerül elő. Jenkins szerint a nyugati tábornokok új hidegháborús játékszere lett az ukrán front, aminek az ukrán emberek és a nyugati adófizetők isszák meg a levét. Eközben Nyugat-Európának szerinte az lenne az érdeke, hogy véget érjen a háború, elkezdjék az ország újjáépítését akár azon az áron is, hogy elengedjék az oroszok által megszállt ukrán területeket. Azt az orbáni mondást is megismétli, hogy a nyugati szankciók nem működnek, nem állították le a háborút, nem omlott össze az orosz gazdaság, sőt idén várhatóan nagyobbat nő, mint a brit (azt nem teszi hozzá, de valószínűleg alacsonyabb bázisról indulva).

Roderich Kiesewetter, az ellenzéki kereszténydemokrata CDU képviselője szerint a szivárogtatás oka pont a Taurusok Ukrajnába szállításának megelőzése, a nyomásgyakorlás Scholz kancellárra, a közvélemény manipulálása. A Frankfurter Rundschau (FR) idézi Kiesewettert, aki szerint benne van a pakliban, hogy az oroszok kezében további bizalmas, lehallgatott információk, anyagok vannak.

A Deutsche Welle szerint a brit alsóház egyik képviselője, Tobias Ellwood feltette a kérdést: miért nem lehetett az előre lefektetett biztonsági protokollokat követni? Szerinte is lehetséges, hogy Moszkva többet megtudott, mint amit a Taurus-botrányban nyilvánosságra hozott.

A füllentős békekancellár

Kiesewetter szerint Scholz biztonsági rizikót jelent Európának, mivel elkezdte átvenni a „békekancellár” szerepét, és olyan szólamokat hangoztat a háborúval szemben, amikkel a szélsőbal (Sahra Wagenknecht Szövetsége) és a szélsőjobb (Alternatíva Németországért – AfD) szavazóit csábítaná magához. „Oroszországnak az ilyen kommunikáció jel, hogy az orosz dezinformáció és nukleáris félelemkeltés hatásos Európa gazdaságilag legerősebb országában” – mondta a CDU-s politikus.

A Tagesspiegel cikke is azon az állásponton van, hogy Putyin számítása önmagában az volt, hogy elterelje a figyelmet a Taurus rakéták Ukrajnába szállításáról a lehallgatásos blamázs felé. Az írás szerint két dolog is kiderült a botrányból: Putyin fél a Taurusoktól, illetve Scholz nem mondta el az igazat arról, miért nem adnak belőlük Ukrajnának. Egy apró vesztesége Putyinnak is lesz: mostantól sokkal jobban figyelnek majd a Bundeswehrnél a biztonságos kommunikációra, főleg így, hogy az oroszok elárultak egy sebezhető pontot.

Mindenesetre a cikkíró Christoph von Marshall szerint Scholz most már valóban kényszerhelyzetbe került, hisz a nagy narratíva az lett, hogy nem ad Taurust Ukrajnának, ergo nem akarja, hogy Putyin serege kiürítse a Krímet és Dél-Ukrajnát. Szerinte a rakéták átadásának késlekedése nem fogható arra, hogy német katonáknak kéne ukrán földre lépniük (az FR szerint vita tárgya, a Taurus-rendszert tudnák-e az ukránok német kezelőszemélyzet nélkül is üzemeltetni), illetve nem Németország lenne az első, aki fejlett rakétarendszereket szállít le, a britek és franciák már hónapokkal ezelőtt így tettek.

Ugyan Scholz arra hivatkozik, hogy a briteknek és franciáknak van nukleáris elrettentő erejük, tehát ellen tudnak tartani Moszkva atomfenyegetésének, de Von Marshall szerint ezzel együtt is aggasztó Scholz félelme. Főleg, ha belevesszük a képletbe, hogy német területen az amerikaiak állomásoztatnak csapatokat és atomfegyvereket. Summa summarum, a cikk szerint a Taurusokat le kell szállítani Ukrajnának, ezzel sok életet meg lehetne menteni a háború lerövidítésével.