Súlyos százmilliárdokat éget el Putyin rendszere propagandára, az elnökválasztásra és az Ukrajnától elmart régiókra

Oroszország már korántsem az a fajta választási autoriter rendszer, mint hosszú évekkel ezelőtt volt, a 2022-es ukrajnai invázió óta egyre gyorsuló ütemben válik totalitárius állammá. A választásokat a Kreml kritikusai színházként tartják számon, ettől függetlenül a demokrácia díszletei még a helyükön vannak. Ennek jele, hogy elnökválasztás lesz az országban március 15-17-én. Ugyan a közvélemény meggyúrása évek óta zajlik, a propagandagépezet emiatt szintet lépett,

legalábbis ezt mutatja a VSquare tényfeltáró oldal által feldolgozott nagy mennyiségű dokumentum, ami a Kreml magasabb köreiből szivárgott ki.

A lap szerint a Vlagyimir Putyin orosz elnök adminisztratív köreiből előkerült dokumentumok először az észt Delfi portálhoz jutottak, ezek megmutatják, miként dolgoznak azon, hogy mindenképp Putyin nyerje a választást. A dokumentumokat megosztották a VSquare-rel, valamint lengyel, svéd, német, osztrák, svájci és persze emigráns orosz médiumokkal, amik besegítettek a feldolgozásban és a hitelesítésben.

A dokumentumokat három részre osztották: az első az elnökválasztás megtámogatásáról, a második az információs háborúról, a harmadik pedig Ukrajna megszállt területeiről szól. Az ezeket egybefogó propaganda-hadviselésre 110 milliárd rubelt, azaz 1,1 milliárd eurót (kb. 430 milliárd forintot) költött az állam, a legnagyobb szelet az információs háborúé 631 millió euróval (ez közel 246 milliárd forint, összevetésül: az MTVA-ra szánt idei költségvetési keret 142 milliárd forint). Mark Galeotti, az orosz politika elismert elemzője így minősítette a dokumentumokat:

„Ezek a dokumentumok két okból fontosak. Először is, elismerik, pontosan hogy próbálják átalakítani az orosz állam teljes ideológiáját. Másodszor pedig azt is megmutatják, hogyan hajtják ezt végre mikroszinten.”

Galeotti hozzátette, az akták azt is felfedik, hogy minden pompája ellenére a rezsim úgy érzi, bajban van. A bajt jelzi, hogy a kiszivárgott iratok az elnöki hivatal vezetőjének első helyettese, Szergej Kirijenko által vezetett, az elnöki apparátuson belüli belföldi politikai blokkból jöttek. Pedig a Donbasz alkirályának is becézett, az Oroszország által megszállt és annektált területek integrációjáért is felelős Kirijenko bejáratott fogaskereke a Putyin-rendszernek. Sőt, a VSquare megemlékezik róla, hogy 1998-as, négy hónapig tartó miniszterelnöksége idején nevezték ki Putyint a nemzetbiztonsági szolgálat, az FSZB vezetőjévé, később innen lépett egyre feljebb a csúcsig.

A dokumentumok közül sok olyan Excel-fájl, amely rengeteg füllel rendelkező, kusza táblázatokat rejt, és még az orosz állami költségvetés részletes bontása is megtalálható itt. Sok tételnél oda van írva, ki a forrásokért felelős személy, ki dönti el, mennyi rubel mehet erre meg arra a programra. Egyes esetekben ez maga Mihail Misusztyin kormányfő, vagy egyenesen Vlagyimir Putyin.

A szivárogtatott adatokból kiderült például, hogy az olykor az elnökkel is egyeztető felkapott propagandista, Vlagyimir Szolovjov tavalyra és idénre is kapott 15 millió eurónyi rubelt (kb. 5,8 milliárd forintot). A háborús bűnök vádjával Putyinnal együtt nemzetközi körözés alatt álló, az ukrajnai gyerekek elrablásának megszervezésével gyanúsított gyerekjogi biztos, Marija Lvova-Belova 420 ezer eurónyi pénzt kap idén „a gyermekek eltávolítása a különleges katonai művelet megszállási övezetéből” fedőnevű projektre.

Propagandafilmek és komisszárok

A Magyarországon ismerősen csengő kormányközeli álcivil szervezetek Oroszországban is a propagandagépezet részei, több százmillió eurónyi pénzt kapnak idén is. Egy tavaly októberi irat szerint 15 szervezet működik Oroszországban, 4357 alkalmazottal, 59 milliárd rubelből (kb. 230 milliárd forintból). A legnagyobb az IRI, az Internetfejlesztési Intézet, amely hazafias filmeket, mobilokra tervezett játékokat, tévésorozatokat készít. Célja hivatalosan „a polgári identitás és a spirituális és morális értékek erősítése”, no meg a kormányzati tartalmak terjesztése.

Az elnökválasztásra is készülnek alkotásokkal. A filmek esetében (is) megvan az a négy sarkalatos pont, amiből legalább egynek meg kell felelni (nemzeti érdekek, kulturális értékek védelme; az orosz életszínvonal folyamatos emelkedése; Oroszország nagy hősei, okok a büszkeségre; az újonnan elfoglalt területek lakóinak betagozása). Ebből olyan filmek születnek, mint a Hívójel: Utazó, ami egy háborúba bevonult művész útját követi, vagy épp az NDK című sorozat, ami egy Putyinra meglepően hajazó életutat mutató karakteren keresztül festi fel a keletnémet kémvilágot.

Egy 15 fős bizottság ellenőrzi a folyamat minden részét, hogy ezen alkotások még véletlenül se süljenek el rosszul, nehogy nem kívánt üzenetet közvetítsenek. Mindez Martin Kragh-ot, a stockholmi Kelet-európai Tanulmányok Központja igazgatóhelyettesét a szovjet idők komisszárainak, a politrukoknak a munkájára emlékezteti. Sőt:

„minden, amit ezekben a dokumentumokban látunk, teljesen szovjet”.

Ezeket a tartalmakat az orosz közösségi háló két tartóoszlopának, a VKontaktének és a Yandexnek is ingyen kell hirdetnie. Ez nem csoda, az egyes projektekhez azt is meghatározzák, hány embert kell elérniük. Az elérésért főleg az ANO Dialog és fiókvállalata, a Dialog Regions felel. Az ANO egymaga kapott 68 millió eurónyi állami forrást arra, hogy az Ukrajnától elcsatolt területeken tartalomgyártó központokat létesítsen.

A VSquare szerint az utóbbi években hasznos felület helyett a kommunikáció fő csatornájává vált az internet a Kreml agitpropjának szemében, az orosz lakosok 45 százaléka már itt keresi az információkat, nem a tévéműsorokban. A cél, hogy az állami PR mindenkit minden életszakaszban elérjen az óvodától kezdve az iskolán át a múzeumokig, könyvtárakig, sőt kórházakig.

Hogy Putyin nagyon nyerhessen

Rengeteg rendezvényt, fesztivált, kiállítást, tábort, továbbképzést is szerveznek Oroszországban, sokuk célja persze szintén az ideológiailag elvárt irányba állítás. Galeotti hozzátette, az utánpótlás kinevelése sem mellékes, hogy megtalálják az egyre elöregedő apparátusba az utódokat. „Oroszország egy gerontokráciává alakul, és szükségük van egy olyan új elit felépítésére, amely ideológiailag ugyanazon az oldalon van, mint a rezsim” – fogalmazott a szakértő.

Putyin és rendszere szeretné átlátni a társadalomban zajló folyamatokat is, ezért közvélemény-kutatásokkal monitoroznak, ezekre szintén eurótízmilliónyi pénzek mennek el. Sok titkos szociológiai kutatás is készül, mérve a társadalom „hőmérsékletét”, és ha kisebb dolgok nem tetszenek az embereknek, akkor inkább elengedi őket a vezetés.

Fontos megemlíteni, hogy antidemokratikus államokban kevesen válaszolnak őszintén a közvélemény-kutatóknak, hisz még az anonim kérdésfeltevésekben sem bíznak, nem merik elmondani a véleményüket.

Oroszországban akár a 90 százalékot is elérheti az őszintétlen válaszolók aránya. A Kreml persze kap azért mélyebb, a valósághoz közelebb álló elemzéseket is. Ezek esetén még több kontrollkérdést alkalmaznak, ami kiszűri azokat, akik ellentmondásos válaszokat adnak. Végső soron azt akarja megtudni az orosz vezetés, hol mennyire népszerű Putyin, pontosabban hol mennyire kell majd belenyúlni a választási eredménybe.

Putyin kiadott egy elnöki rendeletet tavaly február 17-én, amely arról szól, hogy miként lehet növelni a választási részvételt a formális választáson, ahol Putyin mellett három, statisztaszerepben lévő elnökjelölt indul, a rendszerbe belesimuló, udvari ellenzéki pártok képviseletében. Kívülről jött jelöltek végül nem indulhattak, a váratlanul sok embert megmozgató Borisz Nagyezsgyint is végül elkaszálta a választási bizottság, az induláshoz szükséges támogató aláírások egy részét szabálytalannak minősítették.

Az egyik cél, hogy a régiókban helyi véleményvezérek segítsenek terelni a népet, hiszen – ahogy Kragh vélelmezi – a Kreml nem bízik abban, hogy az emberek spontán az uralkodó pártra szavaznának. Minden más kutatásból is a kölcsönös bizalmatlanság szűrődik ki, Galeotti szerint a Kreml a polgármesterek és régiós kormányzók jelentéseinek se ad mindig hitelt. Kragh keményebben fogalmazott:

„Mindez azt a széleskörűbb trendet követi, amiben Oroszország egy totalitárius társadalommá válik. Ez többé nem egy autoriter áldemokrácia.”

Kragh szerint a fő különbség, hogy az autoriter államban elég csendben meghúznia magát az embernek, a totalitárius államban viszont nyilvánosan ki kell fejeznie hűségét a rendszer iránt, részt kell vennie a politikai szerveződésekben. Ennek az eszmének a tükrében képzik a regionális politikai influenszereket. A képzéseken filmeket is levetítenek, pl. Valerij Tyimosenko friss propagandaalkotásait, vagy épp a rendkívül oroszbarát német rendező, Wilhelm Domke-Schulz műveit (aki Putyin álláspontjához igazodva fasisztának tartja az ukrán vezetést).

A Donbasz megtérítése

A cikk kitér még arra, hogyan próbálják propagandaeszközökkel Oroszországba integrálni a többé-kevésbé megszerzett ukrajnai megyéket, így Donyecket, Luhanszkot, Zaporizzsját és Herszont (aminek ugye a Donbasz alkirálya, Kirijenko a felügyelője). Ezek Oroszországhoz csatolását annak ellenére írta alá Putyin másfél éve, hogy utóbbi két megye egy jelentős része soha nem állt az orosz erők ellenőrzése alatt.

A kényszerintegrálás egyik eszköze, hogy a Russzkij Mir parabolaantennáira cserélik le a házakon a meglévő antennákat, hogy a megszállt-elcsatolt területek lakosai ne az ukrán adókat, hanem az orosz propagandát nézzék a tévében. Az egyik dokumentum megjegyzi, ha kell, még több tévészerelő csapatot tudnak a térségbe vezényelni. Szintén az ukrán médiát ellensúlyozandó ingyenes nyomtatott lapokat is indítottak.

Az internet feletti totális kontroll is a rendszer célja az új területeken. Ehhez létrehozták az Internetbiztonsági Automata Rendszert (ASBI), aminek feladata „ellenállni a tiltott információk terjedésének, blokkolni a tiltott tartalmakat az új területeken, biztosítani az internet orosz szegmensének működését és ellenállni a külső fenyegetéseknek és támadásoknak”. Mindezt 89,6 millió eurónyi (kb. 35 milliárd forintnyi) pénzből hajtják végre.

Egy másik kezdeményezés az új területeken élő fiatalokra céloz, a feladat az lenne, hogy az itteni közösségi médiás profilok 85 százalékát ellenőrizzék. Az informatikai rendszerekkel 52 millió profilt tudnak megfigyelés alatt tartani, 1,6 milliót pedig már feketelistára is tettek mint „destruktív profilokat”. Egy másik rendszer napi 200 ezer képet képes átnézni, szűrve a tiltott tartalmakat. Van olyan Telegram-csatorna, ahol cél, hogy a kommentek 70 százaléka oroszbarát legyen.

Nem csak az interneten terelik az orosz ég alá az egykori ukrajnai lakosságot. Hárommillió eurónyi pénzből három év alatt jó pár nagy nemzeti ünnepséget szerveztek a Haza Napjától a Nemzeti Egység Napjáig, amikor orosz és szovjet zászlók lengedeznek a településeken, a gyerekek énekelnek, a katonák virágokkal kedveskednek a nőknek, a nagymamák pedig palacsintát sütnek a katonáknak.

A cikk végül a Readovka médiacéggel foglalkozik, amely közvetlen Kreml-pénzekből gazdálkodva épül fel, és 20 weboldal és közösségi médiás oldal fog az ernyője alá tartozni. Újságírói és szerkesztői zömmel Moszkvából lesznek kiküldve. A VSquare-től kapott dokumentumokat látva Galeotti így összegzett:

„De tényleg emlékeznünk kell rá, hogy a Szovjetunió sokkal inkább irányította az információs teret, mint a mai orosz kormány, és végül elbukott. Ezzel a pénzzel a Kreml nem képes hosszú távon ellenőrzést gyakorolni az emberek gondolatai felett.”