A nagy kérdés a holland választás után, hogy Wilders tudja-e eléggé mérsékelni magát

„A PVV-t többé nem lehet figyelmen kívül hagyni” – ünnepelte szélsőjobboldali pártja győzelmét a muszlimellenes holland populista, Geert Wilders. Pártja az előzetes felmérésekre rácáfolva valóban meggyőző fölénnyel nyerte a szerdai választást, de a teljesen arányos holland rendszerben ez a képviselőhelyek negyedének megszerzésére volt elég a 150 fős parlamentben. A Szabadságpárté (PVV) lesz ugyan a legnagyobb parlamenti frakció, de csak 37 fővel.

Így bár a képviselői számát több mint megkétszerező Wilders „megagyőzelemről” beszélt, amit „muszáj tiszteletben tartani”, és kormányzásra készül, mert „antidemokratikus lenne, ha szavazóik kimaradnának”, az Orbán Viktor által szövetségesének tartott bevándorlásellenes politikus csak egy minimum háromszereplős koalícióban lehetne képes stabil kormányt alakítani.

Nézetkülönbségek bőven vannak, de már nem mindenki zárkózik teljesen el

A szavazás előtt a három másik nagy párt kizárta, hogy részt vegyen egy Wilders vezette kormányban, de az eredmények után tett nyilatkozatok némileg változtak. Elvben elképzelhető, a parlamenti matek kiadja, hogy Hollandiának jobboldali kormánya legyen, már ha a két parlamentbe jutott liberális párt, a D66 és a Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) közül a jobbosabb, a VVD összeállna Wilders pártjával és a jobbközép az Új Társadalmi Szerződéssel (NSC), esetleg megszerezve még a paraszt-protestpárt (BBB) külső támogatását. De ugyanígy kijön a matek, ha a királycsináló szerepébe került NSC a baloldallal, Frans Timmermans volt EU-biztos szocdem-zöld Munkáspárt-Zöld Baloldal pártszövetségével (PvdA/GL) és a két liberális párttal alakít kormányt.

Wilders sikerével a választáson csak a királycsináló párt szerepébe került NSC vetekedhet. A kereszténydemokratákból kivált Pieter Omtzigt idén augusztus közepén alapított jobbközép pártja a semmiből húsz képviselővel a parlament negyedik legnagyobb pártja lett, csak a képviselői számát szintén hússzal növelő PVV, a 8 új képviselői helyet szerző szocdem-zöld pártszövetség, illetve a tíz képviselői helyet vesztett korábbi legnagyobb kormánypárt, a VVD előzi meg. Nagy vesztesei voltak a választásnak a balliberális D66 (15-tel lesz kevesebb képviselőjük) és a kereszténydemokrata CDA, mely 10 képviselői helyet vesztett.

Hollandia a fejlett demokráciák sorában azok közé tartozik, amely nem omlik össze azonnal némi kormányzati bizonytalanságtól. A kormányalakítás általában is hosszadalmas folyamat, a mostani helyzetben akár hónapokig is eltarthat. Előbb összeül az új parlament, mely elsőként egy mediátort választ, akinek első feladata az életképes koalíciók feltérképezése a pártokkal folytatott egyeztetéseken. Ezután ő tehet javaslatot a kormányfő személyére, aki aztán megkísérelheti a kormányalakítást. A pártok programjai között feszülő ellentmondásokat már csak ebben a tárgyalási körben próbálják meg feloldani.

Nézetkülönbségek pedig bőven akadnak, ahogy személyi ellentétek is.

Dilan Yeşilgöz, a jobbliberális VVD elnöke például ugyan nyitottnak mutatkozott az együttműködésre akár a szélsőjobboldallal, Wilders személyét „szélsőséges nézetei miatt” elfogadhatatlannak tartja. „Nem látom magam előtt, hogy Wildersből miniszterelnök legyen, mert nem hiszem, hogy képes lenne többséget szerezni. Most rajta áll, hogy erre rácáfoljon” – mondta a választás éjszakáján. Yesilgöz korábban azt mondta, ő nem szívesen vállalna szerepet Wilders kormányában, most viszont párttársaira hárította a döntést a koalícióról.

A jobbközép NSC alapítója, Peter Otmzigt a kampányban újra és újra elhatárolódott az együttműködéstől a PVV-vel Wildersék muszlim- és migránsellenes nézetei miatt. A választási eredmények ismeretében viszont már azt mondta, hogy mindenképpen szeretne tagja lenni az új kormánynak, bár azt elismerte, hogy a kormányalakítás nem lesz könnyű. Mindenesetre úgy véli, hogy az országot „valakinek kormányoznia kell, és mi elérhetők vagyunk erre”. Omtzigt a választói akarat előtti meghajlásként állította be pálfordulását, mondván „kaphatók vagyunk rá, hogy a választók bizalmát cselekvésre váltsuk”.

De egy balközép koalíció felállításának is vannak nehézségei. Hogy mást ne mondjunk, a szocdemek és a zöldek azért léptek választási koalícióra Timmermans vezetésével, hogy leváltsák történelmi riválisuk, a VVD kormányát. A kampányban természetesen a PvdA/GL is kizárta a koalíciót Wildersékkel, de szemben az NSC-vel és a VVD-vel, álláspontján még Wildersék nagy arányú győzelme se változtatott.

A holland választást azután kellett kiírni, hogy összeomlott a VVD által vezetett kormánykoalíció egy menedékkérők kezeléséről szóló vita után. A VVD és a Kereszténydemokrata Tömörülés szigorításokat szorgalmazott a Hollandiába érkező menedékkérők számának korlátozására, míg a balliberális 66-os Demokraták és a Keresztény Unió Pártja ezt elutasította. Az egymásnak feszülés végén 13 év után lemondott Mark Rutte, az ország leghosszabb ideig hatalmon lévő miniszterelnöke.

Bevándorlásellenes üzenetekkel győzött Wilders

Wilders amúgy 1997-ben a VVD-ben kezdte politikai karrierjét, 2002-ben a párt szóvivőjeként vált országosan ismertté, már ekkor is az iszlamista szélsőség bírálatával. Ez kirívónak számított a pártjában, amely kizárta a parlamenti frakciójából. Wilders végül 2004-ben otthagyta a konzervatív-liberális VVD-t, és megalapította mostani pártja elődjét, a Wilders Csoportot.

De ekkoriban még egy másik karizmatikus – és korábban szintén liberális – populista ragadta magával a hollandokat, Wildersnek Pim Fortuyn mellett esélye se volt. Ám miután Fortuyn merénylet áldozatául esett, a keletkező űrt ő tölthette be, a PVV-ben találhattak új otthonra, akiket megszólított a tradicionális holland demokratikus értékek, a konszenzuskeresés mellett határozottan bevándorlásellenes álláspontot képviselő fortuyni politika. Amire volt is kereslet, de eleinte csak helyi választásokon értek el sikereket, az országos áttörés – 2010-ben 24 mandátumot szereztek, de utána visszaestek – a ciklusok közti felmérésekben mért jelentős támogatottságuk ellenére rendre elmaradt.

Egészen mostanáig. Hogy most mégis összejöhetett a győzelem, abban egyrészt szerepet játszott, hogy Wilders a felmérések szerint jól teljesített a választási tévévitákban. Másrészt pedig az, hogy maga is igyekezett megteremteni a jövőbeni együttműködés lehetőségét a jobboldali pártokkal, amennyiben jelezte, hajlandó engedni legszélsőségesebb követeléseiből. „Nagyon is megértem, ha a többi párt nem akarna olyan párttal koalícióra lépni, amely alkotmányellenes lépésekre készül. Nem fogunk a mecsetekről, a Koránról és az iszlám iskolákról beszélni” – mondta.

Ez, és egyértelmű győzelme már megfontolásra késztette a VVD és az NSC vezetőit. De még így is további engedményekre kényszerülhet a koalíciókötés reményében. Wilders népszavazást akarna tartani Hollandia EU-ból való kilépéséről, amelyet „Nexit”-nek neveznek, de elismerte, ehhez jelenleg nincs megfelelő hangulat az országban. Az Euractiv elemzése szerint még egy szélsőjobboldali-jobboldali koalíció is mindenben támogatná az EU stratégiai függetlenségre, közös védelempolitikára és szabadkereskedelemre irányuló törekvéseit a PVV hangoztatott euroszkepticizmusa ellenére is, hiszen ezek a VVD és az NSC választási programjában is hangsúlyos elemek voltak.

Wilders amúgy már a kampányában is tett gesztusokat potenciális koalíciós társainak. Győzelmét ugyan kemény migrációellenes üzeneteinek köszönheti, de legvisszatetszőbb, és amúgy alkotmányellenes követelését, a Korán betiltását a kampányban már nem hangoztatta. A migrációellenességet azonban aligha adhatja fel: Hollandiában éppen azért volt szükség előrehozott választásra, mert

az előző koalíció pont a menedékpolitikával kapcsolatos nézetkülönbségek és viták miatt oszlott fel, és a választók egyértelműen értékelték bevándorlásellenes üzeneteit.

Ez abban a tekintetben érthető is, hogy a bevándorlás valóban központi kérdéssé vált az országban azután, hogy tavaly a statisztikák alapján 220 ezer fő volt a nettó bevándorlás – vagyis a kivándorlók és a bevándorlók egyenlege –, több, mint a tavalyelőtti duplája. Főleg az ukrajnai háború elől menekülők érkeztek az országba, ahol eleve lakhatási válság van, 390 ezerrel kevesebb lakás van a szükségesnél.

Hein de Haas szociológus, az Amszterdami Egyetem oktatója szerint Wilders győzelme részben a VVD taktikai tévedésének is betudható, mert a liberális párt tette valójában kampánya központi témájává a bevándorlást, legitimálva ezzel Wilders sokkal szélsőségesebb álláspontját is.

A BBC-nek nyilatkozó Martin Rosema, a Twentei Egyetem politológusa szerint viszont természetes folyamat, hogy egy szélsőséges párt a hatalom közelében mérsékeltebbé válik. „Nemzetközi példák alapján is tudjuk, hogy a radikális szélsőjobboldali pártok sokkal vadabbak, ha ki vannak zárva” a kormányzásból.

Orbán sietett gratulálni

Ennek a győzelemnek egy valaki amúgy biztos nagyon örül Európában. Orbán Viktor talán elsőként, de biztos az elsők között, már az exit poll alapján gratulált Wildersnek, magyar idő szerint szerda este 9:52 perckor, még Svájcból posztolt a Twitteren.

Orbán nagy tisztelője Wildersnek, akit „Magyarország melletti következetes kiállása, valamint az illegális bevándorlási hullám megállítása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként” tavaly augusztus 20-án a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntetett ki. Wilders ezt akkor Petőfit szavalva köszönte meg.

Wilders amúgy második otthonaként tekint Magyarországra, ahonnan felesége is származik, és ahol barátja, Bunyós Pityu, a bokszolóból lett mulatós zenész is él.

Orbán egy másik barátja, a szintén szélsőjobbos-populista, az olasz Ligát vezető Matteo Salvini is a szélsőjobboldal általános sikereként ünnepelte Wilders győzelmét. Míg Orbán a Scorpions „Winds of Change” című – egyébként a totalitárius rezsimek összeomlását ünneplő – slágerével gratulált, Salvini azt írta, hogy a holland választás „egy új Európa lehetőségét” villantotta fel. Ünnepelt Marine Le Pen, a francia szélsőjobboldal vezére is, akinek tavalyi választási kampányát Mészáros Lőrinchez köthető bank hitelezte.

„Hollandia nem Franciaország” – ütött meg ezzel ellentétes hangot Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter, aki szerint ugyan a holland választás azt mutatja, hogy „valóban ébredezik a félelem Európában” a bevándorlás és a gazdaság miatt, de ez csak arra bizonyíték, hogy az európai kormányoknak jobban kéne kommunikálniuk politikájuk eredményeit. Az általános szélsőjobboldali előretörésre pedig a Reuters elemzése szerint cáfolat az októberi lengyel választás, ahol az EU-pártiak legyőzték Orbán ottani szövetségeseit, a Jog és Igazságosság (PiS) pártját.