Pontosan két hónappal a sikertelen puccskísérlete után lezuhant az a magángép, amelyen az orosz légügyi hatóság szerint Jevgenyij Prigozsin, a Wagner magánhadsereg vezére is utazott. A becsapódást a gépen tartózkodó tíz emberből senki sem élte túl.
A történteket Rácz András Oroszország-szakértővel, a Corvinus Egyetem oktatójával elemeztük, aki beszélt a gép lezuhanásának körülményeiről, lehetséges okairól, és arról is, hogy ezután milyen jövő várhat a Wagner-csoportra és zsoldosaira. Rácz szerint kizárható, hogy baleset történt volna, a legvalószínűbbnek azt tartja, hogy valamilyen robbanás okozta a gép lezuhanását.
Hirtelen, vészjelzés nélkül zuhant le
A szerdán este Moszkvából Szentpétervárra tartó Embraer Legacy 600-as típusú gépen az orosz hatóságok szerint Prigozsinon kívül ott volt a Wagner több magas rangú vezetője, köztük a zsoldossereg másik alapítója, Dmitrij Utkin is. A gép eddig tisztázatlan körülmények között irányíthatatlanná vált, és lezuhant Tver régióban, Kuzsenkino falu közelében.
Az eset körül még másfél nappal később is rengeteg a kérdőjel, például hiányzik egy nyilvánosságra hozott, kézzel fogható bizonyíték arról, hogy Prigozsin tényleg életét vesztette, noha a legtöbben ezt feltételezik. A brit védelmi minisztérium úgy fogalmazott a pénteki jelentésében, hogy végleges bizonyíték még nincs rá, de nagyon valószínű, hogy Prigozsin valóban meghalt.
„Tudjuk, hogy a repülőgép felszállás után volt, emelkedett, magasságot gyűjtött, aztán hirtelen, vészjelzés nélkül leesett az égből. Nem volt jele, hogy manőverezéssel vagy kényszerleszállással próbálkoztak volna, tényleg szabályosan leestek az égből. Kikerült egy geolokált felvétel a repülőgép lezuhanásáról, ezen az látszik, hogy az egyik szárnya hiányzik, pörögve zuhan, a farokrész levált a géptörzsről és külön ért földet” – mondta Rácz.
A gép lezuhanása után egyből terjedni kezdtek azok a találgatások, amelyek szerint légvédelmi rakéta találhatta el a gépet, de a szakértő szerint a roncsról eddig nyilvánosságra hozott felvételek alapján ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni. „Nagyjából nyolcezer méter magasan repült a gép, a vállról indítható rakétáknak ez túl magas, tehát ehhez nehéz légvédelmi rakéta, például Sz-300-as, Sz-400-as vagy Buk kellett volna.
Ezeknek a rakétáknak 70-100 kilogrammos, repeszes robbanófejük van, ami egy ilyen pici repülőgépet szó szerint teljesen kilyuggatott volna.
A roncsokon látszik ugyan néhány lyuk, ami akár rakétától is származhatott, de egy olyan légvédelmi rakéta, ami abban a magasságban képes eltalálni egy gépet, az tésztaszűrővé lyuggatta volna” – érvelt Rácz, aki szerint valószínűbb, hogy a gép belsejében lehetett egy robbanószerkezet, és ezért szakadhatott le egyben a farokrész.
„Nehezen képzelhető el olyan baleset, ahol a repülőgép farokrésze előjel nélkül hirtelen egy az egyben leszakad. A személyzet valószínűleg azért nem adott le vészjelzést, mert amikor bekövetkezett a robbanás, akár bomba, akár rakéta által, akkor a gép azonnal dehermetizálódott, és a fedélzeten mindenki elvesztette az eszméletét” – mondta.
A szakértő szerint különös volt, hogy az orosz légügyi hatóság már a legelső hírben bejelentette, hogy az utaslistán rajta volt Jevgenyij Prigozsin is. Ilyet általában nem szoktak tenni, először csak a baleset tényéről, valamint az áldozatok és sérültek számáról közölnek információt.
Az is árulkodó jel volt, hogy az orosz állami média szinte rögtön kész tényként kezelte Prigozsin halálát, annak ellenére is, hogy az összeégett holttestek tényleges azonosítása csak órákkal később történt meg. Rácz szerint mind Prigozsint, mind Utkint azonosították a halottasházban.
Rácz András kiemelte, hogy az orosz médiában azonnal elkezdődött a ködösítés és a dezinformációk terjesztése. „Ugyanaz történik, mint a maláj utasszállító 2014-es lelövése után, egymásnak is ellentmondó narratívák kezdenek terjedni. Nem az a cél, hogy egy konkrét narratívát elhitessenek, hanem az, hogy egyiknek se higgyenek, összezavarják az olvasókat.”
„Azt gondolom, hogy Prigozsin halála, az, hogy így halt meg, tehát nem ablakon kiesve, nem mérgezésben, hanem egy lezuhant magánrepülőgépen, az az orosz elitnek is egy üzenet”
– mondta Rácz.
A gép lezuhanása miatt az orosz légügyi hatóság valamilyen vizsgálatot le fog folytatni, ugyanis jelentést kell tenniük az esetről a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetségnek. Azt nehéz megítélni, hogy ez a vizsgálat mennyire lesz helytálló és pontos, de az biztos, hogy hivatalosan csak az fog kiderülni, amiről az orosz hatóságok azt akarják, hogy kiderüljön. „Én azt gondolom, hogy a gép pusztulásának valós oka akkor tud kiderülni, ha valamiféle szivárogtatás történik” – vélte Rácz.
Prigozsin felemelkedése és bukása
Jevgenyij Prigozsin korábban Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik legfőbb bizalmasaként és „szakácsaként” került be a köztudatba, aki netes trollhadsereget, majd valódi zsoldoshadsereget szervezett a Wagner-csoporttal. A róla írt portrénkat itt olvashatják. A magánhadseregével aktívan részt vett afrikai és közel-keleti konfliktusokban, az elmúlt másfél évben pedig kulcsszerep jutott neki az orosz–ukrán háborúban, május végén az ő harcosai foglalták el Bahmut városát.
A kegyetlenségéről és gátlástalanságáról ismert Prigozsin az ukrajnai harcok során komoly konfliktusba keveredett az orosz hadvezetéssel, különösen Szergej Sojgu védelmi miniszterrel és Valerij Geraszimov vezérkari főnökkel. A Wagner-csoport és az orosz hadsereg között egyfajta rivalizálás alakult ki a harctéren, a jelentések szerint nem egyszer egymás műveleteit is hátráltatták.
Prigozsin többször is arról panaszkodott, hogy a zsoldosai nem kapnak megfelelő ellátmányt és elég lőszert az orosz hadseregtől, és kikelt amiatt, hogy az alakulatait ágyútölteléknek használják. A helyzet odáig fokozódott, hogy június elején Sojgu Putyin támogatásával kiadott egy rendeletet, amelyben előírta, hogy minden önkéntes formációnak, ami az orosz hadsereg oldalán harcol, június 30-ig szerződést kell kötnie a védelmi minisztériummal. Ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy Prigozsin kezéből teljesen kicsavarják a Wagner irányítását.
A konfliktus június 23-án ért a tetőpontjára, amikor Prigozsin a zsoldosaival lázadást indított. Aznap éjjel ellenállás nélkül elfoglalták az ukrajnai orosz katonai műveletek parancsnokságát Rosztovban, majd az orosz hadsereg néhány helikopterét és egy repülőgépét lelőve vonultak Voronyezsen keresztül több száz kilométert, mígnem Moszkva előtt körülbelül hatvan kilométerrel megálltak.
A puccskísérlet végül egy nap alatt véget ért, Prigozsin és zsoldosai egy Putyinnal és Alekszandr Lukasenko belarusz elnökkel kötött megállapodás értelmében visszafordultak, nagy részük pedig Belaruszba távozott. A Wagner-vezér lázadását és annak következményeit ebben a cikkben elemeztük részletesen.
Arra kell figyelni, hogy mi jön a Wagner után
Június 29-én, öt nappal a puccskísérlet után volt egy találkozó a Kremlben, amelyen részt vett Putyin és Prigozsin, valamint a Wagner több parancsnoka is. Itt Putyin arról beszélt, hogy Oroszország továbbra is számítana a Wagner-csoportra, és név szerint megemlített egy Andrej Trosev nevű parancsnokot, mint aki jó vezetője lehetne a csoportnak. Putyin célja ezzel alighanem az volt, hogy törést okozzon a Wagneren belül, a parancsnokokat leválassza Prigozsinról, aki ellen mindeközben komoly lejáratókampány is indult az orosz sajtóban.
Mindezek ellenére a Wagner-zsoldosok többsége lojális maradt Prigozsinhoz, és vele együtt Belaruszba települtek át, ahol a belarusz hadsereg kiképzésével kezdtek foglalkozni. Az elmúlt hetekben viszont kiderült, hogy a Wagner sem az orosz, sem a belarusz államtól nem kap pénzt, ami elégedetlenséget szült a zsoldosok körében, és egyes wagneres egységek már el is kezdtek visszamenni Oroszországba.
Egy ilyen, szétesés előtti pillanatban következett be Prigozsin és a Wagner régi vezetőinek a halála, ami Rácz András szerint meg is pecsételte a csoport sorsát.
„A wagneresek életben maradt, alacsonyabb rangú parancsnokai szerda este tartottak egy vésztanácskozást a hogyan továbbról. Ennek az eredményét most még nem tudjuk. A legvalószínűbb, hogy el fogják fogadni az orosz védelmi minisztérium vagy másik, szintén az orosz államhoz köthető katonai magánvállalatok ajánlatát”
– mondta Rácz, aki példaként említette a Redut (oroszul védművet jelentő) nevű katonai magánvállalkozást.
„Ez a Redut ugyanúgy kötődik a katonai hírszerzéshez, mint a Wagner. A wagneres zsoldosok legnagyobb része valószínűleg itt fog kikötni. Egyrészt azért, mert a reguláris haderőbe beállni a vereség elismerése lenne, másrészt az orosz hadsereg sokkal rosszabbul fizet. Harmadrészt, ha ezek az emberek be akartak volna állni a reguláris hadseregbe, már rég megtették volna.
Azt gondolom, hogy aki zsoldosként akarja folytatni az életét, az meg fogja találni ennek a módját az újonnan létrejövő, kisebb-nagyobb orosz katonai magánvállalatokban. A Reduton túl ott van a Moran nevű csoport, van a Védelmi Minisztériumhoz kötődő Patriot nevű vállalat, és még van nagyjából két tucatnyi ehhez hasonló vállalkozás. Csak a Gazpromnak három ilyenje van. Ezek kisebbek, mint a Wagner, de most mindegyik szeretne tapasztalt zsoldosokat szerezni magának” – mondta Rácz.
A szakértő szerint nagyon valószínű, hogy ezek az alakulatok idővel Afrikában és más konfliktusövezetekben is fel fognak bukkanni, ahol orosz érdekek vannak. „Az ukrajnai bevetésük még kérdéses, mert újra kell szervezni ezeket az alakulatokat, újra ki kell képezni a zsoldosokat, át kell őket világítani, össze kell őket szoktatni, és így tovább. Tehát nem lesznek gyorsan bevethetők” – mondta Rácz, hozzátéve, hogy az ukrán frontra küldésük politikailag is kényes ügy, mert a Wagner korábban rettenetes veszteségeket szenvedett el ott.
Rácz András szerint még korai arról beszélni, hogy a Wagner-csoport esetleges feloszlása milyen hatással lesz az orosz elitre, de az egyértelműnek tűnik, hogy Prigozsin halála
megerősítette Vlagyimir Putyin és Szergej Sojgu hatalmi pozícióját.
Rácz idézett egy Levada Központ által készített reprezentatív közvélemény-kutatást, amely azt az eredményt hozta, hogy az orosz lakosság döntő többsége nagy figyelemmel követte Prigozsin felkelését. „Putyin népszerűségének ez igazából nem ártott, viszont a Sojguba és a hadseregbe vetett hit azért csökkent, de a legnagyobbat Prigozsin bukta. Az orosz lakosság csupán 8 százaléka értett egyet azzal, amit megpróbált” – mondta Rácz.
Putyin csak 24 órával a gép lezuhanása után szólalt meg először a történtekről. Putyin úgy fogalmazott, hogy „ha valóban a fedélzeten voltak a wagneresek, ahogy arról az előzetes információk szólnak”, de utána múlt időben beszélt Prigozsinról. Csütörtök esti nyilatkozatában tehetséges, de problémás életű üzletemberként jellemezte Prigozsint, és részvétét fejezte ki az áldozatok családjainak. Azt is mondta, hogy Oroszország meg fogja vizsgálni, hogy mi okozta a gép lezuhanását, de szerinte az incidenssel kapcsolatos szakvélemény elkészítése időbe fog telni.