Húsz évig bizonygatta, hogy nem ölte meg négy gyerekét. Most a tudomány őt látszik igazolni, kegyelmet kapott

Legfontosabb

2023. június 7. – 19:27

Húsz évig bizonygatta, hogy nem ölte meg négy gyerekét. Most a tudomány őt látszik igazolni, kegyelmet kapott
Kathleen Folbigg 2023. június 6-án, börtönből szabadulása után – Fotó: Kathleen Folbigg / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Kathleen Folbigg húsz éve tagadta következetesen, hogy megölte volna négy gyerekét. Az ausztrál bíróság annak idején nem hitt neki, és negyven év börtönbüntetésre ítélte, legkorábban huszonöt év után szabadulhatott volna. Hétfőn azonban szabad emberként távozhatott a börtönből, miután a tudományos bizonyítékok hatására bűnössége kétségessé vált, és Új-Dél-Wales állam kormányzója kegyelemben részesítette.

A genetikai vizsgálatok szerint ugyanis hiába hangzik elsőre valószerűtlennek, valóban természetes halállal halhatott meg mind a négy kisbaba.

Folbigg ártatlansága mellett annak idején komoly érvek szóltak, például hogy a boncolások nem támasztották alá a korábbi vádat, miszerint a nő megfojtotta a gyerekeit. De a tudomány fejlődése volt az, ami meghozta a fő bizonyítékokat: egy genetikai vizsgálattal ki tudták mutatni, hogy mind a négy kisgyereknek lehetett olyan örökletes betegsége, amely halált okozott. Emellett az anyai érzések mára megváltozott megítélése is segített az ügyén.

Ügyvédei szerint Folbigg Ausztrália történetének egyik legsúlyosabb igazságszolgáltatási tévedésének áldozata, és ha az ítéletet megsemmisítik, akkor több száz millió forintnak megfelelő kártérítésre számíthat.

A négy haláleset

Ahogy arról már korábban is írtunk, Kathleen Folbiggnek nehéz gyerekkora volt. Miután az édesapja megölte édesanyját, a kétéves kislányt nevelőszülők nevelték fel. Gyerekként magatartásbeli problémái voltak, egy szakértő szerint apja zaklathatta is kiskorában. Csupán 17 éves volt, amikor férjhez ment, de első gyereke születésekor úgy érezte, hogy teljes az élete. Caleb nyugodt, de „élénk tekintetű” baba volt, 1989-ben született. Nagyon fiatalon, alig 19 naposan halt meg, miután Folbigg lefektette aludni. A halál okaként bölcsőhalált állapították meg nála.

A második kisfiú, Patrick nagyjából egy évvel később érkezett, 1990-ben. Négy hónappal a születése után egy éjszaka Craig Folbigg a felesége sikoltozására ébredt. A nő Patrick bölcsője felett állt, és azért kiáltozott, mert a kisfia nem lélegzett. A gyereket sikerült újraéleszteni és kórházba vinni, ahol az orvosok epilepsziát és vakságot állapítottak meg nála. Négy hónappal később Patrick egy újabb roham után meghalt.

A Folbigg házaspár ezután elköltözött Ausztrália egy másik részére, majd ismét gyerekük született, ezúttal kislány: Sarah. A huncut babaként leírt kislány 10 hónaposan halt meg, nála szintén bölcsőhalált állapítottak meg.

Egy újabb költözés után megszületett a házaspár negyedik gyereke, Laura. „Hála istennek, hogy jó kisbaba, így nem jut arra a sorsra, mint a testvérei. Szerintem figyelmeztették” – írta naplójában Lauráról Folbigg. A kislány azonban nemsokára, 18 hónaposan hirtelen meghalt, a halotti bizonyítvány szerint ismeretlen okokból.

A vádemelés

A négy gyerek elvesztése után Craig és Kathleen Folbigg házassága megromlott. Miután Kathleen elköltözött, a férfi megtalálta a nő naplóját, ami annyira elborzasztotta, hogy átadta a rendőrségnek, és a nőt háromrendbeli, előre megfontoltan elkövetett gyilkossággal és egy gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták meg.

A naplóban olyan bejegyzések szerepeltek, amelyekben Folbigg azt írja, hogy szégyelli magát, és nem beszélhet erről a férjével, mert akkor az „nem merné vele egyedül hagyni a lányukat”. Laurával kapcsolatban leírt egy olyan esetet is, amikor nem bírt a síró kisgyerekkel, és úgy érezte, hogy legszívesebben ledobná a földre. A naplója szerint ehelyett csak lerakta és otthagyta kb. 5 percre sírni a gyereket, de már ettől is extrém bűntudata lett, amit így írt le:

„Úgy érzem magam, mint a legrosszabb anya a földön. Félek, hogy Laura is el fog hagyni engem, ahogy Sarah tette. Tudom, hogy türelmetlen és kegyetlen voltam néha hozzá (Sarah-hoz – a szerző), és aztán elment, egy kis segítséggel. Csak azt akartam, hogy hallgasson el. És egy nap megtette.”

A nő a bíróságon úgy védekezett, hogy a naplójában csak a friss anyaság okozta kétségbeesést örökítette meg, és amikor azt írta, hogy Sarah „kis segítséggel” távozott, mindössze arra utalt, hogy Isten magával vitte a lányát.

„Nyilvánvalóan az apám lánya vagyok” – jegyezte meg egy másik alkalommal a naplóban Folbigg. A bejegyzés azért is volt rendkívül gyanús, mert ugye Folbigg apja valóban gyilkos volt. Az ügyészség azt állította, hogy Folbigg naplóbejegyzései a bűnösség beismerését jelentik, bizonyítva, hogy küzdött az anyasággal, és hajlamos volt elveszíteni a türelmét, majd megfojtani a gyerekeket.

A vádat képviselő ügyész a brit gyerekorvosról elnevezett „Meadow-elvvel” is érvelt. E szerint „ha egy csecsemő váratlanul meghal, az tragédia. Ha kettő, az már gyanús, ha három, az már gyilkosság, kivéve, ha bebizonyosodik az ellenkezője.” A bíróság azt az orvost is meghallgatta, aki a negyedik gyerek halálánál ismeretlen okot állapított meg. Azt mondta: soha nem látott még olyat, hogy egy családban négy gyerek is meghal, és ennek valószínűsége a piros hó lehetségességével vetekszik.

Emellett Folbigget a per során azért is bírálták, hogy nem úgy gyászol, ahogy azt a szélesebb nyilvánosság elvárta egy olyan nőtől, aki nem bűnös a gyerekei halálában.

Mi szólt az ártatlanság mellett?

A Folbigg elítélése utáni években egyre többen kezdték sürgetni a szabadon bocsátását. Köztük volt Folbigg iskolai barátnője, Tracy Chapman, aki szinte mindennap felhívta Folbigget a börtönben, és Folbigg ügyvédje, Rhanee Rego, aki az elmúlt hat évben ingyen dolgozott az ügyén. Az ártatlansága mellett szóltak többek között a következők:

  1. A boncolások egyik esetben sem tudták bizonyítani, hogy a gyerekeket valóban megfojtották volna, és más külsérelmi nyomot sem találtak rajtuk.
  2. A nőnek nem volt indítéka a gyilkosságra, és senki nem látta, hogy valóban megölte volna a gyerekeit.
  3. A vád érveléseként használt Meadow-elvet, miszerint a többszörös bölcsőhalálnál mindenképp gyilkosságra kell gyanakodni, azóta már megcáfolták.
  4. Folbigg a nagyjából két hónapig zajló tárgyalásokon mindvégig ártatlannak vallotta magát.

Egy Folbigg elítélésével kapcsolatos 2019-es bírósági vizsgálat megállapította, hogy a bizonyítékok megerősítették a bűnösségét. Tavaly azonban újabb vizsgálatot indítottak, miután új tudományos eredmények szerint mind a négy kisgyerek halálában szerepet játszhatott valamilyen genetikai mutáció vagy örökletes betegség. Először is Folbigg két lánya – Laura és Sarah – egy anyjuktól örökölt ritka, CALM2-G114R néven ismert genetikai variációt hordozott, amely hirtelen szívhalált okozhat. Carola Vinuesa professzor, aki az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatócsoportját vezette, azt mondta, hogy

egy szokatlan genetikai szekvencia azonnal gyanússá vált Folbigg DNS-ében.

„Elvégeztük az első vizsgálatot, és találtunk egy génváltozatot, amely nagyon gyanúsnak tűnt… már akkor, 2018 novemberében is úgy gondoltuk, hogy ha a gyerekekben is megtalálható, akkor valószínűleg ez lesz a hunyó” – mondta a BBC-nek. Vinuesa szerint világszerte mindössze 134 ismert esete van ennek a potenciálisan halálos szívbetegségnek, az úgynevezett kalmodulinopátiának, amely a génmutációhoz kapcsolódik.

Folbigg a 2019-es bírósági tárgyaláson – Fotó: AAP Image / Joel Carrett / Reuters
Folbigg a 2019-es bírósági tárgyaláson – Fotó: AAP Image / Joel Carrett / Reuters

A vizsgálatok szerint Folbigg fiai is örökletes betegségben szenvedhettek. Őket egy másik genetikai mutáció érinthette, amely egerek esetében hirtelen fellépő epilepsziát válthat ki. Ez összhangban van azzal, hogy Patricknek a halála előtt epilepsziás rohamai voltak, bár Caleb esetében ilyen rohamokról nem lehetett tudni.

A pszichológiai és pszichiátriai szakértők a nemrégiben lefolytatott vizsgálat során azt is megállapították, hogy a naplóbejegyzéseket nem szabad úgy értelmezni, mint a gyerekei megölésének vagy bántalmazásának beismerését.

Ehelyett inkább úgy kell olvasni őket, mint egy gyászoló és valószínűleg depressziós anyáét, aki önmagát hibáztatja minden egyes gyereke haláláért.

Végül 2021 márciusában kilencven tudós írta alá azt a kérvényt, amellyel Kathleen Folbigg felmentését akarták elérni, mert a vizsgálataikkal arra jutottak, hogy a nő ártatlan a gyerekei halálában. A bíróság nem sokkal később újabb vizsgálatot indított, hogy tisztázza a kérdést. De még mielőtt ez lezárult volna, az új-dél-walesi főügyész, Michale Daley bejelentette, hogy a vizsgálat összefoglaló megállapításai alapján Folbigg azonnali és feltétel nélküli kegyelmet kap.

Több hasonló felülvizsgálat jöhet

A kegyelem nem semmisíti meg a Folbigg elleni ítéletet, mondta a bejelentéskor a kormányzó. Erről a büntetőjogi fellebbviteli bíróságnak kell döntenie, már ha eléjük kerül az ügy, és ez az eljárás akár egy évig is eltarthat. Erről az a Tom Bathurst nyugalmazott bíró dönt, aki maga is részt vett abban az új vizsgálatban, amely végül kétségbe vonta az ítéletet. Ez alapján jó esély van az eljárás elindítására.

Ha az ítéletet megsemmisítik, akkor a nő több millió ausztrál dolláros kártérítésre perelheti a kormányt. A nő ügye nagyon hasonlított Lindy Chamberlainéhez, akit 1982-ben bűnösnek találtak kilenchetes kislánya megölésében, annak ellenére, hogy azt állította, hogy egy dingó vitte el a csecsemőt. Ő 1992-ben 1,3 millió ausztrál dollárt (közel 300 millió forint) kapott a jogtalan elítélése miatt, Folbigg hasonló összegre számíthat. Ha az ítéletet helybenhagyják, akkor is érvényben marad a kegyelem, tehát Folbiggnek nem kell újra börtönbe vonulnia.

Emellett az esete elindíthat egy lehetséges reformot az ausztrál igazságszolgáltatáson belül, amely a bírálatok szerint nem lép elég hamar a téves ítéletek felülvizsgálatában. A Folbigget képviselő Rhanee Rego szerint itt az ideje, hogy Ausztrália létrehozzon egy olyan szervet, amely felülvizsgálja az ilyen ügyeket.

„Ennek az ügynek újra kell indítania a vitát a jog és a tudomány közötti kölcsönhatások megerősítése érdekében, fontos reformokat kell végrehajtani, hogy a jogrendszer a rendelkezésre álló legjobb tudományos bizonyítékok, nem pedig spekulációk alapján hozzon döntéseket – mondja. – Folbigg reméli, hogy a jogrendszer alaposan kivizsgálja a hirtelen bölcsőhalált, mielőtt alapos ok nélkül a szülőket próbálná hibáztatni” – tette hozzá a nő ügyvédje.

Első szabad estéjén Kathleen Folbigg annyit mosolygott, hogy megfájdult az arca. Találkozott régi barátnőjével, Tracy Chapmannel, pizzát és fokhagymás kenyeret ettek, kávélikőrt ittak. Chapman a Guardiannak azt mondta, a nő jól érzi magát, húsz év után végre rendes ágyban aludhatott. „Nincs gyűlölet a szívében. Csak élni akarja az életét.”

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!