Négy gyerekének megöléséért 30 évre ítélték, most genetikai vizsgálatok bizonyíthatják az ártatlanságát

2021. március 20. – 18:29

Négy gyerekének megöléséért 30 évre ítélték, most genetikai vizsgálatok bizonyíthatják az ártatlanságát
Kathleen Folbigg a bíróságon 2004-ben – Fotó: Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva
  • 1989. február 20. – az alig tizenkilenc napos Calebet az anyja, Kathleen Folbigg letette aludni, még aznap éjszaka meghalt.
  • 1991. február 18. – Kathleen telefonált a munkában lévő férjének: „újra megtörtént”, mondta, miután meghalt a hét hónapos Patrick.
  • 1993. augusztus 29. – meghalt a nyolc hónapos gyerekük, Sarah.
  • 1999. február 27. – meghalt a tizennyolc hónapos Laura.

Egy bírósági ítélet 2003-ban kimondta, hogy Kathleen Folbigg gyerekeit megfojtotta, végül harminc évre bebörtönözték. Ebből már tizennyolc évet letöltött, amikor 2021 márciusában kilencven szakember a nő felmentését kérte, miután modern genetikai vizsgálatok után arra jutottak: mind a négy gyereknél genetikai problémák merültek fel a halál előtt, és a boncolás egyik gyereknél sem utalt arra, hogy megfojtották.

Csak azt akartam, hogy hallgasson el

Az ausztrál Kathleen Folbigg mindössze tizennyolc hónapos volt, amikor az apja 1969 januárjában megölte az anyját: huszonnégy szúrással késelte halálra az utcán. A férfi tizenöt évet töltött börtönben, utána Angliába utasították ki. Kathleen a gyilkosság után nevelőszülőknél és nevelőotthonban nevelkedett, magatartásbeli problémái voltak, egy szakértő szerint apja zaklathatta is kiskorában. Végül tizenhét évesen férjhez ment a bányász Craig Gibson Folbigghez, akit egy szórakozóhelyen ismert meg Newcastle-ben.

Huszonegy éves volt, amikor megszületett az első gyerekük, Caleb. Erről az időszakáról saját maga úgy beszélt, „teljesnek érezte magát a férjjel, otthonnal és a babával”. Caleb alig volt tizenkilenc napos, amikor egy éjszaka a lefektetés után meghalt. A halál okaként bölcsőhalált állapították meg nála – amikor mindenféle előzmény nélkül a csecsemő váratlanul meghal.

Kathleen ezután újra terhes lett, és 1990-ben megszületett a második fiuk, Patrick. Az orvosok szerint egészségesen született. Alig volt négy hónapos, amikor a férj egy éjszaka arra ébredt, hogy Kathleen a bölcső mellett állva sikoltozik. A férfi észlelte, hogy a csecsemő nem lélegzik, ezért megpróbálta újraéleszteni, végül mentő vitte kórházba. Az orvosok epilepsziát és vakságot állapítottak meg nála. Négy hónappal később a baba egy roham után meghalt. „Újra megtörtént”, hívta fel Kathleen a munkában lévő férjét.

Ezután elköltöztek Új-Dél-Walesbe, ahol megszületett a harmadik gyerekük, egy lány, Sarah, aki mindössze tíz hónapos volt, amikor meghalt – nála szintén bölcsőhalált állapítottak meg. Megint egy új városba költöztek, ahol a negyedik gyerekük, Laura 1999-ben tizennyolc hónaposan szintén meghalt, a halotti bizonyítvány szerint ismeretlen okokból.

A történtekre a szülők házassága is ráment. Miután Kathleen elköltözött, a férfi megtalálta a nő naplóját. Elszörnyedt attól, amit abban olvasott. Kathleen ugyanis ilyeneket írt bele:

„Úgy éreztem, én vagyok a földön a legrosszabb anya. Félek, hogy Laura is el fog hagyni engem, ahogy Sarah tette. Tudom, hogy türelmetlen és kegyetlen voltam néha hozzá, és aztán elment, egy kis segítséggel. Csak azt akartam, hogy hallgasson el. És egy nap megtette.”

„Nem tudnék még egy olyan babát kezelni, mint amilyen Sarah volt. Megmentette a saját életét azzal, hogy más. Hála istennek, hogy jó kisbaba, így nem jut arra a sorsra, mint a testvérei. Szerintem figyelmeztették.”

„Nem történhet meg újra. Szégyellem magam. De erről nem beszélhetek a férjemnek, mert akkor nem meri majd velem hagyni a lányunkat.”

„Nyilvánvalóan az apám lánya vagyok.”

A férfi a naplót 1999 májusában átadta a rendőrségnek, akik 2001. április 19-én négyrendbeli gyilkosság gyanújával letartóztatták Kathleent.

Hét hét alatt elítélték

A bírósági tárgyalások 2003-ban kezdődtek, és mindössze hét hétig tartottak. Egy alkalommal a nő megpróbált elmenekülni a tárgyalóteremből.

Az ügyészség vádja szerint Kathleen Folbigg megfojtotta a gyerekeit, bár ezt a boncolás nem bizonyította. Az ügyész ugyanakkor rendre egy brit gyerekorvos szavaira utalt, aki azt mondta: „Ha egy csecsemő váratlanul meghal, az tragédia. Ha kettő, az már gyanús, ha három, az már gyilkosság, kivéve, ha bebizonyosodik az ellenkezője”. A bíróság azt az orvost is meghallgatta, aki a negyedik gyerek halálánál ismeretlen okot állapított meg. Azt mondta: soha nem látott még olyat, hogy egy családban négy gyerek is meghal. Ezután azt is mondta, még a repülő disznók látványa is gyakoribb, minthogy négy gyerek is meghaljon egy családban tíz éven belül. Az ügyész erre építve beszélt arról a bíróságnak, hogy „az orvostudományban eddig még soha nem találkoztak hasonló esettel. Ez teljesen abszurd”. Ezután a nő naplójára is utalt, amiben szerinte Kathleen beismerte a bűnösségét.

A férj, Craig Folbigg a bíróság előtt, miután Kathleen Folbigget elítélték 2003-ban – Fotó: Getty Images

A nő ugyanakkor úgy védekezett, hogy a naplójában egyszerűen csak a friss anyaság okozta kétségbeesést örökítette meg, és amikor azt írta, hogy lánya „kis segítséggel” távozott, mindössze arra utalt, hogy Isten magával vitte a lányát.

A védelem arra épített, hogy a gyerekeket természetes halál vitte el, mint például a bölcsőhalál, majd a naplóból olyan részleteket idéztek, amikben anyai aggodalmakról és szeretetről ír a nő. A feljebb idézett naplórészletek pedig csupán egy gyászoló, bűntudatot érző anya sorai.

Kathleen Folbigg végig ártatlannak vallotta magát, nyilvánvaló indítékot sem találtak a gyilkosságra, és senki nem látta, hogy megölte volna a gyerekeit. A bíróság mégis bűnösnek találta, három gyilkosságban és egy gondatlanságból elkövetett emberölésben. Előbb negyven évre ítélték, ezt enyhítették később harminc évre azzal, hogy huszonöt év után kérheti először a felmentését. A nő sírva hallgatta végig az ítéletet. Bár az azóta eltelt években többször próbálkoztak azzal, hogy újravizsgálják az ügyét, mindeddig sikertelen próbálkozások voltak, az ügyben eljáró bíró a naplóbejegyzéseket megdönthetetlen bizonyítéknak találta, így Folbigg már tizennyolc éve ül börtönben.

Génmutációt találtak

Az utóbbi években a háttérben hat ország több tudósa is azon dolgozott, hogy a szülésnél vett vérmintákból genetikai vizsgálatokkal bizonyítsák a gyerekek természetes halálát, míg végül 2020 novemberében nyilvánosságra hozták az eredményeiket. A két lánynál, Sarah-nál és Lauránál egy olyan génmutációt mutattak ki, amit az anyjuktól örökölhettek. Ez a génmutáció pedig szívritmusproblémákat okozott a két csecsemőnél a tudósok szerint. Ehhez pedig hozzátett náluk, hogy Sarah épp antibiotikumot kapott a köhögésére, Laura pedig légúti fertőzés miatt paracetamolt kapott, röviddel a halála előtt. A szakértők szerint Laurának szívgyulladása volt a halálakor. Így tehát arra jutottak, hogy a két lánynál ez a mutáció idézte elő a természetes halált.

A két fiúnál, Calebnél és Patricknél pedig egy olyan génmutációt találtak, ami epilepsziás rohamokat idézhet elő. Ezt az anyjuktól és az apjuktól is örökölhették. Azt még vizsgálják, hogy a két csecsemő halálát valóban ez a mutáció okozta-e. Patricknél ugyanakkor már a halálakor megállapították, hogy epilepsziás rohamai voltak. Ráadásul a boncolás egyik gyereknél sem mutatta ki, hogy megfojtották volna őket.

Végül 2021 márciusában kilencven tudós írta alá azt a kérvényt, amivel Kathleen Folbigg felmentését kérik, mert a vizsgálataikkal arra jutottak, hogy a nő ártatlan a gyerekei halálában.

Az ügy jelenleg Új-Dél-Wales kormányzója előtt van. Minderről a nő egy barátnője azt mondja: „A valóság az, hogy Kath elveszítette négy gyerekét. És nem gyászolhatott úgy, ahogy egy anyának kéne”.