Ha Erdoğan nyer, elmegyek innen, akár vonaton, akár repülőn, akár úszva

“Nyernie kell Kılıçdaroğlunak ma. Ha nem nyer, akkor sem lesz semmi, beletörődünk a sorsunkba, szomorúak leszünk, ennyi lesz”

– fejtegeti a taxisunk, miközben Ankara frissen épülő felhőkarcolói mellett hajtunk ki az Argentína Általános Iskolába, ahol Erdogan ellenfele, az ellenzéki elnökjelölt Kemal Kılıçdaroğlu szavaz vasárnap délben a feleségével. Az, hogy sofőrünk politikai lázban ég, elsőre meglepőnek tűnik a szombat esti tapasztalataink után: akkor is elmeséltük az autóban a reptérről Ankara felé tartva, hogy a választások miatt vagyunk itt, de a taxis csak vállat rendített.

A törökországi elnökválasztás második fordulójáról sokat nem mondott, csak egy ponton kimutatott az ablak felé. Egyetem, Erdoğan építette – mutatta nekünk, aztán mentünk tovább, hogy baloldalt megmutassa azt a piacot, amiről egy dolgot volt szerinte fontos tudnunk: hogy nem lehet ott Pepsi kólát venni. Vasárnap ezzel szemben már mást tapasztaltunk. Ankarában szavazókkal beszélgettünk arról, mi lesz, ha a mostani elnök nyer, és mit kell megoldania az ellenzék jelöltjének, ha viszont ő. Országelhagyási b-tervek, Kılıçdaroğlu láttán síró asszonyok, hatalmas ellenzéki remények Ankarában.

Egy igazságos választás reménye

A török választások első fordulóján Muharrem İnce utolsó pillanatos visszalépésével három jelölt, a húsz éve regnáló Erdoğan, a hat ellenzéki párt közös jelöltje, Kemal Kılıçdaroğlu, illetve Sinan Oğan, a nacionalista MHP jelöltje indult. A szabály alapján ha ezen a fordulón bármelyikük elért volna 50%-ot, automatikusan megvan a török elnök is, ez azonban nem így lett: Erdoğan 49,51%-ot, Kılıçdaroğlu 44,88-at, Oğan pedig 5,1%-ot húzott be magának a szavazóktól. Így az elnöki választás végeredménye a második forduló lett: most vasárnap már csak a két legerősebb jelölt, Kılıçdaroğlu és Erdoğan méretteti meg magát.

“Mivel ezen a választáson csak két elnökjelölt indul, úgy gondoljuk, hogy a választások hamarabb befejeződnek”

– fogalmazott vasárnap, a szavazata leadása után Ahmed Yener, a török Legfelsőbb Választási Bizottság elnöke annál az ankarai iskolánál, ahová később Kılıçdaroğlu is megérkezett, hogy voksoljon. Yener arról is beszélt, hogy a délelőtt alatt, úgy látszik, a törökök választási kedve nem csökkent, “az első körhöz hasonlóan nagy érdeklődést mutattak az állampolgárok”.

Az első körös választás után 2269 urna miatt tett panaszt az ellenzék, Kılıçdaroğlu pedig később a két hetes kampányhajrában arról panaszkodott többször Twitteren, hogy letiltják a kampányüzeneteit. Az ankarai iskolában szavazó török választókkal beszélgetve minden ellenzéki szavazó azt mesélte, hogy nem érezték igazságosnak az első fordulót, ahogy arról itt is írtunk, szerintük nagyban számított az, hogy az Erdoğanhoz közeli médiatúlsúlyban sok választó (a fővárosi szavazók szerint főként vidéken) csak a kormány narratívájával találkozott. Többen példának hozták azt a pár nappal ezelőtti esetet is, amikor pert indított Kemal Kılıçdaroğlu ellenzéki elnökjelölt Recep Tayyip Erdoğannal szemben, amiért az elnök szerinte hamisított videót mutatott be.

“A második forduló szerintem sokkal igazságosabb választás lesz. Az előzőt könnyen el lehetett csalni a négy jelölt [az utolsó pillanatban visszalépő Muharrem İnce is a szavazólapokon maradt] miatt. Most már ezt nem tehetik meg.”

– mesélte nekünk Denis, aki az első és a második körben is az ellenzékre szavazott. Hozzá hasonlóan többen arról beszéltek nekünk, hogy az első fordulóhoz képest a másodikban “nincs túl sok esélye csalni a kormánynak”. Ezt a szavazók magyarázták a két jelölt mellett azzal is, hogy most “sokkal több önkéntes dolgozik a szavazásokon, akik végigkísérik az egész napot”.

De mennyit érnek a megfigyelők?

A választások tisztaságáról az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) alá tartozó Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) az első fordulóval kapcsolatban már kiadta jelentését, a második fordulóról csak hétfőn számol be, nagy változás nem várható: az első fordulóban a kritika középpontjában a sajtószabadság hiányossága állt, kiemelve, hogy a kormány és Erdogan jóval könnyebben tudta üzeneteit eljuttatni, mint az ellenzék.

Közvetlenül a szavazás napjára vonatkozó visszaélésekről az első fordulóról szóló jelentésben kevés szó esett: az ODIHR szerint a választási részvétel lehetősége biztosított volt – egyetlen, bár nem mellékes kifogás a februári 50 ezer halálos áldozatot követelő földrengéstől sújtott területekkel volt kapcsolatos, mivel az otthonukat vesztettek közül sokan kényszerültek arra, hogy az ország más régióiban húzzák meg magukat, ám ők is csak otthon szavazhattak volna, noha a romokban heverő területre való visszatérés anyagilag és érzelmileg is megterhelő volt, így sokan inkább nem szavaztak. (Igaz, a választási részvétel országosan így is 88 százalékos volt az első fordulóban.)

Az első fordulóban voltak azonban hírek arról, hogy a választási bizottságokban lévő ellenzékieket inzultus érte – ilyenről a Telexnek is beszámolt az ellenzék fő erejét adó CHP képviselője. Hogy ezek mennyiben befolyásolhatták az eredményt, azt azonban nem lehet megmondani, ahogyan egyelőre azt sem, volt-e hasonló a második fordulóban.

„Meglehetősen sok forrásunk van az ország különböző részeiről, beszéltünk NGO-kkal, állami és ellenzéki pártok képviselőivel, megfigyelőkkel. De országszerte összesen 40 saját küldöttségünk is van, akik részletes információkkal rendelkeznek a térségben folyó választásokról” – mondta a Telexnek az ODIHR misszójának vezetője, Jan Petersen vasárnap, egy ankarai választókörzetnél tett látogatásakor.

Hogy mennyit ér a jelentés, az kérdés. „Az adott ország hatóságaitól függ, hogy megfogadják-e javaslatainkat vagy sem. Mi mindenesetre hétfőn adjuk ki a gyorsértékelést, utána pedig 2-3 hónapon belül a részletes jelentést, amelyben már konkrét javaslatokat is teszünk a választási folyamat tökéletesítésére. Így tettünk korábban, így teszünk most is.”

Kılıçdaroğlu, a szupersztár

“Kılıçdaroğlu, Kılıçdaroğlu” – kiabálja egy nő, miközben épp csoportképet készít családjával szigorúan úgy komponálva a képet, hogy az iskola oldalán feszítő Mustafa Kemal Atatürk festmény is benne legyen abban. Ő sok más szavazóhoz hasonlóan már délelőtt leszavazott, de azért megvárta a delet, amikor az ellenzék jelöltje is az iskolába látogatott, hogy szavazzon.

Kılıçdaroğlu megérkezése az általános iskola épületébe talán ahhoz hasonlítható, mint amikor előre tudja az ember, hol fog besétálni a kedvenc szupersztárja a turnén használt szállására. Nincs más dolog, csak feszülve várni az első sorban, hátha legalább egy pacsira elkaphatjuk az énekest. “Érezni, hogy itt tényleg nagyon akarják a változást, nem?” – néz rám a fixerem mosolyogva, amikor megérkezik Kılıçdaroğlu, a tömeg pedig hátulról nyomni kezd minket, hogy közelebbről láthassa az elnökjelöltet.

“Kılıçdaroğlu az emberek reménye. Helyes út, jog, igazságosság!”

– skandálják az emberek, miközben ovációval végigkísérik, ahogy Kılıçdaroğlu leszavaz, majd kijön az iskolából. Van, aki elsírja magát, de még olyan is, aki telefonon hívja fel egy rokonát/barátját, hogy elmesélje, kit látott az imént. Magyar szemmel csak kapkodja az ember a fejét, mekkora ereje van ebben a kis ankarai körben annak, hogy egy elnökjelölt leszavaz – nagy valószínűséggel saját magára.

A kampánycsendben aztán csak rövid pillanatra áll meg Kılıçdaroğlu, hogy arra buzdítsa az embereket, járuljanak minél többen ma Törökország érdekében az urnák elé. Bár ezt a kampánycsendet kicsit érdekesen megtörve hozzáteszi: annak érdekében kell szavazni, hogy "megszabaduljunk a nyomástól, a tekintélyelvűségtől, hogy demokráciát hozzunk az országba.

Eközben Recep Tayyip Erdoğan Isztambulban adta le szavazatát feleségével a Saffet Cebi Középiskolában. A török elnök a voksolás után arról beszélt a sajtónak, hogy “a török demokrácia életében először szemtanúja egy kétfordulós választásnak”. A török elnök Ahmet Yenerhez hasonlóan arról beszélt, hogy gyorsabb eredményeket vár, hiszen “itt most nincsenek pártok, nincs egy méternyi hosszú szavazólap, csak két jelölt”. Az elnök hozzátette, azt reméli, hogy a választás “előnyös lesz mind az ország, mind a nemzet számára is.” Bár verbálisan direktbe nem kampányolt, azért akkorát lépett Erdoğan, amekkorát csak politikus kampánycsendben lépni mer: pénzt és játékokat kezdett el osztogatni az iskola udvarán, miután leszavazott.

Oğan Erdoğan mellett, de a szavazói nem biztos

Az első körben Ankarában és Isztambulban is az ellenzéki jelölt nyerte a választást egy hajszállal. Kılıçdaroğlu zsebelte be a CHP hagyományos terepének számító nyugati és déli tengerpartjait, valamint a délkeleti kurd régiót. Erdoğan ezzel együtt szokásához híven az ország közepét és északi részét jelentő Anatóliát húzta be.

A harmadik jelölt, Oğan 5%-os szavazóközönsége a második fordulóra kifejezetten fontossá vált. Ha egyszerű matematikával számolnánk ugyanis – és ez az 5% mind arra a jelöltre szavazna, akit Oğan támogat, azaz Erdoğanra – akkor azt mondhatnánk, hogy a harmadik jelölt kiesése szinte bezsebelte Erdoğan győzelmét. Főként azért is, mert az ellenzéknek túl sok tartaléka nem maradt új voksolók behúzására (ezt és az elmúlt két hét választási retorikáit itt elemeztük részletesen).

Az általános iskolában belefutottunk olyanokba, akik az első körben Oğanra szavaztak, a második körben pedig sokat gondolkoztak, hogy az ellenzéki jelöltre voksoljanak-e, vagy inkább jobb híján otthon maradjanak. Győzött az végül, ahogy ők fogalmaztak, hogy “Törökországban mindenkinek fontos a politika” és mindenki szavazni akar. Ibrahim például a második körben már Kılıçdaroğlura voksolt, bár, hozzátette nekünk, nem jó szívvel.

“Oğan Erdoğan mellett áll ki, a pártja viszont nem. Bár így is Erdoğan fog ma nyerni, és folytatódik majd minden úgy, ahogy volt. Ebben biztos vagyok.”

– Ibrahim beszélt arról is, hogy habár Erdoğan világnézete közelebb áll Oğanéhoz, ő úgy látja, Erdoğan nem mert kiállni jelölti vitákra, “manipulatív lett és nem állt az emberek elé közben”. Kifejtette, ennek ellenére Kılıçdaroğluval sem ért egyet, problémásnak tartja benne, hogy “ha győz, a Nyugat felé fog fordulni”. Ibrahim abban is biztos, hogy sem Kılıçdaroğlu, sem Erdoğan nem képes változást hozni: így az ő szempontja a szavazás mellett egyedül az volt, hogy Kılıçdaroğluban jobb hadiiparfejlesztőt lát, mint a mostani elnökben.

Ibrahimmal egyetértve többen is arról beszéltek az iskolában, hogy Oğantól azt várták, Erdoğan ellenfeleként indul, nem pedig mellette fog kiállni. “Aki Oğanra szavazott, az Erdoğan és az ellenzék elől akart menekülni, de most már az a fontosabb nekik, hogy Erdoğan menjen el”, fejti ki Denis, aki maga az ellenzéki jelöltre szavazott az eleje óta, de az ismerősi körében fordultak meg Oğanra szavazók.

A változás a lényeg

Bár kerestünk az iskolánál AKP-szavazókat is, de az a kevés, akit találtunk, nem akart válaszolni, így az ellenzéki jelölt személyéről kérdeztük az ottani szavazókat. Az első forduló után felmerült az a kérdés ugyanis Törökországban, hogy valóban Kılıçdaroğlu volt-e jó választás a hatellenzéki jelöltként: erről pedig az ankarai szavazók körében megoszlottak a vélemények.

A megkérdezett fiatalok szinte kivétel nélkül karizmatikus, a politikához értő, okos vezetőnek látták Kılıçdaroğlut. Ebben valószínűleg közrejátszott az is, hogy az ellenzéki jelölt láthatóan erősen kampányolt a fiatalokért, Twitteren minden második posztjában őket szólította meg, de a kampány alatt Isztambul ellenzéki polgármestere, Ekrem İmamoğlu is sokat beszélt például arról, hogy “e nemzet fiairól” szól a választás, akiknek “otthon kell magukat érezniük Törökországban”. Az idősebb generáció ezzel szemben kritikusnak tűnt Kılıçdaroğluval, a nyugdíjas Fahriye például szavazata leadása után úgy fogalmazott nekünk,

“Nem ő volt a legjobb jelölt, de nincs más választásunk. Erősebb jelölt kéne, karizmatikusabb. De ha lenne ilyen politikusunk, nem lenne ilyen régóta itt Erdoğan sem.”

Megoszlanak az ellenzéki vélemények emellett arról is, mi fog történni a szavazás után: sokan azt gondolják, hogy egy esetleges Kılıçdaroğlu-győzelem erőszakos fellázadást hozhat a kormánypártiak részéről, az ellenzékben viszont már kevésbé látják ezt. Ahogy Fahriye mondja:

“Nem lesz akkor szerintem szavunk állampolgárként. Diktátorunk van, nem lesz itt nagy megmozdulás, mert ha lenne, a börtönben kötnénk ki”.

Mi lenne, ha?

Az ellenzéki szavazók szerint Kılıçdaroğlu győzelme esetén több problémával találkozna, az egyik, aminél megoldást várnak tőle, a bevándorlás kérdése, főként Szíria felől. Akikkel beszéltünk, szinte mind úgy látják, hogy “kezdeni kell valamit a szír, afgán menekültekkel, akik Erdoğan miatt maradtak Törökországban.” Otthoni szemmel elsőre kicsit furcsának tűnhet, hogy az ellenzéki jelölt és a kormánypárti is felszólal a bevándorlás ellen, de, ahogy a mellettem cigiző Ali fogalmaz, “Törökországban nincs olyan, aki azt mondaná, hogy a mostani menekülthelyzet így rendben van. De csak Kılıçdaroğlu segíthet ezt megoldani”.

Fahriyne szerint Erdoğan győzelme esetén csak egyre több illegális bevándorló érkezne, akikkel “egyre nagyobb gondok vannak az országban”. De Fahriyne szerint legalább ilyen fontos kérdés lesz az országban az is, hogy egy ellenzéki elnöknek elsőként

“Igazságot kell tennie, elszámoltatni az előző kormányt, változtatnia azon, hogy az élet nagyon drága itt”.

Az ellenzéki szavazók ehhez pedig azt sem látják problémásnak, hogy az Erdoğan mögött álló koalíció már parlamenti többséget zsebelt be a parlamenti választáson. Az AKP és az MHP együtt 322 helyet kapott a 600 parlamenti helyből. Sokan azonban az ellenzéki szavazók közül abban bíznak, hogyha az ellenzéki jelölt nyer, népszavazás jön, ami arról dönt majd, hogy maradjon-e a mostani elnöki rendszer, vagy visszatérjen Törökország a parlamentálishoz. De az egyetemista Ibag szerint ez egyáltalán nem kardinális kérdés, “a parlament most sem csinál semmit, az elnökön múlik úgyis, hogy jobb döntéseket akar-e hozni”.

Senay és fia, Altay főként a fiatalságért aggódnak, szerintük a gazdasági helyzet megoldása mellett arra kéne egy új elnöknek fókuszálnia, hogy “Törökország legégetőbb problémáit, a gazdasági kérdést, az oktatás helyzetét megoldja”. Altay úgy látja, Törökországban, aki most fiatal diák, egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy elutazzon, aki pedig megteheti, nem jön vissza: “ezt nem engedheti meg magának egy ország, ha fejlődni akar”.

A mostani elnök győzelme esetén nagyobb a pesszimizmus, a szavazók nagy része azt gondolja, hogy Törökország a lírával kézenfogva elindul a lejtőn, ha Erdoğan újra nyer. “Ha nyer, akkor sokan, “főként az értelmiségiek” külföldre fognak indulni, mondja Denis, aki hozzáteszi, “akkor elmegyek innen repülőn, vonaton, úszva, hajón, mindegy, csak el”. Más diákok is azt emlegetik, hogy örömmel akár a tengeren át is elhagynák az országot, talán Senay a legderűlátóbb azzal kapcsolatban, mi lesz, ha Erdoğan marad:

“Mindegy végülis, ki nyer. Ha Erdoğan, akkor is tanulnia kell ebből, meglátni, hogy miért nem akarják őt az emberek támogatni. Legalábbis remélem, hogy ezt fogja észrevenni ebből a választásból.”