Napi 105 milliárd forint, hétszeres túlerő, néhány óra túlélés – a háború kegyetlen matematikája

Mennyibe kerül egy katona felszerelése?

Egy normál terepszínű ruha 70-170 ezer forintért szerezhető be. Egy sisak ára 100 ezer forint, ha kevlár bevonatú, akkor akár 400 ezer forintba is kerülhet. Drágának számít az ukránok által használt M4-es gépkarabély, amelynek ára 530-880 ezer forint (1500-2500 dollár, március 24-i árfolyammal számolva). Az éjjellátó- és fényszóró eszközök plusz 100-200 ezer forintba kerülnek. Emellett vannak a különböző védelmi felszerelések, mint a vegyvédelmi felszerelés, a gázálarc, ami 100-140 ezer forint (300-400 dollár). Bár a lövedékálló mellényt főleg a különleges erők használják, de sok katonán látni ilyet is. Ennek is elég horribilis ára van attól függően, hogy milyen védettséget biztosít, például repeszek ellen is véd-e. Ennek ára is elérheti a 350 ezer forintot (1000 dollár). Mindezek alapján egyetlen katona megfelelő felszerelése 1-2 millió forintba is kerülhet.

Mennyibe kerül egy katona élelmezése egy nap?

A harcoló katonák élelmezését ma már úgynevezett harckészültségi gyorscsomagokkal (MRE) látják el. Egy harcoló katonának lehetőség szerint ugyanúgy napi háromszori étkezésre van szüksége, mint egy civilnek. Egy-egy ilyen fejadag tartalmaz hagyományos konzervet, melegíthető főételt, zabkását, csokoládét, kávét, kekszet, italport, vitamindús táplálékot. Egy katona egy napi élelmezése ezekből 17-35 ezer forintba (50-100 dollár) kerül.

Egy háborúban egy harcoló katona mellé még hány ember kell, akik a többi kiegészítő feladatot végzik?

A háborúban a logisztikai rendszert általában 1:3 vagy 1:4 arányban szokták számolni, azaz egy harcoló katona mellé 3-4 ember kell, akik a lőszert, az üzemanyagot, az élelmet, az egészségügyi ellátást, a légvédelmet és egyéb feladatokat biztosítják. Vannak hadseregek, ahol a kiszolgálószemélyzet egy katonára számolva a 7-8 főt is elérheti.

Mennyivel ér többet egy jól kiképzett katona egy gyorstalpalón kiképzett katonával szemben?

Általában egy jól felszerelt, jól kiképzett katona 1,5-2,5-szer annyit ér, mint egy gyorsan felszerelt, kevésbé felkészített ember. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ilyen katona átlagosan 1,5-2,5 ellenséges katonát tud ártalmatlanítani – már ha hasonló módon harcolnak. Ezeket a számokat azonban több minden is befolyásolhatja: a morál, a kiképzés szintje, a korosztály, vagy az, hogy a katonák milyen harctevékenységben vesznek részt. Lehet ugyanis sajnos bármilyen jól kiképzett egy katona, egy erős tüzérségi támadással szemben nem tud mit tenni. Jelenleg sok helyen ez a helyzet a Donbaszban. A tüzérségi támadásokat úgy lehet túlélni, hogy ezeket általában bunkerekben próbálják átvészelni a katonák. Csak akkor mennek ki az árkokba, amikor megindulnak az ellenséges harckocsik és a gyalogság.

Mennyi a túlélési esélye egy katonának?

Ez dermesztő szám. Képzeljük el, hogy a Donbaszban az erős tüzérségi tűz alatt álló arcvonalon vetnek be minket védekezésre az ukrán oldalon. Ebben az esetben átlagosan 2-4 óra az az idő, ami alatt nagy valószínűséggel megsebesülünk vagy meghalunk. Sokkal durvább a helyzet a támadónál. A Wagner-zsoldoscsoportnál a támadások első hullámában „ágyútöltelékként” használt, gyorsan kiképzett és harcba vetett foglyoknak sokszor csak percei vannak az első sebesülésig vagy a halálos lövésig.

Hasonlót mutatnak a második világháborús adatok is a tiszteknél. Akkor védekezés esetén a szakaszparancsnokok voltak a legközelebb (1-2 kilométerre) az arcvonalhoz, nekik egy-két órájuk volt a túlélésre, az arcvonaltól 4-6 kilométeres mélységben lévő zászlóaljparancsnoknak 4-5 órájuk, a hátrébb lévő ezred- és hadosztályparancsnokoknak 10-12 órájuk.

Mennyibe kerül egy lövés?

Haladjunk a legkisebb lőszerektől a legnagyobbakig. A gépkarabélyhoz való, NATO-szabvány szerinti 5,56-os kaliberű lőszerből egy darab 75-125 forintba kerül, a 7,62-es lőszer ára dollárról átszámolva kb. 35-től 210 forintig terjed. Itt is érvényes az a piaci szabály, hogy aki nagy tételben rendel, az kedvezményt kaphat. Az aknavetőknél nagyon sokféle gránát van: van például ködgránát, bunker elleni, repeszgránát vagy páncélozott célpont elleni gránát, amelyekkel 200-350 ezer forintba (600-1000 dollárba) kerül egy lövés, és ezekből azért jellemzően egész nap puffogtatnak a fronton, ha egymást három-négy kilométeren belül kínálgatják a felek.

A háború elején a legendássá vált, sok orosz harckocsit elpusztító Javelin páncéltörő rakéta darabja már kb. 70 millió forint (200 ezer dollár). A harckocsik is többféle lőszert használnak: a hamarosan nagyobb számban Ukrajnába érkező, német Leopard harckocsinál a páncélzatot hatékonyan átütő, úgynevezett űrméret alatti gránát a legdrágább: ennek darabja 1-2 millió forint (3-5 ezer euró). Ez a lövedék általában 1700 m/s sebességgel halad, és 800 milliméter páncélzat átütésére képes.

A sima tüzérségi eszközök között a 155-ös gránátoknál attól függően, hogy sima aknagránátokról vagy repeszgránátokról van szó, kb. 1,7 millió forinttal (5000 dollárral) érdemes számolni darabonként. A többinél jóval messzebb repülő, hatásnövelt gránátból viszont már akár 53 millió forintba (150 ezer dollárba) is kerülhet egyetlen lövés. Ukrajna sok M777-es vontatott tarackot kapott az Egyesült Államoktól, amelyekből egy lövés ára kb. 21 millió forint (60 ezer dollár). Az utóbbi időben szintén az USA által szállított, rendkívül pontos HIMARS-sorozatvetőkből 60 millió forint (168 ezer dollár) darabja egy kilőtt rakétának. Egy ilyen eszköz egy töltéssel hat rakétát tud kilőni. A háború költség-haszon elemzésénél érdemes figyelembe venni, hogy pontos célzás esetén egy-egy ilyen lőszer a saját árának többszörösét képes megsemmisíteni, ha drága harckocsikat vagy feltöltött lőszerraktárakat talál el.

Mennyi pénzbe kerül egy nap háború?

Ha az ukrajnai tapasztalatok alapján veszteségként napi 5-10 harckocsit, 10-15 páncélozott szállító harcjárművet és néhány egyéb eszközt veszünk alapul, akkor az maga 80-100 millió dollár lehet – naponta. Emellé jön a katonák ellátása a lőszerbiztosítással, élelmezéssel, egészségügyi ellátással, ami egy százezer fős haderőre vetítve körülbelül 150-200 millió dollár. Mindez természetesen módosulhat a veszteségek mértékétől vagy például attól függően, hogy egy sérült harcjármű még javítható-e. Általában tehát egy nap háború 300-350 millió dollárba, azaz kb. 105-125 milliárd forintba kerülhet. Ezeket a számokat látva igazolódni látszik Montecuccoli híres mondása, miszerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz.

Milyen erőfölényben van az orosz tüzérség?

Az ukrán jelentések szerint hétszeres az orosz tüzérségi túlerő, de a különbség az ukrán és az orosz tüzérség között eszköztípusoként változó. A normál tüzérségnél nincs olyan nagy különbség a két fél között. A rakéta-sorozatvetőknél az oroszok 5,5-6-szoros túlerőben vannak, nem véletlenül kér ezekből többet Ukrajna a szövetségeseitől, és van, ahol ennél is nagyobb az oroszok erőfölénye. Az ukránoknak közel 500 harckocsira, 400 sorozatvezetőre és 1000 vontatott tüzérségi eszközre, ágyúra lenne szükségük, hogy a védekezés teljesen sikeres legyen, de ennek csak közel az egyharmada van meg.

Mennyi tüzérségi lőszert lőnek el egy nap alatt, és ezt milyen gyorsan lehet pótolni?

Egy tavaly szeptemberi számvetés szerint az orosz erőknek akkor olyan tartalékaik voltak, hogy onnantól 23 és fél hónapig havonta egymillió lövés leadására voltak képesek a tüzérségükkel. Az ukránoknak arra lenne szükségük, hogy legalább 250 ezer darab lőszert kapjanak havonta, de mivel az oroszok ennek az öt-hatszorosát lövik el, sokkal több kellene. A gyártókapacitások azonban nem elegendőek ehhez a békés üzemmódban működő Európában, illetve ezeket nem lehet egyik pillanatról a másikra felpörgetni. Az ukrán haderő egyik problémája, hogy 80 százalékban orosz típusú eszközt használ, és ezekhez kevés lőszer van nyugaton. Utánpótlást ebből a még szintén orosz technikát is használó kelet-európai országoktól kapnak, illetve most Romániában próbálnak nagyobb mennyiségben ilyen lőszert gyártani.

Ukrajna jelenleg így is kénytelen saját magának gyártani a T-72-es harckocsikhoz való lőszert, illetve legutóbb az orosz típusú 122-es és 152 milliméteres ágyútarackokhoz például Szudánból tudtak készleteket vásárolni. Az ukránok által használt amerikai, német és egyéb sorozatvető tüzérségi eszközökhöz a nyugati szövetségesek próbálnak utánpótlást gyártani. Nagy-Britannia azonban kifutott a készleteiből: túl sok eszközét adta át az ukránoknak, így nekik most körbe kell nézniük, hogy honnan tudják pótolni a hiányt.

Lehet-e kevesebb, de pontosabb lövésekkel ellensúlyozni az orosz mennyiségi fölényt?

A háborúban az orosz a támadó fél, és a hadsereg jellemzően a tüzérséggel területtüzet lő, azaz egy 300x200 méteres területre csapódnak be általában a 12-24 csövű sorozatvető tüzérségi eszközök rakétái. Az orosz taktika az, hogy addig lőnek egy területet, amíg szinte minden fedezéket megsemmisítenek az ukránok előtt – és az oroszok ezt nagyon hosszú ideig képesek végezni. Az ukránoknak ezzel szemben inkább precíziós eszközeik vannak, a tömeges tűzhöz sok eszközre van szükségük.

Az USA-tól kapott HIMARS sorozatvető 70 kilométerig 5 méteres eltéréssel találja el a célokat, ezért ezzel sokkal kevesebbet kell tüzelni, hogy hatásosabb legyen. A 155 milliméteres NATO-taracklőszerek között van a nagy hatótávolságú Excalibur típus, amit GPS-koordináták alapján tudnak pontosan célra vezetni, ebből is többre lenne szükségük az ukránoknak. Az önjáró lövegekkel, például a Magyar Honvédséghez is érkező PzH 2000-essel 30-40 kilométerig lehet pontosan célozni, de ezekhez is vannak hatásnövelt lőszerek, amikkel már 56 kilométerig el lehet lőni. Erre is megszületett az oroszok válasza a hadszíntéren: hogy ne adjanak nagyobb célfelületet, kisebb kötelékekben támadnak, jobban széttagolják a vezetési, parancsnoki rendszerüket, és jobban elrejtik a lőszerutánpótlásukat.

Milyen hosszú a front, és az egyes szakaszokon hány ember áll szemben egymással?

Ezt több szakaszra lehet bontani. Az északi részen van egy 650 kilométeres arcvonal, ahol a 8-10 ezer fős ukrán erők mindig arra készülnek, hogy Belarusz felől Kijev irányába újra próbálkozhatnak az oroszok, de ez Resperger István ezredes szerint nem valószínű. Kelet-Ukrajnában körülbelül 450 kilométeres az arcvonal, itt viszont sokkal nagyobb erők koncentrálódnak: közel 135 ezer orosz és 130 ezer ukrán katona áll egymással szemben. Itt, a Donbaszban van most a súlypontja a műveleteknek, ahol nagyobb felőrlő harcok folynak. A déli front is hosszú, 295 kilométernyi, de itt a széles Dnyipro (oroszul Dnyeper) folyó is elválasztja a feleket egymástól. Ez egy vegyes aktivitású terület.

A frontvonalakat az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein lehet megnézni:

Mennyivel több katona kell ahhoz, hogy a támadó egy-egy szakaszon előre tudjon haladni?

A támadónak legalább háromszoros fölényben kell lennie. Ahhoz, hogy áttörés legyen, kell lekötőerő, ami tartja az arcvonalat az árkokban, és kell támadó csoportosítás, ami általában páncélozott-, könnyű páncélozott gyalogsági harcjárművekkel tud gyorsan előre mozogni. Az ukránok a harkivi áttörésnél 7-8-szoros erőfölényben voltak. Az adott terület megtartása attól is függ, hogy mekkora erő összpontosul a támadóval szemben a másik oldalon. Míg délen csak 15-20 kilométerenként van most egy orosz zászlóalj, a Donbaszban 2 kilométerenként.

Hányan harcolnak összesen az egyik és a másik oldalon?

Az ukrán hadseregnek most 650-700 ezer embere lehet a tartalékosokkal és minden kiszolgáló egységgel együtt. Ezek közül a harcoló alakulatok létszáma 350-400 ezer körül lehet. Orosz oldalon ugyanez a harcoló erő most 250-300 ezres, de még várnak körülbelül 100 ezer katonát, akik az első szeptemberi részleges mozgósítással vonultak be. Ezeknek az embereknek befejeződött a kiképzése, ők valahol meg fognak jelenni az arcvonalban, tehát az oroszoknál 400-420 ezer harcoló katonával lehet majd számolni.

Mekkorák a veszteségek?

Ez az, amiről senkinek nincs biztos adata, a valós helyzetre csak következtetni lehet. A szórásra jellemző, hogy az oroszok a saját veszteségeikből 9 ezer halottat vallanak be, ami az elmúlt egy év történéseit nézve lehetetlen, az amerikaiak 30 ezerre becsülik az orosz veszteséget, az ukránok meg 155 ezerre, ami túlzás. A nemzetközileg is elfogadott, holland Oryx katonai blog ad némi támpontot az adatok pontosítására.

Ott módszeresen, a beazonosítható geolokációs pontok alapján gyűjtik össze a videókon, fotókon, drónfelvételeken látható, kilőtt harceszközöket vagy holttesteket, és ezek alapján becsülik meg a veszteségeket. Ezzel jól lehet ellensúlyozni a hivatalos katonai jelentéseket, amelyek a másik félnek okozott veszteségeknél mindkét oldalon jellemzően 5-6-szoros szorzószámot használnak. Az oroszok a propaganda miatt mondanak nagyobb számokat, az ukránok pedig azért, hogy még több katonai támogatást kapjanak.

Resperger István ezredes mindezek alapján úgy véli, hogy orosz oldalon 70-90 ezer katona halhatott meg eddig, az ukránoknál pedig 130-140 ezer, és ezek mellé jön még háromszor-négyszer ennyi sebesült. Kérdés, hogy valaha megtudhatjuk-e a valódi adatokat. Oroszországban nem nyilvánosak a halálozási statisztikák, a halottakat sokszor haza se szállítják, nem engedik közzétenni a katonatemetéseket, amelyeket amúgy is árgus szemekkel figyelnek az orosz elhárítótisztek.

Összeállításunk folytatódik, a 2. rész a háború egyéb logisztikai kihívásairól szól.