Dugin-merénylet: akárkik küldték, ilyen üzenetet rég látott Putyin országa

• Este leégett a rendőrség épülete Bagratyionovszkban.
• Mozsaiszk külvárosában egy vakmerő ismeretlen Molotov-koktélokat dobott a katonai sorozóépületre.
• Nyolc vasúti kocsi siklott ki Krasznojarszk régióban.

Az április végén létrehozott Rospartizan Telegram-csatornán százával sorjáznak a hasonló című, képekkel, videókkal alátámasztott bejegyzések. Oroszországban történt rendszerellenes megmozdulásokat, graffitiket, transzparenseket, égő autókat, égő katonai-rendőrségi épületeket, kisiklott tehervonatokat posztolnak, szabotázsakcióknak nevezve ezeket. Emellett tanácsokat is adnak, hogyan kell Molotov-koktélnál is gyúlékonyabb támadóeszközöket készíteni, vonatot kisiklatni, sínt szétszedni úgy, hogy a vasútbiztonsági rendszer ne jelezzen be.

A csatorna lassan az ezredik bejegyzésénél tart, és már a legelején belengette, milyen tartalom várható:

„Információink szerint a Kreml tisztában van vele, hogy elkerülhetetlen az orosz védelmi létesítmények, közlekedési és energiainfrastruktúra elleni szabotázs. És egyre több lesz”

– állt a hetedik bejegyzésben, ami valójában az első igazi posztjuk volt, előtte máshonnan, főként a „Február reggel” csatornáról vettek át posztokat.

Ahogy a Rospartizan névből is következik, Oroszország területén élő, Putyin-ellenes, „partizán” oroszokként állítják be magukat, akik szerint az ukránok nemcsak magukért, hanem az oroszokért is harcolnak, hogy az elnyomó putyinista rendszer alól felszabadulhassanak.

Sokat írnak a „Szabad Oroszország Légió” nevű formációról is, amely az elérhető információk szerint egy oroszokból álló, de Ukrajna oldalán harcoló katonai egység, saját Telegram-csatornával, Wikipedia-oldallal, Youtube-csatornával, címerrel, szimbólumként Z helyett L-betűvel. A Légióval az ukrán kormány biztonsági tanácsadója, Olekszij Aresztovics is előszeretettel büszkélkedik, több interjúban is beszélt róluk, fel is merült ellenoldalról, hogy nem csupán egy ukrán propagandakitalációról van-e szó.

Júliusban az orosz nyelvű Insider is cikket szentelt a gerilla módon harcoló orosz partizánoknak, a lerombolt hidaknak, kisiklott vonatoknak, a partizánok Telegram-csatornája pedig időközben a kezdeti ezer alatti posztonkénti elérést 7-15 ezresre tornászta fel.

Az orosz birodalom ideológusa

Ezek az állítólagos gerillacsoportok, amelyekre eddig nem nagyon figyelt fel a nyugati sajtó, most egy olyan gyilkosság miatt kerültek hirtelen előtérbe, amelyre az egész világ felkapta a fejét.

2022. augusztus 20-án egy robbantásos merényletben egy Moszkva melletti településen, Bolsije Vjazemiben ismeretlenek megölték Alekszandr Dugin szélsőjobboldali orosz filozófus 29 éves lányát, Darja Duginát. A célpont feltehetően nem ő, hanem Dugin volt.

Alekszandr Dugint a nyugati sajtó sokszor emlegeti úgy, mint Putyin ideológusát, „Putyin Raszputyinját”, „Putyin agyát”, aki az orosz birodalom, azaz a Russzkij Mir, Orosz Világ (újra)létrehozását sürgeti az oroszul beszélő, ortodox vallású területek bekebelezésével. Az Eurázsianizmus híve, miszerint Oroszország nem Európa és nem is Ázsia, ennek megfelelően nem is nyugat és kelet perifériáján van, hanem egy önálló civilizáció, amely egyenrangú vetélytársa a Nyugatnak.

Az 1962-es születésű Dugin magas rangú szovjet családban nőtt fel, apja katonai hírszerző, anyja orvos volt. A 90-es években írta meg a vízióját arról, hogy Moszkva az „örök Róma”, amely az individualista és materialista Nyugattal, az „örök Karthágóval” küzd. Ekkoriban alapította meg a Nemzeti Bolsevik Pártot, ötvözve a fasiszta és a kommunista retorikát.

1997-es, A geopolitika alapjai: Oroszország geopolitikai jövője című művében kritizálta, hogy Amerikának befolyása van „Eurázsiára”, és felvetette az azóta a gyakorlatban is kipróbált módszert: szerinte a dezinformáció és a soft power segíthet az oroszoknak a céljuk elérésében, például úgy, hogy Amerikában felkorbácsolják a faji és politikai feszültségeket. A könyv kötelező olvasmány lett az orosz katonai tisztképzésben.

2007-ben otthagyta a később betiltott Nemzeti Bolsevik Pártot, majd 2009-ben megírta következő nagy hatású könyvét A negyedik politikai eszme címmel, ami szerint a jelenlegi világrendet úgy kell felfogni, mint az emberi jogokat előtérbe helyező, hierarchiaellenes, politikailag korrekt, ezáltal bénult Nyugat küzdelmét azzal az eurázsiai orosz kultúrával, mely még képes honorálni Istent, tradíciót, közösséget, etnikumot, birodalmakat és királyságokat. Ugyanebben az évben a Moszkvai Állami Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének vezetője lett, innen 2014-ben rúgták ki. Ekkortájt, a Krím orosz annektálásának idején egy ideig sokat szerepelt a médiában, majd amikor nem úgy alakultak a dolgok a Krímben, ahogy a vízióiban szerepelt, félretette a propaganda.

Dugin nézeteire nagy hatással van az alapvetően nem politikai, hanem spirituális gyökerű tradicionalizmus, őt magát is tradicionalistának mondják – ennek az eszmei áramlatnak a lényege nagyjából az, hogy a társadalom valaha hierarchikus, vallásos és tiszta volt, beleértve a faji, etnikai és kulturális homogenitást, de ma káoszban, materializmusban, szekularizmusban és középszerűségben élünk. Ez azonban visszafordítható, mert a történelem nem lineáris, hanem körforgásos, azaz aranykor után jön az összeomlás és a sötét korszak, majd ebből újra a felemelkedés.

Magyar mellékszál, hogy mindez 2014 körül Vona Gábor gondolkodására is hatással volt, a pártelnök tanácsadóként foglalkoztatta Baranyi Tibort, 2015-ben a Jobbik pártlapja, az Alfahír interjút készített Duginnal.

Éljen a háború!

Dugin ideológiája és a Russzkij Mir birodalmi gondolatok alapján Moszkva igényt formálhat Ukrajna területére, mert eszerint Oroszország és Ukrajna mindmáig spirituális egységet képeznek a nyelvük, az ortodox vallásuk és a középkori Kijevi Rusz miatt (történelmi gyorstalpalónkat itt nézhetik meg). A már említett 1997-es esszéjében azt írta, hogy Ukrajna szuverenitása hátráltatja az orosz geopolitikai célokat, fenyegetést jelent Eurázsiára. „Az ukrán probléma megoldása nélkül értelmetlen geopolitikáról beszélni” – írta.

Éppen ezért Dugin régóta az Ukrajna elleni háború szorgalmazója, majd támogatója. 2014-ben is felmerült, hogy azért vesztette el egyetemi állását, mert az orosz hadművelet megindítása után az ukránok kiirtására szólított fel. A 2022-es invázióra pedig azt mondta, Ukrajnát végre fel lehet szabadítani a nyugati befolyás alól, ami a globális világrend felépítését teljesen megváltoztathatja.

A 2015 óta amerikai szankciók alatt álló, propagandamédiumokban dolgozó, jelenleg több weblapon publikáló és az Arktogaia kiadót vezető Duginnak formálisan nincs és soha nem is volt köze a Kremlhez, nem volt soha döntéshozó pozícióban, nem fényképezték le őt Putyinnal soha, így mindenki csak találgatja, hogy mekkora befolyása lehet Putyinra a gondolatvilága. Egyesek szerint nagy, mások szerint szinte semmi.

Az mindenesetre érezhető, hogy az orosz birodalomról, nyugati hanyatlásról szóló gondolatokat Putyin és az állami propaganda is osztja,

például az ukrán téma egy 2021-es Putyin-esszében is visszaköszön. 2014-ben, a kelet-ukrajnai területek megszállása után pedig a propaganda villámgyorsan átvette Dugin „Novorosszija” szóhasználatát, amellyel a területek utáni igényt igyekeztek történelmileg és nyelvileg alátámasztani (erről részletesebben itt is írtunk).

Dugin a szombati merénylet napján a Tradicija (Tradíció) nevű kulturális fesztiválon adott elő, a rendezvényen ott volt a lánya is. A jelenlegi, hivatalosan közölt információk szerint úgy volt, hogy mindketten az apa autójában mennek haza, de Dugin az utolsó pillanatban úgy döntött, nem megy a lányával. A robbanás így indulás után öt perccel egyedül érte Duginát az apja Toyota Land Cruiserjében.

A lány

Dugina is közszereplő volt, de apjánál jóval kevéssé fajsúlyos. Gyakori szereplője, és munkatársa is a propagandamédiának, néha nagyobb tévénél, lapnál dolgozott, néha csak marginálisoknál. A gyilkosság után a közösségi médiában egy youtubernek adott interjúját vették elő, amelyben egy az egyben apja gondolatait mondta el, illetve azt, hogy elment az elfoglalt Mariupolban az Azovsztal acélgyárba az orosz ostrom után örömködni és szelfizni.

Dugina az amerikai kormány pénzügyi szankciós listáján a United World International nevű dezinformációs propagandaoldalhoz való nem részletezett kapcsolódása miatt van rajta. A részleteket a Medium tárta fel, a cikkük szerint Dugina üzemeltette a weboldalt.

Mivel a felrobbantott autó Duginé volt, és nagyságrendekkel fontosabb közszereplő-ideológus, mint a lánya, ezért mindenki gyakorlatilag biztosra veszi, hogy az apa volt a célpont.

Mit tudunk eddig?

Oroszország az ukrán szolgálatokat vádolja a merénylettel, sőt, az FSZB állítása szerint már meg is oldották az ügyet: úgy vélik, egy ukrán szolgálatoknak dolgozó, fedésben élő ukrán nő júliusban Oroszországba költözött a lányával, és egy hónapon át bérelt lakást abban az épületben, amelyben Dugina lakott. Egy Mini Cooperben követte Moszkvában őt, három különböző rendszámot váltva, elvégezte a merényletet, majd Észtországba távozott.

Ukrajna szerint ez kitaláció, fikció, orosz propaganda, és nekik semmi közük hozzá. Észtország pedig azt közölte eddig, hogy a jogszabályok, nem pedig az FSZB médiában tett vádjai döntik el, hogy Észtország megoszt-e adatokat arról, hogy ki ment át a határain.

Dugin egy barátján keresztül adott ki közleményt, miszerint a lánya meggyilkolása „a náci ukrán rezsim terrorcselekménye”, majd győzelemre kérte az orosz seregeket.

Vlagyimir Putyin is közleményben ítélte el a gyilkosságot, kegyetlen bűncselekménynek nevezve a robbantást, mely kioltotta „egy igaz oroszszívű, kedves, szerető, együttérző és nyitott” nő életét, aki „a népet és az anyaföldet szolgálta, és tettekkel mutatta, mit jelent orosz hazafinak lenni”.

Valaminek a kezdete, vagy óriási propagandakamu?

Ilja Ponomarjov, ma már kényszerűségből Ukrajnában élő egykori orosz parlamenti képviselő, a Krím annektálására és a melegellenes orosz törvényre egyedüliként nemmel szavazó expolitikus a merénylet után azzal állt elő a „Február reggel” nevű Youtube-csatornáján – emlékeztetőül: a Rospartizan Telegram-csatornája innen vett át tartalmakat az indulásakor –, hogy

Duginát a Nemzeti Köztársasági Sereg (National Republican Army, NRA) ölte meg, egy olyan orosz partizáncsapat, amely Ponomarjov állítása szerint az utóbbi hónapokban már követett el szabotázsakciókat.

A Nemzeti Köztársasági Sereg a bejelentésig ismeretlen képződmény volt. Ponomarjov felolvasta a műsorban a mozgalom „hitvallását”, hogy le akarnak számolni Putyinnal, majd ugyanez a szöveg a Rospartizan Telegram-csatornáján is megjelent. Ezt pedig egy olyan bejegyzés követte ugyanitt, miszerint ez lesz a jövőben az Oroszországban működő NRA üzeneteinek hivatalos csatornája.

A bejelentést reblogolta Anton Gerascsenko, az ukrán belügy tanácsadója is.

Nem árt persze az ügyben tett nagyszabású bejelentéseket kritikusan kezelni.

Nem túl életszerű például, hogy az orosz szolgálatok egyetlen nap alatt kinyomozták, hogy természetesen az történt, ami leginkább illeszkedik az orosz propagandába és a legnagyobb politikai előnyt hozza nekik: ukránok robbantottak. Az orosz közvéleményt ezek után nem lesz nehéz még inkább a háború mellé állítani, meggyőzni őket valamiféle megtorlás szükségességéről, vagy a merényletre hivatkozva bármiféle keménykedő intézkedést hozni. Az ukrán Pravda mindenesetre részletes cikkben írta meg, miért kamu a tényfeltárásuk szerint az oroszok vádja.

Aztán azzal sem lehet nagyon mit kezdeni, hogy az ukrán állam mindent tagad. Akár igaz, akár nem, ők ebben a helyzetben csak ezt léphetik, ha nyíltan vállalnák, hogy bármi közük lenne a merénylethez, gyakorlatilag terroristaállammá válnának, ennek minden következményével, beleértve az őket támogató európai országok és az USA lehetetlen helyzetbe hozását.

Az állítólagos gerillák pedig nem közöltek semmilyen bizonyítékot arra, hogy ők lettek volna. Ráadásul emberek gyilkolása, távirányítós robbantás mindeddig nem tartozott a módszereik közé, sőt, a Telegram-csatornájuk alapján még nem is veszélyeztettek soha emberéletet, vagy ha mégis, nem kérkedtek vele, hogy egy kisiklott tehervonat vagy felgyújtott épület sérülést okozott volna.

Elméletekből persze több is van – ki üzent kinek, orosz belharc volt-e, az ukránok így vagy úgy benne vannak-e.

Sz. Bíró Zoltán a 444-nek azt is megpendítette, hogy akár triviális, maffiaszerű pénzügyi belső leszámolásról is szó lehet a szélsőjobb berkein belül.

Bármi is lesz a vége, a robbantás ráirányította a figyelmet egyrészt arra, hogy Oroszországban vannak rendszerellenes szabotőrök, akik – ha csak házi barkácsmódszerekkel is, de – borsot tudnak törni az államot és a hadigépezetet működtetők orra alá.

Másrészt ez a merénylet mérföldkő: olyan még nem fordult elő az orosz invázió kezdete óta, de még az elmúlt években sem, hogy valakik az orosz főváros mellett, távol az országhatároktól felrobbantsák egy Nyugaton is jól ismert, Nyugat-ellenes közéleti személyiség autóját – még ha végül ő maga meg is úszta a merényletet. Ez nem vet túl jó fényt a magát erősnek mutatni akaró orosz államra sem, főleg, hogy a felrobbantott autók látványa a 90-esek éveket is megidézi az oroszokban, pont egy olyan zavaros időszakot, aminek a diktatórikus, rendpárti Putyin-korszak vetett véget.

A cikk elkészítéséhez használt további források: ABC, Washington Post, Reuters, Guardian