Oroszország elsüllyeszthetetlen anyahajója körül kezdődhet fegyverkezési verseny Moszkva és a NATO között
2022. július 3. – 12:21
frissítve
Újabb feszültséggóca lehet a Nyugat és Oroszország viszonyának Kalinyingrád megye térsége, amely szárazföldön Oroszország felől csak Litvánián át közelíthető meg. Moszkva blokádról beszél, Litvánia csupán az európai uniós szankciók betartásáról, emlékeztetve a Kremlt arra, hogy ha nem támadja meg Ukrajnát, mindez nem történt volna meg. Könnyen lehet azonban, hogy az EU a kalinyingrádi vitát rövidre zárja, és kiveszi a szállítási szankciók hatálya alól a litvániai szakaszt, de ez nem old meg mindent.
„Ez szinte hadüzenet” – a belarusz elnök ezt Vlagyimir Putyinnak mondta támogatólag, miután június 19-től Litvánia az Oroszország elleni szankciókra hivatkozva leállította a területén Oroszországból a kalinyingrádi orosz exklávéba tartó áruszállítás jelentős részét.
Alekszandr Lukasenko szavaira az orosz elnök vette a lapot, és arról beszélt, hogy a NATO hat európai országban 200 nukleáris robbanótöltetet őriz, és 257, ezek hordozására alkalmas repülőgépe van, így indokolt lenne a belarusz SZU–25-ös vadászgépeket hasonlóképpen átalakítani Oroszországban. „Hónapokon belül átadunk önöknek Iszkander-M rakétarendszereket, amelyek ballisztikus és robotrakétákat is képesek kilőni, akár atomtöltettel is.”
Nem blokád, de hivatkozásnak jó
A beszélgetés Lengyelországnak, Litvániának és az egész NATO-nak szánt figyelmeztetés volt, az első konkrét utalás arra, milyen válaszlépéssel készül Moszkva azután, hogy Litvánia elzárta tőle a szárazföldi utat Kalinyingrád felé. A Kreml Kalinyingrád blokádjáról beszél, ez azonban túlzás: gyógyszerek, élelmiszerek akadálytalanul haladhatnak át továbbra is az érintett, 104 kilométeres litván szakaszon – a Suwałki-folyosón –, a korlátozás a fémárura, építőipari termékekre érvényes, emellett az orosz hatóságok szerint korlátozás alá estek a műszaki cikkek, autók, alkoholtermékek, parfümök, és a dohányáru is.
Az egymilliós megyébe 2021 első kilenc hónapjában 6,5 milliárd dollárnyi árut szállított Oroszország, és Kalinyingrád megyéből 1,8 milliárdnyi ment ki. Az EU szankcióit érvényesítve a tranzit 50 százaléka lehet érintett – írta a Meduza.io.
Litvánia szerint a helyzet egyértelmű: az ukrajnai invázióra válaszul meghozott EU-s szankciók alapján az azokra vonatkozó termékeket nem engedheti át a területén, ehhez tartja magát továbbra is.
Porosz Königsbergből orosz Kalinyingrád
Az egykori Kelet-Poroszország nagyobb része, Königsberggel együtt 1945-ben lett a Szovjetunió része – a többit a Sziléziáig nyugatra tolt Lengyelország kapta meg, cserébe a Szovjetunióhoz kerülő területekért –, és a kitelepítések révén alig két év alatt német lakosságát oroszra cserélte. A második világháborúban porig rombolt Königsbergből Kalinyingrád lett – a névadó az 1946-ben meghalt Mihail Kalinyin, aki formálisan a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke, kvázi államfő volt – és ez lett a Szovjetunió legnyugatibb csücske, túl a bekebelezett Baltikumon.
A területet közvetlenül az orosz tagállamhoz csatolták, aminek a Szovjetunió 1991-es felbomlásakor lett jelentősége: mivel a balti államok függetlenek lettek, Oroszország szárazföldön csak Belarusz érintésével, Litvánián át tudta szárazföldön elérni Kalinyingrád megyét. Ennek jogi és technikai akadálya nem volt, a dolog először a három balti állam 2004-es EU-csatlakozásával vált bonyolultabbá, de erre készülve már 2002-ben megállapodás született az EU és Oroszország között az áruszállítás garantálásáról.
Königsberg Emmanuel Kant otthona volt, tíz éve még Putyin egyik nyilatkozatát is lehetett úgy értelmezni, hogy a várost Kalinyin helyett a német filozófusról neveznék el. A német múlt kulturális nyomait szinte teljesen elvesztő Kalinyingrádból azonban nem lett Kantograd, és a jelenlegi helyzetben lehetetlen is, hogy csakugyan felmerüljön.
Könnyen lehet azonban, hogy a június 18-án életbe léptetett, és az év végéig tovább szigorítandó szankciók hatálya alól az EU kiveszi a litván szakaszt, hogy az orosz exklávét szárazföldön is elérhesse áruival Oroszország – amely enélkül csak a Balti-tengeren át közelíthetné meg a hozzá tartozó területet.
Az EU ezzel venné elejét egy újabb konfliktusgóc keletkezésének, amelynek érezhető katonai következményei is lennének az amúgy is érzékeny területen.
Korábban is izmoztak
Kalinyingrádot ugyanis Moszkva afféle előretolt hadállásnak is tekinti – a Szovjetunióban is kiemelt jelentősége volt, zárt katonai területként külföldiek csak különleges engedéllyel utazhattak be –, és az elmúlt évtizedben Oroszország már növelte rakétaelhárító erejét. A feszültség tehát nem az Ukrajna elleni orosz invázióval kezdődött a NATO legkeletibb és Oroszország legnyugatibb pontján, amelyet fekvése miatt a katonai elemzők olykor elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozójának is neveznek.
Van olyan nézet, amely szerint a térség a NATO Achilles-sarka, mert szárazföldön a Suwałki-folyosó kapcsolja csak össze a Baltikumot Lengyelországgal, így a NATO-tag Litvánia, Lettország és Észtország gyorsan leválasztható lenne a katonai szövetségről, kiszolgáltatva Oroszországnak.
Moszkva nem igyekszik eloszlatni az efféle félelmeket – erre utalt Lukasenko és Putyin fent idézett párbeszéde –, bár az ukrajnai orosz invázió akadozása ismeretében ez nem tűnik reálisnak. Mind Oroszország, mind Belarusz – amely hivatalosan nem vesz részt az Ukrajna elleni támadásban – Ukrajna köré koncentrálja az erőit.
Moszkva bízik a nyugati széthúzásban
De ennél is fontosabb, hogy ehhez már a NATO-tag Litvániát kellene Oroszországnak megtámadnia, ami viszont az 5. cikkely alapján az egész katonai szövetséggel szembeni fegyveres konfliktus lenne. Mindezt úgy, hogy Németország is állomásoztat csapatokat Litvániában, így az EU egyik legnagyobb haderejű tagja közvetlenül is érintett lenne ilyen viszályban.
Ezzel tisztában van Litvánia és a másik két balti állam is, amelyek légvédelmét már most a NATO többi tagja látja el – ebből kivette a részét Magyarország is.
A brit védelmi miniszter szerint azonban a képlet nem ilyen egyszerű: Oroszországnak lehet ideje, hogy a NATO érdemi beavatkozása előtt lépjen. „A NATO-nak nincsen arra hatvan napja, hogy tankokat küldjön Észtországba, mert addigra már nem lesz Észtország” – mondta Ben Wallace.
Oroszország tehát játszhat arra, hogy a Nyugat nem lesz egységes – bár Ukrajnát illetően e tekintetben egyszer már elszámolta magát, nem számítva gyors és egységes szankciókra, amelyek hatása nem azonnali, de súlyos.
Moszkva azt érte el, amit el akart kerülni
Mindazonáltal egyelőre az orosz vezetés is csak általánosságban beszélt a lehetséges válaszról a litván lépésre. „Gyakorlati lesz, nem diplomáciai […] ne szaladjunk annyira előre” – idézte az Interfax az orosz külügyminisztérium szóvivőjét, Marija Zaharovát.
Ez persze nem feltétlenül jelzi, hogy Oroszországnak nincsen támadószándéka – Zaharova ugyanilyen vehemenciával tagadta nyolc nappal az invázió előtt, hogy az orosz erők Ukrajna ellen mennének –, és van olyan elemző, aki szerint benne van a pakliban egy gyors orosz katonai lépés, nem azért, mert Moszkva annyira magabiztos, hanem épp azért, mert tudja, hogy idővel erre már csak kevesebb esélye lesz.
Kérdés, hogy mit vethetne be: Kalinyingrádban 11 ezer orosz katona van, az orosz haditengerészet balti flottáján túl. Belaruszban az orosz erők száma ismeretlen, de elméletileg gyorsan növelhető, már ha van erre kapacitása az Ukrajnában zajló háború – az orosz hivatalos zsargon szerint különleges katonai hadművelet – mellett.
A három balti államnak nagyjából 10-10 ezer fős hadserege és ugyanennyi gyorsan mobilizálható területvédelmi egysége van, a lengyel haderő 120 ezer katonából áll.
A NATO döntött arról, hogy az ezer-ezer fős kontingenseit 3-5 ezresre növeli a balti államokban és Lengyelországban.
Németország is jelezte, hogy 3600 fővel növeli a Litvániát védő kontingensét, a képet azonban árnyalja, hogy ezek nagy részét továbbra is Németországban állomásoztatná – azaz kétséges, hogy kellő időben be tudná-e őket vetni.
A németek óvatoskodása nem erősíti a litvánok bizalmát: „Nekünk nincsen stratégiai mélységünk, mint Ukrajnának… a balti államokon egy hét alatt átroboghat Oroszország”
– mondta a Financial Timesnak a Vilniusi Egyetem Politikatudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezetője, Margarita Šešelgytė.
- Mindeközben az Egyesült Államok 20 ezer fővel növeli európai jelenlétét, így 100 ezer katona állomásozik a kontinens NATO-tagországaiban. Washington azt is jelezte, hogy kiáll szövetségesei védelmében – azaz a Baltikum sem lesz magára hagyva Oroszországgal szemben.
- A NATO főtitkára pedig arról számolt be, hogy 300 ezer fő fölé emelik a gyorsreagálású erők létszámát. Jens Stoltenberg szerint a hidegháború vége óta ez lesz a legnagyobb változás a katonai szövetség életében – egy nappal később azonban a NATO jelezte, hogy ez csak távlati cél.
- Az sem mellékes, hogy az ukrajnai háború hatására Svédország és Finnország szakított évtizedes – a svédek esetében két évszázados – semlegességi politikájával, és kérte felvételét a NATO-ba. Ez jelentősen csökkenti majd az orosz balti flotta mozgásterét.
Azzal fenyegetnek, amit korábban is akartak
Mindezek alapján valószínűbbnek tűnik orosz részről, hogy Belaruszban és Kalinyingrád megyében, a lengyel és a balti államok határai vonalán Sz–300-as, Sz–400-as rakétaelhárító rendszereket telepít – ez egybevágna azzal, amiről e témakörben Putyin beszélt Lukasenkóval.
Ráadásul a folyamat már az előző évtizedben elkezdődött. Moszkva arra hivatkozva helyezett el 2013 után Iszkander rakétarendszert a megyében, hogy a NATO maga is erősít. Igaz, az amerikaiak által Lengyelországba tervezett rakétavédelmi rendszer végül eredeti formájában nem készült el, helyette azonban működik a rugalmasabb Aegis Ashore rakétavédelmi rendszer, amelyet 2016-ra Romániába is telepítettek – és a ballisztikus rakéták ellen védelmet nyújt Magyarországnak is.
A feszültséget bizonyosan nem szünteti meg egy esetleges EU-s döntés arról, hogy a szankciók alól kivonják a Kalinyingrád megyébe áramló áruszállítás egészét, de időlegesen lassíthatja az orosz fegyverkezési folyamatot.