Macron nagy tervei múlnak azon, hogy pártszövetsége többséget szerez-e a nemzetgyűlési választáson

Vasárnap – idén immár negyedjére – ismét az urnákhoz vonulnak a franciák, ezúttal a nemzetgyűlési választások második fordulójában szavaznak, egy héttel az első forduló után. Most dől el, hogy az elkövetkezendő öt évben mennyire lesz nehéz dolga Emmanuel Macronnak és a mögötte álló pártoknak, ugyanis számos reformintézkedése véghezviteléhez a parlamenti többségre is szüksége lenne az elnöknek.

A legfontosabb kérdés mindenképpen az, hogy Macronnak sikerül-e az eddig mögötte álló pártok támogatásával kormányfőt kineveznie, vagy nem lesz meg az ehhez szükséges többség.

Bár a felmérések alapján az nem valószínű, hogy a vele szemben összeállt balos koalíció képes lesz kormányra jutni, mégis jelentősen megnehezíthetik a kormányalakítást Macron pártszövetsége számára.

Gyors ismétlés azoknak, akik esetleg nem értenék, hogy miért mennek választani már megint a franciák: áprilisban köztársasági elnököt választottak két fordulóban, aki második ciklusára is Emmanuel Macron lett.

Most a parlament alsóházának, a nemzetgyűlésnek az 577 tagját választják meg, szintén két fordulóban. A mandátumokról körzetenként döntenek, nincs pártlista. A második fordulóba – az elnökválasztáshoz hasonlóan – az a két jelölt jutott be, aki a legtöbb szavazatot szerezte. Ritka esetben egy harmadik jelölt is ott lehet a második fordulóban, ha az első körben a körzet összes regisztrált választóját tekintve legalább 12,5 százalékot szerez. Múlt vasárnap csak abban az öt körzetben dőlt el egyértelműen az eredmény, ahol egy jelölt megszerezte a leadott szavazatok 50 százalékát, egyúttal az adott körzetben választásra jogosultak legalább negyedének voksát.

Az első fordulóban a leadott szavazatokat tekintve fej fej mellett végzett Macron centrista pátszövetsége, az Ensemble!, azaz Együtt! 25,75 százalékkal, valamint a szocialista-zöld-kommunista baloldali összefogás, a NUPES (Ökológiai és Szociális Új Népi Unió) 25,65 százalékkal.

Utóbbit a balszél veteránja, a 70 éves Jean-Luc Mélenchon vezeti, aki az elnökválasztás első fordulójának szoros harmadik helyezettjeként megcélozta a miniszterelnöki posztot. Az elmúlt hónapokban összegyűjtötte maga köré a szocialistákat, a zöldeket, a kommunistákat, valamint saját szélsőbalos Engedetlen Franciaország (LFI) mozgalmát, ebből lett a NUPES.

A balos előretörést az infláció, különösen az üzemanyag- és energiaárak elszaladása is segítette, de a már az elnökválasztásnál is látszó megosztottság, és Macronék gyengébben muzsikáló kampánya is hozzájárult az első fordulós eredményekhez. A francia elnök az elmúlt hónapokban túl visszafogottan kampányolt – inkább csak a múlt heti szoros eredmény után indult be, de erről majd egy kicsit később.

A pártok elmúlt néhány hónapban végzett szervezkedését, és az első fordulós csatateret ebben a cikkünkben elemeztük ki részletesen, a törvényhozói választás első fordulójának eredményéről pedig itt írtunk. Most térjünk át arra, hogy mi is jöhet vasárnap.

Mik az esélyek?

Az egyes pártok jelöltjeire összesen leadott szavazatnál fontosabb, hogy indulóik mennyi körzetben maradtak talpon, és így lehetnek ott vasárnap a második fordulóban. Ahogy már jeleztük, csak ötben dőlt el június 12-én a választás, tehát 572 körzetben most vasárnap lesz csak meg az eredmény.

Macron pártjának jelöltjei 417 helyen jutottak tovább, ezek felében az első helyen. Ez azonban százzal kevesebb, mint 2017-ben. A baloldali összefogás 380 körzetben lesz jelen a második fordulóban az öt évvel ezelőtti 146-hoz képest.

Az elnökválasztás második fordulójába Macron mellett bejutott szélsőjobboldali Marine Le Pen Nemzeti Tömörülés pártja 208 körzetben maradt versenyben, ami kétszer annyi, mint 2017-ben, de csak húsz helyen végzett az élen jelöltjük az első körben. A jobbközép A Köztársaságiak (Republikánusok, Les Républicains) viszont csak alig 91 körzetben lesznek jelen a második fordulóban az öt évvel ezelőtti háromszázhoz képest.

A Harris Interactive közvélemény-kutatása szerint Macron pártja és a szövetségeseivel alapított Együtt! pártszövetség vezet, de kérdés, hogy képesek lesznek-e tényleg megtartani a parlamenti többségét. A felmérések szerint ez lehetséges, de nem lesz könnyű. A Harris Interactive június 14-én 257 és 297 közé tette a várhatóan megszerezhető mandátumaik számát. Az Ipsos közvélemény-kutató intézet a Harrishez hasonlóan azt jósolta, hogy Macron koalíciója 255-295 helyet kap. Az Ifop szerdán 265-300 helyet valószínűsített, míg a Politico összesítése 264-299 széket becsül Macronéknak.

A Harris Interactive szerint a NUPES előreláthatóan 161 és 219 közötti képviselőt remélhet, az Ipsos szerint 150-190 mandátumot zsebelhet be, az Ifop 180-210-re tette őket, a Politico pedig 175-215 helyet vetít előre a baloldali pártoknak. A Harris becslése alapján a Mélenchon-féle Engedetlen Franciaország 97-117 mandátummal a szövetség legfontosabb alkotóelemévé nőheti ki magát, megelőzve a a Szocialista Pártot és a Zöldeket, akik pártonként 25-41 mandátumot kaphatnak, valamint a Kommunista Pártot is, akik 14-21 mandátumra számíthatnak. A Harris Interactive felméréséből egyébként az is kiderült, hogy a választók nem hiszik, hogy ez a baloldali szövetség tartós lenne, de nagy részük megbízik abban, hogy a NUPES teljesíti majd a kampányban tett ígéreteit.

A Harris Interactive szerint az első fordulóban elért jó eredmény (18,68 százalék) és a több mint 200 továbbjutó jelölt ellenére a Marine Le Pen mögött álló Nemzeti Tömörülés csak 23-45 képviselőt szerezhet végül – amivel így is megtöbbszörözné képviselői számát, és frakciót is tudna alakítani –, míg A Köztársaságiak a leadott szavazatok 10,42 százalékát elérő első fordulós eredményük után csak 45–65 képviselőt tudna megtartani, ami jó messze lenne a 2017-ben megszerzett 130 széktől.

A fent leírt közvéleménykutatások esetében jól látszik, hogy az első fordulóhoz hasonlóan még mindig elég nagy a várható eredmények közötti kilengés, ezért nehéz megjósolni, hogy mire számíthatnak a franciák.

Nem meglepő, hogy a nagy bizonytalanság közepette az utolsó napokban egyre feszültebb lett a Mélenchon és Macron közötti üzengetés is – írja a Le Monde. Mélenchon rejtett adóemeléssel vádolja az elnököt és pártját, míg Macron drámai beszédet tartott arról a Párizs–Orly repülőtér, hogy történelmi fontosságú szavazás előtt állnak a franciák.

„Ebben a zűrzavaros időkben a mostani vasárnapi döntés fontosabb, mint valaha bármikor. Semmi sem lenne rosszabb, mint a francia zűrzavart hozzáadni a világban lévő zűrzavarhoz” – mondta Macron kedden, néhány pillanattal azelőtt, hogy felszállt egy repülőre, aztán pedig Olaf Scholz német kancellár és Mario Draghi olasz miniszterelnök társaságában vonattal Kijevbe ment.

Három végkimenetel lehetséges

Mindezek alapján vasárnap nagyjából háromféleképpen végződhet a nemzetgyűlés megválasztása:

1. Az első forgatókönyv, hogy Macronék pártszövetségének és a nemzetgyűlési választáson azt vezető Élisabeth Borne miniszterelnöknek sikerül 289 mandátummal abszolút többséget szereznie. Ezzel Macron bebetonozná, hogy viszonylag zökkenőmentesen, a saját holdudvarából kinevezett kormányfővel vigye végig az elkövetkezendő öt évet.

2. A második eshetőség, hogy Macron pártszövetségének nem sikerül megszereznie a kormányalakításhoz szükséges 289 mandátumot, de ettől még ők adhatják a legtöbb képviselőt a különböző csoportosulások között – a France24 szerint a közvélemény-kutatások jelenleg ezt a végkimenetelt mutatják a legvalószínűbbnek.

Ebben az esetben nincs semmilyen intézményes szabály, amelyet követni kellene egy koalíció felépítéséhez. Macron megpróbálhat megkörnyékezni más pártokat, ahogy már korábban írtuk, jobbra tartásával a meggyengült A Köztársaságiak reálisabb koalíciós partnert vagy külső támogatót jelenthetnének, mint az elnöktől élesen elhatárolódó Mélenchon-féle baloldali egyesülés. Ez minden bizonnyal azt jelentené, hogy a parlamenti támogatásért cserébe kiemelkedő kabineti szerepeket ajánlanak fel A Köztársaságiaknak.

De eredménytől függően a Macron-féle szövetség megpróbálhatja azt is, hogy egyénileg szed össze annyi független, vagy pártjától elszakadni hajlandó képviselőt, amennyi szükséges a kormányalapításhoz. Ha nem sikerül elég támogatót behúznia, Macron arra kényszerülhetne, hogy törvényjavaslatonként tárgyaljon meg mindent, miközben megpróbálja megszerezni a balközép támogatását egyes reformjaihoz. Kérdés, hogy ebben az esetben nem jönne el hamarabb egy előrehozott választás, a France24 szerint ugyanis akár ehhez is nyúlhat Macron, akár az alkotmány egyik cikkelyét kihasználva, ami szintén új szavazáshoz vezetne, ha egy törvényjavaslatot nem hagynak jóvá.

3. A harmadik lehetőség lenne, ha a Mélenchon által vezette NUPES szerez valahogy – akár külső szövetséges(ek) megnyerésével – többséget a második forduló után, azonban ez tűnik a legvalószínűtlenebb forgatókönyvnek. A francia alkotmány értelmében Macronnak olyan miniszterelnököt kell kineveznie, aki az alsóház támogatását élvezi, vagyis ebben az esetben szükségszerűen következne a NUPES-féle baloldali kormánnyal való „cohabitation” (kohabitáció, együttélés).

Eddig összesen háromszor volt eddig példa arra az 1980-as és 1990-es években, hogy nem az elnök mögött álló pártok adták a miniszterelnököt. Utoljára a jobboldali Jacques Chirac elnöksége alatt fordult elő 1997-2002 között, hogy a baloldali Lionel Jospin volt a kormányfő. A kohabitáció persze szintén megnehezítené Macron víziói megvalósítását az elkövetkezendő öt évben. Ha ez a forgatókönyv jönne be, de Macron megtagadná Mélenchon kinevezését, szinte biztosan hatalmi harc alakulna ki a parlamenttel, és az új többség valószínűleg minden más, Macron által felállított jelöltet elutasítana.