Egy lépéssel közelebb kerülhet Ukrajna az EU-tagsághoz, ami erős üzenet lenne Putyinnak

2022. június 16. – 21:32

frissítve

Egy lépéssel közelebb kerülhet Ukrajna az EU-tagsághoz, ami erős üzenet lenne Putyinnak
Ukrán kisfiú lobogtat egy uniós zászlót egy krakkói rendezvényen 2022. június 1-jén – Fotó: Beata Zawrzel / NurPhoto via AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Várhatóan péntek délelőtt adja ki az Európai Bizottság az állásfoglalását arról, hogy alkalmasnak látja-e Ukrajnát arra, hogy hivatalosan az Európai Unió tagjelöltje legyen. A lépéssel ugyan közelebb kerülhet a háborúban álló ország az európai integrációhoz, de ha a Bizottság Ukrajnának kedvező javaslatot tesz is, a tagjelöltségre még az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak is áldását kell adnia a jövő heti uniós csúcson.

Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke az elmúlt napokban arra utalt, hogy a brüsszeli testület támogathatja Ukrajna tagjelöltté avatását. Ebben egyetértenek a kelet-közép-európai tagállamok is – a nyugati „nagyok” közül viszont többen is aggódnak a gyors tempó miatt. Emmanuel Macron francia elnök például arról beszélt, „évtizedek” múlva lehet csak reális Ukrajna uniós csatlakozása.

Azonban ha Kijev meg tudná győzni a vonakodó tagállamokat is arról, hogy Ukrajna alkalmas a tagjelöltségre – vagy annak előszobájára –, még akkor is hosszú évek választhatják el őket a tényleges EU-tagságtól. Feltehetően most már Ukrajnában is tisztában vannak azzal, hogy nem léphetnek be egyik napról a másikra az unióba. Azonban az uniós tagállamoknak és a Bizottságnak is figyelembe kell vennie az ukránok érzékenységét egy uniós diplomata szerint:

„Nem felejthetik el, hogy Ukrajna az egyetlen ország Európában, ahol emberekre azért lőttek, és emberek azért haltak meg, mert uniós zászlókkal vonultak ki az utcára. Most nem mondhatjuk nekik azt, hogy »bocs srácok, rossz zászlókat lengettetek«.”

Öt tagjelölt mellé jöhet a hatodik

Napokkal az orosz–ukrán háború kitörése után, február 28-án adta be Ukrajna a csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Nem sokkal utána részletesen is írtunk arról, hogy bár meleg szavakkal fogadták a kijevi kormány szándékát Brüsszelben, komolyabb lépésekre egyhamar nem számíthatott. Háború ide vagy oda, nem létezik gyorsított felvételi eljárás, így a felvételi kérelmükkel az évekig tartó rendes ügyvitelben foglalkoznak majd.

A folyamat első lépcsője, hogy az adott állam megkaphassa a tagjelölti státuszt, azaz hivatalosan is elismerje az Európai Unió, hogy az ország készen áll a csatlakozásra. Ennek eggyel visszafogottabb változata a potenciális tagjelölti státusz, ami ugyan formálisan nem jelent előrelépést a folyamatban, de az EU jelzi, hogy komolyan veszik a csatlakozási szándékot, és készek a társulási szerződéseknél is nagyobb együttműködésre a tagállammal – de ehhez szedje rendbe is magát.

Hivatalosan most öt országot tartanak nyilván tagjelöltként. Mindannyiuk esetében látszik, hogy a dolgok nem rendeződtek és rendeződnek egyik napról a másikra:

  • A leghosszabb ideje Törökországot előszobáztatják: 1987-ben adta be a hivatalos kérelmet, de csak 1999-ben látta a Tanács tagjelöltségre alkalmasnak az országot.
  • Észak-Macedónia 2004 márciusában nyújtotta be a kérelmet, de csak 2005 decemberében kapta meg a tagjelöltséget – igaz, az ország esetében (Bulgária blokkolása miatt) még el sem kezdődtek a csatlakozási tárgyalások.
  • Montenegró 2008-ban jelentette be csatlakozási szándékát, és 2010-ben adta meg neki a Tanács a tagjelöltséget – náluk a csatlakozási szerződés 35 fejezetéből hármat már le is zártak.
  • Szerbia 2009 decemberében nyújtotta be hivatalosan a csatlakozási kérelmet, és 2012 márciusában kapta meg a tagjelölti státuszt – ők kicsit hátrébb vannak, két lezárt fejezettel.
  • Albánia 2009 áprilisában nyújtotta be az EU-csatlakozási kérelmét, de csak 2014 júniusában adta meg nekik az Európai Tanács a tagjelölti státuszt, és még nem zárult le a screening eljárás.

Bosznia-Hercegovina pedig 2016 februárjában adta be a csatlakozási kérelmet, de még mindig nem látja eléggé fejlettnek az országot a Tanács a tagjelöltségre – őket Koszovóval együtt így „potenciális tagjelöltként” tartja számon az Európai Bizottság.

Ukrajna mellett két másik posztszovjet ország, Moldova és Grúzia is benyújtotta a tagság iránti kérelmét – igaz, arról egyelőre nincs hír, hogy az ő kérelmüket mikor bírálhatja el az uniós intézményrendszer. A Politicónak név nélkül arról beszéltek uniós tisztviselők, hogy bár Moldova csatlakozására a hivatalban lévő EU-párti kormánynak köszönhetően több esélyt látnak, Grúziával kapcsolatban kevésbé bizakodók, ugyanis az elmúlt éveket heves politikai harcok és a demokrácia leépülése jellemezte az országban.

Ahogy arról korábban írtunk, a tagjelölti vagy potenciális tagjelölti státusz pénzügyi támogatást is jelentene: a 2021-2027-es időszakban 14,2 milliárd eurót (csütörtöki árfolyamon 5667 milliárd forintot) osztanak szét a hét ország között. Ha a kalapba Ukrajna (és később Moldova, vagy akár Grúzia) is bekerülne, feltehetően növelnék a támogatások összegét is, hogy Kijev bekerülése ne érintse hátrányosan a már jelen lévő tagjelölteket. Hasonló folyamatok zajlottak a kelet-közép-európai régió integrációja idején is a PHARE programmal, ahol a tagjelölt országok számának növekedésével arányosan növelték a kiosztott támogatások összegét.

Támogatnák, de kétféle verzió tűnt lehetségesnek

Március óta Kijev kitöltötte a csatlakozási kérdőívet, és Volodimir Zelenszkij elnök áprilisban úgy nyilatkozott: Ukrajna „maximális sebességgel” haladhat az EU-csatlakozás útján. Azóta viszont nem történt érdemi előrelépés: bár többször is tárgyalt az ukrán elnök uniós vezetőkkel többek között a csatlakozásról is, április-május környékén nem száguldott az integráció vonata azzal a sebességgel, amellyel Kijev remélte. Cserébe viszont elfogadták a hatodik szankciócsomagot, ami az uniós tagállamok többségében életbe léptette az ukránok és a lengyelek által követelt embargót az orosz olajexportra.

A múlt héten viszont Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Kijevbe látogatott, és bejelentette: a hónap végén tervezett uniós csúcs előtt a brüsszeli testület véglegesíti az álláspontját Ukrajna EU-csatlakozásáról. A sajtóban megjelent hírek szerint június 17-én pénteken adja ki a véleményét a Bizottság elnöke.

Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij tárgyalása 2022. június 11-én – Fotó: Ukrainian Presidential Press Service / Handout via Reuters
Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij tárgyalása 2022. június 11-én – Fotó: Ukrainian Presidential Press Service / Handout via Reuters

„Támogatni akarjuk Ukrajnát az Európa felé vezető útján. A mai megbeszélésekkel lehetővé tesszük, hogy az értékelésünket véglegesíthessük a jövő hét vége felé” – mondta Von der Leyen Kijevben a szombati sajtótájékoztatóján. Az EB-elnök hozzátette, hogy az ukrán hatóságok „eddig is sokat tettek” az ország tagjelöltségéért, de „további reformokra van szükség, többek között a korrupció elleni küzdelem érdekében”.

Az Európai Bizottság a lengyel OSW intézet jelentése szerint kétféle dokumentumverzión dolgozott:

  1. az egyikben pozitív választ ígérnek az ukrán uniós törekvésekre,
  2. míg a másikban időben eltolnák a döntést, és a lépést számos feltétel előzetes teljesítésétől – többek között a korrupció elleni harc folytatásától, illetve a bírósági rendszer reformjától – tennék függővé.

Az, hogy a két verzió közül melyiket adhatja végül ki a Bizottság pénteken, az intézet szerint attól is függ, milyen eredményre jutnak a legnagyobb uniós országok vezetői az ukrán elnökkel folytatott csütörtöki tárgyalásukon.

Kijevben Európa erős emberei is támogatásukról beszéltek

A francia elnök, a német kancellár és az olasz miniszterelnök ugyanis az ukrán fővárosba látogatott csütörtökön, ahol találkoztak Zelenszkijjel is, tárgyalásukon – Klaus Iohannis román elnökkel kiegészülve – pedig az utólagos nyilatkozatok alapján az uniós tagság is szóba került:

  • Olaf Scholz szerint Ukrajna „az európai család része”, és támogatják, hogy az ország tagjelölti státuszt kapjon;
  • Emmanuel Macron is kiemelte, hogy támogatják a jelöltséget, és részletes tervet is kidolgoznak majd a csatlakozási folyamathoz;
  • Mario Draghi pedig azt hangsúlyozta Kijevben, hogy az EU „nem lassíthatja a csatlakozási folyamatot”, hiszen az ukránok az európai projekt alapját, a demokráciát és a szabadságot védik.

Úgy tűnik ezek alapján, hogy az állam- és kormányfőket összesítő Európai Tanács erős emberei is beálltak az ukrán uniós tagjelöltség mellé – holott ez a három vezető kijevi látogatása előtt nem volt ennyire egyértelmű. „Ukrajna uniós tagjelölti státuszát az unió szinte összes nagyobb állama ellenzi. Úgy is mondhatnám, hogy Olaszország kivételével mindegyikük” – fogalmazott május végén Draghi.

A Foreign Policy elemzése is kiemelte, hogy bár Von der Leyen és a Bizottság támogatná Ukrajna tagjelöltté emelését, az ügyben nem ők, hanem a Tanács fogja kimondani a végső szót, ahol bár a kelet-közép-európai tagállamok (köztük Magyarország) támogatnák Ukrajna mihamarabbi integrációját, a nyugat-európai országok eddig nem siették volna el a dolgot.

Már a lehetősége is üzenet lenne Moszkvának

Ha Ukrajnának sikerülne meggyőznie nemcsak a Bizottságot, de a kételkedő tagállamokat is arról, hogy megérdemlik a tagjelölti státuszt – majd ezt megszavazná az Európai Parlament is –, az sem jelentené azt, hogy azonnal megkezdhetnék a csatlakozási tárgyalásokat. A Bizottságnak ki kell dolgoznia a tárgyalások keretét, amelyet a 27 tagállamnak szintén egyhangúlag kell jóváhagynia, Ukrajnát pedig még a tárgyalások előtt arra kérik majd, hogy kezdje meg a reformokat a csatlakozáshoz.

Klaus Iohannis, Mario Draghi, Volodimir Zelenszkij, Emmanuel Macron és Olaf Scholz Kijevben 2022. június 16-án – Fotó: Valentyn Ogirenko / Reuters
Klaus Iohannis, Mario Draghi, Volodimir Zelenszkij, Emmanuel Macron és Olaf Scholz Kijevben 2022. június 16-án – Fotó: Valentyn Ogirenko / Reuters

Persze előfordulhat, hogy Ukrajnát a szép szavak ellenére még mindig nem érzi elég megfelelőnek a tagállamok többsége a teljes körű tagjelöltséghez – ezzel a forgatókönyvvel számolt a Foreign Policyben megjelent elemzésében Andreas Umland, a Swedish Institute of International Affairs elemzője is.

Szerinte Ukrajnát a potenciális tagjelöltek közé fogják sorolni az uniós csúcs után, ami ugyan egyértelműen kisebb lépés lenne annál, mint amit Kijev szeretne, de így is fontos jelzés lehet az ukránok számára.

Hiszen már potenciális tagjelöltként is komolyabb tárgyalásokat folytathatna Ukrajna az Európai Unióval a közeljövőben, és fontos előrelépésnek számítana a mostani társult partneri helyzethez képest.

Ráadásul ezzel üzenetet küldene Brüsszel nemcsak Kijev, de Moszkva felé is: az EU a (potenciális) tagjelölti státusszal egyértelművé teheti, hogy Ukrajnára nem az orosz befolyási övezet részeként, hanem – a Nyugat-Balkánhoz hasonlóan – az Európai Unió jövőjeként tekint. Ha Ukrajna mellett még Moldova és Grúzia is megkapná a potenciális jelölti státuszt, azzal pedig jelentősen megváltozhatnak Kelet-Európa geopolitikai viszonyai, és szűkülne a szürke zóna a Nyugat, azaz az Európai Unió és Oroszország között.

„Természetesen csak egy teljes körű EU- és NATO-tagság tudná biztosítani a kelet-európai geopolitikai teret. De ha az EU hivatalosan is perspektívát adna a három érdeklődő tagállamnak a csatlakozáshoz, az egy határozott jelzés lenne arra, merre van a jövő”

– írja Umland.

Vannak kétségek, de más út nem nagyon

Az Európai Unió viszont tisztában van azzal is, hogy jóval nagyobb befolyással tud lenni egy-egy ország folyamataira a csatlakozás előtt, mint utána. Ugyanis míg a csatlakozási menetrendet húzhatják-halaszthatják különböző aggályok miatt – mint azt tették például Törökország vagy Szerbia esetében –, addig ha egy ország egyszer a körön belülre került, onnantól sokkal nehezebb lépni, ha egy tagállam megsérti a vállalt demokratikus kötelezettségeit.

Ukrajnában pedig továbbra is aggasztóan nagy a korrupció a különböző nemzetközi szervezetek szerint: a Transparency International 2021-es indexében a felmért 180 ország közül a legalsó harmadban, a 122. helyen állt. Bár ukrán és európai politikusok is azt hangoztatják, hogy ezen a téren komoly előrelépések történtek az elmúlt időszakban, több diplomata is arról beszélt a Washington Postnak, hogy egyes uniós tagállamok kormányai komolyan aggódnak emiatt.

Ukrajna „sem régen, sem most” nem áll közel az uniós tagsághoz, mondta név nélkül egy uniós tisztviselő az amerikai lapnak. „De mit lehet tenni, ha a bővítés nem opció?”

Feltehetően erre a kérdésre kereste a választ Emmanuel Macron, amikor májusban előállt az „Európai Politikai Közösség” víziójával. Eszerint a francia elnök egy tágabb szervezeten belül integrálná az EU tagjait és az uniós tagságra vágyó államokat – sőt, még akár az unióból kilépett Nagy-Britanniát is.

„Szívünk mélyén érezzük, hogy Ukrajna a küzdelmével és a bátorságával már ma is a mi Európánk, a mi családunk és uniónk része. De mindannyian pontosan tudjuk, hogy a csatlakozásuk folyamata több évig – sőt, valójában lehet, hogy évtizedekig tartana. Ez az igazság, hacsak nem döntünk úgy, hogy csökkentjük a csatlakozáshoz szükséges sztenderdeket, ezzel teljesen újragondolva az európai egységünket” – mondta Macron a május 9-i Európa-napon tartott beszédében.

Uniós zászlók 2014. január 30-án a kijevi Majdanon zajló tüntetésen – Fotó: Emeric Fohlen / NurPhoto via AFP
Uniós zászlók 2014. január 30-án a kijevi Majdanon zajló tüntetésen – Fotó: Emeric Fohlen / NurPhoto via AFP

A francia elnök szavait viszont éles kritika érte Kijevből: „Nincs szükségünk az uniós tagjelölti státusz pótlékaira, ami csak azt mutatná, hogy Ukrajnát másodrangúként kezelik, ezzel megsértve az ukránokat” – írta Twitterén Dmitro Kuleba külügyminiszter, aki szerint egyes tagállamok „stratégiailag kétértelmű” Ukrajna-politikája „felbátoríthatja Vlagyimir Putyint”.

Az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője, Ihor Zsovkva is arról beszélt, hogy „nem fogadnak el semmilyen alternatívát vagy kompromisszumot”, mert szerintük megérdemlik a tagjelölti státuszt. „Ez még messze nem a tagság, és még csak nem is a csatlakozási tárgyalások nyitánya. Ezt mindenképpen megérdemelnénk” – mondta Zsovkva a Politicónak, hozzátéve, hogy erről megpróbálják meggyőzni majd az ezzel szemben szkeptikus tagállamokat is:

„Ha valaki megkérdezi az orosz agresszió ellen harcoló ukrán katonákat a Donbaszban vagy Dél-Ukrajnában, hogy részei akarnak-e lenni az Európai Unió családjának, akkor azt válaszolják: »Igen, mindenképp. Mert ezért küzdök. Nemcsak Ukrajnáért harcolok, hanem az európai értékekért is. Harcolok az Európával szembeni [orosz] agresszió ellen.«”

Akárhogy is dönt a Bizottság és az Európai Tanács Ukrajna EU-tagjelöltségéről, a nemzetközi sajtó kommentárjai megosztottak abból a szempontból, hogyan értékelnék ezt a túlélésért küzdő országban. Míg a Washington Post szerzője szerint az ukránok számára mind a valódi, mind a potenciális tagjelölti státusz csak csalódást okozna, a Foreign Policy publicistája szerint viszont ha az EU akár csak formálisan is elköteleződne Ukrajna jövőbeni tagsága mellett, az már jelentős löketet adna az ország polgárainak: „Végre azt érezhetnék, hogy nem egy orosz, hanem egy európai jövő vár rájuk, a gyerekeikre és az unokáikra.”