Az oroszoknak van kétezer tonna aranyuk, amivel most nem mennek semmire

Az orosz jegybank az utóbbi bő másfél évtizedben a világ ötödik legnagyobb aranytartalékát halmozta fel. A kétezer-háromszáz tonna arany piaci ára olyan 140 milliárd dollár, azaz nagyságrendileg a magyar gazdaság éves kibocsátásához hasonló összeg.

Az aranytartalék felhalmozásának eleve az volt a célja, hogy egy esetleges válságban támaszt nyújtson az orosz rubelnek és az orosz gazdaságnak. Az orosz jegybank aranyvásárlásai azonban különösen 2014-ben, a Krím elfoglalása és a kelet-ukrajnai szakadárok támogatása idején lódultak meg, ami alapján axiómává vált, hogy az oroszok a potenciális nyugati pénzügyi szankciók kivédésére készültek a betárazással.

„Az arany attraktív fedezet a pénzügyi szankciók ellen. Az állam saját páncéltermeiben őrzött aranyat a külső ellenségek nem tudják lefoglalni, hacsak nem katonai invázió során. Az aranyat a pénzügyi rendszeren kívül lehet mozgatni a világban, így az nehezen nyomon követhető. Extrém esetben egy kormány képes lehet illegálisan keményvalutát venni az aranyért nemhivatalos piacokon”

– írta március elején Daniel McDowell, a Syracuse Egyetem politológusa.

Pozsár Zoltán, az orosz és más oligarchák és diktátorok finanszírozásában fontos szerepet játszó Credit Suisse elemzője – aki az utóbbi hetekben számos interjúban hangoztatta, hogy a nyugati világ lábon lövi magát az Oroszország elleni szankciókkal – pedig márciusban a Bloombergnek arról beszélt, hogy az oroszok akár átállhatnak egy aranyrubel-rendszerre, azaz az arany értékéhez köthetik a rubelt, hogy elkerüljék az orosz valuta összeomlását.

Ennek ellenére számos jel alapján az oroszok aranytartaléka a jelen helyzetben messze nem nyújt biztonságot, és az orosz jegybankkal szemben hozott nyugati szankciók fényében nem az arany, hanem az olaj és a gáz tartja a víz felett az orosz gazdaságot.

Régóta mentsvárnak tartják

Mint a Princeton Egyetem két szerzője kiemeli, az aranyfétis nem új dolog Oroszországban, a 19. század végén az orosz birodalom – a lakosság kárára – jelentős energiákat fektetett az aranytartalékok felhalmozásába, a birodalom gazdasági megbízhatóságának és nemzetközi státusának javítása érdekében.

Ennek keretében bevitték az országot az akkori aranystandard rendszerbe is, amely azt jelentette, hogy a fő nemzetközi elszámolóeszköznek számító brit font és más komolyabb pénznemek árfolyamát az aranyhoz kötötték (ekkor egy rubel 0,77 gramm aranyat ért). Ezt a rendszert az 1917-es bolsevik forradalom után is fenntartották, az új szovjet rubel is aranyalapon működött, alkalmazkodva a kor nemzetközi sztenderdjeihez. De egyes orosz nacionalista figurák az 1990-es években és azóta is a nemzet erejének jelképeként írtak az aranytartalékról.

Ma már nem az aranyhoz kötik a pénz értékét, de az arany mint jegybanki tartalék és befektetési eszköz szerepe megmaradt. Mint a fent Daniel McDowelltől kölcsönzött idézet jelzi, az arany az elképzelések szerint bármikor keményvalutára váltható, a keményvalutából pedig kezelhetők a mostanihoz hasonló pénzügyi válság hatásai. Például a rubel értékvesztése esetén a jegybank az értékesített aranyból befolyó keményvalutából rubelt vesz, hogy megtámassza a pénz árfolyamát; esetleg finanszírozza az importot, ha nem marad elég euró vagy dollár a külföldi beszállítók kifizetésére.

Ugyanakkor Oroszország számára a jelen problémája, hogy a nemesfém vagy a pénz értékét az annak kibocsátójába vetett bizalom adja, és az aranynak is addig van értéke, ameddig azt pénzre vagy árura lehet váltani.

A jelen helyzetben az orosz jegybank számára ez a lehetőség erősen korlátosan áll csak fent.

Ki fogja megvenni?

Az Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán megtiltották az orosz jegybankkal való tranzakciókat. A szankciók miatt a legnagyobb aranypiac, a londoni már jelezte, hogy innentől nem fogadja el az orosz finomítókból származó aranyat, és a nemzetközi pénzpiacok kiemelt szereplője, a CME nevű amerikai tőzsdeüzemeltető is hasonló lépést hozott. A jelen helyzetben számos más kereskedő sem szeretne az orosz aranyhoz nyúlni, mert joggal tarthatnak tőle, hogy az esetleges orosz biznisz hasznánál jóval nagyobb a potenciális szankciók kockázata.

Ez utóbbit az Egyesült Államok törvényhozása szeretné tovább növelni. Március elején két republikánus és két demokrata párti szenátor egy olyan törvényjavaslatot jelentett be, amely szankciókat helyez kilátásba az olyan pénzügyi entitások számára, amelyek orosz arannyal kereskednek.

Mint Florian Kern német közgazdász levezette, az aranypiac jellege is gátolja az oroszokat.

• Egyrészt az aranypiacon egyszerűen nem mozog annyi pénz, amennyire az oroszoknak szükségük lenne. A világ összes jegybankjának éves aranyeladásai soha nem haladták meg a 400 tonnát, és már ez utóbbi is komoly árlenyomó hatást okozott. Az oroszok tehát a tartaléknak eleve csak egy kis részét tudnák pénzzé tenni.
• Másrészt az előbbiből következik, hogy egy nagyobb eladási hullám jelentősen levinné az aranyárat, azaz a tartalék értéke csökkenne – az arany relatíve magas ára részben pont abból fakad, hogy a nagy jegybankok hagyományosan vásárolják és tartalékolják azt.

Egy további potenciális opció, ha az oroszok visszavásárlási szerződéseket kötnek az aranyra, tehát gyakorlatilag aranyalapú hitelt vesznek fel. Ez Kern megfogalmazásában „azon múlik, hogy tudsz-e találni valakit, akit nem érintenek a szankciók, és kölcsönt ad a fedezetedre, amely egy moszkvai páncélszekrényben van, és nem lehet pénzzé tenni. Sok sikert hozzá.”

Kína sem rajong érte

A Bloombergnek nyilatkozó elemzők szerint szóba jöhet, hogy az oroszok a kínai vagy indiai jegybanknak adják el az aranyat, vagy az ilyen, barátibb piacokon vegyenek fel aranyfedezetű hitelt, esetleg a sanghaji aranypiacon, kínai kereskedelmi bankokkal üzletelve próbáljanak túladni a vagyonon. Ugyanakkor ezek az opciók is legfeljebb kisebb összegek esetén reálisak, és a kínai bankok is jobban tartanak az amerikai szankcióktól, így ez sem fogja kihúzni az oroszokat a pénzügyi válságból.

Korábban az Egyesült Államok által szankcionált rezsimek, például Irán vagy Venezuela részben éppen orosz segítséggel adtak túl az aranyon az Egyesült Arab Emírségekben, Törökországban vagy akár Ugandában, az aranyért kapott eurókból pedig az importot és a rezsim kitartottjainak dőzsölését finanszírozták.

Az ehhez hasonló manőverek viszont egy Oroszország méretű, egy nagyon költséges háborút vívó gazdaság esetében elég mérsékelt hatással járnának.

Az orosz aranyra a jelek szerint elsősorban a belpiacon van kereslet, a jegybank közleménye szerint az orosz háztartások (a rubel értékvesztése miatt) elkezdték az értékőrzőbbnek tartott aranyra váltani a rubelt. Ez valamelyest rímel Pozsár korábbi nyilatkozatára, amely szerint a potenciális aranyhoz kötés stabilitást adhat, bár kérdés, hogy ez mennyiben lenne fenntartható – mint ismeretes, az aranystandard a történelem során soha nem volt hosszabb távon tartható.

Az aranytartalék fontossága és annak potenciális felhasználása körüli spekuláció egyelőre mindenesetre nem aktuális, mivel Oroszország külső finanszírozási pozíciója nem áll végveszélyben.

Amíg olaj van, nem kell az arany

Ennek a nagyon egyszerű oka, hogy az energiaexportnak eddig csak egy kis töredékét érték a szankciók: egyedül az Egyesült Államok tiltotta be az orosz olaj behozatalát, ami az orosz olaj- és gázexport csak egy kis részének leállítását jelenti. Miután az oroszok továbbra is el tudják adni az olajat és gázt dollárért és euróért, az orosz vállalatok és rajtuk keresztül a jegybank továbbra is hozzáfér a keményvalutákhoz.

Mint Robin Brooks, az International Institute of Finance (IIF) nevű bankközi agytröszt elemzője írta, a folyó fizetési mérleg többlete (azaz konyhanyelven az országba beáramló és az országból kiáramló pénz különbsége) az import csökkenése miatt idén februárban magasabb volt, mint 2007 óta bármelyik év azonos időszakában. A pénzügyi adatok alapján ebben a helyzetben Oroszország az aranytól függetlenül is képes elkerülni a csődöt.

Az egy másik kérdés, hogy a csőd elkerülése nem azt jelenti, hogy Oroszország nem érzi meg a szankciókat. A jegybank korábban például arra kötelezte az orosz exportőröket, hogy keményvaluta-bevételeik 80 százalékát azonnal váltsák rubelre, azaz az állam kénytelen rátenni a kezét a teljes exportbevétel nagy részére ahhoz, hogy a felszínen tartsa a pénzügyi rendszert, miközben az orosz cégek nyelik ennek költségeit.

A rubel árfolyama ennek ellenére is mélyponton áll, a moszkvai tőzsde február 25-e óta nem nyitott ki, miután a jegybank fél az összeomlástól, és ezen túl is trükkök százaival tartják életben a szankciók által megtépázott orosz pénzügyi rendszert.