A német kancellár felvett egy szürke pulóvert, és ez napok óta lázban tartja a német sajtót

Február elején Olaf Scholz német kancellár egy éjszakai géppel Washingtonba utazott, hogy Joe Biden amerikai elnökkel tárgyaljon az orosz-ukrán helyzetről. A decemberben beiktatott kancellár a kilenc órás utat egy szürke pulóverben tette meg a Luftwaffe Airbus A340-es fedélzetén. Újságírók is utaztak a gépen, akik elé az inkriminált pulóverben állt ki, és tulajdonképpen innen indult az egész kancellárpulóver-ügy.

A politikusokon szokatlan viselet azonnal mémmé vált, és a kommentelők sem fogták vissza magukat. „Örülök, hogy ma én jelenthetem be a bingó nyerőszámait” – írta valaki Scholz nevében a Twitteren, míg többen Baumarkt-lookként jellemezték a ruhadarabot. A német sajtót az a talány is belobbantotta, hogy

vajon véletlenül nyúlt-e ehhez a pulcsihoz a kancellár a ruhásszekrényében vagy tudatos választás eredménye, és ha az utóbbi, akkor mi lehet az üzenete?

Vajon a robotember gúnynévvel felruházott politikus így akar markánsan különbözni elődjétől, a még nála is visszafogottabb stílusú Angela Merkeltől, aki regnálása 16 éve alatt végig ugyanolyan szabású, bár legalább színes blézerben jelent meg?

A megfejtésekben sokan a tiszteletlenség, mások a lazaság, netán a földhözragadtság (bármit is jelentsen ez, pláne a levegőben, ugye) gesztusaként értelmezték, hogy Scholz „Schlabberlookban” (azaz, mintha egy számmal nagyobb ruhát viselne, a 90-es években pacuhaként jellemezték volna) jelent meg nyilvánosan. Pár órával később Joe Biden mellett természetesen már rendesen felöltözve, öltönyben-nyakkendőben ült. Mindenesetre sokan vélekedtek úgy, hogy ez a fellépés nem kancellárhoz illő és igazán magára kaphatott volna legalább egy zakót, de közben legalább ennyien méltatták bevállalósan laza stílusa miatt.

Volt, aki arra jutott, hogy nem kell semmi különöset belelátni a pulcsiba, egyszerűen a józan ész diktálta, mivel kényelmetlen és egészségtelen egy kilencórás repülőutat öltönyben-nyakkendőben végigülni- vagy aludni. A tudósítások szerint Scholz amúgy is szeret laza ruhákban utazni, volt már olyan, hogy sötét pólóban, fekete tornacipőben és egy chino nadrágban repült Washingtonba, csak akkor még nem volt kancellár – emlékszik vissza a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A pulóver mindenesetre napokig foglalkoztatta a német sajtót, mígnem a Stern megtalálta a ruhadarab forrását.

Egy Omen nevű hamburgi divatcég termékei között beazonosította a „Jörg” fantázianévre hallgató pulóvert, ami jelenleg leárazva 300 euróba (kb. 106 ezer forint) kerül. A lap az áruház egyik tapasztalt eladójától azt is megtudta, hogy a kancellár pulcsija 7-8 éves lehet. Ezt azért merte a szakember nagy bizonyossággal állítani, mert „az anyag struktúráját” az eltelt időben a divatcég kicsit megváltoztatta. Az áruház polcain a pulóvert jelenleg csak világossárgában lehet kapni, és azért olyan drága, mert a gyártás teljes folyamata a városban zajlik. Azoknak, akik mégis szeretnék a kancellárlookot magukon hordani, a Stern együttérzőn belinkelt egy olcsó s. Oliver pulóvert, ami színében és sok apró elemében hasonlít ugyan a kancellári ruhadarabra, csak sajnos pont a bohém oversize vonás hiányzik belőle.

Az Omen hamburgi márka az 1968-as alapítása óta egyébként mindig fenntarthatónak és úttörőnek számított, és bár a hamburgi kikötő közelsége miatt adta volna magát a lehetőség, hogy olcsón gyártassanak Ázsiában, maradtak a városban. „Tulajdonképpen nincs ennél jobb divatmárka, amellyel egy modern szociáldemokrata azonosulhat” – állapítja meg a lap. (A Hanza-városok szocdemei évtizedeken át jobbára az elitista-intellektuális körökből kerültek ki – ezt érdemes még a pulóverügyhöz kapcsolódóan tudni. Ahogy azt is, hogy néhány évtizeddel ezelőtt Hamburgot kis jóindulattal akár Németország divatfővárosának is lehetett volna nevezni, többen dolgoztak itt hosszabb-rövidebb ideig Jil Sander divattervezőtől a nálunk is ismert Wolfgang Joopon át egészen a divatpápaként tisztelt Karl Lagerfeldig.)

A kancellár választása akár lokálpatriotizmusként is értelmezhető: évekig töltötte be Hamburg polgármesteri tisztségét, és bár nem született hamburgi, kisgyerekként érkezett az alsó-szászországi Osnabrückből a Hanza-városba. Szülei textilipari alkalmazottak voltak, így többen azt feltételezik, hogy a kancellár automatikusan divatérzékennyé vált.

Scholznál egy ilyen pulóver persze már egész biztosan nem jelent olyan lázadást, provokációt és „az új idők kezdetének jelét”, mint Joschka Fischer lábán a tornacipő a nyolcvanas évek közepén. Fischer szóban forgó cipőit ma a Német Cipőmúzeumban őrzik, bárki megtekintheti.

Legyen fairtrade és lehetőleg német

A német politikusok egyébként egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy az általuk hordott ruhákkal is üzenjenek: az öltözékek készüljenek fair körülmények között, lehetőség szerint az ország határain belül, és ez a szocdemeknél is fontos téma. Ezért is volt például nagy diadalmenete egy Nomos Glashütte nevű többszörös díjnyertes óramárkának a „szociáldemokrata csuklókon” – ahogy a lap fogalmaz. „A politikában egy Rolex végső soron karriertörést jelenthet” – szögezi le a kancellárpulóver-ügy zárásaként a Stern.

Egy Rolex? Várjunk csak. Hogy nálunk mennyivel másképp működnek a politikusok brandperferenciái, kiderül egy kiváló közéleti karóragyűjtésből és néhány korábbi cikkből is.

A legfrissebb talán Varga Judit nagyjából másfél millió forintos Cartier órája. De van itt persze Rolex is: a fentebb belinkelt Csuklo_szpotting szerzője szerint Gattyán György csuklóját egy 6 millió 500 ezer forintos darab ékesíti egy decemberi Forbes-interjúban (érdekességképp: Schobert Norbi gigantikus Rolexe kétmillióval drágább az oldal szerint.) Elbújhat mellettük Szeged polgármestere, Botka László az amúgy igen elegáns, 3 millió  400 ezres Rolexével.

Ha pedig nem óra, de politikusi ruhadarab: a „nem urizáló parasztgyerek” Rogán Antal outfitje visszatérően internetszerte látómezőbe kerül, nagy port kavart például 400 ezres Louis Vuitton hátizsákja, amit végül jótékony célra árvereztek el, de a 100-200 ezres farmerével is feltűnt a hírekben.

De Habony Árpád az igazi rekorder: 160 milliós karórájáról és ezer eurós Gucci double monk surranóiról sem szabad megfeledkezni, ahogy a Guccit kicsit sportosabb kiadásban kedvelő Orbán Ráhel 227 ezres tornacipőjéről sem. Hosszan lehetne folytatni a sort, ez most csak egy apró gyűjtés a népek közti öltözködéskultúra eltéréseinek szemléltetésére. Mindezek fényében nagyon különös, hogy míg a magyar nyelvben a szólás szerint nem a ruha teszi az embert, a németeknél Kleider machen Leute, azaz pont, hogy a ruha teszi az embert.