Der Scholzomat: rombuszkezű robotember folytathatja a Merkel-stílusú vezetést Németországban

„Ez a nap most önnek egyszerre karácsony és születésnap, mégis nagyjából annyira tűnik izgatottnak, mint egy angol inas teaidőben.”

2011-ben, hamburgi polgármesterré választásakor kapta meg ezt a mondatot egy tévériportertől Olaf Scholz, aki várhatóan december 9-én átveszi a kancellári széket Angela Merkeltől. A szociáldemokrata politikus monoton beszédstílusa, technokrata szóhasználata miatt már 2003-ban kiérdemelte a Scholzomat gúnynevet a sajtótól, ami a mai napig is kitart: a Bloomberg újságírónője Twitterben tette fel a kérdést a vele készült interjúját posztolva két hónapja, hogy „ezért hívják Scholzomatnak”?

De a robotos hasonlat nemcsak a kommunikációja miatt illik rá, hanem amiatt is, hogy a nyilvánosságnak nemigen mutatja meg élete személyes oldalát, és a politikában is pragmatistának, középutasnak vallja magát.

Legalábbis ma már. Mert nem volt ez mindig így. A 63 éves politikus Nyugat-Németországban, Osnabrückben született és Hamburgban nőtt föl. A '70-es évek közepén csatlakozott az SPD-hez, radikális ifjú szocialista lett, kritizálta a NATO-t, az atomfegyvereket és a globális kapitalizmust.

Munkajogot tanult, majd Hamburgban kezdett munkajogi ügyvédi pályafutása során sokat tanult az üzletről és vállalkozásról, ami ismerői szerint átformálta a hozzáállását is a politikához. A radikalizmusa és az idealizmusa megkopott, a politikától kissé eltávolodva a német egyesítés után a privatizáció miatt nehéz időket átélő kelet-németországi munkásoknak segített munkajogászként.

A Bundestagba 1998-ban választották be először, 2001-ben már lehetséges kancellárként emlegette őt Gerhard Schröder. Akkor még nem lett az, Schröder jobbkezeként, hivatalosan titkáraként folytatta az előrehozott választásokig 2005-ig. 2005-ben a Merkel vezette nagykoalíció alakíthatott kormányt, két év múlva Scholz munkaügyi és szociális miniszter lett, az ő nevéhez fűződik a 2008-as nagy válságban bevezetett rövidített munkaidő program, amellyel munkahelyeket igyekezett menteni a kormányzat.

2011-ben Scholzot megválasztották hamburgi polgármesternek – ez volt az, amit egy angol inas lelkesedésével fogadott –, a posztot 2018-ig vitte. Polgármestersége alatt a legtöbb kritikát azért kapta, ahogy a város 2017-ben a G20-as csúcson a zavargásokat kezelte. Rá jellemző módon ezekkel a szavakkal próbálta megállítani az utcai rendbontást: „A tettesekhez fordulok azzal, hogy fejezzék be cselekményüket, vonuljanak vissza, ne kövessenek el erőszakos cselekményeket, és tegyék lehetővé a további békés egymás mellett élést a városban”. Az összecsapásokban több száz rendőr sérült meg, és 12 millió eurós kár keletkezett.

Északnémet hűvössége, protestáns etikája nemcsak a személyiségében érhető tetten, hanem munkájában is: polgármesteri leköszönésekor a fogadáson nem szolgáltak fel alkoholt, mert munkanap volt.

Utána ismét Merkel nagykoalíciós kormányában vállalt feladatot, alkancellár és pénzügyminiszter lett. Pénzügyminiszterként érte őt az utóbbi évek két nagy német pénzügyi botránya, a CumEx-Akták (egy rendszerszintű adóelkerülési módszert tártak fel újságírók, bővebben itt, itt és itt olvashat róla), és a Wirecard-ügy (bővebben ebben a cikkünkben). Utóbbit illetően áprilisban minden felelősséget elutasított, annak ellenére, hogy technikailag ő volt a vezetője az ország pénzügyi szabályozó hatóságának. Mindezt a döntéshozók és a közvélemény is elfogadta, a botrány lepergett róla.

Scholzot az elmúlt pár év történései a német és az európai politika egyik lefontosabb emberévé emelték, még akkor is, ha saját országán és a Brüsszeli politikai körökön kívül kevéssé ismert a neve.

Ő képviseli Németországot az uniós terepen, és pénzügyminiszterként ő felügyelte a német kormányzat 750 milliárd eurós pénzügyi kompenzációs programjait a koronavírus okozta károk enyhítésére – utóbbit a visszajelzések szerint igen sikeresnek ítélte az ország. „Ez az a gránátvető, ami kell a feladat elvégzéséhez” – utalt a gigantikus méretű mentőcsomagra annak megalkotásakor. „Minden fegyverünket kitesszük, hogy megmutassuk, elég erősek vagyunk bármilyen, koronavírus okozta gazdasági kihívás megoldásához”. Ő volt pénzügyérként a felelőse a beáramló menekültek segítésére megalkotott, szintén milliárdos segélyprogramoknak is.

Visszafogott stílusa, centrista politizálása és a Merkellel való sokéves együttműködése miatt sokan a leköszönő kancellárhoz hasonlítják őt, hiába politizálnak két, egymással versengő pártban.

Az SPD balra hajló vezetése eleinte nem is nagyon támogatta őt, mondván, túl konzervatívan politizál. Ám aztán megfordult a pártbéli hangulat, minden róla szólt az SPD-kampányában, ő pózolt a posztereken, ő ment a vitákra, ő lett hirtelen Merkel „természetes utódja”, aki régóta dolgozik vele együtt. Ezt a közhangulatot Scholz mostani kampányában igyekezett is kihasználni, amikor utánozta Merkel híres rombusz-kéztartását, és a folytonosság jelöltjeként aposztrofálta magát.

A politikus 1998 óta házas, a felesége Britta Ernst SPD-s politikus. Gyermekük nincs, Potsdamban élnek.

Azoknak pedig, akik a karizmát, magával ragadó személyiséget hiányolják belőle, annyit mond:

„kancellárnak jelentkeztem, nem cirkuszi porondmesternek”.

Források: DW, BBC, CNN, Quartz, WaPo, Interpreter, Economist