Joe Biden 1900 milliárd dollárja új irányt szab Amerikának

Szerdán az amerikai törvényhozás alsóháza a szenátus verzióját jóváhagyva megszavazta Joe Biden elnök 1900 milliárd dolláros (kb. 584 ezer milliárd forintos) gazdasági mentőcsomagját, amely a koronavírus-járvány okozta gazdasági károkat hivatott ellensúlyozni. Az intézkedéscsomagról szóló törvényt Biden várhatóan pénteken írja majd alá. (Frissítés: Biden már csütörtökön aláírta a törvényt.)

Ez a harmadik jelentősebb csomag az elmúlt egy évben, 2020 márciusában egy 2200 milliárdos, decemberben egy 900 milliárdos élénkítést már elfogadott a kongresszus. Azonban a harmadik csomag sok szempontból különbözik az előzőktől: kedvezményezettjei főként a szegényebb és középosztálybeli amerikaiak és a helyi és állami kormányok, miközben a vállalati szféra kivételesen alig kap valamit Washingtontól.

Az alacsony jövedelmű rétegek közvetlen állami segélyezése számos kommentár szerint fontos szemléletváltást jelent. Bár a mostani csomag nagyrészt átmeneti rendelkezéseket tartalmaz, a balközép sajtó szerint azt jelzi, hogy a Demokrata Párt valóban hajlandó megerősíteni az amerikai szociális védőhálót, és nagyobb szerepet szán az államnak a vagyoni egyenlőtlenségek kezelésében.

Az is jelentős paradigmaváltás, hogy a szövetségi kormány minden korábbit meghaladó mértékben hajlandó az adósságból finanszírozott válságkezelésre: a fenti három csomagot segít kontextusba helyezni, hogy 2020-ban az amerikai GDP 21 ezer milliárd dollár volt, azaz gigantikus összegekről van szó – miközben a tavalyi, 3,5 százalékos recesszió nem volt kiemelkedően súlyos.

Másfelől a törvény elfogadásának körülményei azt is jelzik, hogy az állam gazdasági szerepének megerősítése politikailag messze nem egyszerű. A korábbi két élénkítést még pártokon átívelő konszenzus kísérte, a mostanit szigorúan pártvonalak mentén szavazták meg. A felsőházban pedig a konzervatívabb demokraták ellenkezése miatt 11 óra 50 percig tartott levezényelni a voksolást a törvényről – ez volt a leghosszabb szavazás, mióta a szenátus a jelen formájában ülésezik.

Az óvatosabb elemzők azt is kiemelik, hogy ugyan egyelőre mind az élénkítés, mind Biden népszerű, középtávon mégsem biztos, hogy az elnök és pártja politikailag is profitál majd belőle.

Csináltak pénzt

A csomag részeként

• Fejenként egyszeri 1400 dolláros (kb. 430 ezer forintos) csekket kapnak az évi 75 ezer dollár alatt keresők (illetve a 150 ezer dollár alatt kereső párok) és eltartott gyerekeik. (A medián háztartás jövedelme 2019-ben 68700 dollár volt, az egyéni 36000 dollár.)
• Szeptemberig heti 300 dolláros pluszt ad a munkanélküli segély összegéhez (és 10200 dollárig adómentességet nyújt a munkanélküli segély bevétele után).
• Az idei évre a jelenleg legfeljebb 2000 dolláros gyermekek után járó adókedvezmény felső határát ötéves korig 3600, 6 és 17 éves kor között 3000 dollárra növeli. Ezt az összeget visszatérítés formájában azoknak az alacsony jövedelmű szülőknek is rendelkezésükre bocsátja, akik jelenleg nem, vagy csak részben kapnak belőle (például mert keveset keresnek és alacsony a jövedelemadójuk).
• Növeli az egészségbiztosításra adott állami támogatást, a munkájukat elvesztők számára pedig a biztosítás teljes költségét átvállalja az állam.
• 350 milliárd dolláros szövetségi segítséget nyújt a tagállamoknak és önkormányzatoknak, amelyek bevételei jelentősen csökkentek a járvány miatt.
• További 160 milliárd jut a koronavírus-járvány közvetlen kezelésére, a tesztelés és az oltási program felpörgetésére, 170 milliárd az iskolák biztonságos újranyitásának megteremtésére, 50 milliárd a szegények lakhatására.
• Nagyjából hasonló összeget fordítanak a kis- és középvállalkozások megmentésére, 30 milliárdot a tömegközlekedésre, amely rendkívül megsínylette a járványt. Az egyetlen jelentősebb üzleti szféra, amely hathatósabb támogatást kap, a légi közlekedés, amely összesen 23 milliárdhoz jut a csőd elkerüléséhez.

A Biden-kormány által benyújtott és a képviselőházban elfogadott eredeti törvénytervezetből ugyanakkor a szenátusban több dolgot is kioperáltak, a legfontosabb ezek közül a minimálbér-emelés. Biden eredetileg a jelenlegi óránkénti 7,25 dollárról 15 dollárra akarta emelni a szövetségi minimálbért, de ezt a rendelkezést először eljárásrendi okokból kivették a törvényből, amikor pedig Bernie Sanders vermonti szenátor – aki régóta kampányol a 15 dolláros minimálbérért – külön módosításként felterjesztette a szenátus elé, hét demokrata szenátor és egy, jellemzően a demokratákkal szavazó független sem támogatta a lépést.

A demokraták belső ellenzékének egyes tagjai – és a republikánusok is – azzal érveltek, hogy az intézkedés az alacsony bérszínvonalú területeken növelné a munkanélküliséget és nagy többletterhet jelentene a vállalkozásoknak, habár az újabb közgazdasági kutatások ezt kétségbe vonják, és amúgy a nép körében is népszerű lenne az emelés.

A törvényen néhány további módosítást is kénytelenek voltak eszközölni a demokraták (Biden eredetileg nagyobb munkanélküli segélyt akart, és magasabb vagyoni korláthoz kötötte volna az 1400 dolláros csekkeket), elsősorban Joe Manchin demokrata szenátor miatt. Manchin Nyugat-Virginia államot képviseli, ahol Donald Trump 2020-ban 68 százalékot kapott, így nem meglepő módon a demokrata frakció legkonzervatívabb tagja, és előre várható volt, hogy ellent fog tartani egyes balosabb lépéseknek. Nagyrészt az ő győzködése miatt tartott rekordhosszú ideig a szenátusi voksolás.

Progresszív

Ugyanakkor a kisebb-nagyobb vágások ellenére az alapvetően a szegényeket támogató Biden-csomag így is radikálisan eltér a korábbi, jellemzően a vállalati szféra mentését célzó csomagoktól. Bár a törvény legtöbb rendelkezése csak átmeneti, és a járványhelyzetre szól, a szemléletváltás egyes balos elemzések szerint azt jelzi, a Demokrata Párt mégis csak elkötelezte magát az amerikai szociális háló kiépítése mellett.

Ugyan Sanders hívei közül sokan húzták a szájukat a csekkek alacsony összege és a minimálbér-emelés elmaradása miatt, maga a vermonti szenátor is azt hangoztatta, hogy „az ország jelenkori története során ez a legjelentősebb törvény a dolgozó emberek támogatása” szempontjából. A Washington Post földcsuszamlásszerű változásként jellemezte, hogy a 2009-es válság óta eltelt bő egy évtizedben mekkorát változott a közvélemény és a Demokrata Párt álláspontja az amerikai állam szerepéről. A Politico publicistája pedig azt emelte ki, hogy az állami költés eszközrendszerét illető nézetek is nagyot változtak: míg az elmúlt két és fél évtizedben a kongresszus fokozatosan felszámolta a pénzbeli szociális támogatásokat, addig a mostani csomagban nagy szerepet kaptak a közvetlen transzferek.

A Columbia Egyetem szegénységkutató intézete szerint a terv negyedével csökkentheti idén a szegénységi küszöb alatt élők számát, és felére csökkentheti a szegénységben élő gyerekek számát, elsősorban az alacsony jövedelmű szülőknek nyújtott adókedvezmények miatt. Az egyébként jellemzően balra hajló Tax Policy Center nevű gazdaságpolitikai agytröszt elemzése szerint az amerikai társadalom legszegényebb ötödébe tartozók nettó jövedelme 20, a második ötödbe tartozóké közel 10 százalékkal nő majd.

Ezzel szemben a középosztály 5 százalékos, a legfelsőbb jövedelmi ötöd pedig egy százalék alatti növekményt kap, a felső egy százalék pedig semmit. (Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy abszolút értéken számolva nagyjából egyenlően oszlik el a csomag pénzügyi hatása a jövedelmi ötödök között, mivel az alsóbb rétegek keresetének ötöde alig több, mint a középosztály keresetének 5 százaléka vagy a felsőbb rétegek keresetének egy százaléka).

Ugyanezen agytröszt számításai szerint Donald Trump legfontosabb gazdasági reformjából, a 2017-es adócsökkentésből a társadalom legalsóbb rétegei gyakorlatilag semmit nem profitáltak, a csomag jótékony hatásaival elsősorban a legfelső ötöd, azon belül is leginkább a legfelsőbb egy százalék járt jól. Kisebb, de még mindig jelentős a különbség a két korábbi élénkítőcsomaghoz képest: a 2020. márciusi és decemberi, kétpárti támogatás mellett elfogadott törvények költésének 40, illetve 37 százaléka ment a háztartásokhoz, 31, illetve 37 százaléka az üzleti szférát gazdagította, az állami funkciókra 10, illetve 9 százalék jutott (a maradék besorolatlan kategóriákba vándorolt). Ugyanezek az arányok a Biden-csomagban 54 százalék a háztartások, 4 százalék az üzleti szféra és 27 százalék a kormányzat esetén, azaz az emberek és az állam javára billent a költés a vállalatok felől.

A konzervatívoknak nem tetszik, a népnek igen

A korábbi csomagok összetétele abból a konzervatív elméletből fakad, amely szerint a gazdagok és a vállalatok adóinak csökkentése növeli a beruházási kedvüket, emiatt pörgeti a gazdaságot, hozzájárul a foglalkoztatás növeléséhez, egy szóval mindenkinek jó. Ezt az elméletet újabb kutatások erősen kétségbe vonják, ezen eredmények szerint a gazdagok megtakarításai nem csorognak le az alsóbb rétegekhez.

A másik visszatérő ellenérv, hogy a Biden-csomagot adósságkibocsátásból finanszírozzák, a Republikánus Párt pedig ellenzékben mindig nagyon szigorú a túlköltekezéssel szemben, még ha kormányon erről meg is szoktak feledkezni. Az utóbbi években ez a tabu is egyre inkább megdőlt (ma már a tíz éve még megszorításbarát Európai Unió is közös adósságkibocsátással próbálja kezelni a válságot), és még a jobboldalon is feltűntek a megengedőbb hangok.

A harmadik, még hagyományosan a demokrata holdudvarhoz sorolt közgazdászok által is felvetett ellenérv, hogy az élénkítés egyszerűen túl nagy: a három amerikai élénkítőcsomagban foglalt kormányzati költekezés mértéke a gazdasági visszaesés értékének háromszorosa, ezért egyes félelmek szerint a pénzeső inflációt és pénzügyi buborékokat fújhat. Az óvatosabb hangok azt is felhozzák, hogy az amerikai gazdaság az oltási program felpörgésének és a járvány enyhülésének köszönhetően amúgy is erőre kapott az utóbbi hetekben, februárban például 379 ezer új munkahely jött létre (bár az ezt megelőző két hónapban 523 ezren váltak munkanélkülivé).

Mindenesetre a jelek szerint az amerikai nép sem tart a fentiektől: míg a trumpi reform – főként a gazdagok és vállalatok adóterheinek csökkentése miatt – egyáltalán nem volt népszerű, addig Joe Biden gazdasági csomagja felmérések alapján széles támogatást élvez a teljes lakosság körében. Az OECD számításai szerint az amerikai költekezés egy százalékponttal növeli majd a teljes globális GDP-t, és néggyel az amerikait. A Bloomberg által megkérdezett elemzők idénre 5,5 százalékos növekedést várnak az Egyesült Államokban.

Politikailag nem biztos, hogy segít

Ennek ellenére egyes elemzések szerint ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a csomag nagyot dob majd a Demokrata Párt népszerűségén, ahogy azt sem, hogy a republikánusok politikailag bukhatnak a csomag ellenzésével. Ahogy korábban részletesen is írtunk róla, a szakpolitikai ügyek megítélése és a két nagy párt népszerűsége között egyre gyengébb a kapcsolat, azaz a választók egyre inkább úgy viselkednek, mint két rivális focicsapat lojális szurkolói.

Egy másik elmélet Barack Obama elnökségét hozza példaként, ahol a republikánusok Mitch McConnell felsőházi frakcióvezető vezetésével élből ellenezték az elnök minden egyes lépését, majd azzal vádolták Obamát, hogy egyoldalú lépéseket hoz és figyelmen kívül hagyja az ország egyik felét. Ez a taktika akkor sikeres volt: a republikánusok bár az elnökséget nem szerezték meg, a törvényhozást visszavették.

McConnell a mai napig a republikánusok szenátusi vezetője, a taktika pedig azóta sem változott: a párt azzal vádolta Bident, hogy választási ígéretének ellentmondva nem törekszik kétpárti konszenzusra, a törvényhozáson „felelőtlenül” keresztülvert törvényt „a liberális ideológia vezérli, nem a családok szükségletei”. Ahogy az a konzervatív érv is előkerült, hogy a szociális juttatások eltántorítják az embereket a munkától, és erodálják az Egyesült Államok versenyképességét.

Chuck Schumer, a demokraták felsőházi vezetője ettől merőben eltérő tanulságokat vont le az Obama-érából, és különösen a 2009-es válság idején elfogadott mentőcsomag körüli politikai vitákból: „2009-ben és 2010-ben megpróbáltunk együttműködni a republikánusokkal, de a csomag túl kicsi lett, és a recesszió öt évig tartott. Az emberek elkeseredtek, és elvesztettük a választókat.”

Azaz míg a republikánusok azt próbálják hangoztatni, hogy a demokraták politikája megosztó, a demokraták, beleértve a kampányában valóban a politikai oldalak megbékítését ígérő Joe Bident, úgy vélik: pont azzal buknának, ha bemennének még egyszer McConnell utcájába.

A választási reform bekavarhat

Az mindenesetre a republikánusoknak kedvez, hogy a félidős választásokon a kormánypárt hagyományosan gyengén szerepel. Mivel a felsőház hatéves mandátumú tagjainak pedig harmadát kétévente újraválasztják, az alsóház tagjainak mandátuma pedig eleve két évre szól, a törvényhozásbeli erőviszonyok jelentősen átalakulhatnak a következő, 2022-es félidős voksoláson, még ha ennek kimenetelét másfél évre előre nehéz is megjósolni. Ezt az elméletet erősíti, hogy a választási rendszer számos jellegzetessége a jobboldalnak kedvez, ezért a Republikánus Párt megengedheti magának, hogy országos szinten népszerűtlen maradjon, ha a választások kimenetele szempontjából fontos néhány szoros körzetet és államot be tudják húzni.

Ebből szempontból különösen fontos fejlemény, hogy az utóbbi hetekben mindkét oldal komolyabb lépéseket tett a választási rendszer alakítására. A demokraták a képviselőházban elfogadtak egy tervezetet, amely minden választó számára lehetővé tenné a levélszavazást, megkönnyítené a választási regisztrációt, korlátozná, hogy az államok kiket zárhatnak ki a voksolásból és véget vetne a kongresszusi körzetek pártos átrajzolásának is. Biden a napokban egy hasonló célokat megfogalmazó, bár potenciális hatásait tekintve jóval gyengébb rendeletet nyújtott be az 1965-ös selmai „véres vasárnap” évfordulóján, amikor Alabamában a hatóságok szétverték a feketék szavazásának akadályozása miatt tüntetőket.

Ezzel szemben a republikánus vezetésű államokban pont a választási szabályok szigorításán és a körzetek átrajzolásán dolgoznak. Az állami vezetők gyakran állítólagos választási csalásokra hivatkoznak, amelyekkel a tavaly novemberi elnökválasztáson vesztes Donald Trump exelnök kürtölte tele a sajtót. A csalásvádakat bíróságok egyetlen alkalommal sem találták megalapozottnak, és az eredményeket a republikánus vezetésű államok is rendre megerősítették, ám a csalásveszélyre hivatkozva az ötvenből 43 államban nyújtottak be módosító javaslatokat.

A republikánus vezetésű Georgiában, ahol Joe Biden és mindkét demokrata szenátorjelölt is fontos győzelmet aratott legutóbb, az előzetes- és levélszavazás lehetőségének és a fekete gyülekezetek választási mobilizációjának korlátozásával próbálják csökkenteni a jellemzően balra szavazó kisebbségek részvételét, és még a szavazókörök előtti víz- és ételosztást is büntetnék. Ennek jelentősége, hogy egy korábbi republikánus taktika szerint az államban jelentősen csökkentették a szavazókörök számát, emiatt gyakran alakulnak ki többórás sorok, ilyenkor pedig a pártok önkéntesei vízzel és étellel próbálják fenntartani a sorban állók szavazási szándékát.

Egy másik fontos csatatérállamban, Wisconsinban a hibásan kitöltött levélszavazatok korrigálását tiltanák be. Az egyébként stabilan republikánus Iowában a kormányzó már alá is írt egy sokat bírált reformot, amely a levélszavazás nehezítése mellett a szavazókörök nyitva tartását is lerövidíti; máshol pedig a szavazás napján való választói regisztráció feltételeit is szigorítanák.

Míg a republikánus többségű államokban ezek a változtatások átmennek a helyi törvényhozásokon, a demokraták által a washingtoni képviselőházban elfogadott választási törvény vélhetően nem fog keresztül jutni a szenátuson: az obstrukció intézménye miatt a republikánusok elkaszálhatják a javaslatot. Hiába döntene egy 50-50-es felállásnál Kamala Harris alelnök szavazata a javukra, az obstrukció letöréséhez 60 szavazatra lenne szükség.

Nem megy minden jól

Nem ez az egyetlen kihívás Bidennek szűk másfél hónappal hatalomra jutása és a gazdasági csomag elfogadása után. Nem halad jól az iskolák megnyitása sem, amely az elnök egyik fontos ígérete volt az első száz napra. Itt eleve alapvető probléma, hogy a szövetségi kormánynak kevés ráhatása van az iskolák megnyitására (ez jellemzően megyei vagy állami hatáskör), az elnöki stábnak pedig nem nagyon sikerült eddig zöld ágra vergődnie az ügyben illetékes oktatási, járványügyi és egyéb hatóságokkal.

Hasonló a helyzet a bevándorlással, ahol Biden szintén hátraarcot ígért a zéró toleranciát hirdető Trump időszaka után. Bár Biden már januárban benyújtott egy meglehetősen radikális reformtervezetet (erről itt írtunk részletesen), ez egyelőre sehova sem jutott a törvényhozásban, az új elnök liberálisabb bevándorlási rendeleteinek végrehajtása pedig nem megy egyről a kettőre. Eközben ahogy sokan valószínűsítették, az új elnök emberbarátabb bevándorlási retorikája ismét felbátorította a latin-amerikai szegénység és erőszak elől menekülőket, emiatt a határon őrizetbe vett illegális migránsok, és azon belül is főleg az egyedül érkező kiskorúak és fiatalkorúak száma jelentősen nőtt, logisztikai és politikai problémát jelentve a szövetségi kormány számára.

A további reformokat az obstrukció fent említett intézménye is gátolja. Költségvetési ügyekben az obstrukciót meg lehet kerülni, de ezen a kiskapun keresztül relatíve kevés intézkedést lehet keresztülnyomni, és ezt eleve csak évente háromszor tudják használni a demokraták. A kört pedig tovább szűkíti, hogy Joe Manchin szenátor már közölte, a továbbiakban csak akkor támogatja az újabb nagyobb terveket, például Biden infrastrukturális beruházások felpörgetését célzó intézkedéscsomagját, ha az elnök és pártja együttműködik a republikánusokkal.

Mindazonáltal Biden megítélésén egyelőre nem látszanak a nehézségek. Az elnök jóval népszerűbb, mint Trump volt négy éve ilyenkor, pedig elég nehéz helyzetből indult január 20-án. Hivatalba lépése óta a koronavírus-járvány kezelésének megítélése is sokat javult, bár jelentős részt továbbra is a pártszimpátia határozza meg, hogy ki mit gondol Biden teljesítményéről. A kormány reményei szerint májusra minden amerikai felnőtt számára rendelkezésre állhat az oltás, bár az még kérdéses, hogy a társadalom mekkora része lesz végül hajlandó beoltatni magát.