Az ítéletet már tudjuk, de ennél többről szól a Trump elleni második impeachment

• Keddtől második alkalommal tárgyalja Donald Trump exelnök felelősségre vonását az amerikai törvényhozás felsőháza.
• Trumpot a demokrata többségű alsóház tíz republikánus képviselő támogatásával azzal vádolta meg, hogy január 6-án hívei az ő felbujtására ostromolták meg a Capitoliumot.
• Bár januárban pár prominens jobboldali politikus is elítélte Trumpot, a Republikánus Párt most már szeretne úgy tenni, mintha az elnöknek nem lenne felelőssége a történtekben.
• Emiatt az elmarasztaló ítélet nem valószínű, de a demokraták erkölcsi és politikai tőkét próbálnak kovácsolni a folyamatból.
• A trumpizmus viszont Trump elnöki pozíciója nélkül is tovább él, és a szélsőjobb megtalálta az új, összeesküvéselmélet-hívő sztárjait.

Donald Trump elnöksége sok dologban formabontó volt, a kétes rekordok pedig még az ingatlanvállalkozó hivatali idejének lezárultával sem érnek véget. A héten ugyanis Trump az első olyan amerikai elnökké válik majd, akivel szemben másodszor is alkotmányos vádeljárás, azaz impeachmenttárgyalás indul a szenátusban. A kedden kezdődő tárgyalás pedig abban is különleges lesz, hogy elsőként kell majd egy hivatalból távozott elnök felelősségre vonásáról dönteni.

Arra ugyanakkor most is kevés esély van, hogy elítéljék Trumpot. Egy évvel ezelőtt, az ukrán elnök megzsarolása és a választásba való külföldi beavatkozásra való felbujtásának vádjával indult eljárásban a republikánus szenátorok szavazatai gyorsan felmentették az elnököt. Idén Trumpot az amerikai törvényhozás épületének január 6-i ostromában játszott szerepe miatt akarták felelősségre vonni a demokraták, de az előzetes jelek szerint szintén nem járnak sikerrel.

Az elnök elítéléséhez a százfős szenátusban kétharmados többségre lenne szükség, miközben a két párt 50-50 szenátorral bír (szavazategyenlőség esetén Kamala Harris alelnök dönt a demokraták javára). Így legalább tizenhét republikánus szavazatra lenne szükség, míg negyvenöt republikánus már korábban, egy ügyrendi szavazás idején jelezte, hogy alkotmányellenesnek tartja az eljárást, azaz Trump elítélése és az eltiltása a jövőbeli politikai szerepvállalástól gyakorlatilag kizárt.

Innentől kezdve az impeachment legfeljebb közvetlen politikai és jogi vonatkozásai miatt érdekes, amelyekből egyébként bőven van.

Elszámoltatás

Donald Trump ellen azután indult másodszor is impeachment, hogy hívei január 6-án, az elnökválasztás elektori eredményének szentesítése alatt betörtek a szövetségi törvényhozás épületébe, a Capitoliumba, és feldúlták azt. Trump akkor már több mint két hónapja folyamatosan arról beszélt, hogy a vereségével végződő elnökválasztást elcsalták, dacára annak, hogy ügyvédjei öt tucat keresetét utasították el bíróságok országszerte bizonyítékok hiányában. Híveit pedig számtalanszor arra szólította fel, hogy „állítsák meg a csalást”.

A Demokrata Párt alsóházi képviselői erre hivatkozva a vádiratban azzal érveltek, hogy Trump felbujtóként járt el január 6-án, amikor az ostromot megelőző tüntetésen, a Fehér Ház előtt ismét alaptalanul csalásról beszélt, és harcra szólította híveit. Erre hivatkozva a demokrata párti többségű alsóház (tíz republikánus támogatása és 197 ellenszavazata mellett) még Trump hivatali ideje alatt, január 13-án vád alá helyezte az elnököt. Az impeachment szabályai szerint az alsóházi vádat a felsőházban kell megvitatni, és a „tárgyalás” végén a szenátus tagjai szavaznak arról, elítélik-e az elnököt.

Ám Mitch McConnell, a republikánusok felsőházi frakcióvezetője már akkor közölte, hogy ügyrendi akadályok miatt a tárgyalást nem kezdik meg január 20-a, azaz Trump távozása és Joe Biden beiktatása előtt. Végül a két párt felsőházi vezérei arról állapodtak meg, hogy az új kormány első fontosabb kinevezései után, február elején kezdik a tárgyalást. Ám még ezelőtt, január végén a szenátusban 45 republikánus egy előzetes szavazáson már amellett foglalt állást, hogy alkotmányellenes lenne Trumpot elítélni, mert az impeachmentet csak hivatalban lévő elnök ellen lehet lefolytatni.

Az exelnök védői részben pont ezzel érvelnek, dacára annak, hogy volt már történelmi példa hasonlóra: 1876-ban távozása után négy hónappal tartott impeachmenttárgyalást a szenátus William Belknap volt hadügyminiszterrel szemben. Trump védőinek másik érve, hogy Trump választási csalásról szóló kijelentései, valamint a január 6-i tüntetésen elmondott felbujtó beszéde az alkotmány szólásszabadságról szóló első kiegészítésének hatálya alá tartozik. Egy kapcsolódó állításuk, hogy nyomozati anyagok szerint Trump egyes hívei már napokkal korábban a Capitolium megrohanását tervezték, ezért a január 6-i beszéd nem tekinthető felbujtásnak.

Jogászok ugyan vitatják ezen érvek megalapozottságát, de ez vélhetően nem sokat nyom majd a latban. Az impeachment eleve egy politikai és nem jogi eljárás, és a végén vélhetően annak a 45 republikánus szenátornak a szava dönt majd, akik már januárban is a Trump-védelemmel értettek egyet. Maga az eljárás várhatóan ezúttal sem húzódik majd el, attól függően, hogy mennyi tanút hallgatnának meg, akár egy hét alatt is véget érhet – ehhez az egyik fontos érv, hogy ezúttal maguk a törvényhozók is tanúi voltak az eseményeknek.

Kinek használ?

Ettől függetlenül a Demokrata Párt képviselői és szenátorai mind erkölcsi, mind politikai értelemben szeretnének hasznot kovácsolni az eljárásból. Az egyik visszatérő érv az impeachment mellett, hogy a törvényhozás erkölcsi kötelessége megvizsgálni az öt halálos áldozattal végződő támadást az amerikai demokrácia ellen. A másik, hogy taktikailag is hasznot lehet húzni a dologból.

Önmagában a tárgyalás lefolytatását nem tudják megakadályozni a republikánusok, és a támadásról szóló tanúvallomások, valamint Trump megosztó politikájának ismételt felemlegetése rossz fényt vethet a jobboldalra. A 2020-as választási adatok, valamint a 2021. januári georgiai szenátorválasztás végkimenetele alapján a Demokrata Párt sok, korábban jellemzően jobbra szavazó mérsékeltebb külvárosi és bizonytalan választót elcsábított. A demokraták számára a tárgyalás egy újabb esély arra, hogy a politikai erőszak és a káosz képviselőjének állítsák be Trumpot és az exelnök mellett kiálló Republikánus Pártot, és még ha a politikus elítélése nem is reális, a közfigyelem sokat árthat a jobboldalnak.

A republikánusok ezzel szemben abban bíznak, hogy Trump ügyeinek ismételt felhánytorgatása nem népszerű téma, és a szenátusi tárgyalás lehetőséget ad nekik az ellentámadásra is. Egyes elképzelések szerint például demokrata politikusok korábbi nyilatkozataiból szemezgetve azt akarják majd bizonyítani, hogy a másik oldal sem ítéli el a politikai erőszakot.

Bár most valamelyest nagyobb az impeachment választói támogatottsága, mint egy évvel ezelőtt, a FiveThirtyEight összesítése szerint január 20-án, azaz Biden beiktatásának napján csak 52,5 százalék tartotta jó ötletnek elítélni a volt elnököt. Míg Trump elítélését a demokrata párti szavazók elsöprő többsége támogatja, a republikánusok alig tizede, a pártpreferenciával nem rendelkezők valamivel kevesebb mint fele gondolja ugyanígy. Valamivel magasabb, de még mindig csak 55 százalék azok aránya, akik szerint Trumpot el kell tiltani attól, hogy a jövőben közhivatalért indulhasson. (Ez már csak azért is érdekes, mert ahhoz, hogy Trumpot eltiltsák a jövőbeli hivatalviseléstől, először el kell ítélni.)

Biden a háta közepére sem kívánja

A jelek szerint az eljárás pártosságától és relatív népszerűtlenségétől tart Joe Biden elnök is. Mint a Politico forrásai fogalmaztak, Biden elnökségének megítélése attól függ, hogy sikerül-e megfékezni a koronavírus-járványt, újraindítani a gazdaságot, levezényelni az iskolák megnyitását. Emiatt az elnökség prioritása a január végén beterjesztett válságkezelő csomag kongresszusi elfogadtatása, ebben a kontextusban pedig az impeachment inkább egy zavaró tényező, a kormányzást akadályozó politikai cirkusz.

Erre Biden a kommunikációban is próbál ráerősíteni. Rendre kitért az eljárásról szóló álláspontját firtató kérdések elől, a Fehér Ház szóvivője többször is az elnököt nem érintő kongresszusi ügyként hivatkozott az impeachmentre, a napokban pedig azt mondta, nem biztos, hogy az elnöknek lesz ideje foglalkozni az eljárással, mert energiáit a válságkezelés és a mentőcsomag sorsa köti le. Bár például az exelnököknek a hagyományok szerint megküldött hírszerzési jelentéseket megvonná Trumptól az új elnök, közben kínosan ügyel rá, hogy ne keveredjen bele elődjével kapcsolatos hercehurcába.

Ez a taktika mindenesetre nem mindenki szerint helyes. Biden elnöki kampánya kezdete óta azt hangoztatja, hogy „helyre akarja hozni Amerika lelkét”, és ezt a jelek szerint részben a trumpi évek elpalástolásával akarja elérni. A kongresszusi demokraták és egyes történészek viszont azzal érvelnek, hogy az utóbbi évek traumáinak és bűneinek feldolgozása elengedhetetlen a továbblépéshez.

Az is felmerült, hogy a bideni távolságtartás az elnöki teendőkkel sem feltétlenül indokolható, a jelen állás szerint ugyanis a teljes impeachmenteljárás elég hamar véget érhet, azaz nem kell egy hosszabban elhúzódó, a politikai döntéshozatalt súlyosan megakasztó folyamattal számolni.

Egyensúlyoznak

Természetesen más megfontolásból, de Bidenhez hasonló taktikát követnek a Republikánus Párt szenátorai is, azaz próbálnak úgy tenni, mintha az egész impeachmentnek semmi köze nem lenne hozzájuk. Mitch McConnell, a republikánusok felsőházi frakcióvezetője Joe Biden január 20-i beiktatásakor még egyértelműen Trumpot okolta az erőszakért. Egy héttel később viszont már csatlakozott azokhoz a szenátorokhoz, akik szerint az impeachment egy exelnök ellen alkotmánysértő.

Miután a republikánus választókat nem különösebben rázták meg a január 6-i események, a Republikánus Párt számára nem sok haszna lenne asszisztálni Trump elítéléséhez, vélték a Financial Timesnak nyilatkozó stratégák.

Ha a január 6. utáni napokban voltak is arra utaló jelek, hogy a párt szembefordul Trumppal, ezek mára erősen elhalványultak. Azon kevés republikánus képviselő, aki Trump elítélése mellett szavazott, össztűz alá került. Az alsóház harmadik legerősebb republikánusának számító Liz Cheney ellen például bizalmatlansági indítványt nyújtottak bel, amelyet 61 párttársa támogatott.

McConnell munkatársai szerint valamiféle középutas egyensúlyozásra törekszik a párt jobbszéle és a mérsékeltebb republikánus szavazók között, mert szerinte csak így tartható fent hosszabb távon a jobboldal politikai ereje. Ennél is egyértelműbben állt bele a régi vonalba Kevin McCarthy alsóházi frakcióvezető, aki nemrég Canossát járt Floridában Trumpnál, ezzel elismerve, hogy még mindig az exelnök a legfontosabb viszonyulási pont a pártban.

A trumpisták továbbléptek

A szenátusi tárgyalás várhatóan nem lesz sok hatással Trump híveire: az eljárás sokadlagos téma az amerikai széljobb közösségi és médiafelületein. A trumpista kemény mag ehelyett ma olyan ügyekkel van elfoglalva, mint a politikai korrektség állítólagos tombolása és a jobbos hangok állítólagos cenzúrázása, a régi-új főellenségek pedig a Trump fiókjait és egyéb, összeesküvéselmélet-terjesztő felületeket eltávolító Twitter és Facebook, valamint a fősodorbeli média lettek.

„A legfontosabb téma jelenleg nem Trump, hanem a Politikai Korrektség, a Nagy Techcégek és A Média elleni öngerjesztő háború. Ezek töltik be a teret, amíg nem találnak maguknak egy demokrata politikust, aki megfelelő ellenségképet jelent majd” – fogalmazott a Politicónak egy Trump-ellenes republikánus kolumnista.

A jobbos kedélyeket már csak azért is kevésbé borzolja fel a dolog, mert relatíve kis tétje van a szenátusi eljárásnak, főleg annak fényében, hogy közben Joe Biden gőzerővel próbálja megvalósítani a trumpi intézkedések eltörlését célzó választási programját. Így a korábban választási csalást és más összeesküvés-elméleteket terjesztő csoportok most a Biden-kormány ellenes lázításban kezdtek el utazni.

Mióta pedig Donald Trump nem tudja a Twitteren feltüzelni híveit, más felületeken pedig egyelőre láthatóan nem akar kommunikálni, a jobbszél új sztárokat talált magának. A kommunikációs űrt a balról erősen támadott összeesküvéselmélet-hívő republikánus politikusok és közéleti személyiségek vették át, például a frissen megválasztott QAnon-fanatikus Lauren Boebert és Marjorie Taylor Greene képviselők.

Nem feltétlenül bánják

Greene korábban például arról beszélt egy online videójában, hogy az 58 halálos áldozatot követelő 2017-es Las Vegas-i tömeggyilkosságot a fegyverkorlátozási lobbi rendezte meg, egy 2018-as Facebook-posztjában azt írta, a kaliforniai erdőtüzeket „zsidó űrlézerek” gyújtották be, máshol kétségbe vonta a Pentagon elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadás megtörténtét, és arról beszélt, hogy a képviselőház demokrata elnökét, Nancy Pelosit árulás miatt ki lehetne végezni.

Ez még egyes republikánusoknak is sok volt, Mitch McConnell például arról beszélt, az ilyen nézetek rákos daganatok a pártban. Ennek ellenére, amikor pár napja Greene-t a képviselőházi demokraták ki akarták zárni két bizottság munkájából, 199 republikánus kollégája Greene mellé állt, és csak 11 jobboldali képviselő szavazott a megbüntetése mellett. Helyszíni riportok szerint választókerületében sok jobbos szavazó boszorkányüldözésnek tartja a régi ügyek felhánytorgatását. A bizottságokból ettől még a demokrata többség kizárta.

Ez egyfelől természetesen nehezíti Joe Biden azon célját, hogy valamiféle nemzeti egységet próbáljon kovácsolni a végletesen megosztó trumpi évek után. Ugyanakkor a Demokrata Párt egyes tagjai politikai lehetőséget látnak a Marjorie Taylor Greene-jelenségben. Greene és a korábban az ülésterembe is fegyverrel járkáló Boebert országosan rendkívül népszerűtlenek, ezért egyes demokrata stratégák arra játszanak, hogy a feltörekvő szélsőjobbos politikusokkal azonosítsák a Republikánus Pártot.

Az impeachment körüli felhajtás mellett pedig más területeken is fontos változások készülnek. Georgiában, ahol az utóbbi hónapokban kulcsfontosságú választási győzelmeket arattak a demokraták, az állami törvényhozást és a végrehajtói hatalmat birtokló republikánusok már bele is fogtak a szavazások megnehezítésébe, amely eszközt a déli államokban évtizedek óta alkalmazták a főleg balra szavazó kisebbségek részvételének korlátozása végett.