Húszezer önkéntes szavazatszámláló vállalta, hogy felügyelje az országgyűlési választások tisztáságát. Bár a csalások megakadályozása volt a céljuk, a valóság, amivel szembesültek, az egy másik Magyarország, a vidéki települések, a leszakadó közösségek realitása volt. Ezt tapasztalta meg Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója is, aki szerint nem a választási csalástól kellett tartania az ellenzéknek. Az ellenzéki pártok vidéki beágyazottságának hiánya már félsiker volt a Fidesz számára.
Somogy megye északi részén, Nemesdéd községbe szólt Kiss Tamás szociológusnak a szavazatszámlálói megbízatása. A 20K22 civil kezdeményezésbe kapcsolódott be, amikor kiderült, hogy az ellenzéki pártok azt szeretnék, ha minden szavazókörzetbe jutna legalább egy civil számlálóbiztos. A somogyi település lakosságának többsége roma: egy olyan közösségről van szó, amelynek korlátozottak a lehetőségei, nagy a munkanélküliség, önálló oktatási intézménye nincs, a szomszédos Vése tagintézményeként működik a községben óvoda és elemi iskola.
„Barátaim szervezték a dolgot, és nekem nagyon érdekesnek tűnt, mert lehetőség adódott arra, hogy a dunántúli roma világot megismerjem. Mivel több roma kutatásom zajlik, a szavazatszámlálás is izgalmasnak tűnt, és az elveimtől sem állt távol ez a feladat” – számolt be Kiss Tamás az indítékairól, amikor arról kérdeztük, hogy kolozsvári szociológusként miért érezte fontosnak az országgyűlési választásokon való önkénteskedést.
A Fidesz valóban tarolt vidéken,
de nem amiatt, amitől az ellenzék félt. Választási csalás, ha volt is, nem magyarázható azzal a kétharmados eredmény.
A számlálóbiztosok toborzásának időszakában azt tartották a civil szervezetek a legfontosabbnak, hogy mind a 10.285 szavazókört tudják lefedni, mivel nem bíztak a kormánypárt által megszervezett választások tisztaságában. Kiss Tamás szerint hatalmas munka lehetett a húszezer embert így összeszervezni és a szavazókörébe juttatni, azonban a választások napján számára kiderült, hogy az ellenzék nem amiatt bukta el a választásokat, mert nagy léptékű választási csalásra került volna sor. Nemesdéden, ahova őt vezényelte az algoritmus, a választási csalásnak még csak a halvány gyanúja sem merült fel, magyarázta a szociológus. Azért, mert erre nem volt szükség: a község 90 százaléka meggyőződéses Fidesz-szavazó.
A kormánypárt sikerének titkát tehát teljes tévút a szavazáskor történő választási manipulációkra vagy csalásokra visszavezetni – nyilatkozta Kiss Tamás.
„Ezek az emberek, akikkel a bizottságban együtt dolgoztam, Fidesz-szimpatizánsok. Itt viszont a munkájukat végezték, lelkiismeretesen, pontosan, nagy odafigyeléssel. A csalásnak a gondolata sem merült fel senkiben.
Még az sem volt, hogy miután lezárult a szavazás, vagy amikor kiderült a kétharmad, akkor triumfáltak volna. Azzal váltunk el, hogy majd még megyek oda” – mesélte április 3-i élményeit a kolozsvári kutató.
Elmondta, hogy a választás után sok beszámolóval találkozott, amit többnyire budapesti értelmiségiek írtak, akik a kistelepülésekre mentek szavazatszámlálónak, és így más perspektívából tudtak rátekinteni a vidéki valóságra. A biztosok számára megdöbbentő volt, hogy olyan emberek jöttek szavazni, akik tudták, hogy a Fideszt választják, és ehhez le sem kellett őket fizetni, hanem csak úgy érezték, ez az, ami megmenti őket. A jól ismert, bár nehéz körülmények között zajló életüket, amelyet ők biztonságosként élnek meg, csak ez a kormány tudja garantálni. „Azóta több barátommal beszélgettem, aki ellenzéki szavazatszámláló volt, és mindenki ugyanezt tapasztalta az ország legkülönbözőbb pontjain. Előfordult, hogy meg kellett mutatniuk egy-egy néninek, bácsinak, hogy a szavazólapon hol van az a jelölt, akire ők szeretnék tenni az ikszet, és a biztosok megmutatták, mert ez volt a dolguk.”
„Azt csináltuk, hogy segítettük a romákat tisztességesen leszavazni a Fideszre. 295 Fidesz-szavazat és 23 ellenzéki voks gyűlt be, illetve 11 Mi Hazánk. Ez lett a munkánk eredménye abban a szavazókörzetben.”
Azt mondták, nem akarják, hogy a férfiakat és gyerekeket háborúba vigyék, ezért muszáj a Fidesznek nyernie
Kiss Tamás beszámolt arról is, hogy ezen a kis településen már több választás óta nem volt ellenzéki megfigyelő, és a szavazás eredményét az befolyásolta legesleginkább, hogy vidéken egyáltalán nincs semmiféle infrastruktúrájuk az ellenzéki pártoknak. A 60-70 százalékban romák által lakott Nemesdéden utoljára a Jobbiknak volt alapszervezete, amelynek tagjai a lakosságnak a nem roma részéből kerültek ki, és „természetesen gyűlölték a romákat”.
A kutatótól megtudtuk, hogy majdnem egy hetet töltött Nemesdéden, ahol plakátolt, szórólapozott, bejárta a környező roma telepeket is, és mindenkivel szóba állt. „Egyértelmű volt, hogy még csak az sem volt, hogy koercív, klienteláris motivációból szavaznak a Fideszre.
Amikor látták, hogy plakátolok, rögtön mondták, hogy miért a Márki-Zaynak kampányolok, kampányoljak inkább az Orbánnak. Meg ha Márki-Zay itt volna, akkor ők főbe lőnék, mert ők nem mennek golyófogónak az ukrán frontra,
ahova az ellenzék az ő értesüléseik szerint nem csak a felnőtt férfiakat, hanem a kiskorúakat is kiküldené. Meggyőződéses Fidesz-szavazókkal találkoztam a roma közösségekben is, de a nem romák is a Fideszre szavaztak” – részletezte élményeit a társadalomkutató.
Az is kiderült a beszámolóból, hogy a szomszédos településeken a számlálóbiztosok is romák voltak, velük is nagyon jó volt a viszony. „Volt egy olyan hely, ahol egy barátom volt az ellenzéki számlálóbiztos, és nagyon megszerette azokat a romákat, akikkel közösen nagy erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy procedurálisan működőképessé tegyék a szavazást.
Ráadásul a közösségi kohézió is működött, amelynek motorjai a helyi roma asszonyok közül kerültek ki. Én is megismertem őket, és kiderült, hogy egymás között beás nyelven kommunikálnak, nekem is alkalmam volt beszélgetni velük.” A szociológus megjegyezte, hogy a beás nyelv egy román cigány dialektus, és a helybélieknek nagy volt a meglepetésük, amikor meghallották őt románul megszólalni. „Teljesen ledöbbentek, amikor én átváltottam románra. Nagyon kedvesen fogadtak, senkinek nem volt semmiféle problémája.”
Brutális volt a fővárosi számlálóbiztosok szembesülése a vidéki rögvalósággal
A Somogy megyei benyomások kapcsán a társadalomkutató többször visszatért arra az óriási kulturális sokkra, amelyet a 20 ezer számlálóbiztos számára a vidéki rögvalósággal való szembesülés jelentette. Ennek a feldolgozása és a szerzett tapasztalat megfelelő felhasználása elengedhetetlen ahhoz, hogy a nagyvárosi, a globális értékek felé gravitáló társadalmi rétegek és a lokális közösségek közötti törésvonalak ne mélyüljenek tovább.
„Van, aki azt hangoztatja, hogy ez a nép nem érdemli meg a rendszerváltást. A vidéket azonban inkább megérteni kellene, ha valaki ezzel a helyzettel kezdeni szeretne valamit. Én biztosan nem gyűlölettel jöttem el onnan.”
Kiss arra is kitért, hogy végtelenül szomorúnak érzi ebben a történetben azt, hogy miközben ezek a települések teljesen leszakadtak, és a mélyszegénység bugyraiban élnek az ottani családok, az a politikai alakulat húz hasznot ebből a helyzetből, amely felelőssé tehető az elmúlt 12 évnek a felzárkóztatási kudarcáért.
„A vidék leszakadása a ’89-es kelet-európai fordulat után indult be, de az elmúlt 12 évben a szegregálódás felgyorsult. A romák sokkal nagyobb kirekesztettségben élnek, mint tíz évvel ezelőtt, ennek ellenére etnikai blokkszavazókként voksolnak a Fideszre, miközben gyerekeiket cigány iskolákba járatják, mert nem tudják beíratni a »normális« oktatási intézményekbe. A szociális ellátórendszer szinte teljesen leépült ezekben az években: a neoliberális piacgazdaság vonatkozásában a Fidesz semmiben nem különbözik a korábbi kormányoktól.”
„Az biztos, hogy a romák a jelenlegi politikai berendezkedésnek a vesztesei közé tartoznak. Azt sem látom, hogy ezen mit változtatott volna az ellenzék, ha nyer, de kétségtelen, hogy furcsa fintora az életnek, hogy kiknek a szavazatai segítették hatalomra az ötödik Orbán-kormányt.”
Az ellenzék vidéki beágyazottságának hiányáról, amely egyike volt azoknak a fő okoknak, amelyek miatt a Fidesz ismét kétharmados győzelemmel zárta a választásokat, Kiss Tamás elmondta, hogy az MSZP széthullása után csak a Fidesz fektetett hangsúlyt vidéki hálózatának kiépítésébe. Illetve a Jobbik a 2000-es évek elején, de az elmúlt két évben ez az infrastruktúra is szétesett.
„Ők rengeteg szubkultúrát kapcsoltak össze a barantásoktól a sumér rokonság-hívőkig, a helyi rasszista egyletek és cigányellenes társaságok egy hálózatba tömörültek. Ez biztosította a Jobbik számára azt az erős 20 százalékos jelenlétet, amelyet hosszú időn keresztül sikerült is tartani.”
A szociológus többször hangsúlyozta, hogy nagy negatívum a jelenlegi ellenzék számára az, hogy nincsen meg ez a fajta társadalmi beágyazottsága.
„Olyan szintű magától értetődöttsége és alternatívátlansága van ennek a világnak ezekben a nyugat-dunántúli vagy szabolcs-szatmári kisfalvakban, vagy, gondolom, az Alföldön is, mint ahogy Erdélyben. Nem kell messzire mennünk, hogy megértsük, az alternatívátlanság hogyan működik, hogyan szerveződik” – vont párhuzamot a szociológus a magyarországi és az erdélyi helyzet között.
A kutató szerint az erdélyi magyar falvakban is ugyanilyen alternatívátlan a helyzet, vagyis csak az RMDSZ-nek van olyan vidéki hálózata és bázisa, amire lehet építeni. „Azonban, amiben különbözik az RMDSZ a Fidesztől, az a mozgósító ereje. A Fidesznek sikerül célba juttatnia az üzeneteket, és társadalmi rétegeknek az attitűdjét befolyásolja tartósan ezekkel a tartalmakkal. Az RMDSZ ereje jóval korlátozottabb” – magyarázta a szakember.
Procedurálisan szabályos és szakszerű volt a választás, de nem egyenlő esélyekkel szálltak versenybe a felek
A választási eredmény okait elemezve a társadalomkutató szót ejtett a magyarországi médiahelyzetről is. Meglátása szerint vidéken óriási médiafölénye van a kormánypártnak. „Ezek az emberek minden kommunikációs csatornán a Fidesz narratíváját kapják. A közszolgálati média, a megyei napilapok ugyanazzal a tartalommal jelentkeznek. Az állami hivatalok és a Fidesz, mint párt között a határok teljesen el vannak mosódva. Korábban az ellenzék a közösségi médiát uralta, de nagy anyagi ráfektetéssel a Facebookot is bevette a kormánypárt” – hívta fel Kiss Tamás a figyelmet az egyenlőtlen kommunikációs és erőviszonyokra, de kitért az infrastrukturális okokra is.
„Nemcsak az volt, hogy a Facebookon és a médián keresztül jött az üzenet, hanem a fideszes aktivisták ezeket a cigánytelepeket fel is keresték.
Kiszálltunk mozgóurnával is idősebbekhez, és jött a néni, aki nem tudta megmondani, hogy milyen pártra szavaz, de mondta, hogy pillanat, hozza a szórólapot, és megmutatja a személyt, akire szavazni szeretne.
Nyilvánvaló, kinek a reklámanyaga volt. Olyan szórólapokat osztogattak, amely egy szavazólapot modellezett: meg volt mutatva hogyan, hova kell ikszelni, tehát még el sem ronthatták nagyon a szavazást. Olyan infrastrukturális és kommunikációs fölény volt, hogy az mindent vitt” – vonta le következtetését a kutató a nemesdédi tapasztalatai és a kampány időszaka alatt megfigyelt jelenségek alapján.
Bár vannak, akik az írástudók és az „agymosottak” összecsapásaként írják le a mostani országgyűlési választást, a szociológus szerint ez túlságos leegyszerűsítése a folyamatoknak. Ő azt látja, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, illetve akik ilyen, a Fidesz által kontrollált forrásból tájékozódnak, vagy nincs is lehetőségük a tájékozódásra, mivel az egész napjukat a megélhetésért való küzdelem adja ki, illetve nem olyan közegben élnek, ahol alternatív véleménnyel találkoznának, és így autonóm véleményt tudnának kialakítani, azok sokkal fogékonyabbak arra a fajta politizálásra, ami 12 éve zajlik, és aminek csúcsa a háborúval kapcsolatos riogatás volt. Erre a politikára az jellemző, hogy az embereket rettegésben, szorongásban tartja, mondta. A helyzetre pedig az alternatívátlanság szakkifejezés a legtalálóbb.
Amíg az ellenzék csak Budapestről nézi a világot, addig nem számíthat választási sikerekre
„Ha az ellenzék majd akar valamit ezzel kezdeni, akkor fel kell készülnie arra, hogy ez egy baromi nehéz feladat ebben a jelenlegi struktúrában. Olyan típusú politikai innovációra van szükség, ami azt is jelenti, hogy ezeken a területeken sikerül valamiféle bázisokat kiépíteni. Jelenleg azonban fényévnyi távolságra áll ennek a teljesítésétől a mostani ellenzék” – hívta fel a figyelmet a következő évek egyik legfontosabb társadalomszervezési feladatára Kiss Tamás, aki szerint Budapest magára maradt az ellenzéki fölénnyel, és úgy látja, hogy az alternatívátlanság egyre inkább terjed.
„Ha az ellenzéknek nincs egy innovációs receptje erre a helyzetre, akkor a vidék-főváros teljes szétszakadásának leszünk tanúi, illetve ez a budapesti buborék is egyre kisebb lesz.”
A kutató emlékeztetett arra, hogy már az előző kormányzati ciklusban elkezdődött azoknak a fórumoknak, tudományos intézményeknek a felszámolása, fideszesítése, amelyek az Orbán-kormány percepciójában az ellenzéki attitűd melegágyai voltak: a kutatóintézetek, egyetemek, az SZFE. Ezeknek az intézményeknek a politizálását a Fidesz tovább fogja vinni – vonta le a következtetést Kiss Tamás.
Ez nem jelenti azt, hogy a budapesti lakosságot is be tudja terelni a kormány ebbe az alternatívátlanságba, magyarázta, azonban az ellenzéki fölény úgy fog megmaradni, hogy ez a nem fideszes világ egyre szűkül.
„Van ez a szembenállás, amelyen csak a budapesti középosztály tud változtatni, úgy, hogy felhagy azzal az elitista nézőponttal, hogy az ő nemzetisége budapesti, és hozzá képest a vidékiek bunkók, akik távol vannak mindenféle civilizációtól. Meg kell érteni ezeket az embereket, és társadalmi beágyazottságra kell szert tennie az ellenzéknek és a budapesti értelmiségnek, ha azt akarja, hogy legyen reális társadalomformáló hatása. Ha nem, akkor fortyoghat a maga buborékjában, mert abból nem lesz sem 4 év múlva, sem 8, de 12 év múlva se többség.”
