A magyar állam mintegy 100 milliárd forint K+F-támogatást adott a német Rheinmetallnak, kérdés, ez megtérülhet-e valaha

Az orosz-ukrán háború intenzív szakasza után Európában mindenki kapacitásokat fejleszt. Annyi lőszer, harci jármű kell Ukrajnának, hogy még akkor nincs elég semmiből, ha mindent csúcsra járatnak, és akkor az uniós országok saját védelmi képességeiről még nem is beszéltünk. Az Orbán Viktor vezette rendszert eközben sajátos kettősség jellemezte: a kormány egyrészt felismerte, hogy a védelmi ipar súlya felértékelődik (emiatt vegyesvállalatokat alapított külföldi cégekkel, holdingot szervezett, gyárakat létesített), de ki is maradt a nagy üzletből, hiszen közvetlenül nem szállított fegyvert Ukrajnának, illetve előnytelen konstrukciókba ment bele az iparágon belül.

Ilyen sztori volt a cseh-magyar Colt CZ-é, ahol egyébként a magyar üzem simán adott el itthon gyártott alkatrészeket egy cseh cégnek, ami aztán exportált Ukrajnába. A sajátos, az állam számára nem túl kedvező irányítói-tulajdonosi felállásról írt cikkünk után nagyon sok telefont és levelet kaptunk a hazai védelmi ipar témájában, ezek között jött szembe egy olyan ügy, ami külön tálalást érdemel.

Akadt ugyanis olyan forrásunk, aki azt jelezte, hogy egy pár milliárdos bukás, mint a Colt CZ előnytelen szerződése természetesen nem öröm, de van a magyar védelmi iparban egy olyan, 2023-as szerződés is, amellyel legalább egy nagyságrenddel többet költött Magyarország.

Az ügylet keretében mintegy 109 milliárd forintot utaltunk át kutatás-fejlesztési támogatásként, de az, hogy ebből a jövőben mi térül meg, erősen kérdéses. Miután hallottunk az esetről, célzottan kerestünk rá különféle beszámolókban, tőzsdei bejelentésekben, és kiderült, hogy akár nyilvános adatokból is nagyjából megismerhető lett volna a történet, de mostanáig nem mutatta be a sajtó. Pontos, számszerű magyar közlést ugyan nem láttunk az ügyben, de amiről most szó lesz, az aligha lehet védett vagy titkos adat, hiszen a partner, vagyis a német Rheinmetall tőzsdén jegyezett cég, és annak rendje és módja szerint be is számolt a megállapodásról.

Magyarország beszáll a Pantherbe

Kezdjük azért előbb a magyar nyomokkal. Szalay-Bobrovniczky Kristóf volt honvédelmi miniszter  2023. december 15-én beszélt egy együttműködésről, amit a Honvédelem című lap is idézett. A bejelentés alapján Magyarország (az állami N7 Holding) egy szerződés keretében együtt fejleszt a német Rheinmetallal. Mint a miniszter mondta „közösen fogjuk fejleszteni azt a csúcstechnológiás, legmodernebb generációs harckocsit, amelyet Panther néven fogunk piacra vezetni közösen a németekkel, amikor a fejlesztés megtörténik.”

A miniszter szerint ez Magyarországnak lényeges előnyökkel jár, hiszen az ország olyan fejlesztési ágba kapcsolódik be, ami az igazán komoly, erős országok privilégiuma.

Beszálltunk tehát a Panther tank fejlesztésébe, de az a magyar közlésekből nem derült ki, hogy ez a partnerség mit jelent. Védelmi ipari forrásaink alapján azonban ez egy kiváló szerződés volt a Rheinmetallnak, de igen kockázatos a magyar félnek.

Gyakorlatilag a magyar fél fizetett, mint a katonatiszt, de maga a fejlesztés Németországban történik, ebbe a magyar félnek nem sok beleszólása volt. Cserébe abban reménykedhettünk, hogy amennyiben sikerül a fejlesztés, akkor a zalaegerszegi „magyar” Rheinmetall is kap feladatokat. Ez továbbra is így áll, de azért a szerep annyiban nem lehet kiemelkedő, hogy a Rheinmetall azóta másokkal (Olaszországgal, Románával) is hasonlóképpen megállapodott. Magyarország, vagyis az N7 royalty-t kap a későbbi eladásokból, illetve ha esetleg vennénk a Panther tankokból, ott kedvező feltételeket – árengedményt, ügynöki jutalékot, hazai gyártást – kapunk.

A Rheinmetall – a magyar miniszteri bejelentéssel párhuzamosan, 2023. december 15-én megtett – közleményéből több konkrétum is kiderült. A bejelentésből látszik, hogy a magyar kormány a Panther KF51 fejlesztésébe és gyártásba vételébe szállt be, a német partner úgy fogalmazott, hogy

a szerződés értéke 288 millió euró.

Többféle árfolyam volt akkor és azóta, de az biztos, hogy bőven 100 milliárd forint feletti összegről volt szó, ahogy mi számoltunk, úgy 109 milliárdról. A szerződést Zalaegerszegen írták alá, a felek azt vállalták, hogy egy demonstrációs járművet fognak megépíteni és minősíteni, megnyitva az utat a teljes körű, szintén zalaegerszegi gyártás előtt.

Armin Papperger, a Rheinmetall vezérigazgatója nagyon lelkesen beszélt a magyar-német együttműködésről és arról a termékről, ami kategóriájában a csúcsminőség lesz. A cikk elkészítése során minden érintettet próbáltunk eléri, a fő kérdéseink arról szóltak, hogy miképpen áll a Pantherek fejlesztése, milyen kifizetések voltak/vannak hátra ebben az ügyben, mikor lehet Magyarországnak bevétele a megállapodásból.

A Rheinmetall röviden válaszolt. „Tájékoztatjuk, hogy a projekt halad előre, a részleteivel kapcsolatban azonban szerződéses és illetékességi okokból nem áll módunkban további tájékoztatást adni. Kérjük, hogy a részletekkel kapcsolatos kérdéseivel közvetlenül a Honvédelmi Minisztériumhoz forduljon.”

Sajnos a magyar N7 Holding és a Honvédelmi Minisztérium azonban végül nem válaszoltak a kérdéseinkre. Később egyébként a Telex is utalt a közös fejlesztésre egy nemzetközi katonai együttműködésekről szóló írásban.

Szűkszavú magyar beszámolók

Magyarországon tehát senki nem beszélt összegszerűen erről a vállalásról, de az N7 könyveiben megtalálni a nyomokat. Az N7 akkori méretéhez, forgalmához, saját tőkéjéhez, vagy éppen eredményéhez képest egészen elképesztő vállalás publikus, de mégis jól elrejtett kezelése az e-beszámolóból és elsősorban az N7 2023-as és 2024-es mérleg- és eredménykimutatásának a kiegészítő mellékletéből derült ki számunkra.

Vélhetően minden bejelentés megfelel a tájékoztatási kötelezettségnek, biztosan kezelni kellett a téma érzékenységét is, de azért mégiscsak érdekes, hogy egy évi 50 milliárd forintos kiadást (2023-ban és 2024-ben is ennyit fizetett az N7) olyan röviden és a Rheinmetall vagy a Panther nevének említése nélkül mutatnak be, mint egy 70 millió forintos értékvesztést. Idézünk egy ilyen mondatot, ez a 2023-as évet bemutató kimutatásból származik: „Az immateriális javak emelkedését döntő mértékben egy kutatás-fejlesztési projekthez kapcsolódó hozzájárulás (51,285 milliárd forint) okozza. A kutatás-fejlesztésére kötött szerződés által a társaság részére biztosított jogok alapján, a társaság könyveiben egy vagyoni értékű jog került felvételre a már kifizetett és még kifizetésre kerülő összegek értékében.”

2024 után ugyanez a szöveg jelent meg, csak ekkor már a kutatás-fejlesztési projekthez kapcsolódó hozzájárulás 53,21 milliárd forint. Vélhetően 2023-ban és 2024-ben is ugyanaz az összeg volt euróban a támogatás, csak immár gyengébb volt a forint. Úgy számoltuk, hogy 2023-ban és 2024-ben is 135-135 millió eurót utalhatott Magyarország, csak  2023-ban 382 forint, 2024-ben 394 forint volt a középárfolyam.

De honnan volt erre pénze az N7-nek? Némi kutatással ez is kiderül az említett dokumentumokból. Az állami tulajdonosi joggyakorló rendre tőkét emelt az N7-ben, de vélhetően ez senkinek nem tűnt fel, hiszen a tőkeemelések alig okoztak változást a jegyzett tőkében.

Ezek ugyanis úgynevezett ázsiós tőkeemelések voltak, vagyis az állam a részvények névértékéhez képest sokkal többet fizetett a tőkeemelés során, és a felár mindig ment a tőketartalékba. Képzeljük el, hogy a Szuper Befektetés Nyrt. tőkét emel, és kibocsát 10 darab ezer forint névértékű részvényt, de azokat darabonként egymillió forintért kínálja. Ha ezeket megveszik, akkor a cég jegyzett tőkéje csak 10 ezer forinttal nőtt, de a tőketartalékba 9,99 millió forint plusz pénz került. Na, ez történt az N7-nél is, csak azzal a különbséggel, hogy a 10 ezer forintos tőkeemeléseknél a részvényeket több milliárd vagy több tízmilliárd forintért jegyezte le az állam.

A bejelentett tőkeemelések, így szólnak: „A tulajdonosi joggyakorló a 9/2023. (IV.28.) számú határozatával ázsiós tőkeemelésről döntött. A tőkeemelés keretében a társaság alaptőkéje 10 ezer forinttal emelkedett, míg a további 29,34 milliárd forint a tőketartalékba került. A társaság alaptőkéje 360,18 millió forintra emelkedett.”

A többi ilyet már csak felsorolásszerűen írjuk le:

• 15/2023. (VIII.28.) határozat, 3,4 milliárd forint került tőketartalékba,
• 22/2023. (XII.11.) számú határozat 56,192 milliárd forint került tőketartalékba
• 3/2024. (IV.29.), 56.2 milliárd forint került tőketartalékba,
• 4/2024. (IV.29.) 25 milliárd forint került tőketartalékba,
• 7/2024. (V.16.) 4.58 milliárd forint került tőketartalékba,
• 13/2024. (VII.29.) 45,81 milliárd forint került tőketartalékba
• 20/2024. (XII.05.) 24.93 milliárd forint került tőketartalékba,
• 21/2024. (XII.19.) 4 milliárd forint került tőketartalékba.

Természetesen nem mindegyik tőkeemelés a Rheinmetall K+F-támogatását szolgálhatta (ennél nagyobbra jön ki a summa), de az összegek zöme igen, és közben az immateriális javak értéke így változott:

• 2022: 165 millió forint,
• 2023: 51,466 milliárd forint,
• 2024: 104,955 milliárd forint.

Az mindenképpen elég fura, hogy a hosszú fejlesztés támogatásának 90 százalékát (vagyis a 288 millió euróból 270 millió eurót) a megállapodáshoz képest 380 napon belül már ki is fizethette a magyar állami cég. Hiszen 2023. december 15-én született a megállapodás, és a  2023-as és a 2024-es könyvek már 100 milliárd forintnyi támogatást bemutatnak. Ha jól raktuk össze a számokat, akkor későbbre csak 18 millió euró maradt, vagyis a teljes projekt 6 százaléka.

Megtérülés kellett

Nézzünk meg egy kicsit közelebbről a megállapodás hátterét. 2023-ban Németországban még a jelenlegi kancellár, Friedrich Merz (CDU) elődje, Olaf Scholz (SPD) volt a kancellár, és az ő nagyon sikertelen kormányának szövetségi gazdasági és klímavédelmi minisztere pedig a zöldpárti Robert Habeck. Németország ebben az időszakban nem nagyon támogatta a hadiipart, de azért a német gazdaság nehéz éveiben vonzóvá vált a védelmi iparból származó bevétel (már javában zajlott az orosz-ukrán háború), így elég nagy nyitottság volt a kihelyezett gyártási együttműködésekre.

Itthon pedig Orbán Viktor, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és Palkovics László, az N7 vezetője sorra kötötte a megállapodásokat, vagyis Magyarországon is volt együttműködési, fejlődési szándék.

De azért az EU-nak megvoltak a maga szabályai: megállapodást csak úgy lehetett kötni az állam részvételével, ha készült egy úgynevezett MEIP-teszt (Market Economy Investor Principle – piacgazdasági befektetői elv). Ennek azt kellett bizonyítania, hogy egy állami hozzájárulás, jelen esetben a K+F-re adott pénz nem minősül tiltott állami támogatásnak, mert egy piaci befektető számára is racionális lépés lett volna beletenni azt egy projektbe. Erre az Európai Bizottság használ egy értékelést, ami azt vizsgálja, hogy vajon egy normál piaci körülmények között működő magánbefektető pontosan ugyanígy fektetné-e be a pénzét. Biztosan készült ilyen számtan, csak ugye a harckocsipiacon azért elég nehéz ilyesmit modellezni.

Olyan kritikákat is hallottunk, hogy kétséges volt, hogy a modern hadviselésben egyáltalán jó irány-e a nagy tankokat gyártó kapacitás, vagy mivel mindenki inkább rugalmasabb, olcsóbb eszközökkel, drónokkal javítja a védelmi potenciálját. Illetve felvetették nekünk a beszélgetőpartnereink, hogy ha lesz is igény nagy tankokra az EU-ban, a NATO-ban, akkor érdemes-e azok gyártását a keleti végekre helyezni, ha éppen innen érezhető a fenyegetés. Ahogy az is megfontolandó szempont, hogy ha már ennyi támogatást ad Magyarország, nem kellene-e több beleszólás vagy kizárólagosság.

A védelmi szektor privatizációja

Aztán az N7-portfólió egy jelentős részét az állam eladta a 4iG-nak. Ha megnézzük az egyes bejelentéseket, előbb az állami N7 Holding az általa alapított N7 Defence Zrt.-be apportálta négy meghatározó védelmi ipari leányvállalatban – Aeroplex Kft, Arzenál Fegyvergyár Zrt., Colt CZ Hungary Zrt. és Rheinmetall Munitions Zrt. – lévő tulajdonrészét, majd külön tranzakció keretében a VAB Kft.-re ruházta a Rheinmetall Hungary Zrt. 49 százalékos állami üzletrészét. A magánpartner, vagyis a 4iG űr- és védelmi leányvállalata (4iG SDT) emellett 100 százalékos tulajdont vásárolt az aknavető- és lőszergyártó Hirtenberger Kft.-ben és annak leányvállalataiban. Végül a 4iG-hoz került a Rába Nyrt. többségi részesedése.

Úgy tudjuk, ezen ügyletek elkülönülésében szerepet játszott a cikkünk tárgyát képező Rheinmetall-szerződés is.

Említettük, hogy a sok támogatás (több részletben 135 és 135, majd 7,5 millió euró) ellenében az N7 könyveibe vagyoni jogok kerültek. Az N7 oldaláról az eladás előtt az EY értékelte fel a portfóliót, a 4iG részéről a DLA Piperhez tartozó tanácsadócég. Úgy tűnik, hogy a 4iG azonban nem akarta vinni a gigantikus K+F-támogatást, Megkérdeztük erről a tőzsdei céget, a 4iG Nyrt. pedig válaszában közölte:

„A 2025-ben bejelentett tranzakció eredményeként a 4iG Űr és Védelmi Technológiák Zrt. (4iG SDT) a magyar állam tulajdonostársa lett a Rheinmetall Hungary Zrt.-ben. A társaság 51 százalékos többségi tulajdonosa a Rheinmetall, míg a fennmaradó 49 százalékos kisebbségi üzletrész 75 százaléka a 4iG SDT, 25 százaléka pedig a magyar állam tulajdonában van. A tranzakció ugyanakkor nem terjedt ki a Panther KF51 harckocsi fejlesztésére vonatkozó szerződésre. Az üzletrész értékesítésekor a felek kifejezetten úgy állapodtak meg, hogy a Rheinmetall AG és a magyar állam között létrejött, a Panther KF51 fejlesztésével kapcsolatos szerződés – így ezáltal minden jog, kötelezettség, jelen és jövőbeli bevétel – az N7 Holdingnál maradt. Ennek megfelelően a fejlesztési programhoz kapcsolódó jelenlegi és jövőbeni költségek, fizetési kötelezettségek, valamint a későbbi gyártásból vagy a kapcsolódó jogok hasznosításából származó bevételek is az N7 Holdingot, közvetett módon pedig a magyar államot illetik, illetve terhelik.”

A válaszból tehát megerősíthető, hogy a szerződés igenis létezik, de a további kérdéseinkre a cég, mint abban nem érintett vállalkozás, nem válaszolt. Mint írták „a társaságnál nem áll rendelkezésre információ arról, hogy a Panther KF51 fejlesztési program jelenleg milyen műszaki vagy üzleti fázisban van, mikorra válhat gyártásra kész termékké, illetve mikor indulhat el a sorozatgyártása. A társaság arra vonatkozóan sem rendelkezik információval, hogy a programból mikor és milyen feltételek mellett keletkezhet bevétel a magyar állam számára.”

Vélhetően tehát a 4iG nem akart fizetni a 100 milliárddal a könyvekben szereplő vagyoni jogért, vagy az N7 nem akarta kiengedni ezt az üzletet, mi az előbbire tippelünk.

Közben vettünk is, de más típusú harci járműveket

A szerződés részleteit nem ismerjük, de úgy értesültünk, hogy amennyiben sikeres lesz a Panther-fejlesztés, akkor is csak egy ideig jár a royalty, később már csak a németek bevétele lesz az üzlet. Igaz, javítja a magyar pozíciót, hogy amennyiben a Rheinmetall nem konkrétan Panthert ad el, csak valami hasonlót terméket, amiben hasznosulnak a közös fejlesztések, az is beszámítható pontos szabályok alapján.

Ha igaz az, hogy ezt a szerződést még a 4iG sem akarta, akkor ez csak úgy volt kezelhető, hogy mivel lehetnek a 4iG-re nézve kötelező elemek (például a későbbi zalaegerszegi gyártás), az új helyzetet csak egy összetett úgynevezett szelektív értékesítési megállapodásban lehetett rögzíteni.

Ami biztos, a magyar állami kifizetések nem a vegyes vállalatnak, hanem a német anyavállalatnak mentek. Ha pedig valóban lesz később megtérülés a 109 milliárd forint K+F támogatás után, abból az N7 térül majd, de azt, hogy miként áll a Panther-fejlesztés, nem tudtuk meg, hiába küldtünk erről kérdéseket a 4iG-nak, az N7-nek, a Rheinmetallnak és a Honvédelmi Minisztériumnak is.

Úgy tudjuk, az új magyar katonai vezetés nagyon nem repes az örömtől a helyzetben – van, aki azt érzi, hogy a nagyon forráshiányos magyar honvédségnél előbb a tátongó lyukakat kellene ekkora összegből betömni, nem pedig nagyon hosszú közös fejlesztésekbe kellene beszállni.

A Panther nemzetközi rövidítéssel egy MBT (main battle tank), azaz fő harci jármű, ami egy komolyabb kategória, mint az IFV (infantry fighting vehicle – páncélozott gyalogsági harcjármű). Eközben Magyarország vásárolt is MBT-ket (ezek a Leopardok), illetve IVT-ket (ezek a Lynx harckocsik), a Leopard-tankokat az idei rendkívüli hóhelyzetben be is vetették. Ezekkel a vásárlásokkal a K+F támogatás idején már mindenki tisztában lehetett. A Lynx amúgy szintén Rheinmetall-gyártmány, ilyenek készülnek Zalaegerszegen, míg a Leopard tankokat elsősorban a KNDS gyártja, ez egy francia-német védelmi konglomerátum, amelyet a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) és a Nexter alkot, de a Rheinmetall is fontos partner, a tankok fő fegyvereinek, lőszerének és tűzvezető rendszereinek gyártója.

Az egész konstrukció miatt felvethető az a kérdés, hogy amennyiben közben mást vettünk, ráadásul hivatalosan 35 év a hasznos élettartama egy Leopard-tanknak, akkor lesz-e szükség itthon a hazai gyártású Pantherekre.

Önmagában az állami források a védelmi iparba indokoltak lehetnek, maga a Rheinmetall is sorra jelent be ilyeneket, például Olaszországgal, vagy Romániával, ugyanakkor ezek a megállapodások azért jól mutatják, hogy amennyiben lesz is Zalaegerszegen Panther-gyártás, a zalaegerszegi helyszín nem „a gyár” lesz, hanem „egy gyár”.

Végül forrásaink arra is felhívták a figyelmet, hogy ha Magyarország harci járműveket vesz és közben igyekszik arra figyelni, hogy itthon is legyen gyártás, mindezek mellett nagyon fontos a jó MRO-szerződés (Maintenance, Repair, and Overhaul), vagyis a katonai páncélosok és harcjárművek teljes körű karbantartási, javítási és nagyjavítási tevékenysége. Mert ha a tank megvásárlása X összegbe kerül, akkor az MRO – különösen aktív gyakorlatozás és használat esetén – a teljes élettartam alatt 3-4X is lehet, vagyis jó lenne az alkatrészüzletben és a szerviz tudásban is erős magyar képességeket kiépíteni. Azt sajnos nem tudtuk meg, hogy ebben sikerült-e valamilyen pozíciót fogni a brutális méretű támogatás révén.