A Colt CZ-balhé: rettenetesen előnytelen szerződést kötött a magyar állam, ezt próbálja menteni a 4iG

Június 30-án a 4iG Nyrt. elsőre elég különös tőzsdei bejelentést tett. A közlemény szerint:

• 100 százalékos magyar tulajdonba, egészen pontosan a 4iG többségi érdekeltségébe tartozó N7 Defence Holding tulajdonába kerülhet a kiskunfélegyházi Colt CZ Hungary Zrt. fegyvergyár;
• a Colt CZ Hungary eddig 49 százalékban volt csak az N7 Defence tulajdonában, a maradék 51 százalékos tulajdonrészt a prágai Colt CZ Group birtokolta;
• most előbb egy 3,42 milliárd forint összegű készpénzes tőkeemelés történik, majd az N7 Defence Holding a Colt CZ Hungary kizárólagos, 100 százalékos tulajdonosává válik. Amennyire tudjuk maga az adásvétel már csak jelképes (egyeurós) összegért valósul meg.

A 4iG közleménye szerint a tőkeemelés a Colt CZ Hungary korábbi gazdálkodása miatt kialakult saját tőkehelyzet rendezése, valamint a társaság pénzügyi stabilizálása miatt történik. A cseh céggel azonban továbbra is fenn akarják tartani a hosszú távú stratégiai együttműködést.

Időzítés

Eddig tart a hivatalos közlemény. Mindez éppen akkor történt, amikor Magyar Péter miniszterelnök, a 4iG-t ugyan konkrétan nem megnevezve, de arról beszélt, hogy a fideszesek állami vagyonokat szerveztek ki magánkezekbe, és erre konkrét példaként felhozott egy „tőzsdei céget”, amely állam hadiipari cégekhez jutott hozzá.

Ez persze aligha lehetett más, mint a 4iG. Ebből a most következő történetből az biztosan látszik, hogy az örökölt portfólió sem csupa sütemény tejszínhabbal, hanem súlyos problémákat is a nyakába vett az ügylettel a cégcsoport. De akkor miért vette meg a társaság a zavaros portfóliót? Ennek elsősorban olyan oka lehetett, hogy a cég – mint amolyan mindenevő védelmi ipari kis gömböc –, mindenféle hadiipari elemet meg akart szerezni, hogy korábbi űr- és védelmi portfóliójával ő legyen a magyar védelmi ipar megkerülhetetlen szereplője.

Az elsőre is látszik, hogy a héten bejelentett bevásárlás nem egy átlagos tranzakció volt, így sok kérdés merülhet fel vele kapcsolatban.

• Mi lehet a háttérben?
• Miként alakult ki olyan helyzet, hogy a Colt CZ Hungary 3,42 milliárd forintos feltőkésítésre szorult?
• Miért emel tőkét a cseh többségi tulajdonos, ha utána rögtön kiszáll?
• Mi lesz az 51 százalékos többségi cseh részesedés vételára?

A haderőfejlesztés egy évtizede

Több, az ügyletre rálátó forrással is tudtunk beszélni, akiktől úgy tudjuk, elég mély magyar–cseh konfliktus áll a háttérben, és a korábban a magyar állam által megkötött szerződések finoman szólva sem voltak túl kedvezőek a magyar félnek. Kérdés persze, hogy miképpen történhetett ilyen, hiszen azért nyilván nem egy kézen ment át az a korábbi magyar–cseh megállapodás, amely teljesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorta egy nemzetközi együttműködésben a magyar felet.

Mindjárt rátérünk a konkrét sztorira, de elöljáróban annyit, hogy a magyar állam egy évtizede megérezte, hogy érdemes a védelmi iparba beruháznia, mert felértékelődhet a jelentősége. Viszont a katonai beszerzéseket és a hazai védelmi szektor megerősítését is szolgáló Zrínyi haderőfejlesztési programnál az ötlet és az időzítés ugyan remek volt, a megvalósítás siralmasan sikerült.

Mint forrásaink mesélték, az állam az Orbán-kormányok alatt többféleképpen próbálkozott, mérsékelt eredménnyel.

• A hazai kkv-k fejlesztésével – nos, ennek ellenére nem lett túl erős a magyar védelmi szektorban a kis magyar cégek szerepe.
• Aztán hívott ide nagy nemzetközi cégeket (ilyen volt többek között a Rheinmetall, az Airbus, vagy mostani sztorink központi szereplője, a cseh Colt CZ), de ezekkel meg nagyon rosszul szerződött. Kisebbségi tulajdonosként semmibe nem volt beleszólása, a vegyesvállalatok nem erősítették kellőképpen a hazai beszállítókat, valójában kihelyezett bérmunkákat finanszírozott az állam.
• Aztán volt egy olyan elképzelés, hogy legyen egy nagy állami holding, ez lett eredetileg az N7.
• Végül pedig a portfólió jelentős részét az állam eladta a 4iG-csoportnak, vagyis egy magántulajdonú, de sok állami forrást is kapó „prime”-nak, a szektorban központi szereplőnek szánt „vezérürünek”, mert vele képzelte el az állam a magyar védelmi ipar további fejlesztését.

A Colt CZ-balhé

A próbálkozások eddig legalábbis vegyes eredménnyel zárultak, amit nagyon jól megmutat ez a konkrét történet. Az 51 százalékban cseh, 49 százalékban magyar Colt CZ-ügylet ugyanis alighanem a rossz szerződés mintapéldája.

Magyarország egyetlen fegyvergyára Kiskunfélegyházán működik Arzenál néven. Az állam olyan szerződést kötött a cseh Colt CZ Grouppal, hogy egy vegyesvállalat (joint venture) keretében a cseh cég használhatja a kiskunfélegyházi kapacitások zömét, az Arzenálnak és az említett Colt CZ-nek ugyanaz is a címe, (Kiskunfélegyháza, Bem József utca 1.), de a magyar Coltban valójában minden irányítási és döntési jog a cseheknél maradt. Sőt, az Arzenál értékes infrastruktúrájáért csak akkor kellett bérleti díjat fizetnie a joint venture cégnek, ha a társaság éppen nyereséges volt.

Vajon ezek után nyereséges lett a Colt CZ? Hogy, hogy nem, a cég nem lett nyereséges. A csehek olyan szerződéseket kötöttek önmagukkal, vagyis az anyavállalattal, hogy a sales jogok Csehországban maradtak, a kiskunfélegyházi cég pedig beszállított, gyakorlatilag önköltség alatt termelt, évről évre milliárdos veszteséget realizált.

Leegyszerűsítjük egy példával ezt a szituációt! Képzeljük el, hogy van egy cég, a Bérmunkás Zrt. amiben Józsi 51 százalékos tulajdonos, Tibi pedig 49 százalékban van benne. Ezt a céget Józsi irányítja, ő hoz egyedül döntéseket, és Józsi cége, a Holding Zrt. a Bérmunkás fő vevője is. Fogalmazzunk úgy, hogy a két cég együttműködésében az a jobb Józsinak, ha olyan dealeket köt, ami a Holding Zrt.-nek előnyös, de ezt meg is teheti, hiszen mindkét céget ő irányítja. Ő az alacsony áron megkötött ügyleteknél az eladások veszteségén 51 százalékban bukik, de a vételen 100 százalékot nyer. Tibi pedig csak a kasszához fárad, ő finanszírozza a veszteség 49 százalékát, de nem tud beleszólni a szerződésekbe.

Itt is pontosan ez történt, és soha nem fogjuk megtudni, hogy a magyar szerződők ennyire nem látták ezt, vagy valami magasabb politikai cél miatt kellett ennyire előnytelen üzletet kötni.

Így már érthető, hogy a hazai Colt CZ számai miért nem néznek ki jól: 2024-ben és 2025-ben is 1 milliárd forint feletti bukta volt a cégnél.

A csehek levonultak

De felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért engedik el a fejőstehenet a csehek? Ha ez a konstrukció ennyire jó volt nekik, akkor miért léptek ki belőle? Azt hallottuk, hogy a cseh csoportnak nem igazán volt mostanában elég nemzetközi megrendelése, a magyar leányvállalata pedig már a főtulajdonosnak is kellemetlen volt amiatt, hogy sokfelé tartozott, részben az Arzenálnak, részben a cseh főtulajdonosnak is.

Az N7 Defence majd a 4iG pedig azért kezdett egyre rosszabb helyzetbe kerülni, mert olyan hiteleket vett fel a védelmi üzletre, amikben hitelfelmondási ok volt, ha a fedezetként szolgáló cégek saját tőkéje mínuszba fordul.

Vagyis a most bejelentett változtatás akár win-win is lehetett volna. Ennek ellenére úgy tudjuk, nem volt könnyű megállapodni, sőt, állítólag Andrej Babiš cseh miniszterelnök segítségét is kérni kellett. Végül olyan megállapodás született, hogy a 4iG-többségű magyar cég és a csehek együtt feltőkésítik a Colt CZ magyar társaságot, majd az így már nullás céget átveszi a magyar fél. A cseheknek így nem marad tartozása, sőt, a tőkeemeléssel betett pénz egy részét el is tudják vinni, mert nekik is tartozott a leányvállalat. A magyar fél pedig annak örül, hogy végre átveheti az irányítást.

De mi lesz így a jövőben a kiskunfélegyházi cég üzlete? A cég közleménye szerint folytatódik majd a gyártási együttműködés. Mi azt hallottuk, hogy a felek egyáltalán nincsenek jóban, a közlemény ezen része inkább csak mese, és valójában legfeljebb minimális kapcsolat lesz a jövőben a felek között. Inkább arra lehet számítani, hogy az Arzenál másoknak (amerikai, török cégeknek) vállal bérgyártást, mert állítólag komoly kapacitásai és modern esztergagépei is vannak, amelyek az európai haderőfejlesztések idején felértékelődtek.

Illetve olyan terv is van – mondta egy a 4iG ügyeire rálátó forrásunk –, hogy, ha sikeres lesz a szintén 4iG-tulajdonú magyar gépfegyvergyár, a csongrádi fejlesztésű Gestamen, akkor azt is Kiskunfélegyházán lehetne nagyobb tételben gyártani. Korábban, mint a 444 írta, Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter üdvözölte, hogy „végre lesz magyar fegyvere a magyar katonának”.

Erre eddig azért nem kerülhetett sor, mert a CZ Colt „foglyul ejtette” az Arzenált, a szerződés szerint ott nem nagyon lehetett mást gyártani, bár volt forrásunk, aki azt mondta, hogy ez így nem teljesen igaz, valamekkora gyártás azért ment máshová. Természetesen ahhoz, hogy érdemes legyen Kiskunfélegyházán Gestament gyártani, majd az is kell, hogy a fegyverre legyen nemzetközi igény a 4000 darabos magyar honvédségi megrendelésen túl.

További viták

A 4iG által megvett hadi portfólióban amúgy vannak még ilyen helyzetek, a magyar cég pedig vélhetően máshol is azt szeretné, hogy ő ne 49, hanem inkább 51 százalékos partner legyen a közös cégekben. A Rheinmetallal létrehozott vállalatban (Zalaegerszegen és Várpalotán) is a külföldi tulajdonosé a cégek 51 százaléka és csak 49 százalék van magyar kézben, de ugyanez a helyzet a Rába-csoporthoz tartozó magyar-török Gidran harci járművek gyártását tervező Nurol Makina Hungary Kft.-ben, ahol régóta vannak ígéretek, hogy majd lesz hazai Gidran-gyártása, például Kaposváron, de ebből eddig semmi nem valósult meg.

Az N7-csoportban van emellett egy osztrák cég, a Hirtenberger is, amely nevének megfelelően a magyar határhoz közeli Hirtenbergben gyárt aknavetőket (az aknavetőgyár konkrétan a falu közepén helyezkedik el). A cég egy magyar–angol–osztrák cégstruktúrán át immár hazai, de sok probléma van vele: nagy veszteséget halmozott fel, Ausztria nem NATO-tagország, érdemes lenne Várpalotára is áthozni a termelés egy részét. Ráadásul – mint egy tájékozott forrásunk mondta – a problémák miatt már a 4iG-nak már egy 10 milliárd forintos kölcsönt is kellett adnia, hogy víz felett maradjon a társaság. Igaz, állítólag ez a cég nem rossz, van saját szabadalma, van piaca. Itt a jövőben a 4iG tervei szerint az a cseh CSG lehetne kisebbségi partner, amelyik a Rábában is az.

Összefoglalva tehát, a 4iG tehát jelenleg olyan kapcsolatokra törekszik, ahol a magyar fél van többségben, és nem a külföldi.

Összetett fegyverüzletek

Ha a nagyképpel kezdtük, fejezzük is be azzal! A védelmi ipar üzletei rendkívül izgalmasak – ha nem is az amerikai filmek vadregényes fegyverkereskedőiből indulunk ki, az biztos, hogy ezek átpolitizált üzletek, ahol sokféle kapcsolat merül fel.

• A megállapodások sokszor G2G-üzletek, vagyis kormányok (government) állapodnak meg,
• de végül általában G2B szerződések születnek, vagyis a megrendelő hadseregeknek konkrét cégek szállítanak,
• míg a gyártási kooperációk B2B-szintűek, vagyis üzleti szereplők együttműködésén múlnak.

Az egészen biztos, hogy egy magyar cégnek nem könnyű felkerülni a nemzetközi térképre, mert ha magyar védelmi iparról beszélünk, pusztán a hazai honvédségi megrendelésekre aligha érdemes túl nagy kapacitásokat építeni.

Nemzetközi szinten az áttörés van, akinek sikerült, így például az ukránok, az irániak (érthető okokból), a csehek (hagyományosan), illetve a törökök (öt évtizedes tudatos fejlesztéssel) nagyon sikeresek. De ahogy Törökország példája is mutatja, nekik volt idejük és mint a NATO második legnagyobb hadseregének, volt belső megrendelésük is, amin keresztül lehetett fejlődni.

Magyarországnak erre se ideje, se nagy létszámú hadserege nincs, így természetesen indokoltak lehetnek a nemzetközi együttműködések, csak közben arra kellene figyelni, hogy ezekben ne legyünk tökéletes lúzerek.