„Annyira nem lehet bolond senki, hogy ilyen gyorsan ennyi pénzt veszítsen” – az MNB-alapítvány súlyos vagyonvesztésének kulisszatitkai

• Az MNB-ügy főszereplője, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) néhány éve vagyonának jelentős részét a svájci Ultima Capital SA-ba, egy ultra-luxusingatlanokat fejlesztő és üzemeltető csoportba fektette.
• A jegybanki alapítvány vagyonát kezelő Optima a globális ingatlanpiaci liga elitjét célozta meg ezzel a befektetéssel, de a szereplők egyáltalán nem értették ezt a világot, így az európai szuperluxus helyett a csőd felé vágtattak.
• Ebben a cikkben a PADME-tól kiperelt dokumentumok segítségével további részleteket tudtunk meg arról, milyen érthetetlen módon folyt az alapítványi vagyon az Ultimába, és mi történt azután, hogy elfogyott a pénz.
  

Az MNB-alapítvány egyik legkevésbé átlátható ügyéről, a svájci Ultima Capital luxusingatlanokat birtokló és üzemeltető tőzsdei cégben szerzett magyar részesedésről sokat írtunk korábban. Az MNB-ügy e szála dióhéjban arról szól, hogy az MNB-alapítvány külföldi nagyágyúkkal akart üzletelni, végül azonban óriásit bukott a svájci luxusingatlanokon.

Emlékeztetőül: 2021-ben a magyar Optima Zrt., az MNB-alapítványok vagyonkezelője egy olyan összetett, mintegy 330–600 millió svájci frankos (nagyjából 130–200 milliárd forint) befektetési programba kezdett, amellyel meg akarta szerezni a luxusapartmanjaival az ultragazdagokat célzó svájci cég, az Ultima SA többségét.

Valójában az Optimának egyáltalán nem volt pénze erre, mégis elkötelezte magát egy bonyolult finanszírozási konstrukció mellett, kötvénnyel, külső hitellel, opciókkal.

Bár semmilyen formális felhatalmazással nem bírtak, az MNB körül meggazdagodó kör, Matolcsy Ádám és barátai később előszeretettel használták is az ingatlanokat. A kört ismerők szerint a volt jegybankelnök fia például az Ultima egyik ékkövén, a kizárólag hajóval és helikopterrel megközelíthető Cannes Le Grand Jardin nevű birtokon rendezte meg az esküvői partiját.

A befektetés tehát megtörtént, és később rémálomba fordult: nem jöttek a várt számok, nem volt miből folytatni a befektetési programot, egyre rosszabb lett a likviditási helyzet, valahogy refinanszírozni kellett volna a menet közben felvett, bedőlő svájci bankhitelt. A Telexen korábban foglalkoztunk azzal is, hogy végül nagyon komoly refinanszírozási ügylet, a magyar MBH beugrása kellett ahhoz, hogy az egész Optima ne menjen csődbe a svájci kaland miatt. Mivel a program túlnyúlt Matolcsy György 2025 márciusában lejárt jegybankelnöki mandátumán, az MNB-alapítvány és az Optima tavaly év végén kinevezett új vezetése örökölt kötelezettségekkel találta magát szembe. Egy ponton az egész vagyonkezelő működése is veszélybe került, végül sikerült megakadályozni az összeomlást.

Miután a Telex közérdekűadat-igényléssel kiperelte a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány 2019 és 2025 közötti kuratóriumi üléseinek az anyagait, nagyon sok részletet megismerhettünk erről az ügyről. Az, hogy az Ultima-befektetés rosszul sült el, eddig is ismert volt, a PADME-tól megkapott dokumentumok és az ügyre rálátó forrásokkal folytatott háttérbeszélgetéseink alapján viszont részletesebben rekonstruáljuk, milyen előterjesztések, döntések és finanszírozási konstrukciók alakították a befektetés történetét.

Matolcsy György volt jegybankelnök fiát ezúttal is kérdeztük a rá vonatkozó részletekről, hosszú reakciót küldött a kérdéseinkre, ezeket a cikkünk megfelelő helyein közöljük. Válaszának lényege, hogy semmilyen módon nem vett részt az Ultimát érintő ügyekben, de mivel a sajtó hírbe hozta, így a nyilvános dokumentumokból igyekezett megismerni azokat. Idézzük: „Sem az Optima, sem a PADME, sem bárki más nevében, semmilyen jogcímen nem folytattam tárgyalást Max-Hervé George úrral vagy az Ultima bármely tulajdonosával arról, hogy az Optima beszálljon a svájci cégbe. Max-Hervé George úrral először évekkel a befektetés után találkoztam – ezt ő maga is meg tudja erősíteni.”

Matolcsy Ádám azt is rögzítette, hogy „az esküvőmet Budapesten tartottam – ez okirattal igazolható”, és azt is fixálta, hogy minden általa igénybe vett szolgáltatásért, a világon mindenhol piaci ellenértéket fizet, ahogy bárki más.

Érthetetlen dokumentumok

A kiperelt dokumentumokból persze nem derül ki, hogy az egyhangú szavazások közben volt-e valaki a kuratóriumban, aki átlátta a rendkívül összetett nemzetközi befektetési konstrukciót, befektetési alapokat, kötvényeket, hiteleket, opciókat, hogy bárki is képes volt-e a végtelenül – és talán szándékoltan – bonyolult luxemburgi, svájci, később ciprusi és görög tőkepiaci konstrukciókat, hosszú-hosszú szerződéseket értelmezni, vagyis pontosan követni azt a folyamatot, amivel elvileg az Optima többséget szeretett volna szerezni a svájci cégben. Az viszont biztos, hogy amikor nem teljesítette az Optima-csoport a hitelek feltételeit, nagyon „eldrágult” a finanszírozás, brutális kamatfelárakat kellett fizetnie az MNB-alapítvány vagyonkezelőjének.

Összességében továbbra is teljességgel érthetetlen, hogy miért merült fel egyáltalán az Ultimába való beszállás ötlete. A háttérbeszélgetéseinken hallottunk olyanokat, hogy a magyar befektető értékálló befektetést szeretett volna, a luxusingatlanok pedig mindig értékállók. Azt az érvelést is hallottuk, hogy a svájci frank eleve mindig felértékelődött a forinttal szemben, így a svájci befektetés ígéretes volt. Az a lehetőség is elhangzott a forrásainktól, hogy a beszállás idején még alacsonyak voltak a hitelkamatok, és az ingatlanbefektetők szeretnek részben hitelből befektetni. Volt, aki azt mondta, minden menedzselhető lett volna, de 2022–2023 körül teljesen kicserélődtek az Optima–GTC–Ultima-univerzumban azok a magyar szakemberek, akik tudták volna irányítani a folyamatokat, a helyettük érkezők – például Stofa György, az utolsó időszak Optima-vezetője, vagy más bizalmi emberek – alkalmatlanok voltak a befektetés menedzselésére.

Még így is felfoghatatlan, ami történt, és amit bizonyít a borzalmas eredmény:

a folyamatos válsághelyzet, a visszafizethetetlen hitelek és az a kiszolgáltatottság, amin jól kerestek francia, svájci, görög üzletemberek, miközben folyamatosan párolgott el a magyar közpénz.

Az egész folyamat olyan, mintha valaki tudatlanságból vagy szándékosan állandóan egyre rosszabb helyzetbe sodorta volna az Optimát. Az biztos, hogy a kuratóriumi előterjesztésekben leírtak nem valósultak meg. A fő driver az lehetett, hogy néhány, akkor már nagyon vagyonos magyar fiatal szeretett volna úgy élni, mint a leggazdagabb francia és svájci milliárdosok, a legmagasabb üzleti ligába szerettek volna tartozni. Elképzelhető, hogy valaha a célként kitűzött számok reálisak voltak, de mint látni fogjuk, az is biztos, hogy a kuratórium sok biztatást kapott a befektetésre a szakmai előterjesztésekben.

Akárki lehetett a kuratórium informális irányítója, bárki készítette vagy sugallta is az előterjesztéseket, a végső felelősség a kuratóriumé. Ha a testület hiányos vagy félrevezető előterjesztések alapján döntött, az sem mentesíti a tagokat, hiszen az Optima vezetőit is ők nevezték ki.

„Tényleg nem lehet tudni, hogy mire gondolt a költő, volt-e valami hátsó szándék. Hiszen annyira nem lehet bolond senki, hogy ilyen gyorsan ennyi pénzt veszítsen”

– fogalmazott nekünk egy pénzügyi szakember, aki segített értelmezni egyes történéseket.

Fektessünk Svájcba!

A hosszú bevezető után nézzünk bele egy-egy döntés hátterébe a kiperelt dokumentumok alapján! Azt biztos, hogy nem lesz könnyű valaha is megtudni, hogy miképpen került az Optima elé a svájci befektetés ötlete, hogy az alapítvány, amelynek alig volt pénze, mert vagyona zömét addigra már egy másik ingatlanos cégbe, a lengyel GTC-be tette, miért fogott bele egy 380 millió svájci frankos (nagyjából 150 milliárd forint), majd egy 335 millió frankos befektetési programba, hogy így kerüljön többségbe a cégben. Korábbi beszélgetéseinkből tudtuk, hogy a 335 millió frankos program, ami egy későbbi kötelező vételi ajánlattal akár 600 milliósra is nőhetett volna, akkor lett volna reális, ha az Optima vagy újabb forrásokat szerez az MNB-től, vagy a másik érdekeltsége, a GTC valahogy maga is befektet a szabad eszközeiből. Akár az is opció lehetett, hogy összetolják a két befektetést, a GTC-t és az Ultimát.

A sztori úgy kezdődik, hogy az MNB alapítványának a látókörébe kerül az Ultima. E cég alapítói, a francia Max-Hervé George és a svájci Byron Baciocchi fiatal, nyugat-európai milliárdosok, akik szeretik a luxusingatlanokat, az autóversenyzést. Max-Hervé George az IJF International Judo Federationnek, vagyis Nemzetközi Cselgáncs Szövetségnek is prominense (a szervezetben Csányi Sándor OTP-vezér is komoly szerepet vállalt, de korábban Vlagyimir Putyin orosz elnök is tiszteletbeli elnök volt). Max-Hervé George azóta befektetett egy hatalmas csepeli földdarabba, szerepelt a neve venezuelai ügyekben, legutóbb pedig az SWI Capital nevű cégével 500 millió dollárt fektetett a Genesis Digital Assets nevű kriptobányászati cégbe, amely majdnem csődbe is ment. A portfóliója tehát elég egyedi, de az is jól kirajzolódik belőle, hogy pályája, vagyona mindig üstökösként ível felfelé.

2021. augusztus 24-én a kuratórium kapott egy előterjesztést. Ezt Fekete Zoltán, az Optima akkori vezetője nyújtotta be, a javaslat így szólt: „A Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány Kuratóriuma, mint az Optima Befektetési Zrt. egyedüli részvényesének legfőbb döntéshozó szerve megtárgyalta és jóváhagyja az Optima Befektetési Zrt. vezérigazgatójának előterjesztését és elhatározza a kötelezettségvállalását egy 5 éves részletekben történő kötvénybefektetésre, amely 2025-ben az Ultima Capital SA 59 százalékos, valamint az ULT Management Holding SA 21 százalékos részvénycsomagjának megvásárlását eredményezi.”

A két cég, az Ultima és az ULT Management említése nem véletlen. A svájci struktúra kettős volt: az Ultima SA birtokolta az értékes ingatlanokat, míg az ULT üzemeltette őket. A property és a management szavak rövidítése alapján az előbbit PropCóként, az utóbbit ManCóként emlegették a cégnél. A befektetések részvényre váltható kötvények (senior secured notes) lejegyzésével valósultak meg, azaz az MNB-alapítvány finanszírozta a francia milliárdost, az alábbi ütemezésben:

• 1A részlet: 50 millió svájci frank (2021. augusztus 31.)
• 1B részlet: 150 millió svájci frank (2021. szeptember 30. és 2022. január 30. között)
• 2. részlet: 50 millió svájci frank (2022. szeptember 1.)
• 3. részlet: 50 millió svájci frank (2023. szeptember 1.)
• 4. részlet 50 millió svájci frank (2024. szeptember 1.)
• 5. részlet 30 millió svájci frank (2024. december 30.)

Mivel az Optimának nem volt ennyi pénze, részben felhasználta a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítvány (NJEA) 127,5 milliárd forintját, amit nem sokkal előtte kapott a kecskeméti egyetemet fenntartó alapítványtól. Az NJEA a kölcsön értelmében kötvényeket kapott cserébe: az alapítvány 2031-ben lejáró Optima-kötvényeket jegyzett le, a tízéves, alacsony (2,5 százalékos) hozamú forrást viszont biztosan nem lehetett volna a svájci papírokra fordítani a kötvény szabályainak értelmében. Persze papíron lehetett úgy érvelni, hogy az NJEA pénze más célokat finanszírozott, és az Ultima-befektetéshez más forrásokat használtak. Csakhogy az Optima egyetlen másik jelentős kiadása, a GTC-befektetés már egy évvel korábban megtörtént, így minden jel arra utal, hogy ez a pénz valójában az Ultima-program finanszírozását szolgálta. Az MNB-ügy kecskeméti száláról itt írtunk részletesen.

Később az Optima további drága hiteleket vett fel, de így sem tudta tartani a vállalt befektetési ütemet. Végül nem vált többségi tulajdonossá az Ultimában – talán nem is baj, nehéz elképzelni, mit bukott volna még a magyar fél, ha az Optima próbált volna a svájci, francia, görög luxusingatlan-piacon céget menedzselni. Az ügy azonban idáig soha nem jutott el.

Jöttek a hitelek

A döntést megalapozó előterjesztés tele volt vonzó táblázatokkal a jövő üzleti eredményeiről és a szépen növekvő nyereségről: ez később nem valósult meg, a működés veszteséges lett. Az üzleti tervek olykor persze borulnak, de az már problematikusabb, hogy az előterjesztés cash flow kimutatása eleve hibás volt: a számolás arra utalt, mintha az Ultima pénzt termelne, az adatok egy része azonban hibás volt. Azt nem várhatjuk el, hogy lekössük a kedves olvasót olyan elemekkel, miként számolta el a cég az ingatlanok felértékelődését, vagy az adózott eredmény helyett miért a kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredményből (EBITDA-ból) indultak ki. A lényeg, hogy volt tétel, amit rossz helyen tüntettek fel, az adóbefizetéseket kétszer számolták el, vagyis megtévesztő volt a készpénztermelő képesség bemutatása a dokumentumban.

Az említett kötvénykonstrukció esetében a modell úgy nézett ki, hogy amint az Ultimában felmerültek az újabb fejlesztések finanszírozási igényei, az Optima rendre lejegyzett egy kötvényt. Ezek után vagy évi 12 százalékos kamatot kapott volna, vagy – ha a befektetés a tervek szerint alakul – a kamatfizetés helyett részvényekhez juthatott volna az Ultimában. Mindezt lehet legitim üzleti elképzelésnek is ítélni, de úgy is lehet láttatni, hogy Max-Hervé George-ék ingyenforrást kaptak a magyaroktól a fejlesztések megvalósítására, sőt az alapítók még a saját exitjüket is megszervezték.

Nem sokkal később, 2022 elején az Optima már látta, hogy pénz nélkül nem tudja tartani a vállalt befektetési programot. Ezért elkezdett eladósodni a svájci CBH Banknál. Akadt, aki úgy magyarázta ezt el nekünk, hogy mivel jól beértékelhető svájci eszközök kerültek az Optima látókörébe, vonzó lett a svájci bankoknak az Optima hitelezése. Vélhetően az sem volt véletlen, hogy Max-Hervé George szoros kapcsolatban áll a svájci bankkal.

A 2022. február 16-i PADME-előterjesztés értelmében a GTC Dutch Holding B.V. 100 millió euró hitelt vett fel a CBH Banktól. Az Optima kezességet vállalt a 6 havi EURIBOR + 3,95 százalékos kamatfelárral adott, illetve 1 százalékos kezelési költséget is tartalmazó, magyarán nagyon drága hitelre.

Az előterjesztésben az Ultima név szerint nem jelent meg, csak az, hogy a hitel célja a Sky I. Magántőkealap befektetési jegyeinek megvásárlása 70 millió euró értékben a Wing Europe Zrt.-től. De hogy jön ide a később Matolcsy Ádámhoz köthető Sky I. Magántőkealap és a Wing Europe Zrt.? Ezt a 70 milliónyi befektetési jegyet 2021 decemberében értékesítette az alapítvány a Wingnek, tehát 2 hónappal az előterjesztés kelte előtt. A befektetési jegyek értékesítése, majd visszavásárlása 2 hónapon belül furcsának tűnhet, de azt hallottuk, azért kellett erre forrást elkülöníteni, mert a Wingnek visszaadási joga volt. Az ügyre rákérdeztünk a Wallis Csoportnál, ahonnan azt válaszolták, a Wingeurope Zrt. a 2021-ben megvásárolt Sky I. befektetési jegyeket az eladó részére sem 2022 februárjában, sem azt követően nem adta vissza, azokat a későbbiekben értékesítette.

Az előterjesztésben tehát nincs szó az Ultimáról, formálisan nem kapcsolja a hitelt a svájci luxusingatlanos befektetéshez. Az viszont eleve érthetetlen, hogy amennyiben egy 70 milliós kötelezettség lebeg az Optima előtt, miért pont 100 millió eurót vett fel a cég, miért döntött úgy, hogy drágán eladósodik, ha nem azért, hogy mentse az Ultima-dealt. A hitel további céljáról az előterjesztésben csak ennyi olvasható: „A fennmaradó hitelösszeg további felhasználási célja a befektetési üzletpolitikával összhangban többek között pénzügyi eszközökbe (befektetési jegyek, kötvények), vagy ingatlanokba történő befektetés.”

Jóval később, egy 2023. október 21-i előterjesztés további érdekességeket tárt fel. E szerint a francia hátterű, az Ultima vezetőihez köthető Icona Securitization Opportunities Sarl is felvett 70 millió eurót a CBH Banktól, amiből GTC-részvényeket vásárolt. A PADME kuratóriuma még bő egy évvel korábban, 2022 februárjában úgy határozott, hogy az Icona és a GTC Dutch Holdings B.V. stratégiai együttműködési megállapodást köt. Ennek értelmében közös álláspontot képviselnek, illetve tulajdonosként egyezően szavaznak a GTC SA-t érintő befektetési kérdésekben.

Vagyis volt egy közösködés az Ultimában és a GTC-ben: miközben az Optima az Ultimában próbált részesedést szerezni, ugyanez a kapcsolat a GTC-ben is megjelent, ahol az Optima érdekeltségébe tartozó GTC Dutch Holdings és az Icona közösen kívánt fellépni a GTC-t érintő ügyekben.

A vég kezdete

A dokumentumokból ezen a ponton egy nagyon durva információ is kiderült. 2023. október 13-án, egy pénteki napon a CBH margin callt küldött a GTC Dutchnak és az Iconának, azaz felszólította őket, hogy adjanak a hitelek mögé pluszfedezetet. Ennek egyik oka az volt, hogy a GTC SA-t leminősítette a Fitch. A 2022. február 16-i előterjesztésben nem szerepelt a hitelminősítés kérdése a CBH-hitel kovenánsai között, azaz nem volt a hitelminősítés kérdése azok között a feltételek között, amelyeket az Optimának mint hitelfelvevőnek be kellene tartania. Kérdés, hogy a 2022. február 16-i előterjesztés teljeskörűen tájékoztatta-e a kuratóriumot a hitel kovenánsairól, mint ahogy az is, hogy a tagok tudtak-e elég jól angolul ahhoz, hogy megértsék a részleteket.

A PADME-től kiperelt dokumentumokból erről is megtudtunk egy részletet. A hitel rendezése körüli időszakban, 2023 októberében az egyik előterjesztés mellékletéből kiderül, hogy a kuratórium nem látta a 2022-es hitelszerződés tervezetét. A dokumentum azt írja, 2022 februárjában az előterjesztés alapján Fekete Zoltán, az Optima Befektetési Zrt. igazgatóságának elnöke a bemutatott ajánlatot kedvezőnek tekintette és elfogadásra javasolta, a kuratórium el is fogadta az előterjesztést.

„Az előterjesztés csak a hitel főbb feltételeit tartalmazta, a hitelszerződés tervezete nem képezte az előterjesztés mellékletét, így azt a Kuratórium nem látta” – áll a dokumentumban.

Mindenesetre a CBH hitele mögött olyan óvadék volt, hogy a bank akár elvihette volna az Ultima-részesedésen túl a vagyonkezelő GTC-részesedését is. Mindenképpen lépni kellett. A svájci bank a szerződésre hivatkozva 120 millió euró azonnali törlesztését követelte, illetve annak késedelme esetén 6, illetve 10 százalékos kamatfelárat számolt volna fel. Az Optima ezzel praktikusan csődbe ment volna.

Az Optima a belső anyagok alapján meg is állapította, hogy nincs pénze. Vitatta ugyan a hitelfelmondást, de a 2023. december 7-i előterjesztés szerint végül csak úgy tudta rendezni a helyzetet, hogy az MBH-val 170 millió euró értékű hitelszerződést kötött a CBH-hitel refinanszírozására. Ebben az Icona viszont sem hitelfelvevőként, sem adóstársként nem látszik, az általunk látott dokumentumokból nem derült ki, hogy hogyan lett az Icona által felvett hitelből Optima-hitel.

Ennél a pontnál ráadásul a teljesen pénz nélkül maradt Optima vállalta, hogy a 2025-ig tartó befektetési programot begyorsítja: a tervek szerint a további kifizetésekkel többségi tulajdonossá vált volna, 2024, majd 2025 végén egyenként is több mint 100 millió frank, összesen 240 millió frank további kifizetést vállalt. Erre végképp nem volt fedezete, ez a pénz a kisebbségi befektetőknek járt. Hogy ezt miképpen vállalhatta a Magyar Nemzeti Bank alapítványa, szintén örök rejtély marad.

A CBH-hitelt „helyettesítő” MBH-hitelről korábban már nagyon részletesen írtunk, de a most megismert dokumentumok további részleteket tártak fel, például a hitel fedezeteire vonatkozóan. Az MBH-hitel feltételei között szerepel zálogjog alapítása a Döbrentei téren található Vízházra, a székesfehérvári Kégl-kastélyra, illetve gyakorlatilag minden Optima-vagyonra. A Kégl-kastély a legfurcsább, az ugyanis Matolcsy Ádám bizalmasának, Stofa György későbbi Optima-vezető érdekeltségének a nevén volt – nem lehet tudni, hogy miért zálogosította el a magánvagyonát egy alapítványtól papíron független piaci szereplő az alapítvány hitelképessége érdekében. (Stofa Györgynél rákérdeztünk a kastélyra, ha válaszol, frissítjük cikkünket.)

A görög megmentő

Azt, hogy 2023 és 2024 vége között mi történt, pontosabban miért nem történt semmi, nem lehet tudni. Ott ketyegett az Optima előtt egy újabb hatalmas fizetési kötelezettség (240 millió frank két évre elosztva), de ezzel semmit nem kezdtek, nem szereztek pénzt, nem adtak el GTC-papírokat, nem fordultak az MNB-hez újabb forrásért. Ennek természetesen lehet örülni is, hiszen nem ment el több adófizetői közpénz: az optimások azonban próbálhattak volna úgy érvelni, hogy veszélyben van a 400 millió eurós befektetés, kérnek még 200 millió eurót, hogy megmentsék az egészet.

Az Optima és párhuzamosan az Ultima tehát végképp bajba került a likviditással: a jegybankalapítványi vagyonkezelő, amely pár évvel korábban kapott az államtól 266 milliárd forintot, teljesen túlnőtt a lehetőségein, kétségbeesetten küzdött, hogy tartsa a szerződési kötelezettségeit.

Az Ultimában továbbra is a régi francia vezetés irányított. Matolcsy Ádám válaszlevelében meg is jegyezte nekünk, hogy amennyiben nem állítjuk, hogy a magyar tulajdonos átvette volna a cég irányítását, végképp nem reális, hogy neki lett volna befolyása erre a cégre. A francia vezetés mindenesetre tárgyalásokat kezdett az egyik leggazdagabb görög befektetővel, Johannisz Papalekasszal és ciprusi cégével, a Yoda Capitallal. Papalekasznak volt pénze, volt nemzetközi ingatlanpiaci tudása, és, ahogy az már lenni szokott, ha valaki nagyon kiszolgáltatott helyzetben levő partnerrel tárgyalt, kíméletlenül kihasználta a pozícióját.

A 2024. december 1-jei kuratóriumi előterjesztés, vagyis a Yoda-projekt 16 oldalas összefoglalója nagyon kedvezőnek láttatta a készülő Optima–Yoda-megállapodást. Az előterjesztés ismertette a Yoda által az Ultima Capitalnak nyújtandó 71 millió frankos kölcsön paramétereit (12 százalékos kamat, 20 százalékos késedelmi kamat, egyszeri 15 millió frankos díj). Az előterjesztés azonban több lényeges pont ismertetését is kihagyta.

• Például nem rögzítette, hogy a később megkötött kölcsönszerződésben az Optima maga is garancianyújtóként szerződő fél volt.
• Az Optima korábban a másik alapítótól, Byron Baciocchitól vásárolt 1,477 millió Ultima-részvényt, ezeket azonban zálogjog terhelte. Az előterjesztés azt sugallja, hogy a hitelező svájci bankok 1-2 éven belül feloldják ezeket a terheket, a tényleges részvényesi megállapodás ugyanakkor ennél jóval óvatosabban fogalmaz, vagyis ezt nem feltétlenül garantálja.
• A kuratóriumi előterjesztés azt is tényként rögzíti, hogy az Optima döntése alapján az Ultima 2025 és 2027 között részvényenként évi 1,7 frank osztalékot fizethet készpénzben vagy részvényben. A részvényesi megállapodás szerint azonban ehhez nem volt elegendő az Optima egyoldalú döntése, ráadásul az Ultima 2024. december 31-i eredménytartaléka még a következő három évre tervezett osztalékfizetést sem fedezte volna.
• Az egész Optima-ügyben gyakran visszatérő kérdés, hogy egy ingatlanos cég annyit ér-e, amennyi a tőzsdei árfolyama, vagy annyit, amennyi az eszközök (azaz az ingatlanok) értéke. Az előterjesztés úgy tesz, mintha a 122 frankos eszközértékből adódna, hogy 122 frank lesz a tőzsdei ár is, ez azonban nem így szokott lenni, különösen nem ezekben a cégekben. A részvényesi megállapodás két részvénycsomagra vonatkozó opciót rögzít, ebből az előterjesztésben csak egy szerepel. Végül az a megállapodás megszületett, a görög befektető sokkal olcsóbban jutott az Ultima többségi irányításához, mint ahogyan a lúzer Optima korábban beszállt.

Ezek nehezen megfogható folyamatok, de talán a Yoda-deal jól rávilágít, mekkora bukás lett az egész Ultima-ügy az MNB-alapítványnak és a magyar államnak.

Forrásaink rendre úgy értékelték, hogy a Yoda-deal nyilvánvalóvá tette: a magyar portfólió nagyon leértékelődött és a görög befektető kevesebb pénzből vette át a többséget, mint amennyiért a magyar fél a 16 százalékos pakettjét megszerezte.

A volt jegybankelnök fia egészen másképp értékel, idézünk egy hosszabb szöveget tőle: „Ami a »félrement befektetés« minősítést illeti: ehhez a befektetéshez – mint fent írtam – közöm nem volt. Kizárólag azért jártam utána a nyilvános adatokban, mert Ön engem hoz vele összefüggésbe – és ha nekem pusztán nyilvános forrásokból sikerült utánajárnom, ez egy oknyomozó szerkesztőségtől is elvárható. A nyilvános adatok pedig a következők: az Ultima Capital tőzsdei közleményei szerint a társaság nettó eszközértéke a 2019-es 397 millióról 2025 végére 1,067 milliárd CHF-re nőtt, 2025-ös árbevétele 150 százalékkal bővült, EBITDA-ja pozitívba fordult, jelentős hiteleit pedig rendkívül kedvező feltételű forrásokra cserélte, ami tovább növeli a társaság stabilitását; az utolsó valós, készpénzes tranzakció – a 2025-ös kötelező vételi ajánlat – 105 svájci frankon zárult, miközben a svájci frank forintárfolyama a tartási időszakban 325-ről 433-ra erősödött. Sőt mi több úgy hallani, hogy az Optima 2025 végén is ezen a 105 frankos áron, sikerrel értékesített több milliárd forint értékű Ultima-részvényt. Az új főrészvényes láthatóan értéket visz a társaságba: a csoport néhány napja nyitotta meg Mykonoson a Fouquet's szállodát a Barrière csoporttal partnerségben, egy több százmillió eurós fejlesztés lezárásaként. Egy tőkeemelés árazása jogos üzleti vitakérdés – de hogy a társaság ma erősebb, mint korábban bármikor, az nyilvános tény. Hogy ki milyen mércén számol ebből »bukást«, az értékelés-módszertani kérdés.”

A rejtélyes eladási jog

A dokumentumok még két utolsó furcsa részletet is felvetnek. A fenti kuratóriumi előterjesztés arra utal, hogy az Optimának egy kisebb részvénycsomagra eladási joga lehetett egy meg nem nevezett harmadik fél felé. Ha ez valóban így volt, nem érthető, hogy miért nem élt ezzel a lehetőséggel, vagyis miért nem adott el mintegy félmillió részvényt az eredeti, relatíve magas, 105 frankos vételáron. Az sem derül ki, hogy ki lehetett ez a harmadik fél, amint erről többet megtudunk, természetesen visszatérünk rá.

A Yoda–Optima-megállapodás másik érdekes kérdése az volt, hogyan biztosítsák, hogy az Ultima továbbra is megfeleljen a tőzsdei közkézhányadra vonatkozó előírásoknak. A BX Swissre bevezetett részvények legalább 15 százalékának közkézen kell forognia, a papírokból pedig kiolvasható, hogy a ciprusi Yodának fontos volt, hogy az Ultima maradjon a tőzsdén.

A dokumentumok szerint erre több megoldás is felmerült: az egyik az volt, hogy az Optima részvényeket ad el a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítványnak, egy másik pedig az, hogy a csomag egy másik magyar befektetőhöz kerül.

Az eredeti terv az volt, hogy az Optima 735 726 részvényt értékesít a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítványnak, ezzel kvázi visszafizette volna az NJEA által korábban lejegyzett Optima-kötvények egy részéből eredő tartozást, amivel párhuzamosan 4,9 százalékkal növekszik az Ultima közkézhányada. Ez a megoldás 2024. december 1-jén eléggé biztosnak tűnhetett, mert a részvényesi megállapodásban az NJEA nevesítve is volt mint vevő. Nem tudni, miért, de végül a tranzakció mégsem jött össze.

Az Ultimában később felbukkant egy másik magyar befektető, a Chantili Invest Zrt. Sokáig nem lehetett tudni, hogy Ádámosi György érdekeltsége milyen szerepet vitt a cégben. Nos, a dokumentumokból úgy tűnik, hogy az ő tulajdonosi szerepvállalására a svájci BX Swiss közkézhányadra vonatkozó szabályai miatt volt szükség. A Yoda és az Optima közötti részvényesi megállapodásban vállalták a felek, hogy a minimum 15 százalékot megteremtik. A részvénycsomag végül tehát a Chantili Invest Zrt.-hez ment, azóta visszakerült az Optimához. Abba persze már belegondolni sem érdemes, hogy azok után, hogy az Optima is iszonyatosan felsült Ultima-részvényesként, mi lett volna, ha a kecskeméti alapítvány is részvényessé válik, és vitézkedni kezd a görög topmilliárdos főtulajdonos mellett.

Ahogy arról korábbi cikkeinkben szó volt, miután az Optima és a Yoda megállapodtak, a következő közgyűlésen az Ultima részvényesei (vagyis a többségi tulajdonos Yoda) nem választották be Hegedüs Istvánt az Ultima-igazgatóságba. Ez akkor nagyon barátságtalan lépésnek tűnt. Ugyanakkor úgy tűnik a dokumentumokból, hogy minden 10 százalékos Ultima-részesedés után jogosult volt mind a Yoda, mind az Optima egy-egy igazgatósági tag delegálására. A 2025. június 30-án tartott közgyűlés idején az Optima tulajdonrésze nem érte el a 20 százalékot, így a görög befektető hivatkozhatott arra, hogy az Optima nem volt jogosult 2 igazgatósági tag delegálására.

A történet végkicsengése az, hogy van egy görög milliárdos, aki ráncba szedte a céget, olcsó hitelt szerzett, növelte a bevételeket, újra nyereségesbe fordította a céget – ez a végkifejlet pozitív része.

A szomorú az, hogy az Optima iszonyatos költségek után azért tud legfeljebb küzdeni, hogy az egykoron 95 frankért megvett Ultima-részvényeket minél kisebb veszteséggel adja el.

Nem lett többségi tulajdon, nem lett jó befektetés, és az Optimának gyakorlatilag csak a görög főtulajdonos tűnik reális vevőjelöltnek. Így most rajta múlik, hogy szeretné-e növelni a részesedését, és ha igen, mennyit ér ez meg neki.

Közreműködött: Bánáti Anna, Weiler Vilmos, Hüttl Tivadar