Magyar Péter kormánya aligha Tiborcz Istvánnal és Nagy Márton testvérének üzleti köreivel építtetne szélerőműveket
A 2010 és 2024 közötti 14 év teljesen kimaradt a hazai szélerőműfejlesztésekből, a Fidesz-kormány korábban teljesíthetetlen előírásokkal tette parkolópályára az ágazatot: olyan védőtávolságokat írt elő (minimum 12 kilométer a településektől, minimum 40 kilométer a radaroktól), amelyeknek nem lehetett Magyarországon megfelelni, de a kormány a kommunikációjában is gyakran ostorozta a szerinte „tájsebet ejtő monstrumokat”.
Két éve aztán úgy tűnt, hogy az EU kívánalmainak megfelelően végre valami elindul. Ennek ellenére 2026 áprilisában úgy néz ki, hogy az elmúlt két év is ment a levesbe: azok a befektetők, akik megvalósíthatták volna az engedélyezett projekteket, még nem tudták elkezdeni az építkezéseket, és nem tűnik valószínűnek, hogy az új politikai helyzetben zökkenőmentes lenne a jelenlegi, NER-hez kötődő befektetők számára a folytatás – vélte iparági forrásunk.
Sőt, a Telex úgy értesült, hogy mivel a választás után, egészen pontosan 2026. április 23-i határidővel a legtöbb kapacitást elnyerő, Tiborcz-közeli érdekeltség, a Green Energy Investhor (GEI) Zrt. be sem fizette az esedékes kapacitásdíjat (többmilliárd forintot), a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (MAVIR) Zrt. szerződést is bontott a nyertessel.
A másik nyertes, az Euroenergy Arrabona vélhetően fizetett, legalábbis náluk nem hallottunk ilyen problémát a háttérbeszélgetéseinken. Ilyen helyzetben nem lehet tudni, hogy a szeles fejlesztéseket újra kell szervezni, vagy valaki majd átveszi a már alaposan előkészített projekteket, amikbe rengeteg munkát fektettek a cégek.
Az viszont biztos, hogy nemcsak az EU-nak tett ígéreteink miatt, hanem a hazai energiarendszer miatt is nagy szükség lenne új szélerőművekre. Hiszen 40 évvel a csernobili atomkatasztrófa után, 2026. április 26-án már mínusz 500 euró is volt egy MWh áram ára Magyarországon. Vagyis egy vasárnapi nap, amikor még a lakosság nem nagyon kapcsolta be a légkondikat, annyi napenergiát termeltünk, hogy csak gigantikus összegekért volt hajlandó valaki elvinni az áramot. Ennél jobban semmi nem bizonyítja, hogy mekkora katasztrófa lett az egyoldalú, kizárólag a napenergiát erőltető fejlesztésekből.
A fejlesztési terv
A fenti helyzet orvoslása és az unió felé tett vállalások miatt a kormány tervei szerint legalább 1000 MW-ig növeli a ma még mindig csak 330 MW-nyi hazai szeles kapacitást.
Valójában itt is több kör volt: eredetileg 1100 MW fejlesztés is felmerült, de aztán ez visszaszorult a szükséges minimumra, vagyis a 700 MW körüli szintre. A jelentkező befektetőknek vállalni kellett, hogy 2029. december 31-ig csatlakoznak a leendő erőműveikkel a hazai hálózathoz. Sokan jelentkeztek is sokféle elképzeléssel, de végül az lett az állami koncepció, hogy egyetlen ponton, a MAVIR által majd megépítendő 400 KV-os, a Győr-Moson-Sopron megyei Vadosfa településen található kapcsolóállomásra lehet és kell majd csatlakozni.
Ez – legalábbis egyik forrásunk szerint – egyrészről ésszerűnek tűnt, mert így a szélerőművek által betáplált időjárásfüggő energia (ami hol termel, hol nem termel) nem „rángatja meg” több ponton is a rendszert. Másrészről viszont mégsem volt racionális, hiszen így Vadosfa 15-20 kilométeres körzetét valóban elárasztották volna a szélturbinák, miután ebből a körzetből lett volna csak érdemes beszállítani az energiát a kialakítandó csatlakozási pontra.
Változás a tulajdonosi struktúrában
Végül két hazai csapat kapott engedélyt. A mogyoródi, Tiborcz István érdekeltségébe sorolt Green Energy Investhor (GEI) Zrt. 499 MW kapacitást fejleszthetett volna. A tatabányai, Szücs Ádám energetikai vállalkozó többségi tulajdonában álló Euronergy Arrabona Kft. pedig 196 MW kapacitást építhetett volna ki. Korábban még egy osztrák, vagy „álosztrák”, vagyis osztrák bejegyzésű, de valójában magyar érdekkörbe tartozó társaság is közel került a tűzhöz majdnem 400 MW-nyi fejlesztéssel, de ők nyilvános nyom nélkül kikerültek a történetből és el is tűntek a piacról.
Mindkét magyar társaságcsoport korábban elsősorban napenergia-projektekkel volt sikeres a megújuló energia piacán, de ahogy egy energetikai szakember mondta, a kettő nem ugyanaz. Jóval egyszerűbb a napelemparkok engedélyeztetése és építése, mint a szeles fejlesztések, ahol vannak nehezítő körülmények, radarokat, vezetékeket, dőléstávolságokat, zajhatárértékeket, repülési biztonságot, honvédelmi szempontokat, környezetvédelmi okokból a denevéreket és madarakat is kell kezelni. És – ahogy megismertük az elmúlt két év történéseit – mi is azt tapasztaltuk, hogy bár elképesztően sok munka és tárgyalás zajlott, de az első kapavágás még így is nagyon messze van.
Az Euronergy Arrabona Kft.-nél közben annyi módosulás volt, hogy két hónappal az április 12-i választás előtt, februárban változás volt a tulajdonosi struktúrában. A vevő a Terravis Zrt. lett, amelynek tulajdonosa a Trustify Impact I. Magántőkealap. Ez a tőkealap Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter testvéréhez, az ügyvédként tevékenykedő Nagy Szilárdhoz és üzlettársaihoz kötődik (a Nagy Szilárd-féle magántőkealapos bizniszekkel ebben a videónkban foglalkoztunk). Az alapot kezelő társaság igazgatósági elnöke Fenyvesi Péter.
Az érintetteket kerestük, a GEI és a MAVIR válaszolt, az Euroenergy Arrabona nem, de a cég fejlesztéseire rálátó forrástól azért kaptunk információkat, ahogyan más, a cégektől független szeles szakemberrel is tudtunk hátterezni. Kerestük a Terravist is az oldalán elérhető üzenetküldési funkción keresztül, de innen nem érkezett válasz. Az általunk megkeresett érintettek jellemzően azt jelezték, hogy szépen haladtak. A Green Energy Investhor korábban azt írta kérdéseinkre, hogy
„a projekt az engedélyezési szakaszban tart, a szükséges hatósági eljárások folyamatban vannak, így a kivitelezés még nem kezdődött meg.”
Mint megtudtuk, a közelmúltban lezárultak az egy éven át tartó, átfogó környezetvédelmi vizsgálatok, amely eredményei alapján elkészültek a környezetvédelmi hatástanulmányok és a szükséges intézkedési tervek független környezetvédelmi és hatósági szakértők bevonásával.
Már iszonyú sok munka belement
Egy szélerőmű park engedélyeztetése költséges és lassú folyamat. Forrásaink azt mesélték, hogy egyeztetni kell a Környezetvédelmi Hatósággal az illetékes Nemzeti Parkkal, a földhivatallal, a Műszaki Biztonsági Osztállyal (MMBO), a Magyar Madártani Egyesülettel, az Energiaügyi-, a Honvédelmi-, a Nemzetgazdasági-, valamint az Építési és Közlekedési Minisztériummal. Az elmúlt 15 évben Magyarországon ráadásul egyáltalán nem valósult meg új szélerőmű-beruházás, így a hatóságok számára a 2024-ben újraindított projektek jelentik az első gyakorlati tapasztalatot, most mindenhol hiányzik a szakértelem.
A Green Energy Investhor elég sok pénzt és energiát fordított az előkészületekre, 300-nál több egyedi helyszínt vizsgált meg a megfelelő szélerőmű elhelyezés szempontjából, ezt később kevesebbre szűkítette, de bizonyos engedélyezési folyamatokat leállítottak. Az Euroenergy Arrabona esetében valamennyi érintett területen és régióban elkészült az Előzetes Vizsgálati Dokumentáció (EVD). Úgy tudjuk, hogy az egy éven át tartó előzetes vizsgálat keretében a térség teljes madárpopulációja, a madárvonulási útvonalak és a denevérpopuláció felmérése és lokalizálása is megtörtént. A szükséges régészeti vizsgálatok pedig a Magyar Nemzeti Múzeum szakmai felügyeletével lezajlottak.
Az Euroenergy Arrabona ügyeiről azt hallottuk, hogy a Beled–Vadosfa szélerőmű-projektben a területbiztosítás, a hatósági engedélyeztetés, az önkormányzati együttműködések, a környezetvédelmi és természetvédelmi vizsgálatok, valamint a hálózati csatlakozás tervezése túlnyomórészt lezárult. A projekt megvalósítása a kivitelezés előtti utolsó lépések előtt áll, vagyis még itt sem indult el az építkezés.
Felmérték lézerrel a potenciális szállítási útvonalakat a turbinaelemek szállításához, kijelölték azokat az útszakaszokat, csomópontokat, ahol további engedélyeztetési és kivitelezési feladatokat kell majd elvégezni a szállításokhoz.
Aztán az utolsó lépést nem tették meg
Vagyis a malmok lassan őröltek, de azért mentek előre az ügyek. A GEI esetében „jelenleg folyamatban van a környezetvédelmi engedélyezési eljárás az érintett hatóságokkal és szervekkel folyamatosan egyeztetve, ami az építési engedélyek megszerzésének előfeltétele.”
Az Euroenergy Arrabona eddigi eredményeiről azt hallottuk, hogy a szélturbinák telepítésére alkalmas földterületek tulajdonosaival történt egyeztetések eredményeként mintegy 160 fejlesztési és együttműködési megállapodás, földhasználati szerződés megszületett. Közel 200 helyszínen rendelkezésre állnak a hatósági és önkormányzati eljárásokhoz szükséges tulajdonosi hozzájáruló nyilatkozatok. Győr-Moson-Sopron és Vas megyében több mint 50 település önkormányzatával zárultak le az egyeztetések.
A felektől független forrásunk szerint a két nyertes tempója és anyagi lehetősége más volt, a Green Energy Investhor valóban belecsapott a munkába, nagyon gyorsan el szerette volna juttatni a saját projektjeit az úgynevezett ready to build (építésre kész) állapotba. Csak aztán megtorpant.
A másik befektető lassabban haladt, de állítólag immár ő sincs távol a ready to build állapottól. Az eltérő tempó amúgy azért volt gond, mert bizonyos költségmegosztásos közös fejlesztések miatt, ha az egyik ló nem futott, a másik sem tudott szaladni.
A két nyertes cég engedélye mindenesetre együtt 695 megawattról szólt, az energiahivatal táblázatában a csatlakozási díj soron az látszott, hogy a Green Energy Investhor Zrt-nél 10 parkra vetítve 23,6 milliárd forint szerepelt, míg az Euroenergy Arrabona projektje négy parkra volt bontva (ezek fejenként 3,6 milliárd forintos tételek) összesen 14,4 milliárd forintot tettek ki. Aztán jött a kormányváltás, és bár a GEI nagyon sok munkát tett már a projektbe, végül mégsem fizette be az esedékes díjat.
Mi van hátra?
A jövőről a Green Energy Investhor (GEI) úgy fogalmazott a Telexnek, hogy a GEI tervezett fejlesztésének ütemezése a szabályozási és engedélyezési környezethez igazodik. Más projektek – így a Vadosfa csatlakozási pontot érintő másik fejlesztő – tulajdonosi változásai nincsenek hatással a fejlesztés előrehaladására.
A Beled-Vadosfa projektnél hátravan a szélmérési adatok alapján a helyszínre optimális szélerőmű-típus kiválasztása, az építési engedély iránti kérelem benyújtása, a szállítási útvonalak végleges kiválasztása.
A kormányváltás miatt azonban minden beszélgetőpartnerünk úgy fogalmazott, hogy azért ebben az ágazatban is van némi tanácstalanság a fejlesztőknél, hogy milyen irányba fog menni az új politikai vezetés.
Vélhetően az új kormány majd nem feltétlenül Tiborcz István és nem Nagy Szilárd üzleti világával képzeli el azt a szélerőműfejlesztést, ennek ellenére mintha a két kör igyekezne menni tovább, talán azért, hogy mennyiben el is adják a projektet, azt minél fejlettebb állapotban tehessék.
Amúgy a szeles kapacitásokra égetően szüksége lenne a magyar energia rendszernek, hiszen annyira szélsőséges volt a hazai megújuló iparban a napenergia fejlesztés, hogy amikor süt a nap, az a magyar rendszer fő gondja, hogy mit lehet egyáltalán csinálni a túl sok árammal, alacsony áron exportálni, vagy igen gyenge hatékonysággal hőt fejleszteni. vele, esetleg simán „elengedni”. Az ilyen szélsőséges ármozgásokkal a későbbi áramvásárlások túl nagy kockázatot jelentenek a magyar piacon – mesélte egy nemzetközi energiakereskedőcég üzletkötője, mert egy szélsőséges ár hosszú hónapok nyereségét képes kiütni.
Hiszen amikor nem süt a nap, akkor nagyon drága Magyarországon az áram, ami sokszor még mindig külföldről érkezik. A több szélkapacitás ezt valamiképpen ki tudná egyensúlyozni, csak induljon már el végre valóban némi fejlesztés, mert ez lenne az ország érdeke.
Most úgy fest, megint vagy két évet veszítünk és visszaugrunk a rajtvonalra, vagy egy nagy csoport (például az MVM, az E.On, a Veolia, vagy az Alteo) szerezheti meg valamiképpen a fejlesztést. Az MVM-nél most aligha találhatók túl aktív döntéshozók, hiszen vélhetően az állami cégnél is lesznek változások, így a legesélyesebbnek az Alteo tűnne, ahol sok a megújuló projekt és még hazai szeles tapasztalat is van. De mindez egy-két nappal az említett szerződésbontás után még elég képlékeny.
