A Tisza kétharmados győzelmével beálló hatalmas politikai fordulat Magyarországon nagyon sok kérdést újranyit, köztük a paksi nukleáris építkezés sorsát is. Magyar Péter leendő kormányfő eddigi megnyilvánulásai alapján azt lehet mondani, hogy egyelőre minden csatornát nyitva hagyott. Korábbi nyilatkozatai, illetve az április 13-i nemzetközi sajtótájékoztatóján elhangzottak alapján összességében úgy látja, hogy a magyar energiamixben szükség lenne Paks II.-re, de a projektet jelentősen túlárazottnak tartja, így minden szerződést szeretne átvizsgálni és annak alapján meghozni a megfelelő döntéseket.
Magyar Péter üzenetét minden fél másként kezdte el értelmezni:
- Az orosz sajtóban a bizonytalanságra nem történt utalás, inkább a folytatás lehetőségét hangsúlyozták.
- Pakson azt vették le, hogy sokféle forgatókönyv lehetséges, de Paks II. sorsa nem a cégnél, hanem kormányzati szinten dől el.
- Az atomenergiával, vagy legalábbis a konkrét építkezéssel kritikusak vérszemet kaptak: szerintük nem érdemes továbbra is ölni a pénzt a projektbe, azon kellene dolgozni, hogy minél több pénzt megmentsünk és az óhatatlan jogi eljárásokban Magyarország sikeres legyen.
Paks II.-nél az oroszok jogilag, pénzügyileg, illetve technikailag is rosszul teljesítettek, ráadásul késésben is vannak. Ha a magyar fél végre nemcsak segíteni szeretné a Roszatomot, mint az elmúlt években, hanem számon is kérné, jelentős nemzetgazdasági eredményt lehetne elérni.
A leendő kormányfő szavaira hivatalos szintekről is reagáltak. Alekszandr Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója azt nyilatkozta, hogy bízik a pragmatikus együttműködésben, a Roszatom szívesen bemutatja a Paks II. projektet, az ár és egyéb paraméterek indokoltságát. Később megszólalt Orbán Viktor is, a távozó miniszterelnök négy nappal a választási vereség után a Patriótán arra a kérdésre, hogy mit bán az elmúlt 16 évből, azt felelte, hogy Paks II.-t sokkal gyorsabban meg kellett volna építeni.
Az egyéb hazai és orosz politikai kommentárok azt emelték ki, hogy politikai döntés következik, aminek folytatás és leállítás is lehet a végeredménye. Paks II. szempontjából előnyös, hogy Magyar Péter nem eleve atomellenes – Orbán Viktor korábbi ellenzéki kihívói még rendre a projekt azonnali leállításával kampányoltak.
Paks II. sorsa tehát politikai szinten dől majd el. A régi vezetők ebben már nem kompetensek, azt pedig egyelőre nem tudni, hogy a Tisza Párt új energiás döntéseket hozó csapata kikből fog állni. Az biztos, hogy ilyen horderejű kérdésekben Kapitány Istvánnak, a leendő gazdasági és energetikai miniszternek lesznek feladatai, mint ahogy a szintén energiás hátterű új külügyminiszternek, Orbán Anitának, illetve Magyar Péternek mint első embernek is jelentős szerepe lesz.
A pontos kormányzati struktúrát ma még nem ismerjük, ugyanakkor az, hogy a Fidesz-kormányok alatt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterhez tartozott Paks II., nem feltétlenül ad támpontot. Az, hogy Szijjártó terepe volt Paks II., elég furcsa állapot volt, különösen annak fényében, hogy volt önálló energiatárca. Azt is meg kell jegyezni, hogy Paks I. és Paks II. kezelésében szétválasztási (unbundling) szabályok is kötik a mindenkori kormányzat kezét, azaz a Paks I. és a Paks II. projektek elkülönített szervezeti és irányítási struktúrában működnek.
A hangulatot és a szakmai kérdéseket velünk végigtárgyaló szakemberek szerint az atomerőmű jövőjével kapcsolatban egészen negatív és viszonylag pozitív jelzéseket is lehet detektálni a Tisza Pártban és a hívek körében.
A negatívat a Tisza Párt Batthyány téri eredményváróján is felcsendülő „Ruszkik, haza!” üzenet írja le jól. Az Orbán-kormány érthetetlen oroszbarátsága után az új kormány hívei között nem lesznek népszerűek az orosz együttműködések, közben viszont abban is van igazság, hogy Magyarországon az elmúlt 36 évben a mindenkori vezetés mindig kialakította a megfelelő együttműködést Moszkvával, akármivel kampányolt is korábban.
Európa támogatóbb
Volt, aki azt emelte ki nekünk, hogy az elmúlt években a nukleáris energia megítélése Brüsszelben és a budapesti Orbán-kritikusok körében is nagyon sokat javult. Az orosz–ukrán háború és az iráni válság is javította a kevésbé külföldfüggő, ráadásul kibocsátásmentes energiát. Természetesen a fűtőanyag a legtöbb országban importból érkezik (uránból Kazahsztán, dúsított uránból Oroszország a fontos szállító), de az árammal, a gázzal és az olajjal ellentétben fűtőanyagból be lehet tárolni elegendő mennyiséget, akár több évre is.
Az európai zöldek közvetlenül nem atompártiak ugyan, de annyit hangsúlyozták a szén-dioxid-kibocsátás ártalmait, hogy azzal óhatatlanul felértékelték ők is az atomot. Az azonban nagy kérdés, hogy ez csak egy európai hangulati elem, vagy több annál, vagyis lesz-e az atomra pozitív uniós politikai deklaráció, támogatás, valódi buzdítás.
Paks II. ugyanis hiába nem áll sehogy sem, még így is az Európai Unió egyik legelőrehaladottabb nukleáris projektje.
Az EU-n belül Franciaországban és Szlovákiában van még folyamatban lévő projekt, az EU-n kívül az Egyesült Királyságban és Törökországban, tervek pedig sokfelé készülnek, például Csehországban. Az Euronuclear összesítése szerint egyébként jelenleg Magyarországon sincs építés alatt álló atomerőmű – nem lehet tudni, hogy a szaklap egyszerűen tévedett, vagy a gödörásást még nem tekinti folyamatban lévőnek.
A mostani választás előtt, alatt, után a 2022-eshez képest a magyar ellenzék (lassan kormányoldal) körében sokkal visszafogottabb volt a vélemény Paksról. A négy évvel ezelőtti kampányban Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt óvatosan fogalmazott, ő akkor azt nyilatkozta, „azonnali felmondást nem ígérünk, hisz azt sem tudjuk, mi áll benne [a szerződésben]”. Dobrev Klára, akkoriban a DK EP-képviselője, valamint a kifejezetten harcos atomellenzők, Jávor Benedek volt EP-képviselő, illetve Tordai Bence, a Párbeszéd volt politikusa Paks II. azonnali befejezése mellett érveltek. Az érveikben keveredtek az általános atomenergia-ellenes szempontok, illetve a Paks II.-vel kapcsolatos konkrét szerződésekhez, az orosz partnerhez kötődő szempont. Mindezt úgy foglalhatjuk össze, hogy e vélemény szerint „az atom rossz, az orosz atom még rosszabb”.
Beszélgetőpartnereink között volt, aki annak is jelentőséget tulajdonított, hogy a paksi térség országgyűlési képviselői helyéért elinduló Süli János, a Fidesz és Paks emblematikus politikusa, a rendkívül szoros verseny végén végül veszített. A személye a térségi politika felől garanciát jelentett volna a Paks II. támogatására, ráadásul ő a meglevő keretrendszer híve lett volna, mert úgy véli, hogy a szélesebb fókuszú felülvizsgálat mindig hosszú, megint jön az átmeneti állapot, a sok munkavállaló várakoztatása.
Egyelőre mindent csak nagyon óvatosan lehet megfogalmazni a Tisza véleményéről. Azok az ügyek, amelyeket Magyar Péter felvetett (ár, szerződések, a projekt jövője), nem igazán regionális és nukleáris kompetenciák, hanem kormányzati (politikai és alapítói) döntéskörök.
Orosz, nyugati, másmilyen
A projekt folytatásának és leállításának is bőven vannak hívei. A támogatók szerint az, ami Paks II.-n engedélyt kapott, óhatatlanul csak egy orosz jellegű projekt lehet.
„Más technológia itt nem tud megvalósulni, vagy orosz lesz ez az erőmű, amire van engedélyezési terv és létesítési engedély, vagy nem orosz, de akkor mindent elölről kell kezdeni, másfelé kell elindulni”
– hallottuk egy szakembertől.
Ugyanakkor azt is többen mondták, hogy bár a projekt orosz fővállalkozó mellett valósul meg, ha olyan kulcselemeknél van például francia beszállító, mint a turbina (Alstom), vagy az irányítástechnika (Framatome), akkor lehet azzal érvelni, hogy a Nyugatnak is fontos a projekt.
A németeket most hagyjuk – vélte ez a forrásunk, mert szerinte őket a magyar atomiparban már egyáltalán nem becsülik, az a vélemény, hogy az általános német nukleáris kivonulás és az orosz projektekkel kapcsolatos érthető óvatosság miatt olyan önsorsrontó pávatáncot járnak Paks II. körül, amit lehetetlen követni, és ami alighanem valamennyire jelképezi is a német gazdaság elmúlt egy évtizedes önsorsrontását. Lehet, hogy igazuk van a szankciós óvatosságukkal, de azt is megmutatják, hogy miért nehéz manapság német partnerekkel együtt dolgozni.
Azt is többen mondták, hogy a továbbépítés mindenképpen nagy kihívás, biztosan nagyon nehezen megoldható a Tiszának. A pragmatikus együttműködés, amely kifejezést Moszkvában és Budapesten is használták mostanában, természetesen nem ugyanaz, mint a korábbi érára jellemző kiszolgálás, de így is összetett a kívánalomrendszer. A helyi választók talán összességében inkább folytatást akarnak, de Paks II. a Tisza választói közül sokaknak Orbán Viktor önhatalmú, versenyt kerülő döntéseinek mintapéldája, Brüsszel szempontrendszere pedig kétséges.
Ráadásul most mintha az egész világ nehezen találná a helyét a nukleáris iparban.
Kína ontja az atomerőműveket, több tucat projekt van folyamatban, meglepő módon az Egyesült Államokban is óriási tervek vannak, Franciaország és általában Európa viszont lelassult. Vannak újranyitási tervek is, például Olaszországban, illetve az Egyesült Államokban.
Paks bízhat abban, hogy a szektor, az ágazati szakemberek elég politikamentesek maradtak, hiszen itt olyan erős protokollok vannak, hogy szakmai vonalon nincsenek gyenge képességű, politikai ejtőernyősök a stábban – mondta egy helyi forrásunk. Igaz, másik oldalról azt is el lehet mondani Paksról, hogy – hatalmas állami projektként – mindenhol megjelent a projektben a központi akarat, illetve az alacsonyabb hozzáadott értékű feladatoknál a csókos vállalkozók is.
Visszaszerezni, amit lehet
Azt az atomenergiát ellenzők is aláírják, hogy addig kár szakmai elemeket egyeztetni, ameddig nem tiszta, hogy mi a politikai szándék. A szakértelemnek akkor is nagy szerepe lesz, ha megy tovább a projekt, akkor pedig talán még inkább, ha az a döntés születik, hogy ki kell szállni belőle, és vissza kell szedni a lehető legtöbb pénzt.
Az elmúlt időszakban az oroszok nagyon kényelmes pozícióban voltak, a magyar kormány irányából nagy megértéssel és türelemmel találkoztak. Magyarország naponta ostorozta Ukrajnát, hogy miért nem tudja napokon belül megjavítani a megtámadott Barátság olajvezetéket, de emlékszik valaki arra, hogy a kormány szóvá tette volna azt, hogy az oroszok miért csúsztak mindennel? Nem heteket, hanem éveket.
Ha azonban szakítás lesz, a magyar félnek kell majd bizonyítania, hogy az oroszok sem műszakilag, sem jogilag, sem pénzügyileg nem tudták betartani az ígéreteiket. Természetesen ebben az esetben nem pusztán az a baj, hogy nagyon gyorsan ki kell találni egy alternatív megoldást a hazai energiatermelésre, de az is, hogy azok a cégek, amelyek egy esetleges alternatív nukleáris projektnél szóba jöhetnek, nagyon leterheltek.
Az erről mesélő forrásunk szerint igazi róka fogta csuka helyzet alakult ki. Óriási blama teljesen abbahagyni egy évtizedes projektet, amire már így is eszelős összeg ment el, talán kíméletesebb elbábozni, hogy minden megy előre, csak lassan – de annak sincs értelme, hogy öntsük a pénzt valamibe, ami valójában tényleg nem reális. E kritika szerint miközben úgy tűnik, hogy még egy kisebb ügynél, például az akkumulátorgyárak esetében is képtelen volt a kormány a szerződéseinél megfelelően kezelni a műszaki és biztonsági problémákat, ez egy atomerőműnél még sokkal fontosabb lenne. Természetesen erre is van atompárti ellenérv, ami nagyon röviden így szól:
„Nézze meg, hány Roszatom-atomerőmű működik világszerte. Lehet, hogy az oroszok engedélyeztetni nem tudnak, de építeni igen.”
Ez azonban az egyik forrásunk szerint teljesen hamis érv, Európa közepén nem lehet úgy nukleáris létesítményt felhúzni, hogy az oroszok nem képesek az európai szabványok szerinti engedélyeztetésre. Ráadásul most már kicsit kevésbé motiváltak is: úgy néz ki, hogy a paksi nem amolyan uniós referenciaprojekt lesz, mint hitték azt 2014-ben, hanem az első és utolsó uniós projekt, hiszen annál sokkal rosszabb az EU–Oroszország-viszony, hogy ennek mostanában reálisan legyen folytatása. Nagyon sok minden mellett Oroszország ezt is elbukta Ukrajna 2022-es lerohanásával.
És akkor a még hátralévő uniós műszaki, biztonsági engedélyek előtt még arra is szükség lenne, hogy legyen újra uniós zöld jelzés a projekt magyar állami támogatására. Bár korábban – a technológiaazonosság miatt – valóban úgy tűnt, hogy az Unió engedélyezi a projektet és annak állami finanszírozását, egyelőre patthelyzet van. Ismét bebizonyosodott egy jogász forrásunk fontos bölcsessége: „Bár a közbeszerzések elhagyását az érintettek sokszor azzal indokolják, hogy sietni kell, de a közbeszerzések kikerülésének időigénye jellemzően végül mindig hosszabb, mint a közbeszerzés lebonyolítása lett volna.”
Egy biztos: a világ nukleáris ipara változik. Ha nem is a megvalósuló projektek tekintetében, de az erről szóló kommunikáció szintjén már sokkal több szó esik a kis, moduláris reaktorokról (SMR), mint a hagyományos nagy atomerőművekről. Magyarország azonban még jó ideig el lesz foglalva a „klasszikus méretű” Paks II. projekttel. Vagy az építésével, vagy ha az megakad, akkor a gigantikus kártérítési perek kezelésével. Egyik sem lesz könnyű menet.
