Ez nem úgy megy, hogy én holnap odaküldök harminc embert, tíz célgépet, és ők elkezdenek matatni

Rákosrendezővel kapcsolatban az utolsó fejlemény az volt, hogy a BKM várja, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) tájékoztassa arról, hogy a Habony és Garancsi érdekeltségébe tartozó Stockton él-e az elővásárlási jogával. Hogy áll most ez?

Ahogy mondják. Szerdán egyeztettem az MNV vezérigazgatójával sms-ben, és kiderült, hogy még nincs hír a Stocktonról, úgyhogy továbbra is várunk. Le fog ketyegni a 30 nap, de nem tudjuk mikor, ugyanis nem tudom, hogy mikor vette kézhez a cég az elővásárlásról szóló értesítő levelet. Ha minden határidőt és időhúzást kihasználnak, jogszerűen március közepénél tovább akkor se tudják húzni.

Ha ők nem élnek ezzel, akkor a BKM kifizeti a telekért kért összeg első 12,7 milliárdos részletét?

Így van, ezután azonnal tulajdonunkba kerül a terület. Az egyik furcsasága a szerződésnek, hogy eladott a magyar állam egy 50 milliárdos telekcsoportot úgy, hogy ha valaki kifizet 12,7 milliárdot, akkor azonnal az övé a tulajdonjog. Ez szerintem a „nice to have” kategória. Ha mi belépünk a szerződésbe, akkor határidőn belül utaljuk a vételárat, és miénk Rákosrendező.

Nagy vita volt abból, hogy ezt a pénzt pontosan miből tudja kifizetni a BKM. Az utolsó mondás az, hogy az eladott szemétégetőből és a MOHU Budapest ügyletből van a pénz.

Itt érdemes megemlíteni – és erre is szerénység nélkül lehetünk büszkék a Budapesti Közműveknél –, hogy Magyarországon teljesen egyedülálló módon az egyik legnagyobb tőzsdei társaság, a Mol szóba állt velünk. Szerintem ez egy nagyon komoly menedzsment teljesítmény. A magyar kormány közismert módon elvonta a hulladékgazdálkodást az összes önkormányzattól. Koncessziós verseny volt, a nemzetközi pályázatot megnyerte a Mol. Ők pedig, nemzetközi sztenderdek alapján, másfél éves kemény tárgyalás sorozat után, egy közös társaságot hoztak velünk létre, ez a MOHU Budapest, amely ma már az ország legnagyobb hulladékgazdálkodó és kezelő cége. Ennek a kooperációnak az eredménye, hogy ebből bevétele keletkezett a BKM-nek, aminek egy része pántlikázott pénz, az OTP-ben kamatozik és kizárólag hulladékgazdálkodási célokra, MOHU Budapest tőkeemelésre lehet fordítani. És van a maradék rész, amiből az első vételár részletet ki tudjuk fizetni.

És van a második vételárrész, ami évek múlva lesz esedékes. A BKM a 2023-as beszámolója szerint nyereséges volt, az is elképzelhető, hogy a MOHU Budapest nyereséges lesz valamikor, aminek a felét a BKM kapja majd. Hogy áll a BKM anyagilag? Miből fogják kifizetni a második részletet?

A BKM a 2021-es alakulása óta nyereséges. Most zárjuk a 2024-et és a Budapesti Közművek 2024-ben is pozitív adózott eredményt ért el. A többi vételárrészletről annyit, hogy azokat ütemezetten csak 2039-ig kell kifizetni, – ügyes ez az „arab”, jól kitárgyalta.

Ha a főváros végül nem tud pénzt belerakni és 2-3 év múlva fizetni kell az újabb részletet, akkor van esély arra, hogy a BKM saját forrásból intézze ezt a 17 milliárd forintot?

Szerintem van esély rá, de a legnagyobb lehetőséget az ütemenként történő megvalósításban látom. Ehhez kell, hogy jó kooperáció legyen a kormánnyal a fejlesztéshez kapcsolódó kérdésekben, a közlekedésfejlesztés ügyében, és például az aktív vasúti területek lehatárolásában is. Azért az se lenne ördögtől való, hogy az első ütem hasznosításából lehetne a következő vételár részletet fizetni. Ez egy akkora telek – 85 hektár – hogy ha a főváros például a negyedét, ötödét elkezdi fejleszteni, akkor a pályázatokból már lehetnek akkora bevételei, hogy a második vételárrészletnek valamekkora részét ki tudja fizetni. Ez egy bevált ingatlanfejlesztési protokoll.

Tehát ha nem számolunk bankhitellel, akkor ennek három forrása lehet. Az első a szolidaritásiadó-visszatérítés, a második a BKM saját forrásai, amit megtermel a következő időszakban, a harmadik pedig a szakaszolt fejlesztés. Gyanítom, hogy az arabok is ezt akarták. Annál jobb üzlet, mint hogy megkapod az egész telket egyben a vételár töredékéért, elkezded csinálni, aztán majd tizenéven keresztül kell fizetned, nincsen. Ezért is fér bele a főváros által elképzelt élhető városnegyed koncepció, bécsi mintára.

Ha a Stockton Kft. nem jelenti be, hogy élne az elővásárlási jogával, akkor nemsokára a BKM lesz a terület tulajdonosa. Az egyértelmű, hogy a következő lépésekről a Fővárosi Közgyűlésnek kell majd döntenie, de önnek van arról információja, hogy a tervek szerint hosszú távon is a BKM maradna a tulajdonos, vagy tovább kell adnia a telket a fővárosnak, esetleg egy másik, újonnan létrehozott fővárosi cégnek?

Erről nincs információm. Azt azért tudni kell, hogy egy 50 milliárdos telket az ember nem pakolászik túl gyakran egyik cégből a másikba, mert ennek nagyon komoly illetékvonzata és tranzakciós költségei, áfavonzatai vannak. Ha a tulajdonos úgy dönt, akkor természetesen meg lehet csinálni, jogi akadálya nincsen.

Kompetencia szempontjából viszont egyértelműen az tűnik logikusnak, hogy bizonyos feladatokat a Budapesti Közművek Csoport végezzen. A hulladék eltakarítását például nem tudná más intézni, nekünk pedig van ebben az üzletágban egy több mint ezres járműparkunk és több mint kétezer kollégám foglalkozik hulladékgazdálkodással.

Ha jól értettem a szerdai közgyűlési döntést, akkor a főváros az urbanisztikát, tervezést, a városkoncepció megalkotását akarja első körben máshol megvalósítani. Ez szerintem egy tök jó ötlet, mert mi biztosan nem értünk az urbanisztikához. Semmiképpen nem közvetíteném senki felé, hogy a BKM egy csodabogár, ami mindenhez ért. Van a hét alaptevékenységünk, ezekhez értünk, de a tervezést, koncepcióalkotást a fővárosiak érdekében valaki másra kell bízni.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a BKM ingatlanfejlesztővé vagy ingatlanüzemeltető vállalattá váljon? Ha hét funkciójuk van, akkor lehetne már egy nyolcadik is, amelyben az ingatlanokat kezelik.

Megoldható, de ez tulajdonosi döntés kérdése. A BKM-nek annyi előnye van, hogy megvan egy sor professzionális háttérfunkciója, tehát például van egy jól működő kontrolling rendszerünk, irányítási rendszerünk, nyugat-európai színvonalú informatikai, jogi és pénzügyi szakterületek. Nincs akadálya, hogy bevegyük ebbe még az ingatlangazdálkodással összefüggő feladatokat is.

A dolog másik fele, hogy ha a BKM tulajdonos lesz, akkor az első lépés az, hogy a szemetet el kell szállítani a területről. Ez most hogy néz ki, új embereket fognak felvenni, vagy el tudják kezdeni a már meglévő állománnyal?

Az első lépés ebben az lesz, hogy a MÁV-val meg kell állapodni arról, hogy a Rákosrendező melyik részén mit lehet csinálni. Tehát ez nem úgy megy, hogy én holnap odaküldök harminc embert, tíz célgépet, és ők elkezdenek matatni. Ilyen biztosan nem lesz, hiszen egy aktív vasúti területről van szó és nincs pontos helyszíni felmérés az ott található dolgokról.

Ha megvan a MÁV-val a megállapodás, és ők megmondják, melyik területre nincs szükségük a működéshez, és hogyan tudjuk azt szakaszolni, kiderül a részletes terep állapot, akkor el tudjuk kezdeni a takarítást. A főváros iránymutatása – és ezzel mi maximálisan egyetértünk – az, hogy az ismeretlen eredetű, jogilag az új tulajdonost terhelő kommunális hulladékot mi elkezdjük apránként összeszedni és elszállítani. Nagy szerencse, hogy a Mollal közös leányvállalatunk az ország legnagyobb hulladékgazdálkodási cége, a MOHU Budapest, amelynek tudunk támaszkodni a szakértelmére.

Mert itt nemcsak az összeszedésről és az elszállításról van szó, hanem arról is, hogy a szemetet szét kell válogatni, és ami hasznosítható, azt hasznosítani kell, ami nem, az pedig mehet előkezelésre és utána a szemétégetőbe vagy a lerakóba, találhatunk veszélyes hulladék frakciókat is, ez összességében óriási feladat.

Az azonosított hulladékot, mint amilyen a leégett Budapest Sportcsarnok törmeléke, vagy a MÁV-eszközök, meg sínalkatrészek, talajszennyezés, azokat szerintem az ismert szennyezőnek kell elszállítania. Remélem, hogy ebből nem lesz vita Lázár János miniszter úrral és ezt vállalni fogják. Ha nem akarják elszállítani, akkor ki is fizethetik nekünk a munkát, lehet erről üzleti megállapodást kötni.

És a kommunális hulladék elszállítását hogy fogja elszámolni a BKM? Mégis egy részvénytársaságról van szó, amely elvileg olyan tevékenységeket végez, amelyek bevételt hoznak.

Erre majd kell egy tulajdonosi döntés, ez nem a menedzsment kompetenciája. Minden ember, aki kimegy oda, minden méter, amit megtesz, pénzbe kerül. Ez a város pénze, erről a Fővárosi Közgyűlésnek kell döntenie.

Szokták mondani, hogy nincsenek véletlenek, és én azt gondolom, hogy az, hogy a fővárosi cégek és intézmények közül pont a legpotensebbnek, a BKM-nek volt elővásárlási joga, az nagyon nagy szerencse a főváros szempontjából. Mert ha például a Radnóti Színháznak lett volna ott egy kelléktára, amire járt volna az elővásárlási jog, akkor az azért némileg problémás lett volna. Csodálkozom is, hogy a szerződés amatőr készítői ezt nem nézték meg előzetesen.

És akkor eljutottunk Donald Trump juniorhoz. Csak az egyértelműség kedvéért: a róla szóló posztja vicc volt, vagy tényleg kikéri a tanácsát a Rákosrendező fejlesztéséről?

Igen, nyilván némileg ironikus volt a poszt. Pont akkoriban írta meg a média, hogy akár Trump Tower is lehet a Rákosrendezőn, én pedig korábban egy cégvezetőknek szóló vacsorán találkoztam Donald Trump juniorral, akivel egy jót beszélgettünk, és közben aláírattam vele a Trump-sapkát. Rendkívül éles eszű üzletembernek tartom. Azt gondolom, hogy lehet Trump elnök urat szeretni, vagy lehet utálni, de Magyarországon senkinek nem lehet érdeke, hogy a Trump családdal rosszban legyünk.

Főpolgármester úr nemrég nyilatkozta, hogy érdektelen, hogy a Rákosrendezőn a parkvárost Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz, vagy az arabok építik, a lényeg, hogy az épüljön, olyan áron, amit a főváros akar. És ez nekem nagyon szimpatikus, hiszen a nap végén valamiből fedezni kell a projekt költségeit, tehát ha a nemzetközi pályázaton elindul majd az arab befektető, Trump, Mészáros, Tiborcz, – vagy bárki – tulajdonképpen az a lényeg, hogy az nyerjen, aki a legjobb ajánlatot adja, hangsúlyosan a főváros szabta koncepcionális keretek között. Az ingatlanfejlesztéseknek pedig alfája és omegája a reklám.

És akkor térjünk rá a többi témára! A főváros, illetve a BKM tavaly bejelentette, hogy lecserélik az utcaképet meghatározó 9000 zöld kukát, újak és nagyobbak jönnek. Mikor találkozhatnak ezzel a budapestiek?

Megterveztünk és legyártottunk 54 darabot a prototípusból, az új, szürke színű kukákból, a főbb előnyük, hogy több hulladék fér azokba, jobban is illeszkednek a városképbe, mint a késői Kádár-rendszerből itt maradt zöld kiskukák. A kollégáknak könnyebb a kezelhetőség, és azt várjuk, hogy az időjárásnak is jobban ellenállnak. Az 54 prototípus kint van több helyszínen, a tesztelésük jelenleg is zajlik.

Megszólítottunk 39 civil szervezetet is, tőlük folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket, véleményeket. Ennek a konzultációs résznek hamarosan vége, utána lehet még egy lakógyűlés jellegű közvetlen megmérettetés is, ezeket tavasszal szeretnénk le is zárni. Ezután a tulajdonosnak kell dönteni, ezért a Fővárosi Közgyűlésre bevisszük, hogy mik a javaslataink, mi lenne a végleges dizájn.

Ha a képviselők rábólintanak a tervekre, annak megfelelően elkezdjük a gyártatást és a cserét. Ez pár éves munka, hiszen nem egyszerre cseréljük le a kukákat, hanem ahogy a saját erőforrásaink bírják. Ennek a 9000 kukának a megjelenése nagyban meghatározza majd a budapesti városképet a következő évtizedekben, egy ilyen dizájncsere 20-30 évente esedékes, ezért alaposan át kell gondolni minden érintett szereplő részéről.

Ha már köztisztaság: a főpolgármester nemrég bejelentette, hogy elindítják Budapest legnagyobb köztisztasági programját. Erre továbbra is megvan a keret? Mit takar ez a program?

Több ilyen akciónk van már most is: volt a legutóbb a 150 éves Budapest eseménysorozat kapcsán egy óriási nagytakarítás, és egyre több faltól-falig takarítást csinálunk a kerületek részére. Ilyenkor nem az átlagos munka megy, hanem egy kijelölt városrészbe vagy útszakaszra nagyon nagy létszámmal megyünk ki, vannak gépek, aszfaltmosás és járdatakarítás is. Egyrészt ezeket akarjuk sűríteni. Ami az egyik nóvum lesz, hogy a jelenleg több, mint 15 éves átlagéletkorú gépparkunkat is szeretnénk jelentősen megújítani. A Budapesti Közművek egyik fontos, stratégiai célja, hogy a következő másfél évben egy nagyon komoly, új gépparkot állít csatasorba, köztük járdatakarítókat és nagy utcai „porszívókat” is.

Ezekhez azért kell az emberi erőforrás is. Hogy állnak, van elég dolgozójuk? Mennyit tudtak emelni a béreken? Esetleg várható olyan sztrájk, mint 2022-ben?

A jó hírem, hogy januártól átlag 8 százalékot emeltünk a béreken. Ez a hivatalos KSH inflációt jóval meghaladó emelés volt és minden aktív dolgozó megkapta. A vezetői béreket ennél kisebb mértékben emeltük. Ezt a bérmegállapodást a két reprezentatív szakszervezetünk is aláírta, úgyhogy most a munkabéke frontján nyugalom van, nem érzékelek ilyen problémát. A Budapesti Közművek dolgozói állománya pedig az elmúlt évekhez képest jobban fel van töltve. Érzékelhető a gazdasági lassulás, ami egy lazább munkaerőpiacot eredményez: ha meghirdetünk egy állást, akkor az sokkal hamarabb betelik most, mint mondjuk két éve. Ez két dolgot jelez: egy csendesebb munkaerőpiacot, és azt, hogy szerintem a Budapesti Közművek Csoport bérezése utolérte a piacot. Persze vannak hiányszakmák, például hegesztő és informatikus, de ez egész Európában jellemző.

Ha kicsit visszakanyarodhatunk a BKM-hez. 2021-ben alapították a céget, és az utána lévő időszakban még arról szóltak a hírek, hogy zajlik az összeolvadás. Hogy állnak most, lezárult az összeolvadás?

Készen vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy nincs fejlesztenivaló, mert olyan céget én még az életemben nem láttam, amit nem kell fejleszteni, hanem azt, hogy az összeolvadás ezer apró részlete lezárult. Ennek részeként több mint hatvan vezetőtől váltunk meg pótlás nélkül, ami önmagában több mint kétmilliárd forint megtakarítás évente. A másik, hogy az összes érdemi piaci ingatlanbérleti szerződést felmondtuk, mert olyan ingatlanállományt örököltünk ettől a hat cégtől, hogy abban optimálisan elférünk és a város összes pontját elérik az adott üzleti divíziók, ezzel is sokszáz milliót spórolunk. A harmadik, hogy mindenhol lecseréltük az informatikai rendszereket, mert volt, ahol már olyan régi SAP-t használtak, amihez már nem volt támogatás. Szanaszét a városban voltak antik szerverszobácskák, amelyeket konszolidáltunk, és beköltöztettünk két úgynevezett georedundáns adatközpontba. Ezek csak példák, de a projekttel készen vagyunk.

A főváros most az ön pozícióját is meghirdette, a BKM vezérigazgatói posztjára is nyílt pályázaton keresnek vezetőt. Ismét pályázik a pozícióra? Amennyiben igen, miért, milyen további tervei vannak a BKM-el?

A BKM előtt egy londoni központú kockázati tőkebefektető cégcsoportnál dolgoztam, távközlési szektorban, így nekem nem furcsa, hogy egy vezérigazgatót „megmér” a tulajdonos és pályáztat. A Budapesti Közművek az én irányításom alatt született. Az a hat jogelőd cég, amiből létrejöttünk 2021-ben, a tönk szélén vergődött, tele évtizedek zavaros hagyatékával, jöttek a kormányzati megszorítások, a Covid és az energiaválság. Ezekből a bécsi és más nyugat-európai Stadtwerke mintára az én irányításom alatt raktunk össze egy integrált céget. Büszke vagyok rá, hogy mindezt nemzetközi tanácsadók, gigadíjazások, sikerdíjak nélkül tettük. Ha a nemzetközi piaci példát nézzük ott általában felbérelnek erre a célra több millió eurós megbízásokkal drága öltönyös tanácsadókat, és akkor három-öt év alatt végbemegy egy ilyen folyamat. Mi ezt magunk, kevesebb, mint egy év alatt összeraktuk.

Azt gondolom, hogy a Budapesti Közműveknél magáért beszél a végeredmény. Szerénytelen talán a megfogalmazás, de a főváros keserű szájízzel nézte volna a Rákosrendező ügyet, ahogy az „arab” ezekkel a fura feltételekkel elviszi, ha az elmúlt öt év során a vezetésemmel nem rázzuk gatyába a jogelőd cégeket és nem fejlődik a BKM olyan tőkeerővel, nyereséggel és humánerőforrással, hogy az alap feladatok ellátása mellett a Rákosrendező első vételár részletét is ki tudja fizetni. Természetesen ezt nem egyedül értem el, ez egy nagyon komoly menedzsment teljesítmény is. Miután létrehoztam, ezért azt gondolom, hogy furcsa lenne, ha nem indulnék el a vezetés folytatásáért. Akkor nem hiszek benne? Vagy nem tetszik az egész? A tulajdonos majd dönt, ahogy dönt, menedzserek jönnek-mennek, még akkor is, ha jól dolgoznak. A nemzetközi menedzsment világban nem tartom ezt szokatlannak.

Bízik abban, hogy korrekt döntést hoz a főváros, mint tulajdonos?

A tulajdonos mindig úgy dönt, ahogy akar. Ezer olyan szempont lehet, ami nem az emberről szól, hanem a helyzetről. Ebbe én nem merek belemenni, nem is lenne fair. Így van ez a privát szférában is: amikor a részvényesek jelölnek egy E.ON vezérigazgatót például, ott nagyon sok szempont felmerül. Szerintem önmagában az is megtiszteltetés, hogy ha valakiben gondolkoznak.

Tud ellenjelöltekről, vannak pletykák?

Csak annyit tudok, hogy az előző pályázaton sok százan indultak, de ott az nem derült ki, hogy melyik pozícióra ki, mert meg voltak hirdetve igazgatósági, felügyelőbizottsági tagságok és vezérigazgatói munkakörök is. Azt viszont ki tudom jelenteni, hogy nem ez a világ legnyugisabb állása, de komoly megtiszteltetés, és annak ellenére továbbra is óriási szakmai kihívás, hogy már összeraktuk a Budapesti Közműveket. Tovább kell fejleszteni, hogy mást ne említsek: tavaly év végén vettük meg a BDK-t, a fővárosi közvilágítást végző céget, több intézményi távhő fogyasztó áll sorba a bekötésért, modernizálni kell a zöldterület fenntartást és innovatív termékekkel növelni kell a piaci bevételeinket, új termékekkel lépünk be például a villamosenergia rendszer szabályozói piacra, ami egy igen nyereséges világ.

Szakmai szempontból nem nyugodt munka vagy inkább a magánéletét is ért kormányzati támadások miatt?

Mind a kettő igaz. Egyrészt van egy jelentős médiafigyelem ezeken a pozíciókon, és nem csak a Budapesti Közműveken, hanem például a BKV-n is. Ebből én egy picit többet kaptam, de már megedződtem. Az, hogy több mint két és fél évig a magyar média egy jelentős részében 48 óránként a címlapon találtam magam, az egy érdekes utazás volt ebben a világban. Rengeteg pert megnyertem és észrevettem, hogy ami igazán fontos valakinek, az megfordul a Kúrián, lásd Spar-ítélet. Én is belefutottam ilyenbe, ez már rangos dolog. Ez egy olyan életforma, amire fel kell készülni lelkileg és családi szempontból is. Az, amit lehoznak rólad, az megjelenik több mint 200 médiumban, a teljes KESMA-birodalomban, a teljes MTVA-birodalomban és a teljes kormánysajtóban.

A helyreigazításokat legtöbbször végrehajtóval kellett kikényszerítenem például az Origóból vagy a Metropolból, az viszont lehetetlen, hogy kétszáz médiumot pereljek, annyi pénz és ügyvéd a világon nincs. Ilyenkor mindig az eredeti hírforrást perli az ember, hogy aztán másfél év múlva kikényszerítsük a helyreigazítást, de ezt a maradék kétszáz médium már nem hozza le. Erre fel kell készülni. Korábban is forogtam a médiában, de az jellemzően szakmai jellegű volt, például Paks II. ügyben – ami mára tetszhalott állapotba került –, és energetikai kérdésekben is sokat nyilatkoztam, de a mostani helyzet más. Az új szituációból annyi hasznom volt, hogy amit ma mondok, az sokkal nagyobbat üt a médiában. Ironikusan azt mondhatnám: Any publicity is good publicity. Nyilván ez az ismertséget és a mondanivalómat is igencsak megemelte, de ezért óvatosabbnak is kell lennem, hogy mit mondok.

Minek köszönheti, hogy a fővárosi cégvezetők közül messze ön kapja a legtöbb figyelmet a kormánymédiától? Kevésbé támadják például Bolla Tibort vagy Walter Katalint.

A Tóni megcsinált, a Tóni felépített. Tette mindezt több milliárd forint közpénzből. A legjobb sztori talán az volt, hogy Csopakon ettem luxus tojást. Ez az M1 Híradóban, a Petőfi Rádióban, az Indexen, a Metropolban és több mint 200 helyen lejött. Az, hogy Mártha Imre tojást evett Csopakon. Az volt a vád, hogy ezt hétfő reggel teszi, írtó drága dolog és lazaccal eszi a tojást és „ragaszkodik a narancsléhez”. Utálom a narancslevet egyébként. És igen, elképzelhető, hogy hétfő reggel ettem, nem néztem meg, az is lehet, szabin voltam. A lényeg, hogy Magyarországon ez gyakorlatilag mindenhol lejött vezető hírként. Szoktuk számolni, hogy a Budapesti Közművek közleményeinek milyen a média egyenértéke, tehát ha ezt reklámban kellett volna megrendelni, az mennyi lett volna. Az én esetemben ez megbecsülhetetlen, milliárdos tétel.

Ezzel negatív értelemben megemelik az embert, elkezdenek róla beszélni, elkezdenek rá figyelni. Tóni felépített rólam egy álomvilágot. Igen, egyébként jómódú vagyok, amióta elvégeztem az egyetemet Cambridge-ben, nagyvállalatok élén dolgozom, dolgoztam Londonban, vittem az MVM-et nyolc évig vezérigazgató-helyettesként, vezérigazgatóként – ide egyébként az Orbán-kormány nevezett ki. Soha nem voltam politikus, nem indultam el még egy falusi önkormányzati választáson sem, nem voltam kormánytag, sőt még helyettes államtitkár sem. De az, amit Tóni kreált rólam, azt ezerszeres szorzóval tette. Igen, elmentünk Wizz Air-rel Marbellára nyaralni, tény, hogy XL-es helyeket foglaltam és egy tök jó szállodában nyaraltunk egy hétig, béreltem félnapra egy motorcsónakot, majd hazajöttünk. Most ez úgy lett beállítva, hogy óriás jachton hajózott a Costa del Sol-on, felfoghatatlan luxusban nyaralt és yachtbarna lett Mártha Imre. Nem vagyok persze álszent, jómód, amit elértem az elmúlt 20 év felsővezetői munkám eredményeképpen. A médiacirkusz közben át is estem egy ötéves NAV vizsgálaton nulla megállapítással. Egyébként az összes nyaralásom nem került annyiba, mint egy kör azzal a magángéppel a Maldív-szigetekre.

Számít arra, hogy a Rákosrendező kapcsán kapott figyelem miatt ezek a támadások újra felerősödnek? Jobban odafigyel?

Odafigyelek, korábban is odafigyeltem, de hiába, ha például jogerős bírósági ítéleteim vannak arról, hogy több képet is hamisítottak. Innentől mit tudok tenni? Van egy fotó, meghamisítják, majd lehozzák. A támadások várhatóan folyamatosak lesznek, van szerencsém néha a Hír TV stábját a házam előtt üdvözölni, amúgy udvarias viszonyban vagyunk, beszélgetünk.

De még mindig jönnek?

Igen, jövök a Vespámmal, és akkor beszélgetünk. Érdekes viszont, azóta, hogy a Tisza felfutott, radikálisan lecsökkent a magánéletem iránti érdeklődés. Én ezért nagyon hálás vagyok! Akármi is lesz ennek a politikai kezdeményezésnek a jövője, én már jól jártam, én már biztosan egy nettó Tisza kedvezményezett vagyok. Ahogy Magyar Péter elindult a nyilvánosságban tavaly, egyenes arányosan csökkent irántam az érdeklődés. Címlap csak egy van, ugye. De igen, ezekre a támadásokra azért számítani kell, és Rákosrendező miatt várhatóan tovább is pörgetik majd.

Utolsónak egy bulvárkérdéssel készültünk. Zongorista karrierje hogy áll, várható, hogy újabb darabot ad majd ki?

Egyszer adtam egy teltházas koncertet a Balatonfüredi Karolina Kávéházban, amire hónapokig készültem, és egy kis kegyes tuning volt, hogy két profit vittem magammal a Liszt Ferenc Zeneakadémiáról. A két hölgy annyira profi volt, hogy amikor az egyik számnál kaptam egy rövidzárlatot és 20 másodpercre lefagytam a zongoradarab közben, gondolkodás nélkül folytatták a hegedű- és énekszólamokat így azt hitte a közönség, hogy ez egy betét. Nekem az az álmom, hogy megismételjük valahol azt a koncertet.

Akkor még nincs vége a zongorista karrierjének?

Nyilván ez csak egy hobbi, levezetés, de egy, a szívemhez nagyon közel álló dolog a zongora. És nagyon hangulatos estét indíthat, amikor például vendégek vannak nálunk, vagy valahova elmegyünk, és eljátszom két-három közismert zeneszámot vagy filmzenét.