Akik hitelből vettek prémium magyar állampapírt, aligha maradnak befektetők

Szinte naponta írunk valamilyen cikket arról, hogy mi várható 2025 februárjában, márciusában, amikor a magyar megtakarítási piacon sorsfordító esemény következik. A lakossági befektetők által vásárolható inflációkövető kötvények (PMÁP) 7000 milliárd forintos állománya gigantikus, ez azt jelenti, hogy átlagosan 700 ezer forintot tartunk ebben az instrumentumban.

A 2023-as éves átlagos infláció (17,6 százalék) alapján meghatározott kamatokat 2025 első negyedévében fizeti ki az állam, ez önmagában is egy 1000 milliárd forintos tétel. De lejárnak más kötvények is, ráadásul alighanem lesznek olyan befektetők, akik újragondolják a portfóliójukat, aligha túlzás azt mondani, hogy legalább 2000 milliárd forint, lakossági befektethető vagyon keres majd helyet magának. Ez egy brutális összeg, ebben a cikkünkben azt szeretnénk jelezni, hogy miközben az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) mindent meg fog tenni, hogy vonzó kamatokat kínáljon a lakosságnak, van egy olyan kör,

akiknek nem is nagyon lesz más választása, mint eladni a PMÁP-papírjait, ezek a hitelből befektetők.

Mindez a nagyon durva piaci helyzet egy olyan környezetben fog megvalósulni, amikor az ÁKK-t felügyelő Pénzügyminisztérium új irányítás alá kerül, hiszen beolvad a Nemzetgazdasági Minisztériumba (NGM).

Hitelből befektetni?

Az általában nem jelent jót, ha valaki hitelből rulettezik, sportfogadásokat köt, de még az sem, ha befektetéseket eszközöl. Az amerikai sikerfilmekben az a tuti receptje az élet összeomlásának, amikor a szerencsejátékos még pénzt is kér az uzsorástól, hogy „visszanyerje” a pénzét, innen indul az általában erőszakos behajtási jelenetektől sem mentes az adósságcsapda. A közgazdasági szakkönyvek a hitelből befektetést sem ajánlják, még ha valójában a tőkeáttételes (turbó) befektetések egyáltalán nem ritkák a devizapiacon, vagy az ETF-ek körében.

Hitelből befektetni tehát nem jó, kivéve persze, ha olyan jó a matek, ha van pénzügyi perpetuum mobile, vagyis van olyan képlet, hogy szinte biztosan megérje egy hitelt is tartalmazó összetett pénzügyi sorozat. Korábban a Telex is írt egy olyan, a Bankmonitor hitelközvetítő cég által összerakott konstrukcióról, ami egy pénzügyileg képzett befektető számára tényleg vonzó lehetett. Az elképzelés arra irányult, hogy milyen jó is lenne, ha a bankok kisebb hitelkamatokat kérnének, mint amekkora hozamot egy befektetés ígér. És láss csodát, elég sokáig volt is ilyen lehetőség!

Amikor mi a vonatkozó cikkünket írtuk, a piacon kapható volt az inflációkövető állampapírok közül például a 2030/I sorozat (ma már ilyet nem lehet venni), amelynek kibocsátási tájékoztatója leírta, hogy ez a papír úgy kamatozik, hogy mindig a megelőző év átlagos inflációját fejeli meg 150 bázisponttal, és mindig február 20-án fizet kamatot.

Vagyis 2023 márciusában, amikor a cikket írtuk, éppen 16 százalékkal kamatozott, mert 2022-ben 14,5 százalék volt az éves átlagos infláció, majd 2024 februárjában ki is fizette a fix 16 százalékot. Most éppen (2024-es kamatfizetés óta egészen 2025. február 20-ig) 19,1 százalékkal kamatozik ez a papír (mint rögzítettük, 2023-ban 17,6 százalék volt az éves átlagos infláció), de 2025. február 20-án ez az időszak is kifut.

A befektetés különböző lábai

Ha 2023-ban volt egy tehermentes lakásunk, akkor a piacon felvehettünk szabad felhasználású (vagyis állampapírra is költhető) jelzáloghitelt. Egy 20 éves, 10 évre fix kamatú hitel már 9–10 százalékos kamattal is elérhető volt. Amíg a befektetésünk 16, majd 19,1 százalékot fialt, de 9–10 százalékból finanszíroztuk, akkor a megnyerhető kamatdifferencia 7–10 százalék körül alakult. Ez azért elég jól hangzik, gondoljunk csak bele, felvettünk 30 millió forintot és 2-3 millió forint évente az ölünkbe hullott.

Igen ám, de ez egy 2030-ban lejáró állampapír, amit egy 20 éves hitellel finanszíroztunk. Innen jönnek a bonyodalmak, igaz, olyan bonyodalmak, amelyekre előre számíthattunk. Előre számolhattunk ugyanis azzal, hogy az inflációkövető állampapír kamata 2026-ra beeshet 9-10 százalék alá, és érdemes lehet lezárni az ügyletet. Ha például a 2024-es éves átlagos infláció csak 3,7 százalék lesz, akkor 2026-ban ez a papír már csak 5,2 százalékot fizetne és valójában már 2025. február 20-án is ekkora kamattal ketyegne, vagyis ezt nem éri meg drágább hitelből finanszírozni.

Ha pedig egy üzlet rossz, annak gyorsan véget kell vetni. Az inflációkövető állampapírok 1 százalékos költséggel visszaválthatók, ez nem kellemetlen meglepetés, eleve így számolhatott a befektető, ez a költség belefért a mesés hozamba.

És persze a hitel is előtörleszthető. Ugyanakkor azt érdemes tudni, hogy amennyiben ilyen hitelből történő befektetésből sok valósult meg, ezeket biztosan visszaváltják majd a tulajdonosaik. Itt nincsen mérlegelési lehetőség. Korábban a befektetés egyetlen igazi kockázata az lett volna, ha az ÁKK megváltoztatta volna az inflációkövető papírok visszaváltási jutalékát, de az ÁKK vezetése rendre elmondta, hogy ezt nem tervezi. Vagyis jó eséllyel, 2025. február 20-án egy korszak lezárul, a hitelből befektetés már nem éri meg, de addig nagyon megérte.

Aki a saját pénzét fektette be, jó eséllyel benne maradhat az állampapírban, hiszen most már más a hozamkörnyezet, vagyis az 5,2 százalék sem lesz rossz kamat. De aki hitelből vette, és le kell zárnia, ő szinte biztosan visszaváltja majd a PMÁP-ot és

előtörleszti a drága hitelt, hiszen visszaáll a világ rendje, drágább a hitel, mint a biztos hozam.