Szerda éjjel átütötte a bitcoin árfolyama a hetek óta várt 100 ezer dolláros szintet, a cikk megírásának pillanatában (csütörtök reggel) éppen 102 ezer dolláron áll. A kriptovaluta árfolyama ezzel január eleje óta 140 százalékkal, az amerikai elnökválasztás óta 48 százalékkal nőtt.
Az árfolyam néhány órával azután ütötte át a 100 ezres álomhatárt, hogy Donald Trump Paul Atkinst jelölte az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) élére. A SEC jelenlegi vezetése az elmúlt években a kriptók szigorúbb szabályozásán dolgozott, Trump egyik fontos kampányígérete volt, hogy ennek véget vet.
A százezres árfolyam átütése egyértelmű győzelem azoknak a korai kriptobefektetőknek, akik az elmúlt években annak ellenére nem adták el a bitcoinjaikat, hogy azok értéke néha a felére csökkent vissza. A mostani szárnyalás azonban nem jelenti azt, hogy a bitcoin ára örökre ilyen magasan marad: a CNBC cikke felhívja a figyelmet, hogy a korábbi rekordárfolyamokról 2012-ben, 2015-ben, 2019-ben, majd 2023-ban is több mint 70 százalékot esett vissza a bitcoin értéke. Ezeket persze mindig nagyobb és nagyobb ralik követték.
A kriptók szabályozása az Egyesült Államokban fontos politikai kérdés. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a legfontosabb kérdés az, hogy a kriptovaluták az Egyesült Államokban értékpapíroknak számítsanak-e – mint például a Tesla, a Microsoft vagy az Apple részvényei –, vagy áruknak, mint amilyen a kőolaj, a gabona vagy az arany.
Az értékpapírok kereskedelmére a befektetők védelme érdekében szigorú állami szabályozások vonatkoznak, az áruk kereskedelmére azonban nem, azokat az Egyesült Államokban gyakorlatilag korlátozások nélkül lehet adni és venni.
A kriptolobbi, és a kriptopárti képviselők és szenátorok egy része azt szeretné elérni, hogy egyszer és mindenkorra nyilvánítsák áruknak a kriptovalutákat. Ezzel azok felügyelete kikerülne a ma a kriptókat szigorúbban szabályozni igyekvő Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) alól, és átkerülne az Árutőzsdei Határidős Ügyletek Kereskedelmével Foglalkozó Bizottság (CFTC) felügyelete alá, ami egy sokkal kevésbé szigorú szervezet.
Ha ez megtörténne, megnyílna a lehetőség, hogy a pénzügyi vállalatok szigorúbb szabályozás nélkül különböző kriptovalutákra alapuló pénzügyi termékeket hozhassanak forgalomba. Vagyis, ahogy most vannak például a kőolaj vagy az arany árához kötött pénzügyi termékek, ugyanez megvalósulhatna a kriptovalutákkal is. Egy ilyen már van is, a bitcoin ETF-et idén januárban vezették be, azóta is egyre több pénz áramlik bele – ha viszont tovább lazulna a szabályozás, mindenféle más coinokra is létrehozhatnának hasonló vagy akár nehezebben átlátható, kockázatosabb termékeket.
Kritikusok – köztük a SEC jelenlegi vezetése – szerint ez egy rendkívül veszélyes kezdeményezés. Az áruk értékét ugyanis az biztosítja, hogy a gazdaságban felhasználják őket, vagyis van és mindig lesz is rájuk piaci igény. Emiatt, ha az árfolyamuk csökken is, nem nullázódhat le, hiszen nem fog olyan történni, hogy megszűnik a piaci kereslet a gabonára, az aranyra vagy a kőolajra.
A kriptóval azonban nem teljesen ez a helyzet: míg a bitcoinnál és az ethernél legalább elmondható, hogy a mögötte álló blokklánc-technológia és a benne álló puszta tőkemennyiség ad nekik némi stabilitást, az altcoinokat (pl. az időről időre felívelő majd összeomló dogecoint) a tulajdonosok kizárólag spekulációs céllal vásárolják. Vagyis az értéküket egyedül az biztosítja, hogy vannak más emberek is, akik elhiszik, hogy van értéke. Ha azonban valami miatt egy részük egyszerre akarná kivenni a pénzét a kriptóból, semmi nem garantálná, hogy az árfolyam ne csökkenjen nullára, hiszen a hétköznapi életéhez egyetlen tulajdonosnak sincs szüksége dogecoinra. A normál devizákkal egyébként szintén nagyrészt spekulatív ügyletek zajlanak a devizapiacon, viszont az fontos különbség, hogy egy nemzeti fizetőeszköz mögött azért még a lebegő árfolyamok korszakában is ott áll egy nemzetgazdaság és annak jegybankja, tehát nem tud hipp-hopp teljesen elértéktelenedni.
Az Egyesült Államok – és azon keresztül az egész világgazdaság – ráadásul többször is ráfázott már arra, hogy nem szabályozta eléggé a pénzügyi termékeket. A 2008-as válság onnan indult ki, hogy Amerikában a bankok különböző pénzügyi termékeket kínáltak a komolyabb hitelbírálat nélkül kiadott jelzáloghitelekre. Amikor aztán az ingatlanok ára csökkenni kezdett, és egyre több hiteles maradt el a törlesztőrészleteivel, a hiteleiken alapuló pénzügyi termékek hirtelen rengeteget vesztettek az értékükből, ami magával rántotta a reálgazdaságot is.
A SEC leköszönő vezetése szerint hasonló történhet majd a kriptóval is: ha a bankok elkezdenek bitcoinra, etherre és a többi, sokkal kisebb piaci kapitalizációjú kriptóra alapuló pénzügyi termékeket árulni, ezek a termékek a kriptók árfolyamának bezuhanása esetén teljes értéküket elveszíthetik. A SEC egy tisztviselője erről a választás előtt a New Yorkernek azt mondta: „Ha a kriptó nyer, a pénzintézetek mind azt fogják mondani, hogy a termékeik a kriptókon alapulnak, és dollármilliárdokat nyomnak majd át ezen a kiskapun. Láttuk, hogy ez történt a takarék- és hitelintézetekkel, a jelzáloghitekből képzett derivatívákkal és a regionális bankokkal: ez mindig rosszul végződik. Valami fel fog robbanni, és akkor rengeteg ember rosszul jár.”
Az árfolyamveszteség kockázatával a kriptósok is tisztában vannak, a kriptolobbi azonban a szabályozás helyett inkább azt szeretné elérni, hogy az állam biztosítsa: a kriptovaluták nem veszíthetik el az értéküket. Első körben ezt szolgálja, ha az amerikai állam nem adja el a hozzá kerülő kriptovalutákat, második körben az, hogy továbbiakat vásároljon, és egyre növekvő készletet halmozzon fel belőlük (mint azt a kampányban a később Trump mellé beálló Robert F. Kennedy ígérte.)
A kriptósok szerint ez egy nagyobb célt szolgál: azt, hogy az emberek az állam és a jegybankok ellenőrzése nélkül tudjanak befektetni és kereskedni. A cikk elején említett, a Fairshake kampányát vezető Chris Lehane szerint pedig ő mindig a kisemberekért harcolt: az Airbnb-ügyben ugyanis a szobájukat kiadó tanárokat és ápolókat képviselte a nagy hotelláncokkal szemben, kriptoügyben pedig a nagy bankoktól és az általuk kiszabott díjaktól védené meg az alternatív fizetési rendszereket használókat.
Ez az érvelés persze nem oldja fel azt az ellentétet, amely a kriptolobbi szlogenjei és valódi követelései között húzódik. Ők ugyanis szavak szintjén az államtól és a jegybanki ellenőrzéstől független pénzügyi rendszert és valutát szeretnének, miközben a valós követelésük az, hogy az állam vagy a jegybank halmozzon fel kriptovalutákból – vagyis a beavatkozásával védje meg őket a piactól.
A kriptolobbi rendkívül intenzíven beavatkozott az idei amerikai elnökválasztásba, amiről itt írtunk hosszabban.
